Amerikai Magyar Szó, 1998. január-június (52. évfolyam, 1-25. szám)

1998-03-12 / 10. szám

Thursday, March 12, 1998 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5. Az ország márciusa Nemcsak egy március 15-e volt. Minden város megcsi­nálta a magáét, persze más­más naptári dátumon. Mint a vízgyűrű: Pest volt a bedo­bott kő, s ahogyan a szabad­ság híre terjedt, mindenütt a fővárosihoz hasonló esemé­nyek zajlottak le, március 16- án, 17-én, 21-én, a Kárpá­toktól le az Aldunáig ez volt az ország forradalma. Minden nagyjából azonos rituálé szerint történt, pesti mintára: csoportosulás, szó­noklatok, tanácsülés nyílt ajtók mellett a nép részvéte­lével, örömmámor, fáklyás menet, kivilágítás, és a leg­fontosabb: mindenütt elfo­gadták a 12 pontot. Győr a fővárossal egy idő­ben s tőle függetlenül moz­dult meg. "Párizsból hozzánk is elhatott a népszabadság hajnala. Elhozá München, továbbadá Bécs, s felkarolá Pozsonyban a magyar ország- gyűlés". A jó híreket a radi­kális ifjúság vezetője, Lukács Sándor ismertette a főtéren nagy sokaság előtt, vállra emelve, hogy mindenki hallja szavait. "Rivaló éljenek resz- kettették a léget, s harsány dalra nyíltak az ajkak" - a Szózatot énekelték. Pesten a nagy nap Táncsics kiszabadításával és ünneplé­sével végződött; vidéken nem volt kit kiszabadítani, kivéve Egert. Itt, miután Csiky Sán­dor, a "közszeretetű népem­ber", megmagyarázta a 12 pontot, s mindenki nemzeti kokárdát tűzött ruhájára, a börtönhöz vonultak, s egy pap, "kit szabadelműsége miatt hitt a nép elzártnak", kiszabadíttatott. Jászberényben a tanács az ifjúság követelésére elfogad» ta a 12 pontot, s a "pestváro­si bizottmánynak (!) bizoda- lom és ragaszkodás szavazta­tott". Nemzeti zászlók lobog­nak, "lelkes leányaink" ko­kárdát osztogatnak a "sza­badságleventéknek", vagyis a nemzetőrség tagjainak, a vá­rost kivilágítják. Kunszentmiklóson ünnepé­lyesen csatlakoznak a 12 ponthoz, s a tanács fölszólít­ja "a huszonnégy testvér köz­ségeket hasonló szellemben közremunkálni". Kalocsán a kanonoki házakon is három­színű lobogó leng, a papok Te Deumot énekelnek. Te­mesváron ötszáz példányban kinyomtatják a 12 pontot, s a határőrvidéknek civil igazga­tás alá helyezését követelik. Nagybecskereken elfogadják a 12 pontot, és köszöntő le­velet küldenek Pest városá­nak, megalakul a helyi bi­zottmány és a nemzetőrség. Pécs, Mohács, Baja egyetért a 12 ponttal. Debrecenben a nép a városháza udvarán éljenzi a 12 pontot, Kossuth Lajost díszpolgárrá választ­ják. Nagybányán "az általános öröm, mely a legutolsó pór­nak is homlokán ünnepelt, nyilván bizonyítaná, miképp nagyobb része lakosainak a korszellemmel versenyt ha­lad". Aradon a pesti forrada­lom színházi ünnepélye is­métlődött meg: előadás előtt a Rákóczi-indulót játszották, a felvonások közt elszavalták a Nemzeti dalt. Volt Te Deum, kivilágítás, az utcákat - akárcsak Pesten Petőfi ja­vaslatára - átkeresztelték: Úri utcából Reform utca, a Templom utcából Sajtósza­badság lett, Kossuth is ka­pott utcát, Batthyány Lajos teret. Békéscsabára 19-én két polgár, "kinek egyike Tán­csics Mihály Budáról Pestre áthozatalában részt vett" (húzta a kocsit) vitte meg a fővárosi híreket. Az alispán "az egész megye népét" Gyu­lára hívta "köztanácskozás" végett; persze csak küldöttsé­gek mentek. Díszvacsorával kezdték, ittak Kossuth, Bat­thyány Eötvös József egészsé­gére. "Csak azt sajnáltuk, hogy Petőfi Nemzeti dalát, nem tudván rá alkalmas dallamot, nem zengedezhet- jük, de ezen is segített Csaba városának lelkes elnöke, mór ' n, miképp ő szerzett erre egy melódiát, ha úgy tetszik, fogadjuk el azt, míg tit..." - ott rögtön lakoma közben zsíros szájjal betanul­ták, elénekelték. Veszprém­ben "a szabadság s egyetér­tés víg emberei" gyülekeztek, és "záporként hulló éljenzé­sek közt" utcáról utcára