Amerikai Magyar Szó, 2002. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)
2002-05-23 / 21-22. szám
12. Thursday, May 23-30.'2002 Amerikai Magyar Szó DR. KIRÁLT BÉLA ’56 TÍZ IGAZSÁGA . Az Amerikai Magyar Szó centenáriumi számában a szerkesztő meghívására írni megtisztelő. Ezt azzal kívánom meghálálni, hogy méltó témát választok: a forradalom tiz igazságát kívánom elemezni. Ezekre érdemes és kell is emlékezni, mert többjüket elhallgatják, másokat elferdítik. Dr. Király Béla Az első igazság az, hogy józan magyar hazafi nem kívánt forradalmat, de a gondolkozók többsége alapvető reformokat követelt. Követésre méltó példának tekintették a nagy reformkort és csúcspontját, az 1848-as forradalmat. 1848 és 1956 is a francia felvilágosodás eszméit kívánta a gyakorlatban megvalósítani. 1848-ban egész Európában, 1956-ban már csak Kelet-Közép-Európában volt esedékes ilyen reform. Mindkét esetben békésen indult a mozgalom, de 1848-ban Habsburg des- potizmus, 1956-ban pedig az AVH erőszakos fellépése változtatta át a reformra törekvőket forradalmárokká. A második igazság az, hogy a forradalom céljait az egyetemi ifjúság a 16 pontjában oly tökéletesen fogalmazta meg, hogy ez vált forradalom bibliájává. De még ezt is sokszor elferdítik. Mit követelt a 16 pont? A felvilágosodás elveinek megvalósítására nemzeti függetlenséget a szovjet csapatok kivonásával, demokráciát, általános, egyenlő választások és titkos szavazással, vélemény-, szólás- és sajtószabadságot. A bolsevista terror megszüntetésére és megtorlására a politikai gazdasági perek felülvizsgálását, ártatlanok rehabilitálását és a még vissza nem tért hadifoglyok hazahozatalát. Farkas Mihály és Rákosi Mátyás törvény elé állítását. A demokrácia jelképeinek bevezetésére: a Kossuth címer visszaállítását, magyar egyenruhát a honvédeknek és március 15. nemzeti ünneppé tételét. Uj kormányzat kialakítására: Nagy Imrét a kormányba, a sztálinisták, rákosisták leváltását. A gyarmati állapot kiküszöbölésére a magyar-szovjet és magyar-jugoszláv szellemi, politikai és gazdasági szerződések felülvizsgálatát, egyenjogúságot, belügyeinkbe való be nem avatkozást, az uránérc bányák ügyének rendezését. Mit nem követelt a 16 pont? A kommunizmus eltörlését nem, de a párt reformját követelte azzal, hogy a demokrácia szabályai szerint az egész vezetőséget válasszák újjá titkos szavazással. A szocializmus eltörlését sem követelte, helyette egy sor olyan rendelkezést kiván, mint a gazdasági tervek, ipari normák, illetmények és beszolgáltatási rendszer felülvizsgálatát, a minimál bér bevezetését és az egyénileg dolgozó parasztok megsegítését. A kommunizmus és szocializmus esetében az, hogy csak reformot, nem azok eltörlését követelték, nem jelenti azt, hogy bármelyiknek hívei lettek volna. Az általános választásokkal létrehozott törvényhozás gondoskodott volna azok sorsáról. Végül a lengyel független-' ségi mozgalom résztvevőit üdvözölték az egyetemi ifjak, és a MEFESZ-t új életre keltették. A harmadik igazság az, hogy a forradalom győzött. Az USA-ba érkezésem után már az első sajtókonferencián kijelentettem ezt. Egy újságíró nem ellenséges hangsúllyal kérdezte: "Uram, j akkor miért van ön itt?” Megmagyaráztam, hogy október 28-án Nagy Imre miniszterelnök tűzszünetet rendelt el, amit mindkét fél tiszteletben tartott. Megindult az ország radikális politikai átalakulása. A totalitárius rendszer két pillére, az AVH - a terror intézménye - október 29-én, a Dolgozók (kommunista) Pártja november 1- én feloszlott. Kádár János vezetésével megalakult a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ez az új párt kötelezte magát a demokrácia szabá- lyainaktiszteletbentartására, elfogadta kisebbségbe szorulását, sőt Kádár még a nemzet függetlensége mellett is kiállt. Nagy Imre többpártrendszerre alapuló kormányt alakított, amely gyorsan konszolidálta a helyzetet. Nem volt az országban személy, párt, szervezet, vagy intézmény, amely kezet akart vagy mert volna emelni az újszülött demokrácia ellen. A forradalom belügyi, a szovjet fegyveres beavatkozás nemzetközi ügy. Az utóbbinak nem tudtunk sikeresen ellenálni, de ez nem módosítja azt a tényt, hogy a forradalom mint belügyi változás, győzött. Az amerikai újságíró 1957-ben megértette és meg is köszönte azt a magyarázatot. De még ma is vannak olyanok, akik az i- gazságot tagadják azzal, hogy "bukott" forradalomról írnak és beszélnek. Magyar hazafi ilyent nem tehet. A negyedik igazság: a győzelmet a pesti (és a vidéki) srácok vívták ki. 1848-nak is a márciusi ifjak voltak a főszereplői, de míg 1848-ban a Habsburg elnyomók csak szeptember 11-én uszították hazánkra Jellasicsot,1956-ban