Amerikai Magyar Szó, 2000. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)
2000-03-16 / 11. szám
Thursday, March 16, 2000 Amerikai Magyar Szó 3. A New Jersey Energia program biztosítja a már megszokott, megbízható villamosáram-szolgáltatást, függetlenül attól, hogy milyen szolgáltató mellett dönt. Ezen felül a PSE&G továbbra is segíti fogyasztóit a korábbi hasznos energiatakarékossági javaslataival. Az Ön döntése, hogy választ-e magának új szolgáltatót vagy sem, és a beleegyezése nélkül nem telepíthetik Önt át más szolgáltatóhoz. Ráadásul automatikusan biztosított, hogy a villanyszámláján 5%-os megtakarítás fog mutatkozni. Amennyiben Ön a PSE&G ügyfele, ez a megtakarítás az elkövetkező három év során el fogja érni a 19%-ot. Ha körülnéz a piacon, még ennél nagyobb megtakarítást is elérhet. Azon az alapon is megválaszthatja a szolgáltatóját, hogy egy adott szolgáltató áramfejlesztésre használt módszerei milyen környezeti hatásokat vonnak maguk után. Lehet-e ennél jobb megoldást elképzelni? Amennyiben többet kíván megtudni arról, hogy hogyan választhatná ki a saját villamosáram szolgáltatóját, kérjük, hívja fel az 1-800-706-PSEG telefonszámot, vagy látogasson meg bennünket ét www.pseg.com internetes címen. Ezt az üzenetei a PSE&G a következő intézményekkel társulva bocsájtotta ki: New Jersey Citizen Action • American Association of Blacks in Energy - NJ Chapter • Association for Children of NJ Center for Non-Profit Corporations • Community FoodBank of NJ • Community Health Law Project • Hispanic Directors Association of New Jersey • New Jersey Community Action Association Nj NAACP State Conference of Branches • NJ State Council of the Urban Leagues • United Way of Essex & West Hudson • Rutgers, The State University of New Jersey Jókai Anna Márciusi tűnődés Annak a férfinak, nőnek, aki 1848 március 15-én a sűrű esőben éljent kiáltott, már csak unokáinak unokái élnek. Ezek vagyunk mi, em- lékezők. Másfél század szenvedésre oktalanságra és szép akarásra tekintünk vissza. Zsúfolt a magyar múlt: nem élt nálunk olyan generáció ez alatt a százötvenkét év alatt, amelyiket ilyen vagy olyan formában meg ne taposott volna a történelem. Mégis: 1989-90 óta már szabadon, valódi értéke szerint ünnepelhetjük március 15-e eszméit. Nem kell bujkálva mellébeszélni, s nem szabadna kisajátítani pártpolitikai érdekeknek. Bár a határon kívül szorult magyarságnak, ha más-más fokon is, de még mindig meg kell küzdenie a nyilvános emlékezésért. Annyi baljós forradalmi dátum közül két ünnep kiragyog, szeplőtlenül, mert még vér nélkül: 1848. március 15. és 1956. október 23. testvér forradalmak. A remény napjai, még előtte a fegyvereknek, előtte a bukásnak, megtorlásnak. 1848-49 története: megindul az osztrák kormány pac- kázása, a húzd meg-ereszd meg játék, elkerülhetetlenné válik a harc, ég a haza. Dicsőség és kudarc. Végül Haynau lesz az úr, élet-halál úra. S mint botrányt és szégyent ne felejtsük 1849. december 31-én Pest város tanácsa - micsoda tanács lehetett az! - díszpolgárrá választja Haynaut, Jellasicsot és Paszkevicset! 1956 krónikája rövidebb, de a "koreográfia" fájdalmasan hasonló. Ami 1848-49- ben hónapok alatt fordult, hullámzott, 1956-ban napok alatt történt meg. A csőcseléknek titulált felkelő nép hamarost "honfitárs" lesz, új kormány alakul, a katonaság nagy része átáll... október 30-ra úgy tetszik, még az orosznak is hinni lehet: tiszteletben tartja a magyar kormány függetlenségét. De november 4-e nyirkos hajnalán kiderült most is, mint annyiszor: be vagyunk csapva... Kísérteties a hasonlóság abban is, hogyan csalták lépre a vezetőket. 