Amerikai Magyar Szó, 1998. január-június (52. évfolyam, 1-25. szám)
1998-03-12 / 10. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 12, 1998 Talpra magyar újra... Irta: Mihály de Kátay szobrászművész., Hazám 1100 éves évfordulójára - 1848 március 15. 150 éves emlékére. Talpra Magyar...! újra felhangzik e szó Talpra Magyar...! vagy nem lesz több magyar szó Talpra Magyar...! ezerszáz év - hív most téged Talpra Magyar....! újra. mindig újra - újra! Szeretett hazád Őseid emléke. A szabadságért hullott, testvéreid vére - Hív új harcra.... téged, de várj, ha üt az óra, Mert körülvesznek téged - gyűlölködő népek kik - hazád akarják... E vérrel áztatott földet, mit öntesteddel védtél! Ne hagyd elveszni: se nyelved, se fajod, hazád hol őseidnek annyi vére folyt. Hazád - hol anyád bölcsődet ringatta. Hazád - hol ősapáid hullottak a porba! És miért.... ? Mert szerették ezt a drága Hol a búzatenger földet önt el vidékeket. A Kárpátok koronája övezi e tájat.... A folyók mint könnyáradat, húznak barázdákat. Hol délibáb képe játszik a rónákon. Hol tárogató felsír csendes éjszakákon. Hol furulya szól - csendben bánatosan. Hol e hős magyar nép sír csak egymagában. Tatárdúlás - török nem vett erőt rajtad. Felforgattak százszor sárba tiportak! A kétfejű sas - tépte a A vörös medve - szívedet vérbe taposta testedet! Trianont hoztak rád... átkos nagy nemzetek! Osztották mint sajátjukat vérző testedet! Mindenki tépdesett kiket befogadtál... Otthont adtál nékik mert mindenkiben bíztál. És miért...? Csonkított hazádban egyedül maradtál. Pedig hatalmas volt országod valaha. Partjaid négy tenger hullámai mosta. Harcoltál - te voltál Nyugat bástyája - A déli harangszó emlékszik ma rája. ’56 ismét hullattad a véred - Senki nem segített - csak bámultak téged! A világnak ismét megmutattad Gyermekeid testén tankok tapostak! Elveszett harcod - mert ölhetett kézzel a világ nagyjai semmi segítséggel, nem járultak hozzá - igaz harcodhoz...! Várták, hogy a tűzből... nékik kikaparod, hogy életük ismét jobb lehessen! 40 év - vörös terror fojtogatott de elérte mégis erős akaratod, mit célul tűztél ki - erős akarattal...! A kommunizmus bukását néked köszönhetik - a nagy nemzetek, kik semmit nem tettek. Nem állatak melléd csak mindig ígérték. Krokodil könnyeket sokszor hullattak De szívükben lelkűkben üresek maradtak. Szabadság harcaid - sorra mind elvesztek. Pedig nagyok voltak, hittek kik vezettek. 150 éve Petőfi megírta Talpra Magyar....! de nem lett foganatja Testvérharc, árulók, kétszínű nemzetek... Kiknek hazát adtál - ontottad véred. Történelmed lopják, gyűlölnek téged 13 bitó - Arad - nem felejtünk 13 vére mardossa lelkünk! De, talán ezt egyszer Isten megsokallja. Igazságot hoz... e hős magyar honra. De akarj - te is tenni maradj igaz mellett...! Pusztítsd ki testedből ez élősdi férgeket, kik mindent ígérnek de - eladják hazádat! Zsebüket megtömve hazudnak - pofáznak! Te maradj meg mindig igaz magyarnak. Bízzál Istenedben - ne tespedj - akarjad - ! Akarjad, hogy hazád, újra nagy lehessen -! Hogy minden magyar egyszer, boldogan élhessen -! Valamiért - kellet néked megszületni A „népek tavasza” másfél század távlatából Ezernyolcszáznegyvennyolc! Felkiáltójellel és így, az évszámot kiírva , kezdi 1848 című költeményét Petőfi. A februárban írott versben a címben számmal, a strófák közt betűkkel jelöli azt az évet, amelyről-amelytől még csak reméli: sorsdöntő lesz az emberiség és hazája történetében. A nagy változásokat már évköszöntő verse megjósolja, s a még korábbi, az évben a legelsők között írott A puszta, télen című gyönyörű tájleíró költeményének zárása is sokat jelzőén hátborzongató: az év legrövidebb napjain az alig a láthatár szélére kapaszkodó nap "mint kiűzött király országa széléről" tekint vissza, "s mire elér szeme a túlsó határra,/ leesik fejéről véres koronája". Várakozásával,sejtelmeivel Petőfi nincs egyedül. "Nyílt rebellió szagát érzem" - írja Széchenyi naplójába január 4-én. "Ez az év a vég kezdete" - mormogja maga elé Metternich Bécsben. A vég kezdete Ausztriában - ad címet Brüsszelben cikkének Engels. Mi történt korábban, 1847- ben, hogy a kortársak úgy érezték: i!a történelem nem folytatódhat így tovább? Egész Európa éhezett. A gyáripari áruk versenye sokféle és