Amerikai Magyar Szó, 2002. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-17 / 3. szám

. Amerikai Magyar Szó KAVE Deák Pál Ki ne ismerné és szeretné a kávét. Mind­annyiunk elkávézgat, néha több csészével is egy nap. Van aki az erős olasz presszókat szereti, van, aki a gyengébb amerikait, sokakat pedig a gyönge instant tesz boldoggá. A kávé doppingoló szerepe a középkor óta ismert. Az etióp sivatagban legeltető pásztorok megfigyelték, ha kecskéjük egy bizonyos cserje fajtának a bogyóit fogyasztotta az állatok különösen aktívvá, fáradhatatlanná váltak. Ez mind azért van, mert a koffein fokozza a keringést azáltal, hogy a szívet izgalmi állapotba hozza, ami által természetesen a vérnyomás is megnövekszik. Szóval a csodálatos italt bemutatták az igazhitű harcosoknak is Arábiában, akik nagy kedvvel szürcsöl­gették, sok kalandozásaikra is magukkal vitték. így terjedt el a kávéívás szokása Ázsiában, Észak-Afrikában és Dél-Kelet- Európa arabok által meghódított területein. Magyarországra a kávé a török hódítókkal jutott el és hamarosan ismertté vált a feketeleves. No nem mintha a magyarok fogyasztották volna a méreg erős és keserű italt. A kávé gyógyszerszámba ment a középkorban és a kalifa vagyis minden igazhitű királyok királya megtiltotta, hogy a kávét hitetleneknek megmutassák. Azonban két francia hittérítő barát vándorbotjában kicsempészett öt-öt szem kávészemet. Kísérletképpen a már meglevő francia gyarmatokon a Karib- szigeteken elültették azokat és a szemek megfogantak és pár év múlva már egész kávé-ültetvények voltak a szigeten. Közben velencei közreműködéssel beindult a kávékereskede­lem és az eredeti, jóminőségű arábiai kávét vegyítették a Haitin termesztettel. Közben az évek múlásával Arábiát az olaj is elöntötte és a kávé a Dél-Amerikaiak üzlete lett. Ma már a legtöbb kávét Kolumbia és Brazília termeszti, de eredeti hazájából Etiópiából is érkezik még kávé a világ piacaira. Érdekesség, hogy a svájci hegyekben is termesztenek kávét egyedül Európában, így tehát az öreg földrész sem maradna feketeleves nélkül. Deák Pál Balesetek - Sérülések Ügyvédi díjazás csak siker esetén Jövünk hozzátok, házhoz kórházba HÍVJATOK ÜGYVÉDET! Victoria Weinman 61-25 Utopia Pkway, Fresh Meadows, N.Y. 11365 Telefon: 718-463-3700 Beszélünk magyarul! FAMILY PRACTICE Dr. MOLNÁR TAMÁS Általános, családi orvos 83-39 DANIELS St. Briarwood queers N.Y. 11435 Tel: 718-291-51511 One block Eset of Main St and two block« South of Grand Central Pkw. Bnsx Q 44 Maki BL é. Grand Ct. I kw. ; Q S« Queens Ht*.A Van Wyc c Blv. Stdraray» F Van Wtefc Mv. Watten.______ Magú vérnyomás, cukorbetegség, kiseb? sérülések, baleset, oltások, cholesterol, izületi bi utaknak EKG, röntgen, iaboratórinui tesztek * helyszínen Száklég esetén kórház biztosított * Bízta ítést elfogadunk Öt éves koromig vidám kis klapec voltam; egészséges, normális észjárású, aztán minden megváltozott körü­löttem. Egy súlyos baleset következtében az agyam megsérült, daganat nőtt ki rá, amit sebészeti bevatko- zással az orvosok eltávolítot­tak, de a műtét kevés ered­ménnyel járt. Évekig elborult elmével kellett élnem. Enyhe januári nap volt, amikor ródliztunk a vár­templom dombos oldalán. Tányérjából arany sugarakat hullatott a földre a nap, a levegő kámforosan friss volt, tüdőtágító. A dombhajlatot elárasztották a szánkózók, főleg ifjak. Ez volt az első eset, hogy szüleim a nagyob­bacska szomszéd fiúkkal engem is elengedtek, hogy részesüljek a vidám téli-sport örömeiben. A szánkót akkor kaptam karácsonyra, ez volt az első felszentelése. Nagyon mutatós alkotmány volt, jó ízléssel készült, kivált társai közül; a két talpléc elől fel- kunkorodott, mint a bakk szarva. Fényes vaspántokkal volt felszerelve. Négyen is elfértünk rajta. A templomkert remek helynek bizonyult szánkózás­ra, járművek nem közleked­tek arrafelé kiesett a forga­lomból. A szülők nyugodtak lehettek, gyermekeiket ve­szély nem fenyegeti. És lám... A mi szánkónk eresz­kedéskor félre csúszott, lere­pült a pályáról neki rohant egy kőoszlopnak. Szánkónk eleje pozdorjává tört, mi meg négyen, hat felé repül­tünk. Cimboráim kisebb sé­rüléssel megúszták, egy-két horzsolással a karjukon. Engem koponyatöréssel a mentők kórházba szállítot­tak. Állapotom olyan súlyos­nak bizonyult, hogy napokon keresztül az "intensive care" osztályon tartottak, öntudat­lan állapotban. Gipsz kötést kaptam a fejre. Á későbbi vizsgálat rosszindulatú agy­daganatot mutatott ki, amit