Amerikai Magyar Szó, 2000. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)

2000-01-06 / 1. szám

Claire Kenneth Különös Karácsony; 2. Claire Kenneth Olyan izgatott lettem, hogy a hölgy csodálkozva nézett rám. — Miért érdekli annyire? Remegett a kezem, re­megett a szívem is, ahogy kivettem . a táskámból a fiam fényképét.- Ez az! Igen! Feisme- rem! Sírtam és nevettem. Olyan voltam, mint egy őrült. Millió kérdést szegez­tem neki:- Mikor volt itt a fiú? Mikor és hová ment innen? Azonnal utána akarok men­ni, azonnal meg akarom ta­lálni! A hölgy közölte, hogy öt nappal ezelőtt volt itt és egy transzporttal azonnal Eisen- stadtba vitték. Ott egy nagy láger van.- Szóval most Eisen- stadtban van a fiam? Ez biz­tos?- Valószínű. Csak az ünnepek után viszik tovább a transzportokat. Angliába, Amerikába meg Ausztráliá­ba. Kinek hová sikerül bejut­ni. Tudtam, hogy az én fiam milyen vállalkozó szellemű. Biztos, hogy az első alkalmat megragadja és elmegy vala- mere. Mikor találom meg, mikor és hol a nagyvilágban?- Akkor most azonnal indulunk. Eisenstadtba, ezt a szentestét már a fiammal akarom tölteni!- Sajnos, nem lehet - szólt közbe a hivatalos em­ber. - Csak az ünnepek után, akkor egy külön autó­busz odaszállítja mindnyáju­kat. Már nem is érdekelt, hogy mit mond. Elindultam a falu felé. A férjem megkér­dezett valakit, hol a vasúti állomás. Arra mentünk. Kedves kis falucska volt Deutschkreutz.Ünneplőruhás emberek jöttek szembe, ka­rácsonyfákat vittek a hónuk alatt. A vonat már indulóban volt, amikor felugrottunk. Az ablak mellett kaptunk ülőhe­lyet. Olyan boldog voltam, hogy szinte nem bírtam ma­gammal.- Te, mondd, ez igaz? Ez nem álom?... Minden sikerült. Kint vagyunk szabad földön? Tizenkét évig álmo­doztunk erről és most sike­rült. Kint vagyunk a vasfüg­gönyön, Tomi is kint van és ma már együtt is leszünk!...- Nyugodj meg! - mond­ta a férjem. - Éppen eleget szenvedtünk, megérdemeltük végre, hogy kiszabaduljunk. Bennem mindig volt remény, még az oroszláni szénbányá­ban is, mikor a halálaknák­ban dolgoztattak.- Ne is beszéljünk most erről! Elmúlt, vége.... Nincs több rettegés deportálástól, Szibériától.... Nyugodtan fogunk élni, újrakezdjük az életünket! Hátradőltünk az ülésen és gyönyörködtünk a tájban. Hóborított kis osztrák falvak mellett suhantunk el. Kedves vidék volt, domboldalba ve­zető fenyőerdők tünedeztek fel néha a vasúti töltés mel­lett. Egyszerre csak megállt a vonat valami nagyobb állo­máson. Ahogy kinéztem, olyan furcsának tűnt, mintha orosz katonákat láttam vol­na. Rengeteg oroszt, a nagy szőrmekucsmájukban, jelleg­zetes egyenruhájukban. Fur­csa.... Megtöröltem a bepáráso­dott ablakot, hogy jobban lássam, hol is vagyunk? SOPRON Ez állt a vasúti épületen. Sopronban voltunk. Visszamentünk Magyar- országra. Vissza a vasfüg­göny mögé. Mereven néztem ki a kupé ablakán, szinte hipnoti- záltan néztem a betűket: Sopron.... Olyan döbbent rémületet éreztem, mint még soha. Mikor ránk lőttek a határon, az semmiség volt ehhez ké­pest. A szívem a torkomban vert, sőt a fülemben is, do­bolva, zúgva. Közel voltam az ájuláshoz. Ránéztem a férjemre. Ő nyugodt, egykedvű arcai éppen rágyújtott egy cigaret­tára.- Sopronban vagyunk! -- suttogtam neki rémülten.- Tudom. Ez korridor­vonat, áthalad néhány ma­gyar állomáson.- Te tudtad ezt?- Persze. De ez volt az egyetlen lehetőség, hogy már ma a gyerekkel együtt le­gyünk.... Hihetlenül sokáig veszte­gelt a vonat Sopronban. Géppisztolyos ávósok ugrál­tak fel a vonatra. Most.... Most.... -- gon­doltam halálra rémülten. Leszednek a vonatról, hisz semmi papírrunk sincs, ma­gyar menekültek vagyunk. Csak rá kell nézni az én ré­mült arcomra.- Mosolyogj! Beszélj hangosan németül! Nevess! Nevettem. Ebben a perc­ben lépett be a géppisztolyos ávós meg egy marcona, mon­gol arcú orosz. Németül beszéltem, han­gos, vidám nevetgéléssel. Ez nem is az én hangom volt, fogalmam sincs, hogy jöttek ki ezek a hangok a torkom­ból, hiszen a rémület teljesen összeszorította. A mongol arcú rám né­zett, aztán odaszólt az ávós- nak:- Nyemecki? Az ávós bólintott. To­vábbmentek. Végre kigördült a vonat Sopronból. Még magyar te­rületeken voltunk jó ideig. A legközelebbi állomás Ágfalva volt. Itt is sokáig álltunk, ávósok és oroszok ugráltak fel és le a vonatra. Végre, hihetetlennek látszó idő után, ismét osztrák területen robogtunk. Most kezdtem csak felocsúdni a rémületből.- Visszamentünk a vas­függönyön, vissza Magyaror­szágra.... Nem hinném, hogy ez még bárkivel megtörtén­het! Önként felülni egy ilyen vonatra....- Ez korridorvonat! — ismételte a férjem konokul. - - Azt jelenti, hogy a vonat osztrák terület. És tabu! Nem vitatkoztam. Nem volt erőm. Most már csak a fiamra gondoltam, akit talán viszont látok, ha még Eisen- stadtban van. Eisenstadt meglepően szép városka volt, sokkal nagyobb, mint elképzeltem. Az a bizonyos laktanya, ahová a menekülteket he­lyezték, messze volt a vasút­állomástól. Szerencsére rög­tön megláttam egy kis ék­szerüzletet, a férjem jegy­gyűrűjét eladtuk és máris volt pénzünk taxira. Most már minden perc számított. A laktanyában mindenfé­le igazoltatások voltak, be sem lehetett jutni. Zokogva álltam a bejáratnál, végül valaki megszánt. Egy öreg osztrák grófnő volt, vöröske­resztes egyenruhában. Azt a tanácsot adta, menjünk el a gimnáziumba, ott most nagy karácsonyi ünnepély van a magyar menekültekszámára. Ha itt van a fiam Eisenstadt- ban, biztos, hogy ő is ott lesz. Elmentünk a gimnázium­ba. Olyanféle épület volt, mint Keszthelyen a premont­rei. Itt sem akartak beenged­Thursday, Jan. 6, 2000 ni, igazolványt kértek. A könnyeimnek mégsem tudott ellenállni az egyik rendező és beengedett. Óriás terem volt, a hát­térben színpad. Karácsonyi gyertyák és frissen hámozott narancsok illata keveredett a levegőben. Mennyezetig érő, díszes karácsonyfák álltak a terem két sarkában, a szín­padon egy magyar pap be­szélt. A zsúfolt teremben néma csendben hallgatták. Férfiak és nők, de főleg fia­tal fiúk. Szabadságharcosok, ifjú hősök. A pap most hozzájuk szólt:-- Ti, akik hősiesen szembeszálltatok az orosz túlerővel, az istentelenséget hirdető kommunizmussal, ti, magyar fiúk, akik otthagytá­tok a szülői házat, most itt a szentestén lélekben térjetek vissza oda. Odahaza üres a ház nélkületek és az édes­anyátok tiértetek imádko­zik.... Nem tudja, éltek-e, hol vagytok, nem szibériai halál­bányákba hurcoltak-e és va­laha viszontlát-e benneteket? A pap szavai furcsán zsongtak a fülemben, egyes szófoszlányok csak. Közben lázas izgalommal nézegettem jobbra-balra a tömegben. A fiamat keres­tem, az egyetlen gyermeke­met, az életem egyetlen ér­telmét. Lehet, hogy tévedtek Deutschkreutzban, lehet hogy a rádióüzenet sem volt igaz?... Valaki csak vigasztalni akart egy kétségbeesett a- nyát. Csak hazudtak nekem, csupa részvétből hazudtak.... Isten, édes Isten, add, hogy itt legyen! Add, hogy megtaláljam! Mentem, mindig beljebb és beljebb a terembe. Már majdnem a színpadnál vol­tam, mikor megláttam őt. Ő volt. Ott állt pontosan a karácsonyfa alatt és szalon­cukrot evett. Kimagaslott a többi közül, lehet, hogy meg­nőtt, mióta utoljára láttam. Ő volt. A fiam.... Nem gyilkolták le a szov­jet tankok, él, él! Keresztülfurakodtam a tömegen. Mikor odaértem, háttal állt, a színpadra né­zett. A vállára tettem a ke­zem.-- Tomikám!- Anyu!... Anyu!... -- kiáltott fel a fiam és fel­emelt, a karjaiba zárt.- Anyu!... Utánam jött az édesanyám! - szólt oda a többieknek. A pap a színpadon fur­csán megcsukló hangon mondott valamit.- íme, szenteste csodája, egy magyar anya elindult és megtalálta a fiát.... Különös volt, hogy min­denki sírt. Még a pap is elő­vette a zsebkendőjét. Félig eszméletlenül még hallottam az apácák énekét, éreztem a narancsok és fe­nyőfák illatát. Különös karácsony volt.­SZENZÁCIÓ ! Világhírű írónőnk CLAIRE KENNETH bestseller regényei megrendelhetők: az Amerikai Magyar Szó Kiadóhivatalában 130 E 16th St New York, N.Y. 10003 Éjszaka Kairóban Randevú Rómában Forgó táncparkett Egon naplója Holdfény Hawaiiban Halálos háromszög Kötetenként: $ 14.- postázással együtt (A Kenneth könyvek a rendszerváltozás után ismét megjelenhettek Magyar országon. 1989-ben 18 könyve jelent meg és két év alatt 6 millió példány fogyott el. Ez hivatalosan is világrekord egy 10 millió lakosságú európai országban.) MAGYAR UROLÓGUS Dr. GEORGE KLEIN I Cornell-diplomás, urológus szakorvos RENDELŐ 157 E 72 St. New York, N.Y. 10021 Telefon: 212-744-8700 Prosztata problémák * Vasectomy * Húgyúti fertőzések * Impotencia * Vese és hólyag­daganatok * Vesekő * Nemi betegségek 24 órás dQtalan telefon-konzultáció Mcdicare-t és Blue Cross- Blue «MsM biztosítást elfogadunk----­Amerikai Magyar Szó 6. '

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents