Amerikai Magyar Szó, 2002. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)

2002-04-18 / 16. szám

6. Amerikai Magyar Szó Thursday April 18, 2002 ocsú A kezdet kezdetén, amikor még sok mindennel nem voltunk tisztában, azért nem, mert az odahaza belénk ivódott formulák, szokások legtöbbször különböztek az itteniektől, így sok csalódásban volt részünk. Pl. amikor egy színvonalasnak ígérkező kedvünk­re való kultúrműsor, - főleg koncert, opera előadás, netán egy jó film köz­vetítésére került sor a tv képernyőjén a család jóelőre felkészült rá, Mindenki igyekezett haza a munkahelyéről s ha kellett még a vacsora időben is változást eszközöltek. Ahhoz hasonlóan ahogy karácsony vigíliáján az angyalt váró kisgyerekek szoktak viselkedni; mi is elfoglaltuk megszokott helyünket a szófán, fotelben a képernyő előtt. Terrierünk is elnyújtotta magát lábunknál a szőnyegen. Bekapcsoltuk a készüléket, tőlünk máris megkezdődhetett az előadás. De naivak is voltunk! Akkor még mit sem sejtettünk a se vége, se hossza reklámokról, hirdetésekről, amivel elhalmozták az adást. A filmet nyiszlikra szabdalták, nem lehetett elmélyedni, gyönyörködni a darab mondanivalójában. Már a legelején gyanús volt az egész. Tizenöt perc eltelt és reklámon kívül mást nem láttunk. Nyügölődtünk, zsörtölőd­tünk, még a fejünket is elfordítottuk, már semmi részünk nem kívánta azt a sok autó-reklámot. És milyen agyafúrt, behúzós ajánlatokat tettek a "car-dealerek" a nézők felé, csakhogy a portékájukon túladjanak. Legtöbb reklámnak dramatizált része is volt, amit nehéz volt megfejteni. Nagysokára az autó­reklámok lefutottak. Fellélegeztünk. Túl korai volt az öröm. Más cégek is kínálták árúikat, amit be kellett mutatni a képernyőn: kozmetikai cikkek, hajfesték, púder, rúzsok, köröm-lakk stb. Aztán a testi higiénával kapcsolatos kellékek, csokoládészínű hableányok fél meztelenre vetkőzve vonultak fel a dobogón, színes-csipkés alsóneműket mutattak a tv nézőknek, 15 percet "fogyasztottak el" a reklámmal a film időből, csak az elején. Amerikában az üzleti világ csak így tud boldogulni, ha hirdeti bemutatja az árút, megkedvelted a nézővel. A kereske­delmi cégeknek mindez nagyon sok pénzbe kerül, de kifizető­dő, különben nem csinálnák. Tulajdonképpen egy-egy filmvetí­tés díját ők fizetik ki, ők a szponzorai a műsornak, indirekt úton. Amit mi otthonunkban a képernyőn láthatunk az ő jóvoltából történik. Nem is lenne ez ellen kifogása senkinek, ha egy műsoron belül a reklámjuk csak egyszer jelenne meg. Viszont a valóság az, hogy ezeket a reklámokat egy filmvetítés ideje alatt sokszor beteszik. Megszakítják a filmet és az az eset áll elő, hogy egy-két órás film három óra hosszat is elhúzódik. A Cable előfizetőkben felmerül a kérdés: a havonta kifizetett díj mire megy? Miért nem lehet az előfizetőktől begyűjtött pénzen fenntartani az állomást, a közvetítés költségeit fedezni. Utóvégre a tv nézők nem reklámokat szeretnének nézni képernyőjükön. Válasszák külön a búzát az ocsútól. Vagy versengésben a magasabb profitszerzés eljárás erre szolgáltat lehetőséget? Nagy Ábrahám ÜGYVÉD Az egész Schill család évtizedeken át támogatta a Magyar Szó-t, s annak olvasóit. Most éh akarom tovább segíteni a régi barátokat, és az új barátokat akik jönnek az Egyesült Államokba Bevándorlás és Állampolgársági Büntető és polgári magánjogi általános jogi ügyek RoseAnn Schill Attorney at Law 60 East 42nd Street, Suite 601 New York, N.Y. 10165 Tel: 212-573-9090 Fax: 212-661-2385 Ha szüksége van ügyvédre, aki nagy gondossággal dolgozik, keressen fel! Búcsú Marosvásárhely grófnőjétől Családjának utolsó élő tagja volt Széki Teleki Gemma grófnő. Abban a Bolyai utcai kapualjban állott és virágot árult amellyel szemben a Bólyaiak szobra és őseitől örökbe hagyott felmérhetetlen értékű szelle­mi hagyatékával a Teleki Tékával Erdély egyik legna­gyobb és legértékesebb könyvtárával szemben állt. Családtagjai az Óperencián innen és azon is túl minden­felé szétszóródtak, gyermekei is három országban élnek de ő mégsem gondolt soha arra, hogy elhagyja Erdélyt. Tavasszal tulipánokat és jácintot télen szalmavirágot árult. Targoncáján fonott kosarakban még friss zöldség is volt. A jövevények nem tudták kicsoda ez a különös öregasszony aki télen-nyáron ott áll rendületlenül, akinek minden vevőhöz volt egy kedves szava. Ahogy meg­szólalt, amilyen elegánciával nyújtotta át virágait könnyű volt kitalálni, hogy ő nem csak egyszerű