Amerikai Magyar Szó, 2001. január-június (55. évfolyam, 1-26. szám)
2001-06-07 / 23. szám
Thursday, June 7, 2001 Amerikai Magyar Szó 5. TRIANON A nyomorultak festője Emlékezünk ismét hogy a gyászos végzet - széttépte hazánkat, egy dicső múltú népet szétszórt a világba. Ki Nyugat bástyájaként állott Európában védte szomszédait, török, tatár ellen, sok vére kiomlott. De az első percben ahogy lehetett - ütöttek rajta a környező nemzetek Trianont hozták ránk immár 80 éve. Vérző testünket darabokra tépve, átkos nagy nemzetek Wilson és társai, Sírjukban se legyen soha nyugvás nékik. Pedig sokat köszönhetne e kicsiny hős nemzetnek... az egész Nyugat - ki mindet elfelejtett, most is szívják vérét körben országunknak. Mikor lesz igazság e sok-sok gazságnak? Trianont mi soha nem feledjük, mig magyarok leszünk, e világmindenségben. Talán, egyszer mégis igazságot adnak a nagy nemzetek, kik bennünk cserben hagytak. Hamis döntésükkel, ők minket eladtak. Eladták országunk Erdélyt, Kárpátokat. Körben országunkból itt-ott leharaptak, a barát nemzetek. Magyarul beszélni csak titokban lehet. Irtsák véreinket északon és délen, keleten, nyugaton a körülvevő térben. Pedig megmutattuk hogy van bennünk erő ’56 harcában! De itt sem segítettek, a mondott nagy nemzetek csak sírva, hamis könnyel itt is - csak temettek. De erős akarattal újra megmutattuk A nagy vörös medvét - sárba tapostuk. A világ kommunizmusát mi tettük a sírba. De a hantok alatt mozgolódnak újra. Mert a nagy nemzetek velük csókolóznak, őket segítve nekünk hazudoznak. Görcsös kezeinkben nem foghatunk kardot. Népünk vezetői - nem akarnak harcot. Mert így jobb nekik üres frázisokkal, ők is csak csaholnak, koncokat remélve, amit ritkán dobnak. Nem törődve népünk sorsával, hogy mi lesz Tovább él a magyar? vagy semmivé süllyed? A mának emberei egy a cél csak mindig - zsebüket tölteni, ha néha egy-egy közülük kiválva mást akar, őszintén keményen kiállva. Addig dorongolják - míg gerince törik gerinc nélkül őket körükben megtűrik. De nem tudom miért írom e sorokat? Nekem nincs sok időm hogy talán láthassak; új magyar születést, vagy örök temetést... Szeretett hazámnak magyar sorsunknak. Mihály de Kátay sculptor POZSONY, Ismét magyarellenes falfirka jelent meg Szlovákiában: ezúttal Dunaszerdahelyen, az 1848-as emlékművön találtak trágár rajzot és becsmérlő szöveget. A Csallóköz szívében fekvő város Vámbéry Árminról elnevezett főterén álló fekete gránit-emlékművön a tettesek ugyanúgy festékszóróból származó aranyszínű festékkel hagyták ott gyalázkodó és provokatív indulataik nyomát. A művészek minden eddigi korszak tanúsága szerint az előrehaladás szellemében tudtak kiválót alkotni. Mint a XX. század nagy francia festői, úgy a magyarok is megsejtették az akkoriban születő új eszméket és képzőművészetünk az impresszionistákkal párhuzamosan haladt. Körök, iskolák alakultak, s ezzel együtt természetesen megjelentek az "iskolákhoz nem köthetők" csoportja. Báró Mednyánszky László, festészetünk egyik legérdekesebb és legtalányosabb egyénisége, minden szempontból a "kivülállók" csoportjához tartozott. Élete lélektani rejtelmekkel teli. 1852 április 23-án született, a felvidéki Beckó várában, ősi, nemesi család sarjaként. Ősei a XIII-ik században II.Endre magyar király kíséretében Le ngye lországból ér keztek az akkori Trencsén megyében lévő "Mednére". Nevük Mária Terézia idejében már Aranyosmednyesi Med- nyánszky-ra változott. A kisfiú beteges, gyenge testtel és idegrendszerrel született, emiatt főleg otthon, később magániskolákban tanult. A svájci magániskolában kezdett el festeni, majd 1872-ben