Amerikai Magyar Szó, 2002. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)

2002-06-13 / 24. szám

Thursday, June 13, 2002 Amerikai Magyar Szó 5. * Újabb magyar arcképe amerikai bélyegen Kossuth Lajos volt az első magyar, akinek a tiszteletére az Amerikai Posta bélyeget bocsátott ki a "Champions of Liberty" sorozatban. Utána Kármán Tódornak a léghajtásos repülés "atyjának" szentelt bélyeget az amerikai Posta. Ormándyjenő és Széli György képe a Nagy Karmesterek, Lugosi Béláé pedig a Filmek szörnyei sorozatban jelent meg. Most pedig Harry Houdini érdemelte ki ezt a kitüntetést. Mi köze "Amerika legnagyobb bűvészének a magyarsághoz"? . Az, hogy ő Weiss Erich néven Magyarországon született 1874 március 24-én. 1926-ban Detroitban halt meg. Négy éves volt, amikor szülei, Sámuel és Cecilia, a gyermekekkel és testvérei­vel emigrált és Appletonban, Wisconsin államban telepedett le. A család nagy szegénységben élt, és sok belső viszályt látott. Egyik konfliktusra adó ok volt, hogy a zsidó vallású Harry, katolikus lányt vett feleségül. Bess-t később ezért Houdini végrendelete ellenére nem engedték mellé temetni a New York-i Machpelah temetőbe, hanem Hawthorne (NY)- ban talált végső nyugodalmat olyan neves emberek mellett, mint Babe Ruth és Jimmy Cagney. Gyermekük nem volt A kistermetű és isko­lázatlan Houdini rend­kívül atlétikus és eltö­kéltvolt. Gyermekkora óta vonzotta a bűvészet és nevét is egy akkori­ban híres bűvésztől kölcsönözte. Eleinte' mindenféle mutat­vánnyal próbálkozott, különösebb siker nél­kül. Ettől annyira el­kedvetlenedett, hogy 1896-ban abba akarta hagyni a pályát és húsz dollárért hirdette fel­szerelését és trükkjeit eladásra. Szerencsére senki sem ajánlkozott . vevőként. Két évvel később azonban megtalálta igazi hivatását, és élete további során mint a nagy "megmenekülő" lett ismert. Minden elképzelhető kötelékből, bilincsből, láncokból, kényszerzub­bonyból pillanatok alatt ki tudott szabadulni. Élete vége felé új mutatványt talált ki: élve eltemette magát és másfél órát töltött vízalatti koporsóban. Végül ebben is temették el. Houdini (Weiss Erich) képessége, hogy a leglehetetlenebb helyekről is ki tudott menekülni és az a tehetsége, hogy mutatványait a legnagyobb hírveréssel népszerűsítette, kiérdemelte azt a posthumus kitüntetést, hogy képe (amelyet egy korabeli hirdetésből másoltak le) az amerikai posta 2002- es kiadású bélyegén szerepeljen. P.L. ÜGYVÉD Az egész Schill család évtizedeken át támogatta a Magyar Szó-t, s annak olvasóit. Most én akarom tovább segíteni a régi barátokat, és az új barátokat akik jönne Ír az Egyesült Államokba Bevándorlás és Állampolgársági Büntető és polgári magánjogi általános jogi ügyek RoseAnn Schill Attorney at Law 60 East 42nd Street, ‘Suite 601 New York, N.Y. 10165 Tel: 212-573-9090 Fax: 212-661-2385 Ha szüksége van ügyvédre, aki nagy gondos ággal dolgozik, keressen fel! Terjessze a Magyar Szó-t BEMUTATÓ UTÁN BemutattákBudapesten a Bánk bánból, Erkel Frerenc operájából készült filmet. Látványos előadás, ünnepé-* lyes premier. Nemzeti ese­ményként hirdette a kor­mányoldal, választási kam­pányeseményként az ellen­zék. Elkészítésére korlátlanul költöttek, egymilliárd forint­nál többet - az adófizetők pénzéből. Színészektől, újságíróktól azt hallottuk, hogy elég jó film. Művészi értékének megítélése az esztétákra tar­tozik. Én a benne kódolt politikai üzenetről elmélke­dem, amelyet megrendelői kívántak tőle, és amelytől a m agu k nemze ttanának igazo- lását várták. Valóban a nem­zet önvallomása lenne? Olyan érvénnyel szólna ma­gyarságról, mint Verdi ope­rái az olasz nemzet születé­séről? A műválasztás és a körülmények meggondolását figyelembe véve, azt kell mondanom: kételkedem ben­ne. Erkel Ferenc kiváló zenei tehetség volt. Talán nem kisebb tehetség Liszt Ferenc­nél (aki nagyra becsülte őt). Ám a két muzsikust két tel­jesen különböző módon irá­nyította a sors. Liszt elment a nagyvilágba, vitte magával a magyar emlékeit (vagy amit magyarnak tartott), és egzotikumként beépítette őket a maga nagy nyugati romantikájába. Erkel Ma­gyarországon maradt, és hű­ségesen komponált a nemesi közönségnek meg annak a polgárságnak, amely