az AVH az események első napjától fegyvert használt a tüntetők ellen. Az augusztus 9-i vigevanoi fegyverszünetig ugyanis Lombardiában folyt a háború az olasz szabadság- harcosok ellen. Kétfrontos háborút pedig a császár nem mert megkockáztatni. Más szóval, az 1848-as elődöknek fél év, az ’56-osoknak semmi idő nem állt rendelkezésükre a felkészülésre. Mi a magyarázata annak, hogy az ’56-os srácok mégis győzelemre vitték a forradalmat? Ügyükben való hit és elszántságuk a helytállásra: ez volt a siker alapja. De volt két technikai tényező is, ami segített. A Szovjetunió hazánkat tekintette leghűségesebb csatlósának. A párt dicsekedett is: "Hazánk nem rés, hanem erős bástya a kommunizmus falán". Középiskolások katonai alap-, főiskolások tartalékos tiszti kiképzést kaptak. A bolsevisták maguk képezték ki harcossá és alegység parancsnokokká ellenfeleiket. Hasonló okok miatt bővelkedett az ország fegyver- és lőszerraktárban. Ezek megnyitották kapuikat a szabadságharcosok előtt. Nem hagyományos harcosok fő nehézségei, a fegyverhiány és képzetlenség ’56-ban nem léteztek hazánkban. így vívták ki a srácok a forradalom győzelmét. Azt azonban érezték, hogy az eredményeket apró, össze nem hangolt egységek nem képesek biztosítani. Egyetemistáktól jött a gondolat és a szándék, hogy a szabadság- harcosoknak nemzetőrségbe kell egyesülniük, és központi parancsnokságot kell létesíteni. Az ötödik igazság: a győztes fiatalok központi vezetést választottak, hogy biztosíthassák a politikai konszolidációt. A fegyverszünetig a szabadságharcosokat nem központi parancsnok, hanem az eszme vezérelte. Az egyetemi ifjúságtól két alapvető kezdeményezés indult ki. A ’48-as példát követve a harcoló alakulatokat nemzetőrségbe kívánták integrálni, és ennek az új had- őrnemnek parancsnokságot kívántak szervezni. A törekvéseket segítette Kopácsi Sándor ezredes, aki a forradalom mellé állt és a Deák téri rendőr parancsnokságot megnyitotta szabadságharcos találkozók számára. Október 28-án és 29-én már annyi budapesti és vidéki szabadságharcos gócpont igazolt képviselője volt jelen, hogy azok határozatait a szabadságharcosok közös akaratának lehetett tekinteni. Ezek választották meg a Forradalom Karhatalmi Bizottságot, amiből alakulni és működni kezdett egy szakszerű katonai jellegű felső vezetési törzs, a Nemzetőrség Főparancsnoksága. Mindkettő vezetésére Király Bélát, helyettesévé Kopácsi Sándort választották meg. Nagy Imre Írásban elismerte mindkét forradalmi szervet. A Nemzetőrség Főparancsnoksága egyre több és több vidéki szabadságharcos egységet vett fel a nemzetőrségébe. De fő feladatának Budapest rendjének megteremtését tekintette, hogy Nagy Imre konszolidációs törekvését biztosítsa a zavar, keltők ellen. Két nagyobb fegyveres művelet történt erre: november 1-én a Külügyminisztériumot "ostrom" alól szabadította fel, ez a félrevezetett szabadság- harcosok bajtársi észretérí- téséből állt; november 2-án pedig a szovjet nagykövetséget "szabadította fel" egy olyan "ostrom alól", mely Jurij Andropov nagykönyvet provokációjának bizonyult. A főparancsnokság szervezési munkájának eredményeképpen napról-napra csökkent a fegyverhasználatok száma, november 1-jéről 2-ára Budapest lövések zaja nélkül aludhatott. A konszolidáció sikerült: ez is eleme volt a forradalom győzelmének. A hatodik igazság: a Szovjetunió az október 30- ról 31-re virradó éjszakán fegyveres beavatkozást kezdett Magyarország ellen. A- mikor a felvonulás befejeződött, 16 hadosztály-szintű magasabb egység, 2000 harckocsi és egy, főleg vadászbombázó gépekből álló repülő erő állt támadásra készen ellenünk. A Forradalom Karhatalmi Bizottság, majd a Nemzetőrség Főparancsnoksága megbízható értesüléseket gyűjtött az ellenség erejéről és mozgásáról. Nagy Imre miniszterelnöknek naponta többször is jelentést tettek arról, hogy a szovjet erők hogyan alkotnak támadásra kész vasgyűrűt Budapest körül. A hetedik igazság: a november 1-jei semlegességi nyilatkozat a szovjet intervenció következménye volt, nem oka. Amikor meggyőztük Nagy Imrét, a szovjet intervenció méretéről és az abban rejlő veszélyről, tiltakozott a Szovjetunió kormányánál, Jurij Andropov nagykövetnél, és az ENSZ- nek jelentést tett az intervencióról. Amikor az ENSZ-től nem jött válasz, a szovjet hatóságok pedig átlátszó hazugságokat mondtak, a kormány bejelentette az ország semlegességét és kilépését a Varsói Szerződésből. Az a gondolat vezette Nagy Imrét, hogy ha az ország a Szovjetunió szövetségese a támadás megindításakor, családé í belüli perpatvarnak ítélhe Nyugat az ügyet. Ha r libán semleges ország ~ a támadás, az ENS7 lekszik majd szalmaszálv hoz h?' ez. *
