Amerikai Magyar Szó, 2001. január-június (55. évfolyam, 1-26. szám)
2001-04-12 / 15. szám
Amerikai Magyar Szó 9. Thursday, Apr. 12, 2001 "Ha meghal az ember, l- j Nagyon, de nagyon igazat adunk annak a véleménynek, amely éppen ezért közhellyé is lett már, hogy az idő rohan. Különösen észrevettük ezt az ezredfordulókor, amikor is az átlagosnál sokkal több figyelmet szenteltünk az időnek: voltak, akik már évek óta izgalommal várták a "megjövendölt" világvége évét, s amikor eljött, egyszer csak azon vették magukat észre, hogy gyorsan el is peregtek a napok, s ma már 2001-et írunk. De nem csak a naptári számok, hanem a mi esztendeink száma is feltartóztathatlanul növekszik, életünk telik és egyre-egyre fogy, minden nap. óv közelebb visz a halálhoz, s ezért egyre többet gondolkodunk felőle. Egyes pszichológusok szerint a kisgyermekek is már 4 éves koruk körül tudnak a halálról, s ha nem is fogják fel részleteiben, már tudják, hogy az lényegesen különbözik az élettől. A tizenévesek életükben talán először komolyan elgondolkodnak a halál és az élet felől. A fiatal és középkorú emberek ugyan csak átlagos szinten, de még ők is elgondolkodnak a halál rejtelmes kérdésén, az idősebbek viszont napról napra többet gondolkodnak e titkon. Kérdésüket valahogy így fogalmazzák meg, ahogyan az Igében is van: "Ha meghal az ember, vajon feltámad-e?" E kérdést nem unaloműzésből vagy egyéb nem fontos kíváncsiságból, hanem a válaszra valóban kiéhezve teszi fel az ember. Jóbot is alapvetően ez érdekelte, s nem az elvesztett javai. Bármi elvesztést el tudja viselni az ember, ha tudja, hogy a lelke nem kerül a halálba. Jóbot is ez izgatta, ami izgat ma is minden gondolkodót: van-e feltámadás? Van-e örök élet? Van-e halhatatlanság? Talán húsvétkor is azért jönnek többen templomba, mert ezekre a kérdésekre keresik a választ. A különböző emberi tudományok területeiről jönnek ugyan feltételezések és válaszpróbálkozások, de az igazán végső választ kapni akaró, az élet-halál kérdésről igazán komolyan gondolkodó ember nem éri be azokkal. A materiálisán gondolkodók szerint a halál után egyszerűen megsemmisül az ember, csakúgy, mint az állati tetemek: elbomlik és nincs tovább, a testi anyag semmivé oszlik. A távolkeleti misztikusok és vallásirányzatok a vajon feltámad-é?" k ° (Job 14, 14) reinkarnációban hisznek: a lélek addig vándorol újabb és újabb testbe, tárgyba születve újjá, amig végül életét tisztán, hibátlanul leélve a megnyugvásba kerülhet, azaz mintegy jutalomképpen meghalhat, megsemmisülhet. A bölcselkedő filozófusok tekintélyes része a halált a lélek felszabadulásának tekinti, amikor is a szabad lélek a test börtönéből kiröppenhet, s a test, elveszítve minden további feladatát és értelmét, jelentéktelenségbe süllyedve semmivé lehet. E- zeket és hasonló ilyesféléket állítanak az emberi tudományok. De a Teremtő szent tudománya, a bibliai kijelentés más választ ad az egykori és mindenkori Jóboknak. Az örökkévalóságból jövünk és oda is térünk vissza. Egy pillanatra sem szűnünk meg élni, mert a földön csak a test hal meg: a lélek visszatér Istenhez, majd egyszer eljő a feltámadás napja, amikor a test és a lélek újra találkozik, persze úgy, ahogyan az Ige mondja: "Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test Van érzéki test, és van lelki test is." (1 Kor 15, 44) Kifinomult formája lesz ez a Létezésnek: Istennel leszünk együtt, örökre, örvendezve, minden zavartatástól mentesen. Igazi szabadulást ad majd az Úr: "Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást" (Zsolt 85, 11) Húsvétkor a Feltámadott példájára tekintünk, onnan jön a mi reménységünk: a sír Őt sem tudta foglyul ejteni. Ha az első húsvét előtt ott lehettünk volna látni, amikor feltámasztotta Jézus a Jairus leányát vagy éppenséggel Lázárt, ha az első húsvét reggelén és azután ott lehettünk volna megkérdezni a sírhoz induló magdalai Máriát, a bizonosságot nyert kétkedő Tamást, a tanítványokat, a több mint ötszáz szemtanút, az emmausi tanítványokat. s a többieket, akik mind elmondták, hogy, "Láttam az Urat!" (Jn 20, 18) mind elmondták volna, hogy ne féljetek a haláltól. "Ne féljetek!" A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt" Isten örökké igaz és felülmúlhatatlan válaszai ezek: van élet a földi halál után. Van öröklét. Van halhatatlanság. De egyedül csak Jézussal, Aki ezt mondotta: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." (Jn 14,6) Áldott húsvétot, áldott feltámadási ünnepet mindenkinek! Nt Cseh A György lelkipásztor Direct Brokerage Inc. NEW YORK TŐZSDE TAG Több mint 10 éve folyamatosan azon dolgozunk, hogy befektetőink ránk bízott pénze a legnagyobb biztonságban s a piaci viszonyokhoz képest magas hozammal gyarapodjon. Csatlakozzon hozzánk, hogy Önnek is bebizonyíthassuk a szakmai díjak mögött rejlő valódi szakértelmet és profizmust Anthony R. Lőrincz III Investment Advisor 39 Broadway 32nd Fl. New York, N.Y. 10006 Telefon: 212-487-3176 800-689-4553 anthony@directbrokerage.com Húsvéti üzenet Szív harangoz a mélyben, a szív harangdala jelez, hozza a mindenséget - az üzenetet. ébred a tavasz, ébredj nemzetem! Ha alázott fájdalmaddal élsz is ne csüggedj, ne hagyd magad! Szíved hangjával ébreszt a tavasz - érezd a mélyből ébredő erőt, zölddel, lengő fénnyel ölelkezőt, rezdülő bimbóhasadásban madárdal szívverése lüktet - és nő és árad a szerelem, szülik a pompát a hegyek, a berkek, a nyújtózó kertek, virrasztó fák az ágak lombját, ébredj Nemzetem! Fogadd az éltető szerelmet, az erőt, az örvendeztetőt! A Világ szívverése üzen, üzen és hallgasd, hallgasd a hajnal sugallatát, nem vagy te árva, ne higgy gyávák gyalázkodásában! Lelkedben az erő! Öleld a Napunk áradó fényét, szellős sugárba merítsd arcod sugárzó szépségét! Sohse félj! Szeretnek! Küldik az erőt! Isten Szendéikét! Húsvét jön és Húsvét van! A Feltámadás! Jézus Szentlelke sugall - ne félj! Veled vagyok Veled az Időkön át! Péterfly Gyöngyi
