Amerikai Magyar Szó, 2002. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)
2002-05-23 / 21-22. szám
Thursday, May 23-30, 2002 Amerikai Magyar Szó Ti érettetek is... Az első Kossuth-szobor Igazán boldogok lehetnek azon települések lakói, akiknek elődei olyat cselekedtek, amelyből késői utódok is erőt, példát meríthetnek. Méltán büszkék hát Siómaros polgárai, mert őseik a világon elsőként állítottak köztéri szobrot Kossuth Lajosnak még halálának évében, 1894-ben. Siómarost ma már ne keresse senki a térképen: az 1950-es években Balatonsza- badihoz csatolták. A falu lakossága a XIX. századig keserves jobbágyi sorban élt. így nem véletlen, hogy a Kossuth-i jobbágyfelszabadítással emberi méltóságához jutott marosiak számára Kossuth Lajos és a szabadság fogalma eggyé vált. Mély szomorúság lett úrrá a településen, amikor a "szabadság apostolának" halálhíre elért ide. 1894 márciusában vasúton szállították haza Kossuth Lajos holttestét Turinból, a [foki vasútállomáson ott volt i a marosi nép is, hogy némán tisztelegjen a gyászkoporsó mellett. A temetést követően Siómaros elöljárósága összegyűlt, együtt keserégvén Kossuth Lajos halála felett. Ekkor Szokó István lelki- pásztor felvette egy Kossuth- szobor felállításának tervét. Gyűjtést kezdtek a nép között, s hamarosan 642 forint gyűlt össze az adakozás nyomán. A szobor elkészítésével • - Kiss György tervei alapján - a budapesti Gerenday Antalt és fiát bízták meg. A szoborállító ünnepséget 1894 július 1-jén rendezték. Ahogy azt Nagy Károly történelemtanár régiek elbeszélései nyomán lejegyezte a szobor állítás 100 évfordulójára megjelentetett jubileumi füzetében: a siómarosiak házilag készítettek ágyút e nemes alkalomra, mely díszlövéseket adott az emlékmű leleplezésekor. (Fizettek is érte 10-10 forintot az enyingi bíróságon . . .) A második világháborúban a szobor megsérült, ekkor került elő talapzatából az a sok helyen sérült emlékirat, melyben - az adományozók nevének felsorolása mellett - az utódok számára szóló csodálatos üzenet áll: "Későbbi időknek gyermekei, Kedves Véreink! Bármikor jusson kezetekhez e ránk szent emlékű emlékirat, tudjátok meg, hogy ezen emléket a hála és kegyelet emelte, emelte pedig ti érettetek is, hogy példát adjon és tanítson a szabadság és hazaszeretetre." E megrendítő szavakat olvasva, a büszkeség mellett a kétség töltheti el szivünket: vajon méltó utódai vagyunk- e az 1890-es években élt, gondolkodó és cselekvő siómarosiaknak? Nem halni ment Erdélybe "haldoklik az öreg tanú / Petőfi vén körtefája. / Azt beszélik ő látta volt a / költőt halni menni utoljára." ~ A magyar honvédsereg ezernyolcszáznegyvenkilenc július 30-án délután érkezett meg Székelykeresztúrra. Petőfi nem a sereggel ment, hanem körülbelül egy órával később, mégpedig katonai fölszerelés nélkül. Gyalókay Lajos, Bem seregében a katonai iroda vezetője hiteles emlékezése szerint: "... mindnyájan elindultunk, hogy az utcán sorba állított kocsikra felüljünk. Midőn saját alkalmatosságomon éppen elhelyezkedni akartam, észrevettem Petőfi-t, aki szemeit a kocsisoron keres- lőn végigjártatva és kezével intve egyenesen felém tartott. Hozzám érkezve így szólított meg: Pajtás . . . adhatnál nekem egy kis helyet? Egész örömmel, felelém, és ő . . . a kocsira felpattant. Délben Kelementelkén, özvegy Simonné úrnőnek ízléssel berendezett kastélyában állapodtunk meg . . . Ebéd után azoh