Amerikai Magyar Szó, 1998. július-december (52. évfolyam, 26-47. szám)
1998-12-17 / 47. szám
8. Amerikai Magyar Szó Thursday, Dec. 17, 1998 "íme az ajtó előtt állok és zörgetek..." Az advent idejében úgy érezhetjük magunkat, mint akik nagy utat tettek már meg, de még nem érkeztek el teljesen a célig. Egy egész esztendőt hagyunk lassan magunk mögött, természetesen az Úr segítségével, de még nem értük meg hitünk nagy ünnepét, a karácsonyt. Átéltük már bizonyára azt az érzést mind, hogy valami nagy fába vágtuk a fejszénket, jódarabig volt is kedvünk, erőnk szorgoskodni, de már alig vártuk a végét, és ráadásul a vége felé már többször meg kellett állni pihenni. A napok is egyre hosszabbaknak tűntek, egyre nagyobbakat sóhajtottunk, amikor fel kellett állni a pihenőhelyünkről. Nos, bizonyos értelemben és bizonyos mértékben ádvent is ilyen. Négy vasárnap ülünk össze a templomban: pihenni és várni. Kikiáltani azt a jelszót, óhajt, amit kikiáltottak az őskeresztyének: "Maranatha!" Ez az ősi arám nyelvű, két tagból álló kifejezés e- gyetlen helyen fordul elő az írásban, az lKor 16,22-ben. Első tagja a "maram" vagy "marana" azt jelenti, hogy "Urunk", a maradék tag, a "tha" vagy "atha" pedig "jönni" igéből származik. Ha úgy olvassuk, hogy "Martana the", akkor ezt jelenti: "U- runk, Jöjj", ha úgy, hogy "Maran atha", akkor pedig ezt jelenti: "Urunk eljött." Az egyik fordítás azt sugallja, hogy be fog lépni az ajtón, a másik azt adja hírül, hogy már eljött. Kinek így igaz, kinek úgy. Az Ige azt mondja, hogy Jézus Krisztus, az életünk Megváltója az ajtó előtt áll és zörget. Vagyis a küszöbön van. A kérdés, hogy az Urat beengedi-e az illető, vagy nem reagál a kopogtatásra és akkor a zörgető elmegy. Ne feledd, hogy Jézus az elmúlt évben is nagy utat tett meg érted. Nem csak földi élete folyamán járta be az országot, hanem manapság is annyit megy értünk: kisegít itt, meggyógyít ott, elrendezi bajunkat emitt, türelmesen tanít- gat amott. Úgy gondoljuk, hogy Ő nem fárad el soha, mert ugyan milyen isten az, amelyik elfárad... Nos, - olyan Isten, Aki nem fárad el, de amikor a kopogtatás ideje lejár, és nem kiváncsiak rá, akkor szomorúan elmegy. Úgy fejezi ki ezt egy másik Ige a Jelenések könyvében, hogy "... pedig adtam neki időt, hogy megtérjen, de nem akar megtérni parázna- ságából." (Jelenések 2,21.) (Jelenések könyve 3,20a) Ha te már tudod így mondani: "Maran atha!", vagyis, hogy a te Urad már eljött számodra, akkor jó! Akkor nem a küszöbön áll már Jézus, hanem belépett az életedbe. Próbálj neki tetszeni vendéglátásoddal, otthonod, azaz életed berendezésével, légkörével, stb. És várd az Ő végleges megjelenését, lépd át a nagy kételkedés küszöbét és imádkozz újra így: "Marana tha!" - "Jövel, Uram Jézus!", tégy rendet és szolgáltass nekünk igazságot ebben a cudar világban! Jöhetsz, újra várlak, bár bűnös vagyok, de Tőled és ítéletedtől nem félek, mert bűnbánó vagyok, és szeretelek Téged! Tudom, hogy Te is szeretsz! Jöjj! Jöjj el újra, és soha el ne távozz mellőlem! Ha ebben az adventben (még) így imádkozol: "Marana tha!", akkor sem teszed hiába, mert meglátod, hogy Ő már a küszöbön áll, s a- kárki vagy, akármilyen az életed, akármilyen rendezetlen a ruhád, az otthonod, egy napon meglátod majd, nem beszélt hiába az Ür, amikor ezt mondta: "...ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorátok, ő pedig énvelem." (Jelenések 3,20.) Egyénekünkben így fogalmazzuk ezt meg: meglátod Őt, betér hozzád s megáld. Akkor majd imádkozhatsz te is másképp, immáron befejezett időben: "Maran atha", eljött az én Uram. Ez az ősi kívánságima kettős, amint láttuk, s a sorrendje is kétféle lehet. De mégis egybehangzik a kettő, egyik sem egész a másik lehetséges kimondási módozat nélkül. A bibliafordítók sem tudták eldönteni. Vedd elő a Károli Gáspár által fordított régi magyar szent bibliádat, s meglátod, hogy Ő "Maran atha"-t ír, a magyar bibliatanács által kiadott újabb fordítások pedig "Marana tha"-t. Akármelyik is az első imádságod, abból következik a második... Adja meg a nagyhatalmú Isten, hogy megismerd Őt szent Fiában,Jézus Krisztusban! Áldott készülődést és ünnepeket kívánunk! Cseh Attila György New York-i First Hung. Ref. Church lelkipásztora Karácsony története Az egész világnak eljött a nagy napja, Betlehemben megszületett a kicsiny Jézuska. Csak egy jászol az otthonuk, nincs benne kényelem, Szalmán alszik a Jézuska, édesen, csendesen. Mellette ül Mária a gyermekét vigyázza, Boldogságot sugároz a szeme pillantása. József az élelmet szorgosan beszerzi, Hogy a szent családnak lehessen mit enni. Ekkor sokan a tömegből még nem döbbentek rá arra, Hogy a szalmán fekvő kis Jézus, az ég és föld királya. Majd Jézus fenőtt, és szerte sok csodát alkotott, Betegek általa gyógyultak, halott feltámadott. Az emberiség szeretete Jézusból sugárzott, S ő önként halt meg értünk, majd feltámadott. Végül az embereket Jézus Betányba vezette, És ott a szemük láttára felment a mennyekbe. Szerte minden ember látta a Jézusi csodákat, És bizalmat zengtek néki, az ég és föld királyának. Azóta minden évben Jézus születése napját, Karácsony néven ünnepük, kérve áldását. Karácsony a hit, remény, szeretet, s a béke ünnepe, Szerte hozsannát zeng Jézushoz milliók éneke. Tibor Fábián WILLIAM PENN ASSOCIATION Fraternal Life Insurance and Annuities 709 Brighton Road, Pittsburgh, PA 15233 Phone: (412) 231-2979 Toll-free: 1-800-848-PENN (7366) Fax: (412) 231-8535 Az én karácsonyfám Serdülő lányka voltam, nem gyermek már többé, bár a felnőttek még annak tartottak. Ez nem fájt nekem, ellenben szerettem volna bebizonyítani nekik, hogy már én is képes vagyok elvégezni egyet s mást, éppen olyan jól, mint ők. A téli szünidő előtti napokban kiosztották az ösztöndíjakat. Ez kapóra jött nekem. Hazafelé menet elterveztem, hogy egyedül elvállalom a karácsonyfa teljes feldíszítését. Lelkesedésem napról-napra nőtt. Nagy elővigyázattal és szorgalommal festettem az arany és ezüst diót. A dió közepébe szúrt fogpiszkáló mindegyikére cérnát kötöttem, hogy fel lehessen aggatni őket. Színes krepp-papírból vágott keskeny szalagokból láncot fontam. Tésztából különféle formát vágtam, a megszáradt habkarikákat gondosan egy dobozba tettem, hogy össze ne törjenek. Mindez arra a fára került - a szaloncukor, piros alma, gyertya és csillagszóró tömegével együtt - melyet én vásároltam az ösztöndíjamból félretett összegből. Korán indultam. Két óra volt az út a város piacáig,és kettő vissza, a szomszédos faluból. De az akkor mit sem számított, naponta róttam ezt az utat iskolába menet és jövet, részben gyalog, részben villamossal. A piacteret kivágott fenyőkupacok töltötték meg. Úgy áradt a fenyőillat, mint a Hargita hegyeiben. A felnőtteket utánoztam, magam elé állítottam egy fácskát, forgattam, formáját mustrálgattam, ágainak erősségét próbálgattam. Végre megállapodtam egynél, éppen akkora volt mint én. Hónom alá kaptam, s mint aki kincset talált, boldogan indultam hazafelé. Szívem úgy repesett az örömtől, mint annak a kis méhecskének szárnya, melyik nyáron dúsan virágzó akácerdőre talál. - Ma én leszek az angyal, ma én derítek mosolyt az arcokra, ha csak pár órára is. Aznap este örömtől sugárzó arcokat láttam a kicsiny gyertyák pislákoló fényében az én karácsonyfám körül. Kimondhatatlan jó érzés töltött el. Édesanyám halk énekét mindannyian követtük. Az áhitatos hangulat varázsában szinte úgy éreztem, hogy szárnyam nő... Nagy Johanna
