Amerikai Magyar Szó, 2001. január-június (55. évfolyam, 1-26. szám)
2001-05-10 / 19. szám
Olvassa New York egyetlen magyar nyelvű hetilapját! Amerikai VOL. LV. No. 19. Thursday May 10, 2001 AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street, New York, NY 10003 Ara: 75 cent ISSN 0194-7990 Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584 Erdélyi emlékfoszlányok VII. A tanult és megélhetési foglalkozásom az építészet már (most már), 45 éve. Sőt ezen túlmenően (előme- nően) már 28 hónap terjedelemben tanulmányom is volt ez a szakma. A kommunista munkatáborokban,közvetlen az egyetemről vittek el, és a kommunista államapparátus szorgalmasan tanította nekünk a gyakorlatot 7 nap egy héten, 12 órán át minden nap. Az első évben 9 kilométert kellett a munkahelyre és 9-et vissza gyalogolni is, és még "sürgős" munka esetében külön ezen felül is - gyakran dolgozni kellett összeesésig. Csak úgy mellesleg: még enni is állva ettünk 3 hónapig csak sárgarépa levest, reggel, délben, este. A fentiek miatt is sok mindent megértem ebben az iparban, szintén az amerikai gyakorlatban, és itt nem feltétlen a munkafolyamatra gondolok, hanem a bolondé - riára is. Mielőtt Kolozsvárról székelyföldi utunkra indultunk, kolozsvári barátainkat is mulattattam egy ilyen történettel: a modellházban általában hivatásos ingatlanügynök szokott ülni, de azon a vasárnapon feleségem és jómagam tartottuk az ügyeletet. A modellházban egyszerre hirtelen, vagy 10 ember szállta meg a reggeliző szobát, ahol ültünk egy nagy asztalnál. Gyorsan kiderült, hogy románok, vagy nem is, mert a feleség erdélyi magyar zsidó volt (magyarul is jól beszélt), és a férj, szintén, a többiek, főleg romániai görögök voltak, ahogy ez később igaznak is bizonyult. A feleség a kommunista időkben főkonzul volt, a férj a kommunista idők után üzletember. Felszerelve jöttek fényképekkel,dokumentumokkal és magukon viselt bizonyítékokkal: bokáig ékszerekkel, nercbundákkal. Ahogy beszélgetünk, a hátam mögött a fejemen keresztül - a férj egyszerre csak átöntött egy pár kiló papir- csomag csomót, hogy kiderült Travelers chekkek voltak, aláírás nélkül. (Az aláírást a kiadó-eladó bank vagy közeg ott helyben megköveteli, én úgy tudom ez egy szabály) "Mi ilyen fizetést itt nem fogadunk el, és a forma is unorthodox", mondtam. De nem adták fel ilyen könnyen. Egy pár nap múlva valamennyien megjelentek újra, a nők újabb nercbundákban, a férfiak agyonék- szerezve, és 40,000 dollár készpénzzel. A készpénz az én "közbejárásom" útján került hozzájuk, bár én magam sem tudtam, illetve emlékeztem a közbenjárásra, mivel non salant csak megemlítettem, hogy az egyik bankban van egy barátom, aki talán meg tudja mondani, hogy mi a procedúra. Én a 40,000 dollárt nem fogadhatom el, mondtam, mert ez nem lenne etikus, amikor az eladási összeg többi része teljesen limbóban van. Valamennyien hajthatatlanok voltak, és felhoztak egy kis millió lehetőséget, variációt. Bukarestben van egy palotájuk, jó lenne a magyar államnak követségnek, vagy valaminek. Van egy 20 emeletes félig kész hotelnek való épületük. Van egy hatalmas márványüzemük egy kiterjedt 4 emeletes irodaépülettel. Mindez Bukarestben. Vidéken van egy 20 ezer embert foglalkoztató bútorgyáruk. Amikor eladásra beparkolta a 600-as Mercédeszét a házam elé, betelt a pohár, de rögtön utána ellátott engem a bukaresti házának összes műszaki rajzával, és egy kismillió fényképpel, azzal a kicsikarandó ígérettel, hogy megígérem, hogy vendégei leszünk úgy, hogy ők Amerikában, mi és egy sofőr, egy házvezetőnő, egy szobalány, egy kalauzoló, az igazgatója Bukarestben Hozzátette, nem