Amerikai Magyar Szó, 2001. január-június (55. évfolyam, 1-26. szám)

2001-05-10 / 19. szám

Olvassa New York egyetlen magyar nyelvű hetilapját! Amerikai VOL. LV. No. 19. Thursday May 10, 2001 AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street, New York, NY 10003 Ara: 75 cent ISSN 0194-7990 Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584 Erdélyi emlékfoszlányok VII. A tanult és megélhetési foglalkozásom az építészet már (most már), 45 éve. Sőt ezen túlmenően (előme- nően) már 28 hónap terjede­lemben tanulmányom is volt ez a szakma. A kommunista munkatáborokban,közvetlen az egyetemről vittek el, és a kommunista államapparátus szorgalmasan tanította ne­künk a gyakorlatot 7 nap egy héten, 12 órán át minden nap. Az első évben 9 kilomé­tert kellett a munkahelyre és 9-et vissza gyalogolni is, és még "sürgős" munka eseté­ben külön ezen felül is - gyakran dolgozni kellett összeesésig. Csak úgy melles­leg: még enni is állva ettünk 3 hónapig csak sárgarépa levest, reggel, délben, este. A fentiek miatt is sok min­dent megértem ebben az iparban, szintén az amerikai gyakorlatban, és itt nem fel­tétlen a munkafolyamatra gondolok, hanem a bolondé - riára is. Mielőtt Kolozsvárról szé­kelyföldi utunkra indultunk, kolozsvári barátainkat is mu­lattattam egy ilyen történet­tel: a modellházban általá­ban hivatásos ingatlanügynök szokott ülni, de azon a vasár­napon feleségem és jómagam tartottuk az ügyeletet. A modellházban egyszerre hirtelen, vagy 10 ember száll­ta meg a reggeliző szobát, ahol ültünk egy nagy asztal­nál. Gyorsan kiderült, hogy románok, vagy nem is, mert a feleség erdélyi magyar zsidó volt (magyarul is jól beszélt), és a férj, szintén, a többiek, főleg romániai görö­gök voltak, ahogy ez később igaznak is bizonyult. A fele­ség a kommunista időkben főkonzul volt, a férj a kom­munista idők után üzletem­ber. Felszerelve jöttek fény­képekkel,dokumentumokkal és magukon viselt bizonyíté­kokkal: bokáig ékszerekkel, nercbundákkal. Ahogy beszélgetünk, a hátam mögött a fejemen ke­resztül - a férj egyszerre csak átöntött egy pár kiló papir- csomag csomót, hogy kide­rült Travelers chekkek vol­tak, aláírás nélkül. (Az alá­írást a kiadó-eladó bank vagy közeg ott helyben megköve­teli, én úgy tudom ez egy szabály) "Mi ilyen fizetést itt nem fogadunk el, és a forma is unorthodox", mondtam. De nem adták fel ilyen könnyen. Egy pár nap múlva valamennyien megjelentek újra, a nők újabb nercbun­dákban, a férfiak agyonék- szerezve, és 40,000 dollár készpénzzel. A készpénz az én "közbejá­rásom" útján került hozzájuk, bár én magam sem tudtam, illetve emlékeztem a közben­járásra, mivel non salant csak megemlítettem, hogy az egyik bankban van egy bará­tom, aki talán meg tudja mondani, hogy mi a proce­dúra. Én a 40,000 dollárt nem fogadhatom el, mondtam, mert ez nem lenne etikus, amikor az eladási összeg többi része teljesen limbóban van. Valamennyien hajthatat­lanok voltak, és felhoztak egy kis millió lehetőséget, variációt. Bukarestben van egy palotájuk, jó lenne a ma­gyar államnak követségnek, vagy valaminek. Van egy 20 emeletes félig kész hotelnek való épületük. Van egy ha­talmas márványüzemük egy kiterjedt 4 emeletes iroda­épülettel. Mindez Bukarest­ben. Vidéken van egy 20 ezer embert foglalkoztató bútorgyáruk. Amikor eladásra beparkol­ta a 600-as Mercédeszét a házam elé, betelt a pohár, de rögtön utána ellátott engem a bukaresti házának összes műszaki rajzával, és egy kis­millió fényképpel, azzal a kicsikarandó ígérettel, hogy megígérem, hogy vendégei leszünk úgy, hogy ők Ameri­kában, mi és egy sofőr, egy házvezetőnő, egy szobalány, egy kalauzoló, az igazgatója Bukarestben Hozzátette, nem kell