Amerikai Magyar Szó, 2000. július-december (54. évfolyam, 27-48. szám)
2000-08-24 / 31. szám
6. Amerikai Magyar Szó Thursday, Aug. 24, 200Ö Az inkvizíció üldözte az új szenvedélyt A füstnek mindig is volt valamilyen misztikus szerepe az ember életében. Az ókori Egyiptomban a tömjénnek csodás erőt tulajdonítottak. Amerikában a kontinens felfedezése előtt sok száz évvel már kultusza volt a pipázásnak - olvasható a Miért ne dohánvozzunk? című kötetben. Kolumbusznax tulajdonítják a dohány európai hódító útját, pedig a nagy felfedező, amikor 1492-ben először vette a kezébe az indiánok ajándékát, a dohánylevelet a tengerbe hajította. A mayák meg az aztékok nádszálból szívták a dohányfüstöt. A papok megrészegültek a nikotintól, s valóban olyan hatást tett rájuk, mintha az istenek közel álltak volna hozzájuk. Kolombusz, noha nem a dohány, hanem az arany szerelmese volt, második útjára magával vitte Ramon Pane szerzetest, aki tudósította Európát a dohányfüsttől kábulatba eső indiánokról. Már akkor kiderült: aki egyszer elkezdi, rabjává válik e sajátos szenvedélynek. Nem volt véletlen hát, hogy az inkvizíció istenkáromlásnak tartotta a dohányzást, s nem egy tengerészt börtönbe is vetett. Erdélyben Apafi Mihály fejedelem Ali pasától kapta a dohányt ajándékba. Kenyér Tegnap reggel a házunkból kifelé jövet egy sápadt nő állt éppen a kapu előtt. Nem figyeltem meg különösebben, nem néztem meg a szemét, a ruháját, de feltűnt, hogy gyengécske, mint a fénytelen helyen élő, nap után sóvárgó virág. Pillanatra úgy tűnt, megszeppen határozott lépteimtől, visszahőkölt. Ma reggel ismét ott járkált az utcán'. Megnéztem. Ruhája tiszta, bár igen kopott, lófarokba kötött haja rendezett volt. Rám nézett tengerkék szemével és ment tovább. Mi az hogy ment? Inkább vánszorgott. Az volt az érzésem, lelkében segítségért kiált, bár ajka néma maradt. Bement a szomszéd ház kapuján. Felnyitotta a szürke, büdös kukák tétjét. Nem tudom, hány másodperc telt el, de már az utca másik oldaláról láttam, hogy kivett egy darab kenyeret. Megnézte, megforgatta. A pillanat tört része alatt ajkához emelte kiesét. Hófehér arcát elárasztotta a boldog mosoly. Igen, megcsókolta a kenyeret. Láttam. És ahogyan az éhes állat veti magát áldoza- ' tára, oly sebeseb ismét beleharapott. Kezével szájába gyömöszölte a szeletet. Félig hajlott háttal, ott a kuka fölött. Aztán ment tovább. Az arca mosolygott. Néztem őt, örült, boldog volt. Szégyenkeztem. Nem mertem megszólítani, száguldó gondolataim már a holnapon jártak. Igen, reggel. Holnap reggel majd újra találkozunk, és segítek neki, beszélek vele. Munkából hazafelé jövet gyerekcsoportba botlottam, egy zsemlével fociztak, jókat kacarásztak. Pár száz méterrel odébb, a Rózsadomb egyik lejtőjén autók parkoltak, az egyik kerekénél szép , vekni kenyér pihent támasztékként. Akkor jelent meg. előttem újra a sápadt nő képe. Eszembe jutott nagyanyám, aki este kovászt készített, és hajnalban, míg mi, nyaraló unokák, az igazak álmát a- ludtuk, kenyeret dagasztott. Régen nagyobb becsülete volt a kenyérnek. Ha leesett egy darab, dédapám megcsókolta. Nekünk, csintalan kölyköknek, százszor elmondta:- Fiaim! - mert így nevezett - a kenyér az élet. Munka van vele és munkává válik, életet és erőt ad. Csak legyen mindig munka, akkor lesz kenyér is. Vedd fel a csókold meg, gondolj arra, milyen jó is az, ha megvan a mindennapi. Nevettünk ezen gyerekként. De most érzem, egyre többen vannak, akiknek ez nap mint nap kérdés. A munka és a kenyér. Augusztus van, ragyogó nyárvég. Learatták a jövő évi kenyérnek valót. Hisszük, legtöbbünknek jut majd belőle, jut majd rá. Talán nem is gondolkodunk ezen, nem kérdés a kenyér léte. Nem kérdés, mert van. Augusztus van, ünnepelt az ország. Szent Istvánt új kenyeret, alkotmányt, ki-ki kedve, ízlése, világnézete szerint. Több ezer településen emlékeznek az államalapítóra, megszegik és osztják jelképesen a kenyeret. Mások pedig a kukában keresik, és remélik, egy-egy ünnep után több jut nekik is. Árvái Magdolna A dohány Amerikából származik. Elterjesztését Kolumbusz- nak tulajdonítják, pedig a nagy felfedező az indiánok ajándékát először a tengerbe hajította Annyira rabja lett, hogy súlyos nikotinmérgezésbe esett. Nos a nagyúr ekkortól egész Erdélyben törvénnyel tiltotta meg a pipázást. Angliai Erzsébet elsőként érzett rá, hogy a dohány milyen óriási üzlet, ezért Virginiában nagy dohánytermesztésbe kezdtek. Európában a virginiai dohány mint fogalom terjedt el. Ahogy az öreg kontinensen egyre kedveltebb lett a "füstölés", úgy születtek meg a különböző tiltó törvények. A túlzsúfolt középkori városokban gyakran fellángoló tűzvészek javát is a dohányzás "számlájára" írták. A szász fejedelemségekben, Bajororszában sem volt szabad dohányozni. Konstantinápolyban egy tűzeset után halálbüntetést szabtak ki a dohányzókra. Nem várt sokkal jobb sor az oroszországi dohányosokra, akiket Mihály és Alekszej cárok börtönbe vetettek, továbbá meg is korbácsoltattak. Ám amikor Nagy Péter pipával a szájában jelent meg az udvarban, ugyanezt várta el a környezetétől is. VÜI. Orbán pápa 1642 -ben bullában foglalkozott a dohányzással: templomban ugyan tilos rágyújtani, de dohányos embert nem lehet istentagadónak tartani. Később felfedezték, hogy a pestisjárványok túlélői között sok volt a dohányos. Végül a dohányzás elterjedésének komoly lökést adott az anyagi haszon. Angliában I. Károly, Franciaországban Richelieu vezette be a királyi dohánymonopóliumot. A XVII. században vált általánossá a dohányzás, azóta szabadon füstölgőit nemes, jobbágy és polgár. I József engedte, II. József pedig kifejezetten szorgalmazta a dohánytermesztést - a kincstár ezáltal is gyarapodott. A XIX. században jelent meg a cigaretta: a katonákat a kényszer vitte rá a dohányzás új formájára. 1885-ben, a krími háborúban az orosz katonák cigarettáztak. Tőlük vették át a "szokást" a török, a francia és az olasz katonák. 1865-ben Kolozsvárott már cigarettagyár működött, ezt követte a ferencvárosi gyár, amely a Magyar nevű szivarkát gyártotta. Elment a vonat... A vaskerekek fokozatosan erősödő csattogása, a leeresztett sorompó, egy éles füttyszó jelzi: elérkezett a búcsú pillanata. Az öreg szerszámnyél keményítette, remegő kezével szinte érintés nélkül simítja végig az apró tüsifrizurás fejecskét. A gyerek szemében megcsillan a fékező villanymozdony fényszórója, hátán és mindkét kezében csomagjaival, egy utolsó ölelés sem engedélyezve, már kapaszkodik is fel a meredek kocsilépcsőn. Elrepült ez a néhány nap, talán két hét, amit unokája nála töltött. Ő éppen úgy megélte az élményeket, mint kis vendége, játszótársa, pajtása a közös játékokban, de számára sokkal többet jelentett az az együttlét. Talán az ifjúságot, talán egy másként élt életet, talán egy egészen más világot. A magányos, sebtében bekapott reggelik helyett jólesett kettesben hosszan elüldögélni az émelyítő kakaóillatú konyhában, a fárasztó nap végén a kényelmes karosszékben szundikálás helyett a legkülönbözőbb sport - és sok egyéb küzdelemben vesztesnek lenni. Az éjszakai gyötrő álmokat és a kínzó álmatlanságot elűzte az egészséges gyermeki, édes szuszogás. 1 Minden megváltozott körü- ' lőtte, megváltozott maga is. Ha kertjében vihar tépett le gyümölccsel rakott faágat, vagy a kutya a virágágyásban letört egy szálat a bimbók vagy levelek közül, dörgő káromkodás tört ki belőle, mintha testét sebezték volna. Amikor unokája pettyes labdája tarolta le a kiskert éke- j it, akkor saját magát korholta, hogy a meglévő faanyagból miért nem készített már * kerítést a növények védelmére. Valaha gyermeke tiszteletlenségére erős karja villámgyorsan lendült, lapátnyi tenyere nyomán csattant az atyai pofon, mára a mozdulat lágy simogatássá szelídült, a durva, fenyegető szavak enyhe figyelmeztető kéréssé mérséklődtek. Izmai még bírják a kemény munkát, de belül szíve keménységét mintha kikezdte volna az idő. Titkolandó csínytevésként rejtett a hazatérő unoka utazótáskájába a kertben termett pár szem paprikát, nyári almát. Jól tudja, a távoli nagyváros zöldségesstandjain sokkal mutatósabb, ízletesebb áruk sorakoznak, de ez az övé, ezekben a munkája, a szeretete van. A meglendülő vonat ablakából aprócska kéz int néma köszönést, s a magára maradt nagypapának a szilveszteri pezsgő pukkanása helyett a szerelvény távolodása jelenti egy újabb év elmúlását. Az acélzene lassan elcsendesedik, a sorompó is áll, s a napbarnított, cserzett arcon egy csillogó könnycsepp gördül végig. Varga István Első Amerikai Magyar Televízió N.Y. Minden szombaton reggel 7:30-kor műsort közvetít a ManhattanCabel-televízió 34-es csatornáján
