Amerikai Magyar Szó, 2000. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)

2000-02-24 / 8. szám

Thursday, Feb. 24, 2000 Amerikai Magyar Szó 5. A zongora lelkének messzólaltatói Ahogyan az várható volt, a Chopin és Kiss Krisztina nevé­vel hirdetett koncert telt házat vonzott ezen a napsütéses téli délutánon. Hiába is tagadnánk, Chopin gyönyörű dallamai népszerűbbek és főleg ismer­tebbek mint Liszt müvei. A könnyed táncos mazurkák, amivel a hangverseny kezdődött, még a kevésbé zeneértők és a gyerekek Kiss Krisztina számára sem okoznak "megértési nehézséget". Legtehetségesebb kis tanítványai most is ott drukkoltak "tanárnénijüknek" és a szünetben büszkén emlegették őt. Az a vágyuk persze, hogy egyszer ők is így játszhassanak és a közönség felállva, ovációval tapsoljon, mint Krisztinának. Ők még nem tudják, hogy ilyen magaslatok elérésére csak rendkívül kevés kiválasztott művész képes. Bár a zenei képességekkel, fizikai és szellemi adottságokkal születni kell, de ez még szinte semmit nem jelent, ha nem párosul átlagon felüli szorgalommal és kitartással. S ha mindez megvan, még szükségeltetik szerencse is, ami azonban előbb utóbb rátalál arra, aki kiérdemli. Kiss Krisztina esetében a fent említettekhez még egy "apróság" járul. Az, hogy soha nem ül mellette "kottalapozó", mert mindent fejből játszik. Vajon "röntgen agya" milyen óriási mennyiségű zenei anyagot tartalmazhat? Műsorát mindig rendkívül körültekintően válogatja, amivel már eleve sikeresnek Ígérkezik. Az első rész gerincét a b-moll szonáta alkotta, az ismert gyászindulós tétellel, amit önmagá­ban is szoktak játszani. Adig hallhattuk ezt valaha szebben előadni. A második rész a négy Impromtu-vel indult, (Imp- romtu rögtönzést jelent), köztük a híres, sodró lendületű Fantasie-Impromtu, amely Krisztina számára ideális darab. Utolsó műként azt az f-moll balladát játszotta, ami az egyik legemelkedettebb és legerőteljesebb az összes többi (négy) között. Szinte hihetetlen, hogy ebben a kb. tizenkét perces műben mintha egy egész élet tapasztalatait, érzéseit sürítené magába. Chopin, az összetéveszthetetlen hangú zeneszerző halálának egyébként 1999-ben 150 éves jubileumáról emlékezett meg a zenei világ. 39 éves korában halt meg. Műveiben a lírikus, ábrándos, nosztalgikus szakaszok váltakoznak egy erőteljes dramatikus szakasszal,melyek megjelenítése minden előadó számára egy próbakő. Szerencsénkre, mi magyarok, büszkélkedhetünk egy ilyen csodálatos művésszel, aki ismét hirdeti a világban ennek a kis nemzetnek zenei, nevelési kultúráját - ebben a hatalmas országban! A koncert ez alkalommal beteg édesanyjának volt dedikálva, aki sajnos hiányzott a közönség soraiból. Kívánunk neki mihamarabbi gyógyulást, Krisztinának és családjának pedig sok örömet az új házukban, ahova most költöztek, s amibe egy impozáns koncerttermet is beépítettek! Vilmányi Zita ÜGYVÉD Az egész Schill család évtizedeken át támogatta a Magyar Szó-t, s annak olvasóit. Most én akarom tovább segíteni a régi barátokat, és az új barátokat akik jönnel^az Egyesült Államokba Bevándorlás és Állampolgársági Büntető és polgári magánjogi általános jogi ügyek RoseAnn Schill Attorney at Law 60 East ,42nd Street, Suite 601 New York, N.Y, 10165 Tel: 212-573-9090 Fax: 212-661-2385 Ha szüksége van ügyvédre, aki nagy gondossággal dolgozik, keressen fel! A lelki közösségek őrzik az anyanyelvet Egyház és szorványmagyarság Napjainkban egyre fontosabb az egyházak templomon kívüli küldetése havran zoltán felvétele Esztergomban a Vitéz János Római Katolikus Taní­tóképző Főiskolán tartottak az Egyház és magyarság cím­mel tanácskozást, amelyen tizenöt országból mintegy kétszáz lelkész vett részt, hat felekezet képviseletében. A Kolozsvárról érkezett Vetési László, Lélektől-lélekig misszió az erdélyi és a regáti szórványokban élő magyar­ságról tartott előadást, a- melyben többek között el­mondta: négy évvel ezelőtt, 1996 nyarán a dél-romániai Havasalföld magyarságát látogatták meg, amikor 32 teológus végzett ott számba­vételi és