Amerikai Magyar Szó, 2002. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)
2002-03-28 / 13. szám
Thursday, March 28, 2002 Amerikai Magyar Szó Húsvéti üzend Szív harangoz a mélyben, a szív harangdala jelez, hozza a mindenséget —1 az üzenetet, ébred a tavasz, ébredj nemzetem! Ha alázott fájdalmaddal élsz is ne csüggedj, ne hagyd magad! Szíved hangjával ébreszt a tavasz —. érezd a mélyből ébredő erőt, zölddel, lengő fénnyel ölelkezőt, rezdülő bimbóhasadásban madárdal szívverése lüktet — és nő és árad a szerelem, szülik a pompát a hegyek, a berkek, a nyúlylózó kertek, virrasztó iák az ágak lombját, ébredj Nemzetem! Fogadd az éltető szerelmet, az erőt, az örvcndezlelöt! A Világ szívverése üzen, üzen és hallgasd, hallgasd a Hajnal sugallatát, nem vagy Te árva, ne higgy gyávák gyalázkodásábanl Lelkedben az erő! Öleld a Napunk áradó fényét, szellős sugarába merítsd arcod sugárzó szépségét! Sohse félj! Szerelnek! Küldik az erőt! Isten Szendéikét! Húsvél jön és Húsvét van! A Feltámadás! Ne félj! jézus Szentlelke sugall — Veled vagyok Veled az Időkön áll Pélerjfy Gymiyyí Bethlehem, Pa. HAGYOMÁNYŐRZŐK A borsodi Tárd községben a húsvét közeledtével tartják meg a helyi hagyományőrzők a virágvasárnapi barkaszentelést. Barkaszentelésre induló asszonyok Legfrissebb helyi és hazai magyar nyelvű hírekért a magyar kultúráért nézze TV műsorainkat: Friss Hírek magyarul péntek du. 6 órakor az 57-es Cabel-csatorna Manhattan Hungarian Magazin Extra szombaton de. 10 óra a 34-es Cabel-csatorna Manhattan Hungarorama szombat este 7:30-kor az 56-os Cabel-csatorna Manhattan Bikkál Gyula igazgató-főszerkesztő___________ CS. KOVÁCS LÁSZLÓ RAJ/. \ Hazafelé a templomból, kifelé az ünnepből Olvasandó: Lukács evangéliuma 24. rész Mottó: az ünnepekre oly sokan kívánnak jót és szépeket, de az ünnepek múltával ugyan ki törődik velünk? Minden népre, de talán ránk a magyarokra egy kicsit még az átlagnál is jellemzőbb az, hogy sok mindent csak túlzásba víve tudunk tenni: "böcsülettel" megünnepelünk mindent, születés- és névnapokon, stb. "tisztességgel kiteszünk magunkért", de aztán ... így van ez a karácsonyi ajándékozó, szeretettel telítődő szívvel is, ami aztán lényegesen alábbhagy az ünneptelen napokban, és - többek között - így van ez a húsvéttal is: készülünk rá hosszasan, szó szerint "ki- böjtöljük", hogy végre aztán bőséggel ünnepeljünk. De aztán, ünnep múltával, hangulatunk leereszkedik, figyelmünk, buzgóságunk és sokszor szeretetünk is alábbhagy. Régen megállapították már, hogy a magyar szalma- láng-lelkületű nemzet: nagyon ég, ha ég és füstölögve porlad, ha már nem lángol. Az a másik szomorú eset gyakorta megesik, hogy az ünneplésünk "balul" üt ki, azaz a lényeget szem elől tévesztjük és valami más, nem odavaló kerül a figyelem középpontjába. Hány temetést látunk, ahol a könnyek elhomályosítják a Vigasztaló Szentlélek jelenetét .. .? Hány esküvő cicomája vakítja el a házasulandó fiatalok felfogását az életben reájuk váró reális nehézségektől? Hány diplomaosz- - tón feszül képmutató, keserű irigységet leplező mosoly a meghívott szomszédok arcán . . ,? Hány születésnap csap át örömteli ünneplésből, hálaadásból ivászattá, dorbézolássá, rosszabb esetben késdobálássá . . .? Sok, nagyon sok! S még az is könnyen előfordul, hogy az ünneplésből menet