Amerikai Magyar Szó, 1999. július-december (53. évfolyam, 26-47. szám)
1999-12-16 / 46-47. szám
Thursday, Dec. 16, 1999 Amerikai Magyar Szó 11. Advent és a karácsony valódi fényei A négy adventi vasárnap négy gyertyáját sorra gyújtjuk meg, amint telnek a vasárnapok. Az adventi koszorú köralakú, a teljességet jelképezi, azt az egészet, amelyet a négy gyertya egyenlő részekre oszt. A várakozásunknak is teljesnek kell lennie ahhoz, hogy a végén igazán egész legyen. Minél több gyertyát gyújtottunk már meg, annál több fény vetül az ünneplésünkre, s ez nem csak a szemnek kell, hogy látható legyen, ae a lelki világosságnak is növekedvén kel! eljutni az egész, a teljes, az igazi Világosságig ("Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: ’Én vagyok a világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.’" - Jn 8, 12), hogy az Adventus Domim-ből testté lett Ige legyen ("Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal." -- Jn 1, 14). Az adventi koszorú szokását olyan német fiatalok vezették be a két világháború között, akiknek a testi és lelki látását az evangélium fényével Isten maga adta meg. A német Evangéliumi ifjúsági Mozgalom bizonyítéka volt annak is, hogy egy olyan korban, amikor a szeretetlenség, a rideg, kegyetlen és embertelen politika, a gazdasági érdekek könyörtelen érvényesítése - s még sorolhatnánk hosszan, hogy mi egyéb - beárnyékolta a világot rút s vészt jósló felhőivel, akkor is helyén volt a Nap a maga igazi fényével s aki kíváncsi volt Rá, tekintetét rávethette felhőkön át is: ("Jézus ezt mondta: ’Én vagyok, és meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőiben.’" — Mk 14, 62). Életük áldozata és kockáztatása árán is megmutatták, hogy Isten Fia megszületett és békességet teremt a jóakarat embereiben és a világban is a jóakaratú emberek által "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat." — Lk 2, 14). Mindez csak akkor születik meg, na teljes az Advent. Az első gyertya fénye a "Próféták gyertyája", s rávilágít arra a hösszú várakozásra, amely Jézus Krisztus születését megelőzte, bevilágít az emberiségnek abba a hosszú sötét éjszakájába, írmelyikbdn csak egy-Cgy próféta előjelzése villantott rá a Fiú eljövetelére. Jézust tehát a hosszú időben is kitartóan keli várni, akkor is reménykedve Benne., ha "sötét van" és csak néha észleljűk'isténi villanását életünkben. A második gyertya "Betlehem gyertyája" - s a befogadó város és lakói készülődését hozza reflektorfénybe, mindazzal a készülődéssel és várakozással együtt, amik megelőzték a Gyermek születését. Jézust tehát befogadására készülődve keli várni. A harmadik gyertya a "Pásztorok gyertyája" - s arra zúdít látást adó fényt, hogy milyen hosszú utat kel! türelmes kitartással megtenni. Jézusig, s mindezt mérhetetlen nagy alázattal, egyszerűséggel, ahogyan a pásztorok tették. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a pásztorok a megtalált örömet szétvitték, elmondták - Jézust tehát magunkat megüresítve, belső nagy csendben kell várni, külsőleg és belsőleg is egyszerű, "pusztai" körülmények között, a világ embercsinálta fényeitől és zajától semmit sem zavartatva. A negyedik gyerta az "Angyalok gyertyája"- s ennek a fénye az az öröm, amelyet az Istenre talált ember és az elcsatangolt, de visszatért tékozlo fiára talált Atya érez, s amelyet az angyalok csillantanak bele világunkba ("Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek." - Lk 15, 10). Jézust tehát a rátalálás-meglátás reményének örömével kell várni, amely öröm szép előfénye az Ő dicsőséges második eljövetelének, amikor az O fényét minden szem meglátja majd! ("íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Amen." - Jel 1, 7). Ugye, örömkönnyeid lesznek? Fényes, áldott adventét és karácsonyt kíván a New York-i Első Magyar Református Egyház Presbitériuma és minden tagja nevében. Cseh ^ György lelkipásztor Angyali történet A Magyar Színház Művészeti Fórum-a Minden hétfőn eset 7 órakor Manhattan Cable 56 RCN calbe 108 Cserey Erzsi igazgató Ahogy múlnak felettünk az évek, egyre többet gondolunk a régi karácsonyokra. Talán azért, mert