vo­nultak. Már az ország határszélein A történelem, az igazságért és szabadságért folyó harcok, kifolyt vérek és tízezrek el­vesztett élete kötelezik az utódokat a megemlékezésre. Amikor az 1848-49 szabad­ságharc 150 évfordulóján könnyezünk a múltért, egyút­tal búzdítást kapunk tőle a mai tovább küzdésre, hiszen a szabadságért, az emberi jogokért való harc ilyen vagy olyan formában nálunk még ilyen távolságból is tovább tart. Messze van még az idő - ha majd a bőség kosará­ból... A Kassa - környéki járás néhány községe és azoknak lakosai ma is bátran kiállnak a múlt idők hősei mellett, büszkék arra, ami területei­ken 150 évvel ezelőtt történt. A szabadság védelmére az osztrák haderő ellen fokoza­tosan hétezer embert alko­tott az a dandár, amely Bu- damér községnél találkozott az ellenséggel. Ezen alakula­tok a várost nem tudták megvédeni s a 250 elesett szabadságharcost nem en­járunk. Lőcse, Késmárk ün­nepel, lent délen az oravicsi polgárok - magyar, német, olasz, rác - összeölelkeznek. Pancsován, a gyűlölt határőr­rendszer városában kitör a népharag. A kezdetleges közlekedés miatt a hír lassan járt, Ko­gedték Kassán eltemetni. Ezeket a hősi halottakat Ma­gyarbőd községe készséggel befogadta és tisztességgel eltemette. E községben hét évvel eze­lőtt a református temetőben kopjafát állítottak a budamé- ri csatában elesett s e köz­ségben eltemetett honvédek emlékére. A tavaszi hangula­tot a magyarbődi emlékün­nepség minden évben fokoz­za. Márciusban eljönnek ide a helyieken kívül a széles környékről és Magyarország­ról, ahol hangsúlyozzák, a múlt század derekán ebben a térségben a nemzeti függet­lenségért vívott harc egy közös zászló alá toborozta az itt élő különböző nemzeti­ségű embereket. Magyarbődtől kőhajtásnyira lozsvárra csak március 20-án érkezett meg. A városháza előtt tömeg tolong; követelé­sei: unió, sajtószbadság! "Est­ve a város fényesen kivilágít­tatott." Fáklyás menet, Rákó- czi-induló, beszédek; a fiatal költő és leendő rettegett kri­tikus, Gyulai Pál is szónokol, apró termete miatt asztalá­ról. "Ez idő óta Kolozsvár színezete sokat változott. Az utcákon többen járnak, mint máskor, s a legtöbb kokárdá­val van ékesítve. Folytonosan gyűlések tartatnak, s még nőink szellemét is megszállta a politizálás". A nagy idő nagy érzelmei­ről senki sem beszélt (azóta sem) olyan szép és igaz sza­vakkal, mint Medgyes Lajos Désen, a forradalom templo­mi hálaünnepélyén: "Isten, népek és nemzetek istene!... Nem feledkeztél meg népeid között, irgalom istene, a ma­gyar nemzetről is. Nekünk is kijelentőd akaratodat válasz- tottaid által, s a polgári jólét, szabadság és dicsőség útját föltártad előttünk. Miért szá­zadok hosszú során könyö­rögtünk s hullattuk szívünk vérét, végre megadtad nem­zeti önállásunkat". van Ósvacsákány község, ahol Dessewffy Arisztid szü­letett, aki mint nyugalmazott huszárkapitány ajánlotta fel kardját a hazának. Egyike az aradi tizenháromnak. Nagy Sándor mellett ő volt a legvi­tézebb negyvennyolcas hu­szártábornok. Földi marad­ványai most Margony köz­ségben nyugszanak. Osvacsá- kányon a templom falán több mint kilencven éve em­léktáblát helyeztek el. A mi vidékünkhöz fűződik még Kossuth Lajos neve is, aki a Felsőkemencei temp­lomban konfirmált. Érdemes tehát márciusban a Kassa környéki történelmi helyekre elzarándokolni, ahol törté­nelmünk legfényesebb köny­vei íródtak. Iván Sándor, Kassa Pestről megkapnék az erede­Hungarian TV Magaziné _- öf Queens Adásunk minő héten a QPTV 57-es csatornán látható szerdán -e 11-12 óráig. Stúdiónk vállalja magyarországi Videók átfordítását amerikai szisztémára vagy fordítva. Érdeklődjön a 718-721-2824 telefon számon Lukácsy Sándor 0aBa-BBaaaBBaBBaBBBBSBB8SB9 Kassai levél Márciushoz közeledvén Kossuth Lajos Petőfi Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents