Amerikai Magyar Szó, 2000. július-december (54. évfolyam, 27-48. szám)
2000-12-14 / 47-48. szám
10. Amerikai Magyar Szó Thursday, Dec. 14, 2000 Áldott jó gyerek Mindössze négy utassal kanyarodott ki az autóbusz a kis hegyi üdülőfaluból. Idős, megviselt anyóka az első ülésen, mellette csak úgy állva egy piros arcú, jó hangulatban levő demizsonos férfi, aki szóval tartotta a nem egészen ismeretlen útitársát. A busz a falu végén lassított, majd egy pecsenyesütő mellé kanyarodva megállt. A sofőr leszállt, majd egy kis idő múlva kezében egy rúd becsomagolt szalámival tért vissza. Elnézést kért, aztán közölte, hogy ma van itt a friss szállítás napja, és mindig itt veszi meg a kenyér mellé valót. Ilyen finom szalámit hét vármegyében sem csinálnak - dicsérte a portékát -, és kibontva meg is mutatta.- Nagyon szép - állapította meg az idős néni, akinek még az orra alá is odanyújtotta a fiatalember.- Ne hozzak magának is egyet? - ajánlkozott, mint akinek nem sietős a dolga. - Háromszáztíz forint egy ilyen szál.- Az nekem rengeteg pénz - hárította a néni az ajánlatot. Nem futja a kevéske nyugdíjból.- Mit sajnálja? Tudom, szívesen elfalatozná.- Megvagyok én nélküle is, gyermekem.- Legalább felet, mondjuk százötvenért - erősködött a sofőr. - Ne legyen olyan smucig magához.- Hát nem bánom - állt kötélnek az anyóka, és elővett a gondosan becsavart zsebkendőjéből százötven forintot. - De csak ennyiért - nyújtotta át a pénzt a fiatalembernek, aki már ugrott is le a fél rúd szalámiért. A demizsonos ember szótlanul hallgata végig a párbeszédet, csupán annyit kérdezett fejével a kilépő sofőr felé intve:- Gizi néninek csak ez az egy fia van?- Csak ez az egy, de áldott jó gyerek... Egerszegi Ferenc Karácsonyi óhaj Pirossal van írva Karácsonyfa ágán a naptárok lapja gyertyafénye lobban ünnepel a világ Minden gyermek szíve Ma van Jézus napja boldogan dobban Szálljatok angyalok Csillagok közt körbe, szórjatok örömöt és békét a földre Margaret Tóth Molnár bácsi talpfája Színházunkat pártoló és szerető közönségünknek Békés - Boldog Ünnepeket és Sikerekben Gazdag 2001-et ;íí kíván a New Yorki Magyar Színház minden tagja nevében CSEREY ERZSI igazgató Régen, amikor az embernek több jutott az idejéből lelki ügyekkel foglalkozni, valahogy mások voltak az . ünnepek. A karácsony is szebben tündökölt. Több fényt árasztott. Meglehet, hogy a múltat szivárvány színben feltüntető jelen váltja ki belőlünk ezt a illúziót. A valóság az, hogy egy nap csak akkor minősülhet ünnepnek, amikor bennünk is pislákol annak mécsese. Mifelént a tél évadnyitó premierje az első hóhullással kezdődött, rendesen december első felében. Attól kezdve a gyermekek körében a karácsonyvárás izgalma csak fokozódott. Egy rendhagyó esetre jól emlékszem: abban az évben formálódott a mi "kingdom"-unk. A ház már felépült, a melléképületeken volt a sor. A tágas, gazzal befutott udvaron szanaszét hevert a temérdek építőanyag: fűrészárú, tégla, lefedett meszesgödör. Hosszú rönkök hevertek egymás-he- gyén-hátán. A szomszéd rajkókkal naphosszat ugráltunk rajtuk. Egy reggel beállított az ács. Alacsony termetű tutyi-mutyi kis emberke, vállán átvetett tarisznyával. Szüléink Molnár bácsinak szólították. Ahogy elkezdett tenni-venni, a gyermeki kíváncsiság örömével lestük mozdulatait. Borjúbőr táskájából ráérősen szedegette ki szerszámait: szekerce, gyalú, véső, fúró, kalapács. Valamennyit a deszkarakás tetején sorakoztatta fel. Amikor közelükbe került, arcvonásai jól kivehetők voltak. Éleme- dett