a karácsony olyan ünnep, amely a tisztaság csodáját őrzi bennünk. Gyermekkori álmaink ünnepe, az ajándékozásé, amely az otthon simogató melegét és a békességet sugározza. Ki ne emlékezne az első karácsonyfa csillogására? Örökre a szívünkbe vésődött kép ez, a fenyőfán lobogó gyertyákkal, aranydiókkal, ezüstdíszekkel, angyalhajjal és a felcsendülő áhítatos é- nekkel, amelyet 'anyánktól hallottunk először. Vagy tán az angyalok énekelték? De ki tudná ma már ezt különválasztani, hiszen egyet jelent a kettő, amikor emlékeinkben összeolvadnak a régi karácsonyok. Nálunk Bácskában, Temerinben, ahol születtem és gyermekként éltem, mindig a mama díszítette fel a fenyőfát. Eleinte azt hittem, hogy az angyalok hozzák, olykor még suhogó szárnycsapásaikat is hallani véltem a szentestén, az éjszakában. Később már én magam is segítettem a mamának a fát díszíteni, mindig ez volt számomra az ünnep legszebb pillanata. Amikor pedig elénekeltük gyertyagyújtás útán a "Mennyből az angyal"-t, mindig sírva fakadtam. Olyankor képzeletemben láttam is az 1 angyalsereget, nagy-nagy 1 szárnyuk volt és sugárzóan I ragyogó arcuk. A nagyapa a szentestén kiválasztotta a legszebb almát, apró gerezdekre vágta, és kiballagott vele az istállóba. Régi szokás volt mifelénk: karácsony este almával etették meg az állatokat. Hogy megvédjék őket ezáltal a betegségtől. Előbb a lovak kaptak az almából, aztán a tehenek, majd a borjak következtek. Volt egy öreg szürke lovunk, Szultánnak hívták, annak mindig én kínáltam oda tenyeremben az almagerezdet. Olyan finoman vette el, hogy csak forró szusszantását é- reztem. Aztán a vállamra hajtotta a fejét, és sokáig úgy maradt, miközben én mindenfélét sugdostam a fülébe. Hallgatta, s talán el is hitte, mert úgy tartotta mifelénk a nép, hogy karácsony estéjén az állatok minden emberi szót értenek, s talán beszélni is tudnak. A Szultán ilyenkor elmondta nekem minden keservét, az ostorok csípő fájdalmát, a szántás zsibbasz- tó fáradságát, mérges böglyök csípésének égetését, szekerek otromba terhét, esők és sarak gyötrelmét, tikkasztó nyarak szenvedését. Vagy lehet, hogy nem is Szultán panaszolta el mindezt, csak én képzelődtem, miközben a nyakát simogattam és kusza sörényében babráltam. Amikor az állatok megették az almát, nagyapó elfújta a mécsest, és visszamentünk a szobába. Újabb karácsonyi énekeket zenge- deztünk, és örültünk az ajándékoknak. Én a nagymamát fagattam arról, látta-e az angyalokat, merthogy az a- jándékokat valaki abban az időben rakta a fenyőfa alá, míg mi nagyapával az állatokat etettük. "Milyenek voltak az angyalok, nagymama?" Nem szólt, csak a szája- széle mozgott, mintha imádkozna. Én meg keseregtem, egész évben szorgalmaskod- tam, szót fogadtam, s mégsem láthatom őket, hogy röpülve érkeznek. Pedig imádkoztam is minden este apu-. kámért, aki a fronton harcolt akkoriban, hogy segítse őt haza az angyalok serege. Anagymama emlékszem jól, magához vont akkor, és megsimogatta a fejemet. Azt mondta:-- Az angyalok bennünk élnek, kisfiam. De csak azok látják, akiknek szívében jóság és szeretet tanyázik.... Bárcsak meglátná őket végre a világ.... Illés Sándor Karácsonyvárás Mikor a lelkünk meghitt s olyan tiszta, mint a hó fehérje, vagy a jázmin szirma, mikor a terheink végtelenül nagyok, várod a Karácsonyt, várod-várod nagyon! Mikor a fájdalom keserve a béred, napjaid tengődnek - hív angyali ének, szent sugallattal megtelik a lelked, várod a Karácsonyt, várod a kegyelmet! Mikor már minden, minden ajtó zárva, hiába keresed kulcsodat nem járja -hiába kérdezel — elmarad a válasz, a réseken lassan fénysugara árad! Mikor már beszakad alattad a jég is, te sem tudod hogyan, megtörtént ez mégis, s ha feltámad szívedben a szeretet lángja, megérkezett hozzád, a karácsony fája! Megtalálod hol van az a titkos járat, ahol megbocsátasz a felebarátnak, ahol megszületik benned is a béke Karácsony jött hozzád, a lelked mélyébe! Péterfly Gyöngyi Kellemes Karácsonyt! Boldog új esztendőt kíván Rozália Kajári, István Balogh Imre J. Kiss Róza Tőzsér, Búza Mária Elizabeth Kochis Helen Gáthelyi Margaret Tóth Bittó Klára és Attila
