Amerikai Magyar Szó, 2001. július-december (55. évfolyam, 27-48. szám)
2001-08-23 / 31. szám
4. Amerikai Magyar Szó Thursday, Aug. 23, 2001 Megérett a kalász Idő múlásában — tavasz, nyár, ősz, kerget — rég nem láthattam már, azt a régi kertet, mely fűvek csendjével betakar, ha este közöttük merengve jön fel a Hold kelte, augusztusi este. Olyan észrevétlen beszéltek a hangok, tücsök, béka, harkály, felelő akordok, felém szállt az összhang — amit várva - vártam, ritmusával lengte a szellő a fákat — augusztusi nyárban! Árnyak hajoltak, ha ösvényein jártam, Fények szálltak, szálltak, magasban kihunytak, lassan észrevétlen az arcomba hulltak — bogara a nyárnak augusztusi este rejtelmek világát hozta a telkembe másnap) reggelre! Most tudhatom, igazán most érzem: az élet volt, — tiszta, a természet kezében, mit e-század mocska nem suhintott nyakon!! Nem láthattam — horrort — gyilkost, sem a halált, de tavasz volt, nyár volt, 1 és «t? megérett a kalász! «$» x „ T------------------------------------------------------<#"#• FAMILY PRACTICE Dr. MOLNÁR TAMÁS Általános, családi orvos 83-39 DANIELS St. Briarwood queens N.Y. 11435 Tel: 718-291-5151 One block East of Main St. and two blocks South of Grand Central Pkw. Bus: Q 44 Main St. & Grand Ct. Pkw. v Q 60 Queens Blv.& Van Wyck Blv. I Subway: F Van Wick Blv. Station. Magas vérnyomás, cukorbetegség, kisebb sérülések, baleset, oltások, cholesterol, izületi bántalmak korszerű diagnózisa és gyógykezelése EKG, röntgen, laboratóriumi tesztek a helyszínen Gondos orvosi kivizsgálást és kezelést nyújt , az egész család számára. Szükség esetén kórház biztosított * Biztosítást elfogadunk Tavasszal a lábasjószág, ősszel a termények keltek el Híres vásárok Vásári áldomásozók Eltérő jellegű nagy tájak találkozási helyein alakultak ki az első városok (sík vidékhegység, átkelőhelyek, hidak közelében, jelentős iparral rendelkező településeken, utak kereszteződése mentén). Jelentős vásárok a helységnevekben is fennmaradtak: Marosvásárhely, Hódmezővásárhely, Kézdivásár- hely, Martonvásár,Vásáros- namény, Vásárosdombó stb. A legtöbb helyen évente négy vásárt tartottak. A gazdálkodás rendje szerint a tavaszi vásáron (április-május) túlnyomórészt a lábasjószág cserélt gazdát a legeltetés megindulása előtt. A nyári vásárokon (június-július) az aratási eszközök beszerzése került előtérbe. Ősszel(szeptember-október) a termények eladása, a telel- tetés befolyásolta az eladást és a vételt. Téli vásárokon (november-december eleje) a ruhavásárra volt nagy a felhozatal. A nagyvásárok két- három napig tartottak. Az árusok mindent árusítottak, ami a falusi ember számára értéket jelentett. A kékfestők kék vásznait, kék alapon mintás kelméit, fejkendőit sokan vásárolták. Az esernyő a századforduló első évtizedeiben kezdett faluhelyen is elterjedni. A vásárban piros, kék, zöld, lila, fekete ernyők színei üde foltot je- j lentettek a ládából üvegeik- I két (kancsót, bögrét, tükröt, pintesüveget) árusító sátrak között. Felvonultak a vásárra a csizmadiák, a fazekasok, a nyergesek, a papucsosok, a szűrszabók, a késesek, a cipészek, a bábosok, a papla- nosok, a kötélverők stb., hogy szép és hasznos árucikkeik a vásári kínálat és kereslet versenyében megméressenek. A fiatalság felszabadultan szórakozott a zsivajgó, éneklő, beszélgető, ordítozó, nevető tömegben. Erőmérő, céllövölde, ringlispil, hajóhinta, jósda kínálta az élményeket. A tűznyelők, a légtornászok, erőbajnokok (díjbirkózók), kardnyelők,"világhírű szakállas jövendőmondónők", "csodatörpék", "csontvázemberek", "gépemberek" szolgáltatták az ámulatot kiváltó látványosságot. Az állatvásárokra a parasztgazdák kocsival érkeztek. A lovakat gyakran kötőféken vezették a vásártérre. A tehenet saját lábán hajtották. A sivalkodó malacokat zsákba kötve vitték, a süldőket lábukra kötött madzaggal terelgették, az anyadisznókat szekérre tett "kutricákban" szállították a vásárra. Nagy alkuzodások folytak! Mindez a dunántúli városokat jellemezte. Az alföldi vásárok más hangulatúak voltak. A hortobágyi hídi vásárra távoli helyekről sok ezer állatot hajtottak fel, melyekre külföldről is érkeztek felvásárlók. A vásár ünnepet jelentett a pásztorok számára. Minden évben július 20-án nagy tömeg lepte el a hortobágyi csárda melletti területet. Áldomás nélkül nem lehetett eladni vagy venni a vásárban. Erre legalkalmasabbak a lacikonyhák voltak, ahol finom ételeket, borokat lehetett fogyasztani. Arany János a múlt század utolsó harmadának lacikonyháiról így írt: "Ej haj! cini cini! dövő, dövő! Ott ám a jó világ, a jó idő! Elül is ponyva, meg hátul is ponyva: Sátorból utcák: ez a Lacikonyha." Esténként az áldomás duhaj mulatozásba csapott át, s egy-egy könyelmű gazda elmulatta az eladott állat árát. A nagybajomi vásár áldomásainak színhelyét Gergyai Albert Anyám meg a falum című könyvében örökítette meg: "Nekünk gyerekeknek is szabad volt a faluvégi füves-poros vásártérre mennünk, elnézhettük a lacikonyhát, ahol rotyogva szállt széjjel a sült hús jóféle illata, mulattunk a lókupecek hangosan sistergő káromkodásain . . ." Bóra Ferenc A legfrissebb helyi és hazai magyar nyelvű hírekért a magyar kultúráért nézze TV műsorainkat: Friss Hírek magyarul péntek du. 6 órakor az 57-es Cabel-csatorna Manhattan Hungarian Magazin Extra szombatra de. 10 órakor a 34-es Cabel-csatorna Manhattan Hungarian Magazin Extra Brooklyn vasárnap du. 5:30-kor az 56-os Cabel-csatorna Brooklynban Bikkál Gyula igazgató-főszerkesztő Olvassa a Magyar Szó-t!