1849 őszén az oroszok szinte szim- patizánské nt együtt vacsoráznak a honvédparancsnokokkal, aztán átadják őket az osztrák "igazságszolgáltatás" vesztőhelyeinek... 1956-ban Maiéter Pált csalogatják be a csapdába, majd a munkástanácsok vezetőit. Nagy Imré- éket hazug Ígéretekkel csempészik ki a jugoszláv követségről, hurcolják őket romániai fogságba, s onnan a kötélhalálba. S a nyugati világ: a külpolitikai helyzet függvényében cselekszik, azaz nem cselekszik igazán, sem 1849-ben, sem 1956-ben... Haynau után ravasz enyhülés; 1962 után néhány forradalmárnak szintén "megbocsátanak", de hogy hányán maradnak még börtönben, arról nem szól a fáma... Kosszuth Lajos 1894 március 20-án hal meg; s már tizenkét nap múlva mii* liók kísérik utolsó útjára magyar földön. 1956 mártírjainak csontjai több mint harminc évet várakoztak arra, hogy a Hősök terén felravatalozhassuk őket. Mindkét esetben megtörtént a kiegyezés. Sem 1867 magyarsága, sem a posztsztalinista évek magyarsága nem azzal követett el bűnt, hogy élni akart, gyarapodni. Nem a mindennapi élet szorgosságában, a megszabott lehetségesben a lehető leghasznosabbat cselekvő emberek magatartása az, amit utólag szégyellni kell. Hanem a nemzeti amnézia. Amikor a sürgés-forgás közepette el is hisszük, hogy jótevő lett az egykori hóhérból. Ahány forradalmunk volt, mind elbukott. A forradalom - kifejletében - nem felhőtlen népünnepély. Mindenki sirat valakit: vagy azért, mert a sírba tette, vagy azért, mert a nagyvilág elnyelte. ... És most, íme 2000-ben állunk, az Isten kegyelméből összeomlott szovjet rendszer után, hangos, de vértelen, csaknem elpackázott forradalmunk csituló lázában. Nincs többé paracsideológia: szabadság van, de gyakran a felelősség kontrollja nélkül. Testvériség helyett gyűlölködés, egyenlőség helyett szociális igazságtalanság. Független ország, független idegen hatalmaktól - csak nehogy a pénz kizárólagos uralmában, függőségében. Persze az egész glóbusz válságban van, a szellem szavára süketen. A pillanatnyi gazdasági érdekek döntenek világszerte. Az élet mégsem áll meg, nem konzerválható a gonoszban. Tőlünk függ, milyen irányban halad nemzetünk sorsa is a nagy egészben, s nemcsak forradalmi napokban, nemcsak az új ezredben, de foly- ton-folyvást a mérhetetlen időben: elsorvasztja-e az embert a puszta önösség, mint ahogy a hamis kollektivitás majdnem elsorvasztotta, vagy méltósággal rátalálunk feladatunkra az Isten ege alatt: gyarapítani a tér szellemiségét, de nem fehígulni benne. Mi, Európában jelenleg szegény rokonok, példát adunk- e majd a szerencsésebb gazdagoknak arról, amit az e- vangélium hirdet: "Ahol a kincsetek, ott a szívetek is!" (Lukács, 12, 34). Hogy igaz, nem csak kenyérrel él az ember, de itt a földön azzal is. A fenntartó Kenyér és a betöltő Szó áhított aránya: ez a jövő! Bár láthatnánk majd 1848 március 15. kétszázadik évfordulóján, kik és milyenek leszünk mi, kényszeűen szétszórt magyarok. Leborulnak- e majd sírunknál az unokák? folytatás a 4. oldalon Mindegy, kit választ, mi sosem hagyjuk magára a sötétben. OPSEG Local Consumer Education Program