a sebész-professzor leoperált, de a műtét nem sok ered­ményre vezetett. Napszám félig-meddig eszméletlenül feküdtem a kórházi ágyon, behunyt szemmel. Az orvos karbolszaggal átitatott hófe­hér köpenyesen minden dél­előtt a szokott órában látta el a vizitet. Medikusok egy csoportja volt a nyomában. Minden egyes ágynál leállt, belelapozott noteszába, kísé­rőihez intézett egy-két szót és azzal tovább ment. Nálam hosszasanidőzött: tájékoztat­ta orvostanhallgatóit az én betegségemről; az agysérülés következtében előállt szelle­mi működés zavarairól. Anyám minden áldott nap felkeresett a kórházban. Az Mini-busz Az álom ébredésig tart Nagy Ábrahám ágyam szélén ülve két tenye­rébe fogta a kezem. Hallga­tott. Szemgödrét könnyek árasztották el. A nővérek felváltva jártak, nyolcórán­ként cserélődtek, Hatodik hónapja nyomtam a kórházi ágyat. A külső sé­rülés a fejemen szépen be­gyógyult csak a sebek hegge- dése látszott, de az agyműkö­déssel továbbra is baj volt. A tudomány nem volt képes változtatni a helyzeten. A balesetet megelőző időszak­ban a külvilágból szerzett ismereteim arról győztek meg, hogy több dimenziós világban élek, ahol minden harmonikusan rendezett, célszerű és szép. A agysérü­lés után - minthogy a gon­dolkodás falára sötét réteg telepedett, amin az értelem fénye képtelen volt áthatolni, - a régebbi képlet megszűnt, érvénytelenné vált. Egysíkú szemlélet töltötte be helyét. Az orvosi kar az én ügyem­mel kapcsolatban konzíliu­mokat, tanácskozásokat tar­tott, végülis az a döntés szü­letett, hogy mint szellemi fejlődésben megrekedt gyer­meket, kiengednek a kórház­ból. Az otthoni felügyelet elégséges lesz. Azt tanácsol­ták; minthogy a meghibáso­dott agyműködés amúgysem lenne képes szellemi erőfe­szítésre, - egy évig ne járas­sanak iskolába. A szüleim a kapott utasítás szellemében jártak el, nekem pedig a szellemi vakság barlangjában kellett töltsem napjaimat. ' Havonta vittek felülvizsgálat­ra a kórházba. Egy év eltel­tével felső utasításra egy olyan iskolába kellett jár­nom, ahol szellemi degene- ráltságban szenvedőkkel fog­lalkoztak. Minden reggel megállt kapunkban a mini­busz, felvett és csak késő délután hozott haza. A busz ülésein tucatnál is több ma­gamfajta beteg-gyermek gub­basztott, kidülledt, gyulladá­Thursday, Jan. 17, 2002 sós szemekkel bámultak rám, amikor először láttak. Volt köztük jónéhány bandzsa szemű, nyálcsepegős szájú. Hamar összebarátkoztam velük, sokszor egymás nyaká­ba borulva értelmetlen szava­kat váltottunk. Hazafelé jövet a jármű több helyen megállt. Kinyílt az ajtó és egy-egy félkegyelmű mászott ki a buszból Hozzátartozóik már vártak rájuk... Járásuk széthulló, botladozó volt, oldalosan caplattak, húzat- ták, cipeltették magukat. Ré­vedező pillantásokkal bámul­tak a világba, bárgyú szemük, értetlenséget tükrözött. Az idétlenség, esetlenség számo- rú látszatát keltették az úton. Azt, hogy hol és mivel töl­töttem el a napot, este nem lettem volna képes számot adni sem magamnak, sem másnak. Bizarr helyzetemet csak azért voltam képes elvi­selni, mert az agyműködé­sem béna volt, így képtelen voltam felfogni, hogy mi is történik vele,. Aztán egy reggel szőrösen ébredtem fel. Testemet bo­zontos fekete szőr lepte el, az arcom alig látszott ki be­lőle. Ollóval megpróbáltam lenyesegetni magamról a rusnya szőrzetet, nem sokra mentem vele. Szemlátomást nőtt rajtam az újabb szőr, egy fekete szőr-pamacsnak látszottam, leállítottak, hogy iskolába menjek. Viselkedé­semet illetően a családban kétségek merültek fel. Bezár­tak egy rácsozottfalú vas­szekrénybe, ajtaját lelakatol­ták. A ketrec pokoli szerke­zettel volt ellátva; a falak mindegyre húzódtak össze, szűkösebbé vált a hely. Olda­lából otromba szegek álltak ki, sok sebet ejtettek teste­men. A nyílásokból akár a szökőkútból fröcskölt ki a vér. Kezdtem dörömbölni, ordítozni, két öklömmel ü- töttem a nehéz vaspántos ajtót, nem jött elő senki, hogy kiszabadítson. * Az ágyamban felkönyököl­tem, kint még aludt a sötét. Egész testemben remegtem mint a kocsonya. Elfulladt a lélegzetem, szívem a torkom­ban vert. Még mindig úgy tűnt, hogy élet-halál tusát vívok az ördöggel Ekkor nyi­totta meg az ajtót anyám: - Valami baj van kisfiam? - szava édesnyugalmat árasz­tott felém. Nehezemre esett a beszéd, tekintetemet körbe járattam, a szobán. - Nin­csen, csak rosszat álmodtam. Nagyon rosszat. Lágy ho­mályba csavarodottan ringa­tózott a virradat. Nagy Ábrahám 6.

Next

/
Thumbnails
Contents