Amerikai Magyar Szó, 2001. július-december (55. évfolyam, 27-48. szám)
2001-12-20 / 47-48. szám
10. Amerikai Magyar Szó Thursday, Dec. 20, 2001 Angyalok voltunk A gyermekkor bájos karácsonyi történeteit memóriánk képkeretben őrzi. A ránk gyűrűzött évek nem homá- lyosítják el fényét. Minél jobban távol kerülünk tőlük, emléküket arany-ragyogás vonja be. A szülői háznál az ünnepre való felkészülés már novemberben elkezdődött, minden eltervezettsorrendbenzajlott le. Az általános nagytakarítás, a lakás felfrissítése állt első helyen. A meszelésnél Sinkáné, a mosónő segédkezett minden évben. Vékonytermetű, fürgemozgású szófukar öregasszony volt. Korán megkapta az özvegyi fátyolt, a férje tüdőbajban halt meg. A szomszédságban ő volt a kisegítő, akire mindig lehetett számítani. A nagyobb munkák elvégzésénél anyánk jobb keze volt. Korán reggel beállított, nekünk ugranunk kellett ki az ágyból. A bútorokat rámolták ki az udvarra. Az oltott mész napok óta egy cseberben a kútnál letakarva várt. Még jóformán fel se öltözködtünk, Sinkáné már húzigálta a hosszú nyelű meszelőt a falon. Mikor az iskolából hazaérkeztünk, alabástromfe- héren tündököltek a szobák. Már a réz fogantyúkat szido- lozták, fekete volt a kezük. A disznóvágásra két héttel karácsony előtt került sor. Mi gyerekek irtóztunk ettől a naptól, sajnáltuk a disznót. Kedves, szelíd háziállatunk volt. Mennyire szerette, amikor az ólban lehajoltunk hozzá és kezdtük vakargatni keserűlevél nagyságú, lecsüngő fületövét, meg a sokbim- bós fehérszörzetű hasfalát. Behunyt szemmel röfögött, mintha mondta volna: csináljátok, nagyon jól esik. Fa- gyas, zúgból volt a hentesünk. Marcona külsejű, pattanásos arcú, drabális férfi. Már hajnalban becsengetett. A konyhában világ volt. A spóron a nagy mosófazékban • gőzölgőit a víz. Apám meggyújtotta a vihar-lámpát, künn még koromsötét volt. Indultak az ólhoz, hogy kicsalják a disznót. Nekünk nem volt szabad kibújnunk az ágyból. Minden percben esedékes volt a disznó visítása. Fejünket jól a párnába fúrtuk, hogy ne halljunk semmit. A 200 kilós hizó, amint később mesélték, keveset vonyított. Mire ráeszmélt volna, mi megy végbe körülötte, kilehelte lelkét. Fagyas értette a mesterségét. Amikor az udvar felől bíbor fény árasztotta el szobánk falát, kiugrottunk az ágyból. Már perzselték a disznót, pernyés füst csapott a magasba. Ágica húgomból kitört a zokogás: hogy tud ilyen kegyetlennek lenni egy ember, ártatlan jószágnak a szívébe döfni a kést. Közben megérkezett Sinkáné is makramé szatyrával, amit állandóan magával hordott. A kolbász meg a májas töltelékhez nekigyűrköztek az asszonyok. A konyhát nehéz zsírszag árasztotta el, napokig érezni lehetett a fűszerek csípős illatát a levegőben. Decemberben a rorátékon ministráltam. Sötétben indultam el hazulról. A sikátorban, ahol laktunk nem volt utcai világítás, kora reggel még kihaltak voltak az utcák és még rettenetesen féltem. Amikor anyámnak kipakoltam vele, gyáva huszárnak nevezett. Azt tanácsolta, hogy hangosan fütyörésszek ha félek. Tanácsát megfogadtam, bár kevés eredménnyel járt. Tíz nap választott el karácsonytól, de az ünnep előszele elérte a várost. Főleg a város központjában, ahol az üzletek kirakatai megkapták hagyományos karácsonyi díszítésüket. Áruikkal, díszeikkel valósággal bűvölték a vásárlókat. Egyik másik üzletből csomagokkal megpakolva tértek ki az emberek. Vásárolták a karácsonyi a- jándékokat gyermekeiknek, kedveseiknek egyaránt. Ágica húgom napjában többször is nekem szegezte a kérdést: mikor jön az angyal? még hányat kell aludnunk? Jani Feri barátom a szomszédból gyakran átjött hozzánk. Szülei gyári munkások voltak, estére vetődtek haza, ő meg egyedül lévén a lakásban unatkozott. Egy osztállyal járt fölöttem, amire büszke is volt, szerette fitogtatni tudását. Sok ponyvát olvasott, a ó-szeren szerezte be bagóért. Szülei később szereztek csak tudomást róla, de elnézték neki: jobb mintha elcsavarogna hazulról, rossz társaságba keveredne - ezzel érveltek. Legtöbbször újsággal állított be hozzzánk.- Akarsz megtudni egy titkot? s kajánul fürkészett a szemembe. - Halljuk, - nem tanúsítva nagy érdeklődést - fordultam feléje. Egy este alvást szimulált. A szülei a konyhában akkor tárgyalták meg a karácsonnyal kapcso. latos dolgokat: milyen ajándékot vegyenek fiúknak karácsonyra, amit az angyal fog elhozni. Arról is szó volt, hogy a fenyőt is meg kell vegyék és elrejtsék hátul a fás-szinben, hogy gyermekük ne hogy megsejtsen valamit.- Látod, minket meg becsaptak az angyallal. Örültem is meg nem is a hallottaknak, hogy a felnőtteknek egy titkát megfejtettük, de ugyanakkor egy különös szomorú érzés telepedett a szívemre, mintha kiléptem volna egy színes mesevilágból, aminek kapui most már számomra mindörökre bezárultak. A Feritől szerzett ismereteimet másnap megosztottam a két kis húgommal. Az arcukról nekik is leolvastam a fájó csalódást. Pillanatig elnémultak, kételkedve pislogtak rám. Vegyünk mi is valami ajándékot nekik, sejtsék azt, hogy az angyal hozta. így vontam be őket is terveimbe. Mindkettőjüket megnyertem az ügynek, hajlandónknak mutatkoztak. Rövidesen ki is sütöttük, hogy mit veszünk anyúnak. Ányánknak érett búzakalász színű dús hajfonata volt. Nappal felkontyolva hordta, csak lefekvéskor bontotta ki a "darázs-fészket". Olyankor az ágya szélén ülve hosszan fésülte, kikefélte a napközben ráhullt portól. A szárú fésű már nem volt új, több foga kiányzott, kitöredezett. Sokszor említette, hogy kell egy új fésűt vegyen magának, de ez csak terv volt, a kivitelezés mindig akadályba ütközött: ha meg volt a rávaló, nem futotta az idejéből, hogy felmenjen a városba a kereskedőhöz, ahol be lehetett szerezni. A pénzt én majd előkerítem, erre gondotok ne legyen - nyugtattam meg őket. Feri a napokban szólt, hogy a sarki üzletes megszólította: tudna-e hozni neki fenyőtobozokat az erdőről, akármennyit átvesz. Arany, meg ezüstszínűre befesti és eladja. Otthon azt mondtam, cserkész kirándulásra megyünk a fenyvesbe. Hátizsákkal felszerelve indultunk útnak. A délelőtti égbolt derűs volt, kásásán szitált a napfény. A fenyvest egy órai járással lehetett elérni. Menet hátba kapott a nemere, nagyokat lökött rajtunk. Az erdő szélén elkösznt tőlünk, neki nem volt belépője. A sárga meg rozsdabarna tűlevelek szőnyegén baktattunk mind beljebb a karcsú törzsű fák között. Halálos csend uralta az erdőt. A cserjék céklaszínű levelei meg-megrezzen- tek, amikor egy pirók kirepült közülük. Nem is kellett tovább menni, az avaron rengeteg toboz hevert. Válogattunk közülük kisebbeket meg nagyobbakat is. Percek alatt megtömtük a hátizsákot. Az üzletesnek tetszett az árú, minegy szálig átvette, kifizette. Sok pénzt ugyan nem kaptunk érte, de amennyire nekem szükségem volt, hogy a karácsonyi ajándékot megvegyem, - ahhoz elég. Kásáséknál a piperecikk üzlet teli volt vevőkkel. Az üvegpult alatt voltak kiállítva a szebbnél szebb csont fésűk. Sokáignézegettem, kerestem egy ahhoz hasonlót, amilyen a régi volt, édesanyámnak. Az eladót megkértem, hogy ízlésesen csomagolja be, karácsonyi papírba. Amikor kijöttem az üzletből számba- vettem a megmaradt pénzt. Abból apánknak vettem egy pakli dohányt, meg egy skatulya gyufát. Ezt otthon csomagoltuk be testvéreim közreműködésével. A két csomagot elrejtettük a sifonér aljába a naftalin szagú pulóverek közé. Szent karácsony reggelén - a szülők még ágyban voltak, betettük a karácsonyfa alá, ahol a többi csomag sorakozott. Szárnyas angyalkáknál éreztük magunk. Nagy Ábrahám KARÁCSONY ÜZENETE Sok ember ajkán fogan ma hálatelt ima Bethlehemben földre szállt Istennek Fia. Jászolban született nem királyi várban Királyként alszik mégis, csendes éjszakában. Mellette ül anyja, gyermekét vigyázza, Boldogságot tükröz szeme pillantása. Apja gondossága öleli körül a házat Érzi, fia az emberiségért fizet majd nagy árat. A földi halandók még nem látják az égit, Aki majd királyként törli el a romlott régit. Új világot hoz majd a pusztuló földre, Hogy szeretetben élhessünk örökre. Szeretete gyógyít, hite áldást jelent, Halottakat támaszt és életet teremt. Megmutatja miért nyertük a földi életet, Utat nyit a mennybe, láttatván a létet, a végtelent. A hívők meglátják Jézusban az Istent Engedelmesen fogadnak el Tőle mindent. Kétezer éve ünnepük e csodát Hitben újítva meg Isten szavát S minden ajándékát. Azóta Karácsony a hit és szeretet ünnepe Égre hangzik milliók engesztelő éneke. Tibor Fábián i a Magyar Színház Művészeti Fórum-a Minden hétfőn este 1/2 6 órakor Manhattan Cable 56 RCN calbe 108 Cserey Erzsi igazgató
