Amerikai Magyar Szó, 2002. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)
2002-04-25 / 17. szám
6. Amerikai Magyar Szó Thursday, April 25, 2002 Elet a hordaléktalajon Máskor is, de leginkább kora tavasszal kíméletlen zordfagyos hónapok után, amikor olyan ráérősen hurcolkodik el a tél, hogy az ember türelmét kikezdi, leküzdhetetlen vágy kerekedik felül bennem: elébe sietni a kikeletnek. Előveszem a kétkerekűt és máris utón vagyok. A rég ismerős búvóhelyet keresem fel, az egyik félreeső csendes zúgát a vidéknek, amit több évvel ezelőtt fedeztem fel s azóta is tartom a kapcsolatot vele. A hely megnevezése: Öböl-park, angolul, Bay-park. Ezt a parkot átszelve jutok el oda. Különben is a park egy elkülönített része (secluded area) a kis városnak. Különböző irányból négy kapun lehet oda bejutni. Régen éjszakára sorompókkal lezárták a bejáratot, ma már ez a túlzott szigorúság nincsen meg, de azért az arra vetődő idegent figyelik, adott esetben le is állítják az illetékesek. A közúti forgalomtól jócskán távol eső park csendjét nem zavarja semmi, kereskedelmi egységek is csak falain kívül léteznek. Dús jövedelemmel rendelkező családok lakják az Öböl parkot, ahogy felénk mondani szokás: olyanok, akiknek van mit aprítani a tejbe. A társadalmi ranglétra legmagasabb fokán sütkéreznek, némelyik család neve a social-registerben is- szerepel. Horribilis összeget fizetnek property-tax fejében csak azért, hogy elkülönülten élhessenek, de nekik úgy látszik megéri. Csak ily módon képesek távol tartani közelükből az "idegeneket". Nem kérnek a keveredésből. Gondolkodásukat, életmódjukat a kaszt szellem hatja át. És kinek is lenne ez ellen kifogása, ebben az országban a "bőség kosarából" mindenki egyformán meríthet. Na de maradjunk még pár szó erejéig a park bemutatásánál. Hatalmas öreg cédrusfák hűvösítik, árnyékolják be a parkot Széltében-hosszában aszfalt csíkok kígyóznak rajta végig. A zegzúgosan futkárázó kis utcák labirintusában könnyen eltéved a nem ott lakó. Adriadne fonalára lenne szükség, hogy kikászálódjon belőle. Az Öböl-parkban még sok a beépítetlen terület, ősállapotban szunnyadó bozótos parcella, kiütköző kontrasztban, a park többi akkurátusán gondozott részével: lábon álló kiszáradt, kiöregedett szálfák csupasz csonkkal meredeznek az égre. Amit a vihar kidöntött, ott korhadoznak a földön szálas fűvek gyapjába takarózva. Egy fának támasztva hagyom a kerékpáromat, indulok, hogy közelebbről szemügyre vegyem az Öböl-karéjt. Mintha csak a világvégén járnék, megszilárdult mozdulatlanság, puha csend ölel körül. Időelőtti időbe estem vissza, kezdem érzékelni az idő múlását. A fagytól alig felengedett süppedős, hordaléktalajon lopakodom beljebb a víz tükrös irányába. Rengeteg a kökörcsin a lábam alatt. Elbűvölő látvány, ahogy a délelőtti órában rézsűt besüt a nap a bokrok legalsó ágai közé, bearanyozva fényével az összegubancolódott avart. Már hallom a víz cuppogást, amint a hal fel- és alámerül. A tett helyén gyűrűzve remeg a víz. Megtalálom a sekély medrű patakocskát is, amely hordalékával szüntelenül tölti fel a partot, incseket hódít el Poseidon birodalmából. Ez a kis szárazföld