magyar érzésben a nemességhez akart hasonulni. Mint opera­szerzőnek ez a hazai közeg szabta meg a mozgásterét. Az Erkel-operák előadá­sában zökkenőket okoz a prozódiai eltolódás: a zene nem "fekszik rá" pontosan a szövegre. Mihály András, az Opera egykori igazgatója, azt mondta egyszer a televízió­ban: "Mennyivel jobban hangzanának ezek az áriák, kettősök olasz szöveggel!" (Gondoljunk Bartók Kéksza­kállújának pontos prozódiai összhangjára!) A hazai nagy­opera-komponálás első ko­moly próbája, a külföldi min­táknak a kezdetre jellemző erős hatásával. A Bánk bánt természete­sen így is filmre lehetett volna vinni, különösen, ha a szövegkönyvíró elsimítja a zökkenőket. Hiszen a hazai szellemi fejlődés egy értékes útjelzőjéről van szó. Törté­nelmi vonatkozása: az ország önszemlélete ilyen volt más­félszáz évvel ezelőtt. De a film mai aktualizálás céljából készült! Aki megismerhette a hu­szadik századot, értetlenül kérdi: miért nem Kodály- művet választottak megfil­mesítésre? A Háry János kevéssé jöhetne szóba, mert már legalább kétszer vászon­ra vitték, de van Székelyfonó, és Kodály két színműhöz írt kísérőzenét. Megint idézem Mihály Andrást; Kodályról azt mondta: "Csodálatos, hogy ez a zene mennyire magyar!" A Zenei lexikon azt írja róla: "ez már nem ma- ; gyáros, hanem magyar zene." Vagyis nemzeti szempontból egyetemes érvényű, hiteles magyar hang, nem egy ren- dé, egy világnézeti szféráé. A huszonegyedik század világ­közösségébe kerülve csak az | ilyen szellemi vértezetvédhet meg bennünket az önelvesz­téstől. Dr. Bán Ervin A nagy cél Nemzedékek nőttek fel ma­gyar- és világirodalomtörté­netén. Nemzedékeket taní­tott meg az olvasás, az iroda­lom szeretetére, az álmodo­zás fontosságára. Nemzedé­keknek volt kedves könyve több szépirodalmi munkája, különösen utolsó regénye, az Utas és holdvilág. Ha élne, bizonyára csöndes iróniával nézné a művei ellen áskáló- dókat, akik a "tudós" és "mély" elemzéseket hiányol­ják irodalomtörténeteiből, miközben mindaz, amit tudo­mányosnak eladott köntös­ben írnak, olvashatatlan. Szerb Antal 1941 és 1943 között írt Naplójegyzetei most jelennek meg először könyv alakban - az író szüle­tésének 100 évfordulójára. Piarista diákként 1914 már­cius 19-én vetette papírra először a nagy célt: "Elhatá­roztam, hogy részletesen fogok naplót vezetni . . ." Kiadásra nem szánta, amit leírt, a Petőfi Irodalmi Mú­zeumban lévő kéziraton nin­csenek javítások, változtatá­sok. De a tény, hogy megő­rizte a füzeteket, feljogosítja az utókort a publikálásra - mondja az előszóban Tompa Mária, a szöveg kutatója és gondozója. Kamaszkori vágyak és álmok, az írás kényszere és gyötrelme, a test parancsai, folytonos azonosságkeresés: mit akarok? miért vagyok? milyen vagyok? milyen le­gyek? A barátság fontossága, félelem az emberektől, misz­tikus és vallási hajlamok, hipochondria. A szerelem megpróbáltatásai, törekvés az önfegyelemre. Szellemi útkeresés, iszonyodás az ab­sztrakt spekulációktól, a benne megszülető "scienza nuova". A mágikus idealiz­mus kora, amikor "minden Szerb Antal azon múlik", hogyan tudja "megtalálni a szálakat, me­lyekkel a dolog az éggel összefüggenek". Az igényes ember felfedezése: "a kiáb­rándultság nem a dolog elég­telenségében van, hanem a magam elégtelenségében". Filozófiára, erkölcsre, vallás­ra vonatkozó gondolattöre­dékek 1924 végéig. Akkor a napló megszakad. A fonalat 1927-ben veszi fel újra írója, de innen az már nagyokat szakadozik. 1930-tól csak "szúrószavakban" folytatódik a napló, aforizmaszerű vagy emlékeztetőnek látszó fel­jegyzésekkel, mintha Szerb Antal azt remélte volna, hogy később kibonthatja őket. A kötet függelékében hét olyan írást (tanulmányok, egy novella, egy interjú) ol­vashatunk, amelyek a Napló­jegyzetek megértését segítik. A "maga fölött Ítélkezés" könyvét, az önpszichoanali- zálás megragadó és megható dokumentumát tartja kezé­ben az olvasó. Ha belefogott, aligha teszi le. Legyen a Szerb Antal-művek forrásvi­dékét kutató irodalomtörté- j nész vagy bárki, akit érdekel j a XX századi ember sorsa. Szerb Antal: Napló jegyzetek, 1914-1943 Magvető, Buda­pest, 2001. Margittal Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents