Amerikai Magyar Szó, 2001. július-december (55. évfolyam, 27-48. szám)

2001-08-23 / 31. szám

Thursday, Aug. 23, 2001 Amerikai Magyar Szó 5. Veszélyes Deák Pál Az amerikai kontinenset hál’ Istennek nem fenyegeti a háború veszélye. Nem kell a ju­goszláv, vagy a Csecsenföldön történő népir­tástól tartani. Nincsenek hatalmas földrengé­sek mint Indiában vagy Japánban. Mégis a sors úgy intézni, hogy itt sem lehet nyugta az embernek. Érdekességképpen pedig talán ugyan annyi ember veszti életét más _____________okok miatt. Lássuk csak először is az amerikai motorizáció hátrányait. Évente vagy 36.000 ember hal meg autóbalesetben. Az okok a figyelmetlenség, ittas vezetés, vezetés közbeni telefonálás, hogy csak a legismertebbeket említsük. Habár az áldozat családját az már nem igen boldogítja. Gyilkosságok következ­tében egy másik 35.000 ember kerül ki a társadalomból, ha nem is saját akaratából. Igaz halálos ítéletet csak egy-két esetben hajtanak végre, szóval a maradék szine-java tovább élhet. Talán a fenti 71.000 emberből gyors orvosi beavatkozással pár ezret meg lehet menteni. De találják ki, hol hal meg a legtöbb ember? Igen a jó ellátással büszkélkedő intézmények rossz ellátása következtében, évente 98.000 ember hal meg. Annyian mint balesetek, mellrák és AIDS következtében. Szépen pusztul a lakosság háború nélkül is, és akkor még jó pár okot nem is említettem. A természetes halálozással úgy 300.000-ra tehető azoknak a száma, akik évente távoznak az USA-ban. Természetesen a születések és a bevándorlás látszik pótolni a hiányt. Habár ez utóbbit sokan megszüntettnék. Érthetetlen, hiszem az USA-nak csak a partvidékei sűrűn lakottak, hogy inkább pontos legyek, túlzsúfoltak. Az ország belseje majdnem, hogy üres. Hatalmas földeket pár millió ember népesíti be csupán. Ki tudja, talán ők boldogabban élnek, a civilizáció ártalmai nélkül. Deák Pál Otvasóiidc SEGESVÁRI LÁTOGATÁS Óriási .különbség volt a mostani és a 11 éves koromban tett látogatás közt Segesváron. Akkor mindenki magyarul beszélt, a szüleimmel rándultunk fel valami üzleti dologban. Csak úgy gyönyörködtem a szép színes házakban, nyakamat tekergetve. Az óratorony pedig a csodák netovábbja volt. De jól halad a genocide és a szászok meg a magyarok kiűzése ebből az 1367-ben már okmánnyal bizonyított "Civitas de Segusvar" nevű városból, mert most már senki sem mert beszélni, ha tudott is magyarul. Egy csoport kb. második osztályos gyerek jött a tanítónőjük­kel az úton felém, gondoltam megkérdezem, hol lehet képeslapokat találni, azt mondták, nem tudnak magyarul, felfortyantam, de ez sem segített. Aztán tovább és tovább menve kérdeztem a képeslapokat, végre egy öreg magyar ember útbaigazított. Rátaláltam a képeslapok lelőhelyére, szép felvételek voltak a városról és a várról, forgattam őket, de mind csak román, általam érthetetlen nyelven volt a felirat rajtuk. Vettem belőle, de elszomorodtam. Az ősi várfalgallér a kilenc céhtoronnyal most is áll és emlékezik a tatárok, törökök éhség és tűz, meg pestisjárvány ellen sikeresen átvészelt időkre; végig csinálta a forradalma­kat, a történelmet és mindgi talpra állt. De Trianon elbánt vele 80 év alatt, már idegenek uralkodnak benne rég. Ha valaha lenne egy olyan magyar elnök, aki végre belátná mi mindentől van Magyarország megfosztva, és ahelyett, hogy lemondana az elcsatolt területekről, visszakövetelné őket. De nem, ők csak a tapsot várják, mint annak idején Rákosi és Kádár elvtársak. Az ilyen vezetők nagyon hasonlítanak Clinton volt amerikai elnökre, aki csak felélte 8 év alatt, amit Reagan és Bush elnökök felépítettek nekünk 12 év alatt. Köszönöm sógoromnak, Jenőnek ezt a második kirándulást Segesvárra, ami sok emlékemet felélesztett és ennek a cikknek a megírására ösztönzött. „ , . Kovács Ince Emlékezzünk nagyjainkra! A New York-i erdélyi magyarság közkedvelt személyisége, dr. Hámos Ottóné, született Sándor Margit emlékezik közeli, híres rokonaira. Margitkát mindannyian nagyon jól ismerjük. Nincs olyan magyar esemény, ahol O nem jeleskedne bámulatos művészi munkájával. Mi már természetesnek vesszük, hogy az Erdélyi Teán, a Magyar Ház erdélyi szőttesekkel, párnákkal, festmények­kel van díszítve, így mi az imádott Erdélyünkben érezzük magunkat Margitka jóvoltából. Nagyon köszönjük munkásságát és most adjuk át magunkat híres rokonairól való megemlékezésének. Bittó Boldog Klára "Honnan vegyek bátorságot? A bátrak nem adnak belőle." (Lee) A Tisza család ősnemes származása a XV. századba követhető A család 1848- tól 1918-ig vezető szerepet játszott a magyar történe­lemben. Az akkoriak közül én már senkit sem ismertem és csak családi történetekből, hagyományokból tudok róluk részleteket. Szerepűk dédapámmal, Tisza Lászlóval kezdődik, aki mint önkéntes huszár főhad­nagy 1848 végén a móri csa­tában 17 sebből vérezve ma­radt a csatatéren. Félholtan szedték fel, de kigyógyult. Ő Erdélyben, Mezőnagycsán- ban volt földbirtokos. Négy leánya közül Ilona, elsőfokú unokatestvére: gróf Tisza István felesége lett. A máso­dik, Etelka zeykfalvi Zeyk Károly ajtoni földbirtokoshoz ment férjhez. (Ez utóbbiak anyai nagyszüleim.) A har­madik, Jolán, gróf Bethlen Pál besztercei főispán felesé­ge lett. A negyedik, Anna pedig csikszentmihályi Sán­dor Jánosné (apai nagyszü­leim). Sándor János Magyar- ország belügyminisztere 1913-tól 1917-ig. Akiről Jókai Mór a Kő­szívű embert nagyobbrészt mintázta, az ükapám, Tisza Lajos volt. Felesége gróf Te­leki Julianna. Nekik négy fiuk volt. A már említett T. László dédapámon kívül T. Kálmán, aki 1875-től 1890-ig Magyarország leghosszabb ideig szolgáló miniszterelnö­ke. A harmadik T. Lajos volt, aki 1879-es nagy árvíz után Szegedet modern sugár­útjaival, díszes középületei­vel, fasoraival, parkjaival épí­tette újjá. A fákat saját birto­káról, Nagykovácsiból ado­mányozta a városnak. (Utol­só szegedi látogatásunkkor mutatták, hogy Tisza Lajos féle fák most kezdenek ki­öregedni és azok pótlása gondot okoz a városnak.) Érdemeiért a király 1882-ben grófi rangra emelte. Később sok politikai és egyházi tiszt­sége mellett a király szemé­lye körüli miniszter is volt. - Mivel Tisza Lajos soha se nősült meg, közvetlen leszár­mazottja nem lévén, a grófi rangot családjában akarta tovább vinni. A puritán Tisza Kálmán, hivatkozva a család magyar ősnemesi mivoltára, csak abba egyezett bele, hogy a királyi kegy megsérté­se nélkül fiaira szálljon a grófi cim: Istvánra, Kálmán­ra és Lajosra. A "Kőszívű ember" negye­dik fia, Domokos tehetséges költőnek indúlt. Magyar és francia nyelven irt és Arany János volt a házítanítója, aki Domokos 17 éves korban bekövetkezett halála után költeményeinek nagyrészét ki is adta. A geszti ház parkjá­ban ma is megtekinthető az "Arany János emlékház", hol házítanítósága idején lakott. Gróf Tisza István, aki egész életén keresztül a grófi címet aláírásában alig hasz­nálta, korán feltűnt szellemi képességeivel. Már 15 éves korában érettségizett, aztán Debrecenben, Berlinben, Heidelbergben és Budapes­ten folytatott egyetemi tanul­mányokat. Kétszer volt Ma­gyarország miniszterelnöke, 1903-tól 1905-ig, aztán 1913- tól 1917-ig. Kitartó, kemény politikai vezetőnek ismerték, de családjában, magánéleté­ben szeretetreméltó, mindig segítőkész, vidám, példaadó apának és rokonnak bizo­nyéit. A családban komoly, szoros összetartás volt, mely­nek következtében az év minden nagy ünnepét együtt töltötték Tisza László déda­pám négy leányának ottho­nában: Tiszáéknál Geszten, Zeykéknél Ajtonban, Bethle- néknél Betlenben és Sándo- réknál Mezőkapuson. - Tisza István elfoglaltsága dacára érdeklődve, szívesen foglal­kozott a család fiatal generá­ciójával is. Édesanyám egyik kedvenc unokahúga volt és vele állandó levelezést folyta­tott, még akkor is, amikor mint ezredparancsnok front­szolgálatot teljesített az egyik honvédhuszár ezred élén. Tábori levelezőlapokon szá­molt be sok mindenről uno­kahúgának, aki akkor már Sándor Béláné volt. Szó esett arról is, hogy a háború kitörését 1914-ben mennyire ellenezte. Sokszor említi, hogy a nagy politikai zűrza­var után milyen felüditő szá­mára a csupa hajdúsági, bi­hari és békési huszárral való foglalkozás. Egyszer szomo­rúan ir arról, hogy öt szere­tett huszárja elesett és nem lévén pap a közelben, ő maga mondott búcsúszava­kat. Ezt nagyon halványodó tintaceruzával irta le Édes­anyámnak és, hogy el ne vesszen véglegesen, magam­nak lemásoltam. Az 1916-os év végén volt IV. Károly király ünnepélyes megkoronázása a budai Má­tyás templomban. A magyar alkotmány szerint a nádor (történelmi királyainak he­lyettese) a hercegprímással együtt tette fel a koronát a király fejére. Minthogy az országnak a szabadságharc óta már nem volt nádora, a miniszterelnök, Tisza István töltötte be ezt a szerepet, a hercegprímással együtt. Nagy szeretettel emlék­szem vissza Tisza István öccseire. Gróf Tisza Kálmán a Bihar megyei Csegődön volt földbirtokos. Tőle kap­tam egy nagyszerű hátas lovat 11 éves koromban. Ma­gamnak kellett a lovat remek méneséből kiválasztani. - Fia Tisza György nagyszerű minta gazda volt. Leánya Aimée gróf Teleki Mihály­hoz ment férjhez. Tisza István másik öccse Lajos, Kocsordon Szatmár megyében volt földbirtokos. Az első világháborúban sú­lyosan megsebesült, jobb lába teljesen merev maradt. Soha nem nősült meg, de alkalmazottai gyermekeit neveltette, iskoláztatta, az arra alkalmasokat külföldön is. Tisza István miniszterel­nök fia, szintén István, 8 nappal apja temetése után spanyol náthában halt meg. Az ő három gyermeke közül Kálmán (borosjenői és sze­gedi gróf Tisza Kálmán) csa­ládjával együtt kikerült Ame­rikába. Kálmán 1974-ben meghalt, de 5 gyermeke és 14 unokája él az Egyesült Államokban. Bittó Boldog Klára Támogassa hirdetőinket!

Next

/
Thumbnails
Contents