nyúlvány, amin állok beépülve az öbölben építkező munkájának az eredménye. Vézna ágú cserjék vetették meg lábukat rajta, rügyeiket máris bontogatják a koratavaszi napsütésben. A cicabarkás ágból leszakítok néhányat. Amint szívom magámba a felengedett rög gőzölgő leheletét, a kisarjadt növényzet tavaszi illatát, a közelemben egy barnástollú vadruca röppen fel, belehuppan a vízbe. Oldaltartott fejjel, félszemmel bámul rám, arra kiváncsi nem bántom-e a fészkét. Hebehurgya kis madár, szállj vissza nyugodtan a fészkedre, nem bántalak! Eltelve a látottakkal távozom, Lám csak, van élet a hordalék talajon is. Nagy Abraham Legyen Ön is támogatónk! Hungarian TV Magazin of Queens Adásunkat minden héten a GPTV 57-es csatornán sugározzuk, minden szombaton este 8-9 óráig és ezt az adást minden szerda du. 2-3 óra'között megismételjük. Stúdiónk vállalja magyarországi videók átfordítását amerikaira, vagy fordítva. Műsorvezetők: Hegedüsné, Podlovics Tímea, Csige Zsuzsa és Hajagos Zsuzsanna Üsztöke István producer/szerkesztő Tel: 718-721-2824 Fax: 718-626-7566 E-mail: uszhatvani@hotmail.com Utazás a múltba Rendezgettem a múltkoriban a könyveimet, és a kezembe került egy régi atlasz, talán még diákköri. Valaha sok izgalmas órát töltöttem a társaságában: bele-belelapoz- va utaztam, képzeletben bejártam az egész világot. Emlékszem, később is nagy hasznát vettem, mert nincs izgalmasabb böngésznivaló a térképnél. Nyári szabadságra készülődve mindig eligazított, ilyenkor félig hunyt szemmel, ábrándozva ízlelgettem a távoli folyók, hegyek, városok nevét. Rég elfutott a nyár és a fiatalság is vele. Szomorkásán lapozgatom, mintha arra lennék kíváncsi, hova, merre nem jutok már el az életben. És hirtelenében úgy érzem, voltaképpen ez is egyfajta utazás. Mert lám, szinte hallom régi hegyi patakok csobogását, ódon városok terein visz újra az utam, elfelejtett erdők zúgását is fel tudom magamban idézni. Olyan leszek, akár a beteg, aki emlékeibe kapaszkodva szeretne visszatérni az egészségesek világába. Tisztán látom magam előtt azt a régi tanyát is, a- honnan valaha elindultam. A temerini Szlatyina nevű határrészben volt a nagyapa tanyája, méhek raja dongott kertjének virágai fölött, tehenek bőgtek, kacsák hápogtak az udvaron, és én futottam meztéllábasan a tilosba tévedt malacok után. Ahogy kinyitom az atlaszt, és végigsimítok tenyeremmel a térképen, sorra megelevenednek a régi emlékek. Jó így utazni, visszafelé az életben, meg-megállva az alkonyaiban, amely utolér már-már elfelejtett déli kisvárosok főterén. Ülök zsibbadtan egy görög agorán, és csorog rám a csend. Olyan ez a csend, hogy egyre bölcsebbé teszi az embert. Emlékszem, mint álltam döbbent csodálattal Párizsban a Louvre épen maradt épületegyüttese előtt; hogy kacagtam boldogan a Tuile- riáknál: lám, épen maradt a nagy világégésben! Csak később fedeztem fel mindezek szépségét, mint a Notre- Dame székesegyházét is, a- melyhez mindig hozzáképzeltem a toronyőr púpos alakját, amiről valaha olvastam. Úgy kutattam végig Európát, amikor először elindulhattam világot járni, ahogyan a leégett ház gazdája kutat1 [ otthona romjai között, hogy számba vegye, mi