lelkigondozói mun­kát. A következő évben Mol- dovát, Bukovinát és Dobrud­zsát "térképezte fel" 47 fiatal; teológus és lelkész. Az össze­foglalóan Regátnak nevezett régióban az elmúlt évtize­dekben magyarok százai tele­pedtek le munkahelyet ke­resve, illetve sokakat erősza­kos kinevezéssel telepítették ki. Nemcsak az imént említett területeken, hanem a Bán­ságban, Szeben és Brassó megyében is. Szomorú ta­pasztalatuk, hogy a szórvá­nyokban a nyelvi veszélyhely­zet már a magyarság utolsó mentsvárát a családot ostro­molja. Ezért az egyik legfon­tosabb feladatuknak tartják ezek és a kisközösségek meg­szilárdítását, megerősítését, azok oktatásával, vallási cso­portjaik megszervezésével. Egyértelművé vált számukra, hogy az egyháznak az anya­nyelvi közösség terét és az otthon melegét is kell nyújta­nia. Hatalmas erőpróba ez, mert az előbbiekhez hasonló közös vállalkozása még nem volt eddig az erdélyi magyar egyházaknak és intézmények­nek. Különösen vegyes nyel­vű, illetve szórványhelyzet­ben az egyházaknak ki kell dolgozniuk a templomon és a szakrális területeken túl­menő missziójának kereteit. Annál inkább mert különö­sen a hátrányos körülmények között élő magyaroknál a gyülekezetből való kiválás tulajdonképpen az etnikai közösségből való eltávolodást is jelenti. Erdélyben nap­jainkban az utóbbi állapot­ban már több tízezer magyar él. Sajnos a romániai ma­gyarságnak ma, az 1989-es változások után egy évtized­del sincs egyetlen olyan fő­állású alkalmazottja, aki a szórványnyok gondjaival fog­lalkozna. Utas Jenő a bácskai-jugosz­láviai Tótfalú plébánosa el­mondta, hogy egyházközsé­gében 19 éve működik egy lelkigyakorlatos ház. A ház programjához már olyan ren­dezvények, táborok - népze­ne, irodalmi és történelemi oktató-nevelő stb. - csatla­koztak, amelyeket nem lehe­tett a lelkigyakorlatok fogal­mával fedni. Az elmúlt két évtizedben legfontosabb ta­pasztalatuk, hogy az egyhá­zak küldetésének lényege nemcsak az értékek megőr­zése, hanem legalább ilyen fontos annak átadása. A felvidéki Csicser község­ben élő Ősz István görög katolikus esperes, a Szlováki­ában élő magyar anyanyelvű görög katolikusok helyzeté­ről szólt. A püspökség mint­egy 70 ezer hívet számlál, és hat kerülete közül egyetlen magyar esperesség található Nagykopos székhellyel, a- melyhez tíz parókái tartozik. A németországi magyarság egyházi gondozásáról Fejős Ottó főlelkész számolt be. Az ottani magyarok számát százezerre becsülik, akik közül mintegy 70 ezren kato­likusok. Egy közelmúltban végzett felmérés szerint 81 német városban tartanak havonta magyar nyelven szentmisét. Legjobb a helyzet Kölnben, Münchenben és Nürnbergben, itt minden vasárnap és ünnepnap van magyar istentisztelet. Botlik József (Magyar Nemzet) Magyar futóexpedíció a kínai nagy falon A monda szerint a kínai Hia uralkodóház egyik tagja, Sun-ui - Krisztus előtt az 1700-as évek közepén élt - volt az őse a hiungnu, azaz a hun népnek. A későbbi kínai uralkodók a birodalom területét védve a népvándorlási hullámoktól és főleg a hun birodalomtól építették fel a kínai nagy falat. Hét magyar sportoló úgy gondolta, hogy a világhírű Kelet­kutató, Körösi Csorna Sándor emléke előtt tisztelegve, a magyar államiság ezeréves évfordulója alkalmából expedíciót szerveznek, és végigfutnak a hatezer kilométer hosszú nagy falon, illetve ahol erre nincs lehetőség, a nagy fal mentén. Ä vállakózáshoz a csapat már rendelkezik a szükséges engedé­lyekkel, a költségek fedezésére azonban még szükségük van szponzorok jelentkezésére is. Az expedíció megálmodója Horváth Jenő elmondta: május­ban szeretnének indulni, ugyanis korábban a hegyvidéki szakaszokon még nagyon hideg van. A vállalkozás kiinduló­pontja Darjiling, Körösi Csorna Sándor sírja. Innen Lhasa érintésével érkeznek Minghoshanba és indulnak el a fal mentén, amelyen helyenként oly módon megrongálódott, hogy lépésben is nehezen járható. Úgy tervezik, hogy naponta 50-60 kilométerrel jutnak közelebb a célhoz, a tengerparti Qin- huangdaóhoz.

Next

/
Thumbnails
Contents