Amerikai Magyar Szó, 2001. január-június (55. évfolyam, 1-26. szám)

2001-05-31 / 22. szám

6. Amerikai Magyar Szó Thursday, May 31, 2001 Claire Kenneth: •• UYE GKALITKA 6. rész A legjobb asszony, nem­csak a legszebb - gondolta ellágyulva és ilyenkor tudato­sította magában, hogy ő tu­lajdonképpen a világ legbol­dogabb embere. Persze hogy az.- Mikor lesz kész a vacso­ra? - szólt ki.- Kis türelem, most kezd­tem csak el! Televíziózzál addig! James kinyitotta a televí­ziót. Éppen a hétórás hírek kezdődtek. Watergate . . . Ezt a tárgyalást már le­hozta reggel a New York Times. Semmi új! Na és Kis­singer megint megérkezik valahová a hosszú feleségé­vel. Ezek a négerek az iskola előtt. Egy lift elakadt a Park Avenue-n. Ez már mulatsá­gosabb. Lógnak a levegőben, abban az üvegkalitkában. Érdekes, hogy a szőke nő pont olyan oldalról, mint Rosemary. A hegedűművész látoga­tója. Most erre fordul, de hi­szen az ő! Rosemary . . . Ahogy most hazajött, ebben a bundában van, ezzel a fátyollal, a kezében a há- romszegletű piros retiküllel. A hegedűművész girl- friendje, a szexi szőke hölgyi- ke . . . James szinte megkövültén bámulja. Park Avenue . . . Hegedűművész . . . Nem is érti, első pillanat­ban nem is tudja felfogni. Képtelen rá. Hát ez lehet? . .. Rosemary titokban valaki­hez jár. . . Valakinek a sze­retője. .. Valakinek az ágyá­ban hentereg, miközben a gyerekek itt várnak a hóban. Rosemary egy rongy ca­fat, utolsóbb az utolsó rin- gyónál. A keze örökbe szorul, vad dühöt érez, az agyát elfutja a vér. Még nézi a televíziót, mintha még várna valamit. De már az időjárást mond­ják. Lassan felkel és kimegy a konyhába. Ordítani tudna most, ü- völteni, mint egy megsebzett állat. De csak némán megy ki, fulladozva az izgalomtól. Megölni, hogy ezt tette ... Igen, megölni az ilyet. Aki képes és megcsalja őt. Hogy bízott benne, hogy i- mádta. Mint egy szentet, úgy nézett fel rá, mint egy oltár­képre. . . Szemét, aljas dög, ki hitte volna ezt? Hazudik, szeretője van. Tőle, elhúzódik, kifogásokat mond, a hegedűművésznek tartogatja magát. Odajár ké- jelegni, annak az ágyába . . . Forró hullámokban fut át az agyán a vér, zúg a füle, remeg minden idegszála. A konyhában Rosemary éppen háttal áll. Valami ételt kever. A hátán a cipzár nincs végig becsukva, persze kap­kodva öltözhetett a hegedű- művésznél. . . A konyhaasztalon ott a hosszú, éles kenyérvágó kés. James a kés után nyúl, egész ösztönös a mozdulat és közben azt a fehér húst nézi, ami az asszony nyaká­nál kilátszik a nyitott cipzár­nál. . . A halántékában dobol, zúg, zakatol a vér. Rosemary most megfor­dul.- Már felszeleteltem a kenyereket, csak hagyd! - mondja. Mosolyog. A szeme kék és átlátszó. Kis pettyes kö­tény van rajta, olyan mint egy igazi, rendes kis feleség, nem mint egy álnok, hazug ringyó. . . A kés a kezében van. A penge éles, mint egy borotva. A keze remeg és a hangjá is.- Miért késtél el, Rose­mary?- Mondtam, drágám, el­akadt a forgalom a Queens- boro hídon. . . Hazudik. A lift akadt el a Park Avenue-n. A lift, ami­vel a szeretőjéhez ment fel. Nyugodtan hazudik, mert nem sejti, hogy ezt most negyvenmillió ember látta. Negyvenmillió, akik nézték a televíziót. És most megfordul, nyu­godtan keveri azt az ételt. Megint háttal áll, a nyitott cipzárral és nem tudja, hogy most. .. Most! A kést teljes erővel bele­döfi ebben a fehér húsba, a nyaknál, ahol a cipzárt elfe­lejtette becsukni. Valami furcsa gurgulázó hangott hall, aztán nem is hall semmit, nem is lát. Még egyszer döf a késsel, aztán megint. Még, még . . . Az agyában szörnyű káosz van, mi ez a sikoltás? Ez a rémült sikoly? Mint egy gejzír, úgy zubog a vér ebből a fehér nyakból. Rosemary gyönyörű nya­kából . . . Minden csupa vér már, a szemébe is belefröcskölt, már a véren keresztül látja, hogy a gyerekek az ajtóban állnak. Lehet, hogy a gyerekek sikoltoznak? Lehet. Rosemary már nem. Csak fekszik a konyhakövön. Ott fekszik most, ott. .. Nem a hegedűművész ágyában. . . Mozdulatlan már. Halott. Soha többé nem mehet a Park Avenue-ra. . . * * * * Dick Newman estefelé felment a klubba. Egy nagy asztalnál együtt ült a társasága. Furcsa volt, de mikor odaért, mintha hir­telen elhallgattak volna, le­het, hogy róla beszéltek ép­pen? Lehet ... De mit? Jó lenne, ha ilyen helyen is lenne egy mikrofon az asz­tal alatt és az ember végre megtudná, hogy mit is mon­danak a háta mögött a leg­jobb barátai. Na meg az üzlettársa. Mert persze az is itt ül. Egyszerre csak az időjá­rásról kezdenek beszélni, ami mindig gyanús. Rossz érzés ez, hogy mindig gyana­kodni kell. Legközelebb, ha analízis re megy, ezt meg is mondja dr. Millernek, hogy milyen zavaró ez. .. Már a múltkor is akart szólni, de elfelejtet­te, emiatt az átkozott lift miatt. Most meg az az érzése, hogy jelentőségteljesen összenéznek. Miért? . . . Kényelmetlenül érzi ma­gát. Egyáltalán, miért jött ma fel a klubba? Jobb lett volna otthon maradni, egy ilyen nap után.- Láttalak ma a televízión - mondja a társa.- Engem?- Igen, téged. . . Nem is tudsz róla, hogy benne vol­tál?- De hol? Az utcán? Most mindenki ránéz. Mi ez? Valami tréfát űznek vele. Hogy az ördögbe került volna a televízióba? . . .- Az elakadt liftben, ahogy mentél fel az elme­gyógyászhoz! Ahogy mondja, ahogy kiejti ezt a szót, elmegyó­gyász. . . Ez már olyan, mint egy ítélet. És ahogy a töb­biek néznek a túloldalról, ahol nincs elmeorvos, nincs baj, nincs félelem, minden rendben van minden . . .- Dr. Miller a barátom.. .- mondja színtelen hangon. Valaki gúnyosan moso­lyog. A mosolyok most összefolynak, egybeolvadnak az arcok, egy színtelen, el­mosódó képbe. . . Szeretne mondani vala­mit. Meggyőzni ezeket, hogy igenis, dr. Millerhez csak látogatóba ment. Az elméjé­nek semmi baja. Hál’isten, semmi. De nem tud megszólalni, a torkán egyszerűen nem jön ki hang. Valami szorítja a torkát, mindig jobban és jobban, mint egy hatalmas kéz, mint a néger ápoló az álmában. Vagy nem is álmodik? Már úgy szorítja a kéz, hogy lélegzeni sem tud, meg fojtja, megfullad. Kapkod levegő után, vala­ki egy pohár vizet ad, de nem tudja lenyelni, a pohár a fogához ütődik, a víz lecsu­rog az állán., Mi ez? Mi?- Orvost! - kiáltja egy hang. - Orvost azonnal! Mr. Newmannekszívrohamavan. * * * * Szemben a televízióstúdi­óval volt egy olasz vendéglő. Bob White itt vacsorázott a kollégáival.- Nem volt rossz ez a ri­port az elakadt lifttel!- Igen, magam is azt hi­szem, szerencsés ötlet volt tőlem. Tisztán a véletlenen múlt, hogy hazamentem és megláttam ezeket az üvegka­litkában.- Volt benne humor és helyzetkomikum! Ez kell a közönségnek, már unják a sok tragédiát. . .- Vége ­Halló - Régi barátok és ismerősök! Újra privát r endelő-órák New Yorkban Dr. Bartalos Mihály a Columbia Egyetem volt tanára Belgyógyász és genetikus Konzultáció, kivizsgálás, kezelés Előzetes bejelentés szükséges Tel: (212)262-5291 30 West íOth Street, Suite 1-F a Columbus Circle és Columbus (9th) Avenue között New York, N.Y. 10023 r ceoacaoeo^fö Titkok és bűnök Walkó Bözsi, egyik legszebb művét vetette papírra. Az élet titkai, a féltékenységből komoly tragédia lesz. Mint hazaár úló börtönbe kell szenvednie. Romantika, bánat, küzdelem életünk beosztása. Máris meg lehet rendelni! Ara: $12.- postaköltséggel együtt WALKO BÖZSI 35-16 34 Street, Long Island City, N.Y. 11106 Tel: 718-361-2463 > «> Ezredéves jubileumra | , | > Aranyozott búzamezők Szikrát szóró fénysugarak <<> Ezüstözött ringó termők Zengedező selymes tavak | Lepik el a földet Éneklik e strófát [ Zöldellő mezőket Ezredéves nótát: M I fi Legyen áldott Magyarország! Jra > Legyen egész Tündérország! <§> Legyen benne szép zsolozsma! jjj) > Tündököljön Arany Róna! 3? > Ferencz Amália Jg,

Next

/
Thumbnails
Contents