maradt belőle. Mert csak így tud az . ember igazán örülni minden apróságnak. Lapozom hát az atlaszt remegő izgalommal, mint aki tudja, hogy ezek az utak megismételhetetlenek. Elmúlt életem szép üzenetei. Barcelonában órákat üldögéltem a tengerparti lejáró lépcsőin, Kolumbusz szobrának szomszédságában, s hitetlenkedve szemléltem a Santa Maria hajócska törékeny körvonalait. Ott értettem meg, miért legyőzhetetlen az ember, a hite. Ez repíti a világűrbe ma is a nyugtalanul újat keresőket, hogy hírt hozzanak: van-e még élet valahol a Tejúton túl? Bevallom féltem őket. Ebben a nagy embertelenségben, amely körülveszi Földünket, egyszer csak elolvad szárnyaló kedvük, és lezuhannak, mint Ikarosz valaha. De ha tehetném, mégiscsak bátorítanám őket, bár csak kissé rekedten tudnék biztató szót kiáltani feléjük, mióta a hibbant agyú gonoszok New York-i merényletét láttam a képernyőn. Délre siklik a tekintetem. Firenze. Napokig ácsorogtam az Arno partján, az Aranyhíd körül, hátha meglátom Dante szerelmét, Beatricét. Ma már tudom, csak kitalált személy volt, sohasem élt. Amikor először olvastam erről, egy világ omlott össze bennem, szegényebb lettem, akár Don Quijote a halála előtt. Eszembe jut még egy felejthetetlen este. Szicíliában jártam, és ellátogattam a délnyugati partjára is. Ültem egyedül egy sziklapdon, és valami furcsa, bizsergető nyugtalanságot éreztem. Akkor szállt le az alkony a vízre. Aztán rájöttem, mi az a bódulat bennem. Afrika fűszeres illatát éreztem. Áthozta a szél a Földközi tengeren. Gyengéd mozdulattal becsukom az atlaszt, és visszateszem a könyvespolcra Lehet, hogy már nem lesz rá szükségem. Ahova én indulok, oda megtalálom az utat térkép nélkül is. Illés Sándor Egy perc a színészkirály sírjánál Szerencsésnek tartom magam. Láthattam színpadon a magyar színjátszás nagy alakjait. Bitskey Tibor, Tordy Géza, Darvas Iván, Sinkovits Imre, Sulyok Mária, Agárdy Gábor, Bessenyei Ferenc, Mensáros László és még sorolhatnám a neveket, mind-mind elkápráztattak alakításaikkal. Sajnos legnagyobb kedvencemmel, Latinovits Zoltánnal nem sikerült a találkozás. Tavaly ősszel családommal tisztelegtem a színészkirály előtt Balatonszemesen, a sírjánál, ahol a gránitoszlop mellett mindig van virág... Latinovits emlékét filmszalagok, lemezek őrzik. Minden szerepében zseniális volt. Filmjei ma már a klasszikusok közé tartoznak. A szemesi temetőben arra is emlékeztem, ahogy a szinész- óriás verset mondott. Mondott? Ahogy Ady Endre ejtette, Petőfi harsogta, Arany szenvedte, József Attila élte a verseket. Ahogy csak nagyon kevesen. A sírja mellett öreg fán egy táblán Nagy Gáspár sorai állnak: Te erre járó sírj avagy nevess zokogó víz Balatonszemes fái görcsben a tóra hajolnak hatalmas nagy-fia holtán ki voltál Latoinovits Zoltán Pünkösdi Lángnyelv júniusi szélben lecsap a habokra hazányi vakokra boldog vagonokra Nagyfogyatkozás egy júniusi éjben. Örüljönk, hogy akkor éltünk a földön, amikor Latinovits megajándékozott bennünket színészetével. Szindbád elhajózott... Paksa Tibor A Magyar Színház Művészeti Fórum-a Minden hétfőn este 1/2 6 órakor Manhattan Cable 56 RCN calbe 108 Cserey Erzsi igazgató