korú öreg ember. Pergamenszínű bőrén szarkalábak kergetőztek, homlokát barázdák árkolták. Colstokkal a kézben, alacsonyszárú csizmában léppegve lépdelt, körülszimatolta a rönköket. Egyet kiválasztott és azon elkezdett faragni. Perceken belül halomban hevert körülötte a forgács. Mialatt dolgozott, megtiltotta, hogy közelében hancurozzunk. Nem vihettünk be a konyhába a tűzelővalóból. Déli harangszókor letette a szerszámot. Bibliáját vette kézbe, abból imádkozott. Mondták, hogy baptista hívő. Füleskosárral, ételhordóval felszerelve a felesége jött, hozta az ebédet. Jóidéig csend volt. Novemberi szeles reggel. Mihelyt az ács beállított, a- nyánk mindjárt ott termett: - Molnár bácsit meg szeretném kérni, egy szívességre. Faragjon ki nekünk egy talpfát a karácsonyfának. Az ács megígérte, teljesíteni fogja a Nagy Abrahám kívánságot. - Ha a Jóisten éltet - lepedékes hangon válaszolt. Egy talpfa megbarká- csolásához nem igényeltetik nagy szakismeret, ha van hozzávaló anyag és megfelelő szerszám. Legtöbb férfiember képes rá. Nálunk viszont az volt a helyzet, hogy mindössze egy favágó fűrészünk, egy baltánk, meg egy bakkunk volt, amin a tűzelni- valót aprítottuk. Apánk meg nem is ért rá bajlódni ilyesmivel, szolgálata egész nap lekötötte. Egy magasnyakú amfora- szerű rézedényt megtöltöttünk homokkal, abba állítottuk a fenyőt. A gyönyörűen feldíszített fenyő sokszor félrebillent, leborult. A rajtalevő színes üveggömbök, gyertyák mind összetörtek. A szülők ilyenkor egymást hibáztatták. Az örömünnep szelleme kútba esett, oda volt a jókedv. Anyánk megfogadta, hogy amig rendes talpfánk nem lesz, nem állítunk több karácsonyfát. Kijelentése minket kicsinyeket nagyon lesújtott, búsulásnak adtuk a fejünk: hogy fog kinézni az ünnep karácsonyfa nélkül? Rohamosan közeledett karácsony, mindennap vártuk az ácsot a talpfával. Aztán arról értesültünk, hogy Molnár bácsi beteg. A helyzet kilátástalanná vált, de mi csak reménykedtünk. Karácsony vigíliája volt. Komor fellegek úsztak a magasban. A levegőben össze- csomosódott a hideg. Néztünk ki az ablakon, az utcaajtón tartottuk a szemünk. Szánfogatok csilingeltek, fenyőárnyak suhantak az utcán. Szirompuha volt kint az este. Naplemente után bordó, majd sárgaízzásúvá vált az ég alja. Egyszercsak meg- zörrent a zár. Valaki rázta a kilincset az utcaajtón. Amint a kapu kitárult, fekete há- rászkendős öreg asszony tűnt fel, félig összefagyva. Molnár néni volt. Vászonszatyrából kiemelte a talpfát, felém nyújtotta. - Az uram küldte. Sürgetett, hogy még az est beállta előtt vigyem el. A reggel lázasbetegen kelt ki az ágyból, kiment a műhelybe. Nem nyugodott, amig el nem készül vele. Kellemes ünnepeket kívánt és sietett, mert egyedül hagyta a beteg emberét. Magamhoz öleltem a talpfát, cipeltem befelé. Mégis lesz karácsonyfánk! Az öröm páraképződménye fátyolozta be a szemem. Két nap múlva kaptuk a szomorú hírt: Molnár bácsi az ünnep másodnapján "elköltözött a boldogok boldog hazájába" Nagy Ábrahám Karácsony Karácsony, Karácsony, szent Karácsony este, gyújtsál szeretetet megkínzott lelkűnkbe! Töröld le a szennyet, mit ránk mért e század! Feledni nem tudjuk —• mért volt a gyalázat! Legyen akaratunk ezután is jóra! Sohase gondoljunk álnokul bosszúra! Legyen bátorságunk igazunkat védni' Megtisztultan, békén barátságban élni! Jézusunk, Megváltónk! Világító fáklyánk, szeretet vallását hoztad le mihozzánk! Születésed napján csillagfényes oltár, leborulva kérünk mindig oltalmazzál! Péterfly Gyöngyi