lassan már évtizedek óta egész vidékeket sodort a szegénységbe, most az élelmiszerek drágulása folytán az egyelőre a gyáripar által nem fenyegetett szabók, kézművesek, kisvárosi szolgáltató iparosok is munka nélkül maradtak. Megrekedtek és alkalmazás nélkül maradtak a vándorló iparoslegények; padlásszobák és pincék mélyén okoskodtak arról: mi is történt - mi lesz velük. Nyugat-Európa soha nem ismert olyan mértékű városi szegénységet, mint az 1840- es években. Mindehhez még az agrárvidékek ínsége is társult. A szegényellátás rendszere összeroppant, a városokat és az utakat olyan koldusseregek lepték el, a- melyeket a középkor óta nem ismert Európa. Marx és Engels megírta és 1848 februárjában publikálta a Kommunista Kiáltványt. Európa népessége a XIX. század első felében legalább egy harmadával, hatvan-hetValamiért - nem tudom - mindig kell szenvedni. De emelt fővel járjad - oly sokszor nehéz utad. Ne felejtsd soha.... ! Néped nem pusztulhat - ! ven millió fővel nőtt - ezzel a dinamizmussal pedig a mező- gazdasági termelés nem tartott lépést. (Pedig mintegy tizenötmilliónyian el is hagyták az öreg kontinenst.) Petőfi rövid, Magyarország című versét, amely arról szól, hogy lakóinak egy része megfullad a bőség miatt, "míg másfelől éhhalállal/ Megy sírba sok szegény fiad", mintaállam-szomszéd, Belgium mellé, vagyis liberális ellenzéke ilyen alkotmányt követel. Magyarországon novemberben megnyílik az "utolsó" rendi országgyűlés, amely az egész rendszer átalakításának igényével lép fel. Itália forrong, s ez a félsziget lesz az, amely átlódítja Európát a sorsfordító 1848-as esztendőbe. ma legtöbben a gazdagok- szegények ellentéteként értelmezik, pedig tájak kerülnek itt szembe egymással: szegény, ínséges Felföld a gazdag Alfölddel. A történészek ezért az 1846-47-es helyzetre azt mondják: az utolsó régi típusú válság volt Európa történetében, vagyis olyan, amelyet az élelemellátás zavara, a rossz termés idézett elő . 1847-re visszatérve: a politika félig legális keretei között figyelemreméltó mozgo- lódások-mocorgásokkezdőd- tek. Magyarországon az ellenzék az év közepén - Közép-Európában elsőként - párttá alakult. Német földön szeptemberben előbb a demokraták, októberben a liberálisok tartottak szervezőelőkészítő értekezletet. Svájcban novemberben polgárháború kezdődött a demokratikus, központosított köztársaság hívei és a konzervatív, elzárkózásra törekvő kantonok között. Franciaországban a választójog kibővítéséért indult erőteljes mozgalom, úgynevezett reformbankettek szerveződtek, amelyeken a városi középrétegek juttatták kifejezésre azt az óhajukat, hogy részt kívánnak venni a politikai életben. (A mozgalomból kifejlődő francia forradalom nyomán szokták mondani, hogy az 1848-as forradalom késsel és villával kezdődött.) Angliában, nem utolsósorban a chartista munkás- mozgalom erőfeszítései nyomán, törvényt hoznak a munkaidő tízórás maximumáról. Hollandia szeretne felzárkózni az alkotmányos Mivé alakuljon Európa? A kontinens - területének csaknem egészére egyszerre kiterjedő, ilyenként első (és egyetlennek bizonyuló) - forradalmi hulláma, a "népek tavasza" három társadalmipolitikai válsággóc felszámolására vállakozott. Az első feladat a jelzett társadalmi válság feloldása, vagyis új, rugalmasabb, hatékonyabb társadalmi szerkezetek kialakítása voit. A másik kérdéskör - mai szemmel - nem is olyan bonyolult: a politikai válságból a politikai jogkiterjesztés, az államéletben való szélesebb körű részvétel biztosítása, a demokratizálás. Végül, amit mi, magyarok a legjobban tudunk: 1848 napirendre tűzte a nemzetállamok kialakítását. 1848 Európa ügye és öröksége maradt. A világ ez évi változásai csak véletlenül - és ezért csak jelképesen - kapcsolódnak a nagy európai esztendőhöz. De sokat ígérőén, az európai fősodor világméretű meghatározóvá válását előlegezően: Latin- Amerika országai ekkortól tekintik deklaráltan egyetlen nemzethez tartozónak egymást. Békét köt az Egyesült Államok és Mexikó, kijelölve a "két Amerika" fejlődési régióit, megnyitva északon a "vadnyugat" szabadságot ígérő és kiteljesítő terjeszkedési övezetét. 1848 legelejénEurópa-szer- te várakozás fogadja még az új esztendőt: valaminek történnie kell - mert egy korszaknak le kell zárulnia. Gergely András