kell tartanunk semmitől, mert még closecircuit televízió Sorveylance is van a házban. Mielőtt elindultunk székelyföldi kőrútunkra, mindezt elmondtuk kolozsvári barátainknak. Menten kérdezték, nem valószínű, mondtam én, de jót nevettünk a dolgon. Amikor visszajöttünk az erdélyi ú- tunkról, újra feltették a kérdést. Közben egy magyar, jó magyar újságírókollégával is beszéltem telefonon, aki a bukaresti "Magyar Szó"-nak a tulajdonosa, ő is a látogatásunk mellett volt, és ismerte is a szereplőket. Végül is elhatároztuk, hogy ha kipihentük fáradalmainkat 1-2 nap után repülőre szállunk. Talán jó is lesz a magyar ügynek: úgy hírlik Bukarestben 300 ezer a magyar. De micsoda repülőre szálltunk. A járgány Kolozsvárról indult, és először nem délre tartott, henem északra. Amikor bejelentették két perc múlva, Nagyváradon leszál- lunk, a feleségem megijedve elkiáltotta "a rozoga tákolmány kényszerleszállást csinál." Végül, ha nyögve is, de eljutott a járgány Bukarestbe, ahol egy Limuzin sofőrrel és az Amerikában valamilyen okból ténfergő romángörögünk igazgatója várt bennünket a repülőtéren. A házban ott volt a szakácsnő, a szobalány, és még egy-két ténfergő ember. Lucullusi vacsorával vártak be nnünket. A ház gyönyörű volt, tele márvánnyal, márvány szobrokkal és faragványokkal. A jacuzy szobanagyságú volt, sőt mitöbb a closecircuit televízió is meg volt, vérebek, megkötözött vérebek kiegészítésével. Bukarest egy borzalmas és kimondottan csúnya város. Mindig is ilyen volt. Még a Ceausescu időkben szintén voltam ott magyarországi barátaimmal és amellett hogy az a primitiv megalo- mániákus feltúrta a várost utána ha lehet még jobban el is csúfította. Akkor is évekkel ezelőtt amikor magyar- országi barátaim, jó magyar folytatás a 2. oldalon Anyák napjára! Szeretettel köszöntünk minden édesanyát! bejelentéséről, A magyar miniszterelnök a Fehér Házban WASHINGTON. D.C. A munkalátogatáson Washingtonban tartózkodó Orbán Viktor miniszterelnök Martonyi János külügyminiszter kíséretében május 1-én a Fehér Házban találkozott George W. Bush elnökkel és Richard Cheney alelnökkel. A rövid eszmecserén a magyar NATO- tagság tapasztalatai mellett szóba került Közép-Európa és a Balkán helyzete, valamint a transzatlanti viszony. Bush elnök tájékoztatta a magyar vezetőket arról a amely a rakétavédelemmel kapcsolatos amerikai stratégiai elképzelésekre vonatkozik. Orbán Viktor elmondta: a NATO további bővítését illetően Magyarország úgy látja: azzal, hogy az előző bővítési körből kimaradt Szlovénia, "történelmi baleset" történt. Magyarország számára ez azzal a hátrányos következménnyel járt, hogy bár a NATO déli szárnyához tartozik, nincs meg a közvetlen földrajzi kapcsolata a szövetséggel, és "NATO-sziget" maradt. Orbán Viktor szólt arról, hogy a vízumkérdés továbbra is problémát jelent. "Furcsa helyzet, hogy Magyarország az egyik szövetségese az Egyesült Államoknak, és ehhez képest még mindig megalázó procedúrának kell alávetniük magukat azoknak a magyaroknak, akik az Egyesült Államokba akarnak jönni. A magyar miniszterelnök május 2-án az American Enterprise Institute nevű intézetben mondott beszédet, ahol az Új Atlanti Kezdeményezés nevű csoport képviseletében Jeane Kirkpatrick volt amerikai ENSZ-nagykövet, valamint George Pataki, New York állam kormányzója is részt vett és átadta Orbán Viktornak az idén első ízben adományozott Szabadság díjat, azon érdemek elismeréseként, amelyeket a jelenlegi magyar kormányfő a kelet-európai szabadság és demokrácia helyreállítása érdekében tett. Orbán Viktor az American Enterprise Institute-beli program után visszatért Magyarországra.