közben egyszer csak elegünk lesz, mert "túl sok volt hirtelen". Alig várjuk, hogy elmúljanak a kényszerű és túlzásba vitt sütés-főzés- . sei, nagytakarítással megelőzött ünnepnapok, amikor "illet" és "kellett". Ők is belefáradtak a felmenetben, vagyis az előkészületbe, mint ahogy mi is belefáradunk a karácsonyt megelőző szent adventi időt vásárlási lázzá torzító bronz-ezüst-aranyva- sárnapokba. Aztán ők is eltévesztették az ünnep lényegét: nem értették meg, hogy "Hát nem ezt kellet-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?" (Lk 24,26). És mindezektől megterhelve, csalódottan, üresen, élmény nélkül bandukolnak haza, alig várjük, hogy jöjjenek újra az szürke hétköznapok, mert nekik is az a véleményük, amit egyszer valaki más így fogalmazott meg nemrégiben: "ebből a pocsék ünnepi strapából elegem van". Egy sikertelen, eredménytelen, örömtelen, szomorú csalódással teli fárasztó ünnepből mennek hazafelé: Jézus meghalt, hiába jöttünk, hiába fáradtunk, maradtunk volna inkább otthon . . . Mintha ma valaki ezt mondaná: rászántam a vasárnap délutánomat, elgyalogoltam a stadionig, kiálltam a hosszú sort, megvettem a drága je gyet, de a csapat rosszul játszott és a végén ki is kapott - most aztán se pénz, se öröm, csak a nyomasztó fáradság és holnap reggel megint melózni kell. . . Jézus megsajnálja őket, pontosabban szólva nem a- karja elveszíteni azokat, akik félreértik az Ő ügyét és tetteit. Utánuk megy, melléjük szegődik és elmagyarázza nekik, hogy "Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok, nem az én utaim - így szól az Úr." (Ezs 55,8) Azokra, akikre tényleg igaz ez a nem túl dicsérő megállapítás: "Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondták a próféták!" (Lk 24,25), azok kedvesek neki, azokat meg akarja menteni, azoknak igazi, örömteli életet akar adni. Ezért jött és ezért támadt fel újra mindannyiunkhoz Jézus és magyarázza, magyaráztatja az Ő szent ügyét, az üdvösség megszerzésének sokszor emberileg érthetetlen, felfogathatatlan, de mégis egyedül lehetséges és eredményes útját. És még ebben is hasonlatosak az emmausiak, hogy ők is "illendő" módon behívták a melléjük szegődött vándort és "kellően" megterítették az asztalt számára. Még mindig nem ismerték fel Jézust, még mindig a test táplálása körül forognak emberi gondolataik, de Jézus ezzel a félrehangolódott ünneplésükkel együtt is "asztalhoz telepe- ' dett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta" (Lk 24,30). Mi lyen türelmes! Az ember a testit erőlteti, Ő pedig a Lelke táplálékát adja! Lehet, hogy az idei hús- vétkor is sokszor halljuk mad: illik templomba menni az ünnepre, legalább egyszer az évben húsvétkor, és kell, hogy legyen sonka áz asztalon, mert az jár a böjti koplalás után, lehet, hogy húsvétkor nem igazán annak lényegével, az elvégzett krisztusi váltsággal és feltámadással törődtünk a legtöbbet, lehet, hogy minderre csak most döbbenünk rá, ezeket a sorokat olvasva, de ne keseredjen el senki: fogadjuk el Jézus felajánlkozó, hozzánk szegődő szeretetét, mondjuk mi is azt neki, amit halálosan rossz hangulatukból magukhoz tért emmausiak: "Maradj velünk" (Lk 24,29). Nt Cseh Attila György A Magyar Színház Művészeti Fórum-a Minden hétfőn este 1/2 6 órakor Manhattan Cable 56 RCN calbe 108 Cserey Erzsi igazgató
