Amerikai Magyar Szó, 1998. január-június (52. évfolyam, 1-25. szám)

1998-04-09 / 14. szám

10. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 9, 1998 Hazatelepülök Kis magyar közösségünk prominens tagjai, Nash Dezső és bájos felesége, gróf Zay Eszter, arra az elhatározásra jutott, hogy 40 éves amerikai tartózkodás után, a hátralévő életüket Magyarországon töltik el. Hazatelepülnek. Ez a szó "Hazatelepülök" manapság igen gyakorta hallott szó a magyar körökben. A szóbanlévő házaspár nem elhamarko­dott elhatározás után indul haza, hanem jól megfontolt, többszöri otthoni látogatással, sokakkal átbeszélve: április közepe táján végleg elhagyják az Új Világot, hogy otthon az Ó Világban folytassák életüket. A hazatelepülök sokunknak "nemcsak" egy házaspár, hanem régi jó barátok, akik az itteni életünk részesei voltak - jóban és rosszban. Megszólaltatok néhány barátot: Báró Bálintitt Chariest, mint a Magyar Ház Társasköre elnökét, feleségével, báró Apor Évával, Mit fogtok hiányolni Amerikából, és mit gondoltok, hogy milyen időközönként fogtok visszatérni egy-egy amerikai látogatásra? Eszter: Elsősorban hiányolni fogjuk kis unokánkat, a 10 éves kisfiút, de vigasztal az, hogy a nyarakat mindig velünk fogja tölteni. Hiányolni fogjuk természetesen a barátainkat és most elszakadni bizony nehéz lesz. Hogy mikor tervezünk vissza­jönni Amerikába látogatóba? - én úgy gondolom, hogy évente legalább egyszer. Dr. Fercsey János, ismert ENSZ tudósítónk nem kérdést intéz, de tökéletesen megérti az életnek ebben a szakaszában való hazatelepülést, hiszen otthon vannak a rokonok, a fiatal rokonok, akik szíwel-lélekkel máris azon dolgoznak, hogy az otthoni életük megelégedett és boldog legyen. Dodo: János barátom jól látta • előre is, hogy mikor az ember egy bizonyos kort elért, nyugdíjba ment, a magyarországi élet úgy tűnik, hogy szebb lesz, nyugodtabb talán. Ezért választottuk most Magyarországot. Nagyon régi barátok szólnak most, Ferencz Károly és Magda, akik nem is kérdeznek, hanem inkább derűlátóan sajnálkoznak: Eszterkénk, Dodókánk. Eszter: Magdi és Karcsi nagyon jól látják, hogy nem búcsú­zunk, ők nagyon gyakran mennek Magyarországra látogatóba, így találkozunk. Honig Mimi, a legendáshírű riverdali magyar orvos felesége kérdez, sajnos a doktor, aki nemcsak ingyen kezelte a szegény magyar betegeket, de nem egyszer a beváltandó gyógyszerre is adott pénzt, már nincs közöttünk. De Mimi kérdez: Mi az ami rávitt Benneteket arra, hogy hazamenjetek? Dodó: Nem vitt rá bennünket senki, mi ezt az utat már évek óta terveztük. A sort bezárva magam is kérdezem: Hogyan látják biztosítva az orvosi ellátást, egészségetek fenntartását, otthon Magyarországon? Eszter: Hála Istennek én húsz évig egy nagy amerikai vállalatnak dolgoztam és ezen keresztül meg van a biztosítá­sunk. Emellett a családban elég sok orvos van, akik megnyug­tattak bennünket, hogy erre ne legyen gondunk, ők törődnek velünk, ha betegek vagyunk. Búcsú gyanánt Dodó fordul hozzám: Először is megköszö­nöm Klárinak ezt a kis beszélgetést. A másik pedig, remélem, hogy életünk utolsó évei nagyon-nagyon kellemesek lesznek és ezt annak is köszönhetjük, hogy az elmúlt negyven évet az Amerikai Egyesült Államokban töltöttük. Köszönöm a barátok részvételét és kívánok Eszternek és Dodónak jó szerencsét, jó egészséget, drága hazánkban, Magyarországon. Bittó Boldog Klára ■SBBaaaaEHBHBnHnoBEggMaeaK Aki szeret olvasni, rendelje meg Walko Bözsi: Egyszer megbocsátok című könyvét Két család igaz történetét varázsolja elénk megható érzelmekkel. Keménykötésben $12.