Amerikai Magyar Szó, 1998. július-december (52. évfolyam, 26-47. szám)
1998-12-17 / 47. szám
10. Amerikai Magyar Szó Thursday, Dec. 17, 1998 Halló, mama! Volt valaha egy hittanárom vékony sápadt ember, aki kopott reverendában és hajadonfőtt járt hideg zimankóban is. ő tanítgatott már ifjúkoromban az istenfélésre, ő csöpögtette belém a hitet, amibe később bele tudtam kapaszkodni, ha az élet forgószele felkapott. Szokása volt, hogy a karácsony előtti napokon gyertyát gyújtott a hittanórán és annak sápadt fényében azt mondogatta: "Most üljünk némán a csendben és gondoljunk valami nagyon-nagyon szépre. Valami csodálatosra gondoljatok, gyerekek! Még a csillagoknál is csodálatosabbra, valami varázslatosra. Ha erősen gondoltok rá, akkor megvalósul, mert az Isten szeret benneteket..." Mi ültünk némán a nagy csendben,és igyekeztünk valami káprázatosán szépre gondolni. Karácsonytájt a gyermek arra gondol, hogy vajon mit hoz neki a Jézuska? Egy őszi napon aztán meghalt a mi hitoktató káplánunk, elvitte a tüdővész. Az osztály később szétszéledt, de a mag, imit a hitoktatónkelhintett közöttünk, kicsírázott a szívekben, és tovább terebélyesedett. Karácsony előtt mindig eszembe juttatta a régi csodavárást. Hittem benne. Emlékszem, egyszer a fronton kemény hidegben, iszonyatos tüzérségi tűzben, amikor az ég is hasadozott fölöttem, arra gondoltam, hogy egyszer béke lesz, csend, gyertyákat gyújtanak az emberek és énekelve várják a karácsonyt. Hanyattfekve néztem a csillagokat és a semmibe kapaszkodtam, de életbe tartott a reménység. Hittem, hogy azt az elképzelt karácsonyesti éneket egyszer még én is meghallom majd, miközben ülök valahol a világban egy meleg szobában és gyertyákat gyújtok magam körül. O mennyire vágytam akkor erre, véresre harapdáltam nagy kínomban a szájam szélét. Életben maradtam, de jöttek aztán újabb és újabb fekete karácsonyok, bőven kijutott nekünk a háború után is a gyötrelemből, olyanná vált a nemzet, mint az a régi osztály, t csak a csendben és a csodára várt sóvárogva arra a nagyon szépre gondolva, amit elvettek tőlünk. A szabadságra. Az emberségre. A félelem nélküli életre, összeszorított foggal, csukott szemmel ültünk számtalan karácsonyestén a szebb világra gondolva és várva, hogy egyszer majd elhozzák számunkra az angyalok És vajon ki tartja számon, hogy hányán várják még mai sötét, hideg szobákban a karácsonyi csodát szerte a világban, kimaijult szájjal imádkozva, mert azt hiszik, amit mi gyerekek is hittünk valaha: ha erősen gondolunk valamire, akkor megtörténik a csoda, mert az Isten szeret bennünket. A régi hitoktatómra gondolva, most azon tűnődöm, mit kérhetnék karácsonyra valami szépet, csodálatosat? Nekem már nem kell kisvonat, meg kerékpár, szaloncukrom is van bőven, meg almám és mogyoróm, aranyozott dióm, de valamit azért nagyon szeretnék. Egy csodálatos telefont. Olyat amit még nem találtak fel és amellyel fel tudnám tárcsázni a régen halott mamát (mint ahogy megtörténik velem oly gyakran álmomban), hogy halljam újra a hangját. Csak másodpercekre! "Halló mama!" - szólnék bele sírva a kagylóba szentestén. "Hallod mama?" És ő visszaszólna (a szívemben él ma is a hangja): "Kisfiam ...Vigyázz magadra, kisfiam!..." És csodálatos lenne a karácsony. Illés Sándor * * * * * Autóbérlés Magyarországon STAR RENT - A-C AR U.S.A. Gyors és barátságos kiszolgálás Tel/Fax: 1-S09-599-7S97 Kellemes Karácsonyt és Boldog új évet kivánunk Helen Sátha Joseph Se lye Teréz Kaszap Hargitay Bertalan Magdolna Roth János Török Barbara Vizinger Ince Kovács Csilla Kapitány B & B Janka Júlia Szűcs Rozália Marchovich Elizabeth Kochis Zita Ferencei John Végső Dr. Kolozsváry Mária Bálint Ferenc F. Gábor Hung. Lit. Soc. Ronkonkoma Juliana Yoo Mary Stearle Nagy Gerzson Rozália Sinai Nagy Ábrahám Árpád Kovács Éva Szögi Dr. Dennis P. Horváth Francis P. Lehar Batos Mária Anna Kroslin Elizabeth Weisz Éva Keledy Mária Kovács Imre &Lili Fellner Anthony &Katlan Zsoldos Armin &Margaret Krauss Victoria Koltay Steven Földes Paroczy