tartanunk sem­mitől, mert még closecircuit televízió Sorveylance is van a házban. Mielőtt elindultunk szé­kelyföldi kőrútunkra, mind­ezt elmondtuk kolozsvári barátainknak. Menten kér­dezték, nem valószínű, mondtam én, de jót nevet­tünk a dolgon. Amikor visszajöttünk az erdélyi ú- tunkról, újra feltették a kér­dést. Közben egy magyar, jó magyar újságírókollégával is beszéltem telefonon, aki a bukaresti "Magyar Szó"-nak a tulajdonosa, ő is a látoga­tásunk mellett volt, és ismer­te is a szereplőket. Végül is elhatároztuk, hogy ha kipi­hentük fáradalmainkat 1-2 nap után repülőre szállunk. Talán jó is lesz a magyar ügynek: úgy hírlik Bukarest­ben 300 ezer a magyar. De micsoda repülőre száll­tunk. A járgány Kolozsvárról indult, és először nem délre tartott, henem északra. Ami­kor bejelentették két perc múlva, Nagyváradon leszál- lunk, a feleségem megijedve elkiáltotta "a rozoga tákol­mány kényszerleszállást csi­nál." Végül, ha nyögve is, de eljutott a járgány Bukarest­be, ahol egy Limuzin sofőr­rel és az Amerikában valami­lyen okból ténfergő román­görögünk igazgatója várt bennünket a repülőtéren. A házban ott volt a szakácsnő, a szobalány, és még egy-két ténfergő ember. Lucullusi vacsorával vártak be nnünket. A ház gyönyörű volt, tele márvánnyal, márvány szob­rokkal és faragványokkal. A jacuzy szobanagyságú volt, sőt mitöbb a closecircuit te­levízió is meg volt, vérebek, megkötözött vérebek kie­gészítésével. Bukarest egy borzalmas és kimondottan csúnya város. Mindig is ilyen volt. Még a Ceausescu időkben szintén voltam ott magyarországi barátaimmal és amellett hogy az a primitiv megalo- mániákus feltúrta a várost utána ha lehet még jobban el is csúfította. Akkor is évek­kel ezelőtt amikor magyar- országi barátaim, jó magyar folytatás a 2. oldalon Anyák napjára! Szeretettel köszöntünk minden édesanyát! bejelentéséről, A magyar miniszterelnök a Fehér Házban WASHINGTON. D.C. A munkalátogatáson Washingtonban tartózkodó Orbán Viktor miniszterelnök Martonyi János külügyminiszter kíséretében május 1-én a Fehér Házban talál­kozott George W. Bush elnökkel és Richard Cheney alelnökkel. A rövid eszmecserén a magyar NATO- tagság tapasztalatai mellett szóba ke­rült Közép-Európa és a Balkán helyze­te, valamint a transzatlanti viszony. Bush elnök tájékoztatta a magyar vezetőket arról a amely a rakétavédelemmel kapcsolatos amerikai stratégiai elképzelésekre vonatkozik. Orbán Viktor elmondta: a NATO további bővítését illetően Magyarország úgy látja: azzal, hogy az előző bővítési körből kimaradt Szlovénia, "történelmi baleset" történt. Magyarország számára ez azzal a hátrányos következménnyel járt, hogy bár a NATO déli szárnyához tartozik, nincs meg a közvetlen földrajzi kapcsolata a szövetséggel, és "NATO-sziget" maradt. Orbán Viktor szólt arról, hogy a vízumkérdés továbbra is problémát jelent. "Furcsa helyzet, hogy Magyarország az egyik szövetségese az Egyesült Államoknak, és ehhez képest még mindig megalázó procedúrának kell alávetniük magukat azoknak a magyaroknak, akik az Egyesült Államokba akarnak jönni. A magyar miniszterelnök május 2-án az American Enterprise Institute nevű intézetben mondott beszédet, ahol az Új Atlanti Kezdeményezés nevű csoport képviseletében Jeane Kirkpatrick volt amerikai ENSZ-nagykövet, valamint George Pataki, New York állam kormányzója is részt vett és átadta Orbán Viktor­nak az idén első ízben adományozott Szabadság díjat, azon érdemek elismeréseként, amelyeket a jelenlegi magyar kormányfő a kelet-európai szabadság és demokrácia helyreállí­tása érdekében tett. Orbán Viktor az American Enterprise Institute-beli program után visszatért Magyarországra.

Next

/
Thumbnails
Contents