rendben, mellyel jöttünk, elindultunk Kelementelkéről, és alkonyaikor minden nevezetesebb incidens nélkül Szitás (most Székely) Keresztúrra érkeztünk." (más szemtanúk szerint Bem és serege már délután két óra tájban odaérkezett.) Arról, hogy Petőfi itt hol volt elszállásolva, el volt-e egyáltalán, sok vita folyt, az azonban elfogadott tény, hogy a Gyárfás-házban, Varga Zsigmond-nál vacsorázott több tiszt társaságában. Ugyancsak tisztázatlan kérdés, hogy élete utolsó éjszakáját hol és mivel töltötte, de a legvalószínűbb, hogy szállás hiányában csatlakozott a Szakái fogadóban (kocsmában) borozgató tiszttársaihoz. "Július 31-én reggel 6 órakor indult el Petőfi az Újszékelyen volt főhadiszállására, de már ekkor a tábornok és táborkar útban volt Segesvár felé, hol akkor Lü- dersz orosz tábornok állott 18 ezer emberrel és 48 ágyúval." Petőfi ezúttal is Gyalókay kocsiján utazik. A fiatal tiszt vallomásában (Segesvár és Petőfi, 1887) ismételten "a magyar nép kegyeletével való üzérkedésnek" mondja az olyan ábrázolásokat, amelyek Petőfi-t e napon kardos, lovas, ragyogó egyenruhás harcfinak ábrázolják: ". . . Kányádi Sándor határozottan tudom és bizo- . nyitom, hogy egész felső öltözetét azon szerencsétlen napon egy vitorlavászonból készült blúz, (másféle) mellény és nadrág, továbbá egy szürke köpeny képezte, fején egyszerű katonatiszti sapka volt, válláról pedig egy szíjon függő sárga bőrtáska lógott." Délelőtt 10 óra tájban fejeződött be Segesvár és Fehéregyháza között a két szemben álló fél, a Lüdersz vezette orosz és a Bem vezette kicsiny magyar sereg felállása. Bem nyitotta meg a csatát ágyútűzzel. Gyalókay és Petőfi ekkor Fehéregyháza utcáján kocsizott: "Mint a harci mén, mely a rohamot jelző kürt szavára ideges lázzal röpül előre, Petőfi is a csata első jelét meghallva üléséből izgatottan felpattant, a kocsiból búcsúzás nélkül leugrott, és sebesen előreszaladt." Ez az utolsó hiteles kép • Petőfiről - fűzi a fentiekhez Martinkó András irodalom- történész az általa összeállí- ' tott dokumentumkötet végén. Mindezt az itt látható kép mellett egy mostanában olvasott vers strófájával toldanám meg: "Az országhatár nem magyaráz meg semmit / Hasalj mellém a fűbe / Lásd a vert sereget azon a délutánon /És hogyha szédülsz a holtak arcába nézz fel" - írja Segesvár című szép versében Csokonai Attila. Utolsó sorát kölcsönvéve: Petőfi s halálára gondolni nekem azt jelenti, hogy nézni e fát, felnézni e fára. Móser Zoltán Budapest Az emberek bűnei Megremeg a föld az emberek bűnétől Vagy elpusztul a kegyetlenségtől, Az emberiség romboló mérgétől Csillagok is lehullnak a szégyentől Vér folyik a földön, vízen, levegőben Ami szép volt, ma nincs a szívekben, Mindig verik, gyilkolják a másikat Hát mennyi könny hullhat ki egy ég alatt? í Hiszen az Isten helyet adott nekünk Hogy az eget zárjuk le fölöttünk S mint nemzetek színkülönbség nélkül ’ Örök szeretetben békében éljünk... Úgy mint a fák, bokrok s a virágok Mindig védve egymásra vigyáznak S mi azt gondoljuk nagy bölcsek vagyunk Világbékét elhozni mégsem tudunk... Walkó Bözsi, New York 9. f J9 ÍMflTHITflTIHIf flf * 1 A jubileumi évben, az évforduló alkalmából *■ rendelje meg: H £ Deák István professzor Kossuth Lajos és a magyarok h í 1848-49-ben ! című 423 oldalas könyvét H £ Ára postaköltséggel együtt $ 15.- ^ Magyar Szó Hungarian Word Inc. 4 130 E 16th St New York, N.Y. 10003 ^