Zoltán Mathilda Farkas Leslie & Veronica Gardos László Rétsági Josef Bartha Ervin &Susan Manyai Maria Balázs Dr. L.Z. Bodok Gyávái Waldimir Bugyi Rozália Kajári Gabriella Galle Janos & Cornélia Kiss Dr. László Takács Leslie & Mária Bihary Balogh István Ibolya Urbach Kornélia Halassy Helen Gáthelyi Lili Fried George Reimer Norman Gáti Michael Nagy ‘ Géza Katona Gyöngyvér Antal Kaprinyák Gyuláné Magda Tuza Dr. Anthony S. Horváth Michael és Klára Bahcall Péterffy Gyöngyi -Andrew Szilágyi Louise Vadasdy *• Albert Gerney Részvét és szeretet Ahogy lassan araszolok előre a Rákóczi út karácsony előtti forgatagában, hallgatom a rádiót. Most éppen arról beszél valaki, hogy a nagy áruházakban gyűlnek a szeretetcsomagok a hajléktalan szegények és más nélkülözők számára. Sokan helyeznek el ilyen ajándékcsomagokat felvevőhelyeken, mintha a magyar társadalom megmozdult volna, ami régi és manapság szinte szégyenlősen emlegetett fogalmakra emlékeztet. A szolidaritásra, karitászra , a részvétre, és szeretetre gondolok. Szívesebben hallgatom ezeket a híreket, mint a megszokott hétköznapi .rémtörténeteket: a bankrablások, az autófeltörések, a korrupciós ügyek ránk zúduló rendőrségi jelentéseit. Legalább karácsonykor had érzékeljük, hogy Magyarországon nemcsak betörők és tolvajok élnek,. Vannak fogalmak, az imént említett szolidaritás, és karitász is ilyen, amelyek fölött szinte minden ezt tanúsította - eljárt az idő. Valamikor például a magyar értelmiségen belül élt és működött ilyen szolidaritás. Ennek az értelmiségnek - a gondolkodó képviselői - egymással összefogva, egymást támogatva próbáltak meg utat keresni, a közélet, a szellemi élet nagy kihívásai között, az elnyomatás, a cenzurális rendszer évtizedeiben. Nem tudom figyelt e valaki arra, hogy a szegénységet, és a szegényeket mint az elbeszélés tárgyát, milyen messzire elkerüli a mai magyar irodalom. Valaha Móricz Zsigmond szinte költői idillben örökitette meg a "kiserdei angyalok" nehéz életét, Gelléri Andor Endre "tündéri realizmusával" idézte fel az óbudai szegények világát, és Veres Péter lelkiismeret ébresztő tárgyilagossággal berszélt a "gyepsor" népének nélkülözéséről. De Nagy Lajos, Tersánszky, Mándy Iván, és Sánta Ferenc is : a magyar irodalom nagy része a szegények sorsát tárta az ország elé, miattuk perlekedett, érettük lázadt fel, velük vállalt azonosságot, szolidaritást. Most a "posztmodem" körben ez az érdeklődés, és elkötelezettség már régen divatját múlta. A nincstelenek, hajléktalanok, a magányos öregek, a jövő nélküli fiatalok ügye mintha megszűnt volna lelkiismereti kérdés lenni. Legfeljebb egy-egy politikus dörög olykor valamit arról, hogy a társadalom egy nagy része elszegényedett,ez azonban a közéleti retorika megszokott fordulata, és sohasem lesz belőle kenyér, emberi otthonosság, és biztonságos megélhetés. Az elesettek ügye mára pusztán államigazgatási és szociálpolitikai feladattá vált, jóllehet, tudható, hogy az államigazgatás és szociálpolitika ugyan sokat tehet a szegények érdekében, de a kérdést mégiscsak a társadalom egészének figyelme és empátiája, elkötelezettsége, és szolodaritása oldhatja meg. Ezért esik jól hallani arról, hogy karácsony táján sokakban feltámad a remény, az empátia, és szolidaritás: a részvét és szeretet. Nélkülük nem létezhet összetertó emberi közösség, önmagára találó nemzet, és működőképes társada'°m Pomogáts Béla Ferencz Amália Kisded születésére Leszállt az éjszaka csillagok ragyognak a templom tornyába éppen harangoznak Leszállt az esti fény beragyog jászolba ahol az égi-Lény fekszik szalmába Pásztorok e jelre indulnak remegve angyalok kisérik őket vezérelve Köszöntünk kis Jézus Királyoknak fénye Köszöntünk Mária Angyaloknak dísze Meghajtják fejüket térdelnek előtte miközben királyok érkeznek sietve Ajándékot hoznak érte imádkoznak a gyermek felébred felcsendül az dal Dicséret, dicséret, annak ki született Dicséret és égnek ahonnan küldetett! Dicséret, dicséret annak ki érkezett Dicséret az Úrnak aki így szeretett