beiratkozott a Müncheni Festészeti Akadémiára. Hamar kiábrándulván a tradicionális, "akadémikus" festészeti irányzatból, Párizsba ment, ahol találkozott Munkácsy Mihállyal, Paál Lászlóval, Zichy Mihállyal. Barbizonba, a Fontaineb- leau-i erdőben lévő üdülővárosba költözik, ahol csatlakozik az un. "Barbizoni iskolához". Ők, a korai impresszionisták kezdték el a természetet nem csak mint hátteret ábrázolni, hanem főtémául választják, a bokrokat, az erdők mélyét, megfigyelvén a fények változását a napszak minden órájában. Corot, Millet, Manet, Pissarro festettek ebben a stílusban. Mednyánszkyt egész életében két főtéma foglalkoztatta: az örökkön változó természet és a társadalom kitaszítottjainak világa. Rongyokba öltözött, a legszegényebb csavargók, nyomorultak közé költözött, túlontúl finom szelleme közöttük talált megnyugvásra. Döbbenetes erővel festette az élet hajótöröttjeit, a nincstelen, züllött csavargókat. Alakjai szinte Dante Poklából vagy Gorkij Éjjeli menedékhelyéből lépnek elő. Az 189Ö-es években tanulmányozni kezdte a "színek filozófiáját", jelentését, az foglalkoztatja, Mednyánszky László: Erdő Budakeszin hogyan tudná az emberi érzéseket, komplexusokat, a lélek rejtelmeit színekben kifejezni. Jellegzetessé válnak nála a piszkos vörös, barnás-vörös, az arany-ok- kersárga keveréke, a rozsdabarna, szürkészöld, fekete, az elmosódott szinek és árnyalatok. Képeinek cime: Ág- rólszakadtak és útonállók; Lincselés; Csavargófej; Verekedés után; Bús magyar sors; Abszintivó stb. Tájképeivel: Porosán mosódott hegyvidék, vízpart, holdfényes erdő s az Alföld végtelenbe táruló határa - mindenütt sikert aratott. Párizsban George Petit neves galériájában, Bécsben és Budapesten, ahol 1888-ban "Mindszentek" című festményével elnyerte a Műcsarnok első díját. Pénzét és vagyonát azonban a rászorulókra költötte, minden áron próbált rajtuk segíteni. Életvitele, homo- szexualitása elidegenítette családjától, osztályától, arisztokrata származása pedig festőtársaitól. Nyughatatlan természete állandóan új helyekre űzte, naplót írt és festmények, rajzok ezreit!! készítette. Élete végéig segítőtársa, titkait tudó "barátnője", Sirchich Janka, elszegényedett, árva nemeskisasszony, a Beckó vár és birtok gondnoka volt. Naplóit, jegyzeteit őhozzá küldte. Az 1914-ben kitörő I. világháború idején hadi rajzolóként követte a katonákat. Idős kora ellenére fáradhatatlanul járt a háború pusztításainak nyomában. Nagyszámú háborús festményén és rajzán megörökítette a csataterek borzalmait, a felégetett falvakat, a magukat fáradtan vonszoló katonákat és hadifoglyokat, a harctéri temetőket. A szerbiai harctéren készült lenyűgöző erejű képein a félig megfagyott katonák szenvedését döbbenetes realitással festette meg. A képek mementók a háború borzalmai ellen. Jellegzetesen magyar - európai, vagy ha úgy tetszik művész sors az övé. Az érdeklődők műveiből ízelítőt kaphatnak a New Brunswick-i Amerikai Magyar Alapítvány szeptember 16-ig nyitva tartó kiállításán. A nem csak Mednyánszkyt, hanem kortársait is bemutató kiállítást Dr. Botár Olivér kanadai (Winnipeg) művészettörténész igényességgel, hozzáértéssel és ízléssel rendezte s akinek ezalkalommal is Fazekas Patrícia volt a segítőtársa. És kedves honfitársaink! Közeleg a nyár, a vakáció, a hazalátogatás ideje. Ha tehetik, feltétlen látogassanak el a budai várba, a Nemzeti Galériába^ ahol újra és úira megcsodálnálak történél műnk és művészetünk időtálló szépségeit! Vil mányi Zita A Magyar Színház Művészeti Fóram-fh Minden hétfőn este 1/2 6 órakor Manhattan Cable 56 RCN calbe 108 é Cserey Erzsi igazgató