virágos néni. A hatalmas szalmakalap alul kipillantva a franciákkal franciául, a németekkel né­metül szólt. Bölcs volt és nemes a szó igazi értelmé­ben. Tekintetében benne volt a XX. századi Erdély összes tragédiái és sorsfordulói. A Mezőségen, Sáromberkén élt majd 1945 után kényszerlak helyen, azután Marosvásár­helyen a Teleki Tékában egy benyílóban a szekrény tete­jén aludt, majd pincelakás­ban, kertben és melegházban a virágok között. Jöhetett a háború a kite­lepítés invázió, lefokozás, megalázás, kisemmizés sem­miféle piszok, hivatali packá- zás nem ért fel hozzá. A föld közelében érezte jól magát. Ősei és rokonai három év­századon át intézték az or­szág dolgait Budán, Bécsben, Pozsonyban Kolozsvárott és Berlinben. Sorsa az erdélyi nemesi sors volt amely egy­bemosta ezzel a lecsípett kisvilággal a regényes szép Erdéllyel amelyet a rajongá­sig szeretett. Kilencvennégy évet élt, élete nagyobbik felét egy olyan világban amely kisem- mizte, megalázta, nem ismer­te el örökölt vagyonát, rang­ját és címeit, de a vásárhelyi­ek felnéztek rá. Az egyenes gerincet tisztelték benne, amely a történelem ólomcsil­lagai alatt hajlott meg. Utódai 12 évvel ezelőtt tértek vissza Erdély közelébe és alapítványt tettek a hatal­mas szellemi hagyaték gon­dozására. Gemma néni ­ahogy a gyerekek ismerték kissé fáradtan kezében az elmaradhatatlan kosárral betér a nevét viselő könytár- ba, egy csokor virágot vett elő és egy könyv mellé csen­desen letette. Nem búcsúzott csak elment. Elment egy olyan országba, ahol nincs megalázás és kisemmizés. Útját megjárta dolgait elvé­gezte és nem is akár hogyan. Mindent megtett amit meg­tehetett. Kitartása, hazasze­retete mindannyiunk számá­ra példaértékű. Lelki sze­meink előtt ő örökké ott fog állni abban a Bolyai útcai kapualjban virágokkal körül­véve. Őt nemcsak Marosvásár­hely hanem az egész regé­nyes Erdély gyászolja. Széki Teleki Gemma grófnő született 1907-ben meghalt 2001-ben. Kedves emlékét megőrizzük. Erdei János, New Jersey ORAK Deák Pál Az ember régi vágya mérhetővé tenni a környezetét, megismerni az őt körülvevő világot. így van ez az idővel is. Az ókorban a föníciaiak osztották fel az órát hatvan percre és valahol a görög poliszok vagy a római városok környékén építette meg az első napórát. Ennek a napórának a haladása adta a mintát az óra járásának. Érdekes, ha például a déli féltekén találták volna fel a napórát, akkor pont az ellenkező irányba járna, valahogy úgy mint a futók a stadionokban. Az első mechanikus órát a tizedik században építették. Elterjedtével a testes szerkezetet katedrálisok tornyaiba helyezték el. Ezek a toronyórák kezdetben még csak ütéssel jelezték az időt és nem voltak mutatói. Azok már egy későbbi század találmányaihoz tartoztak. Amikor megjelentek a mutatók a számlapon római számokat alkalmaztak, habár az akkori emberek közül igen kevesen ismerték ezeket a jeleket, leginkább az ujjaikon számlálták hány óra is lehet. Európában már akkor is a huszonnégy órás időszámítás volt a köztudatban, legalábbis a német órások szerint, akik az órák atyjainak számítottak. A tizennegyedik és a tizenötödik században ezt úgy különböztették meg, hogy a délelőtti órákra római számmal, a délutániakra pedig arab számokkal jelölték. A tizennyolcadik és a tizenkilencedik században mégis a római számjegyek terjedtek el az órák számlapján. Ez talán azért volt, mert egy kis nosztalgiát hozott vissza a régi jó időkből, sokkal elegánsabbnak számított és már akkor is mint antikvi­tás szerepelt. Azóta milyen messze jutottunk ettől a mechanikus, ketyegő világtól. Ma már a digitális, sőt a lézeres kvarc kristályos óra a divat. Nem is kell már gondolkodni mert számokkal írja ki az időt. Nincs már fél, negyed és háromnegyed, csak óra tizenöt harminc stb Kapható ma már óra öt dollártól ötvene­zer dollárig, de ami mér az nem változott, se több se kevesebb nem lett. Sőt azt is mondhatnánk, hogy ezek felett is eljár majd egyszer az idő. Mint például ehhez a kis íráshoz is fél óra kellett és tíz óra ötpercet mutat az óra a római számje­S'6“' Deák Pál Halló - Régi barátok és ismerősök! Újra privát rendelő-órák New Yorkban Dr. Bartalos Mihály a Columbia Egyetem volt tanára Belgyógyász és genetikus Konzultáció, kivizsgálás, kezelés Előzetes bejelentés szükséges Tel: (212)262-5291 30 West 60th Street, Suite 1-F a Columbus Circle és Columbus (9th) Avenue között New York, N.Y. 10023

Next

/
Thumbnails
Contents