- postaköltséggel $14.- Megrendelhető: Walko Bözsi 35-16 34th St Apt G Long Island City, N.Y. 11106 Tel: 718-361-2463 Egyben hálás köszönetét mondok a Magyar Szó olvasóinak, akik oly szép számban megrendelték könyvemet. Szeretem a barátaimat Természe­tes, hogy sze- í retem a bará- ! taimat hibá­ikkal együtt, és azt teszik .Ok is velem jszemben. Jack Hahn Nem szép - ségre, anyagi előnyökre, el lenkező politikai álláspontra (beállítottságra) gondolok. Szeretem a barátomat, ha percekig beszél, dumál, jár a szája, mint a malomkő, nem enged szóhoz jutni,tizedszer mondja el katonai élményeit. Szeretem ha hosszú percekig hallgat, mint a csuka a viz- ben-akármit kérdeznek nem felel-, és mégis szeretem, mert a barátságot nem ma­gyarázni kell hanem gyako­rolni. Szeretem a barátaimait pedig az egyiknek az a baja, hogy nem szeret zenét halla­ni. A másik isten tagadó. A harmadik meg van győződve róla, hogy okosabb mint én. A negyedik nem létezik, mert nincs szükségem több barátra. Bizonyosságul, hogy nem túloztam amikor azt Írtam, hogy Ők is szeretnek hibáimmal együtt, amiből nekem több van mint nekik. Lássuk a hibáimat. Csodálják jobban mondva furcsálják azon véleménye­met, hogy a világ sikert elért, és 11 Oscar dijjat nyert Ti­tanic c. filmet ingyen sem akarom látni, mert nem aka­rom " élvezni "(mert ez a filmgyártás törekvése) ami­kor emberek a menekülés sikeréért agyontapossák egy­mást. Nem akarom látni a fuldokló kínlódását, az életet rabló hullámok diadalmas győzelmét az emberek felett- Barátaim megbocsájtják ré- gimódúságom által elkövetett dolgaimat. Nem hordok jól szabott sötétkék zakómhoz kifakult kék farmernadrágot, nem keverem kis ujjamal a vodka-tonic italomat, nem társalgók idősebb egyénekkel zsebretett kezekkel. A csú- nyucskának, elhihető szavak­kal bókolok ( a szépnek nincs szüksége rá ) Megbo­csájtják, de hátam mögött nevetnek, hogy minden pén­teken virággal érkezem, nem csak ünnepek idején. Évtize­dek elmúltával még mindig találok őszinte szavakat, ha megdicsérem édes mosolyát, ezüstbe játszó haját, és még mindig gyönyörű szép kék szemét. Mind ezért nem kapok elismerő dicséretet, ami nem zavar, mert mind ez az én sérthetetlen privát ügyem. Nem mondják, de tudom, hogy más módon biztosítják a barátságunkat U. I. Igazi barát az, aki­nek a lelkében egy százalék­kal több jóság van mint rosszaság. Jack Hahn Mai francia költők művei olvasásakor Elolvastam figyelve tömérdek Sok mai francia verset, S végére jutottam, hogy a népnek Nem egyéb, mint szerkezet. Bár van bennük igazság, szemem látja! Szépség is nem tagadom. De ahány kiáll a népért a gátra, Ujjamon megszámolom A költő inkább önmagáról gagyog Számtalan kis költeményt, S alig említi meg benne itt-ott A dolgozó nép nevét. Elfogult, s tudomásul nem veszi: Költő tunya élete Munkás népet csak akkor érdekli Ha neki szól éneke. Folyton övé berek, erdő, mező Ha benne zöldé 11 a fű, S mindezáltal azt gondolja - költő, A verse is gyönyörű. Nekem is szép - természet egyenlőn. Folyó, patak, csörgeteg, Én is bámulom tavasszal erdőn Mezőn a zöld szőnyeget. Csodálom felhőt, csillagot, napot, A kék égnek vándorát. Csodálom - szép völgyet, bércet, halmot És az erdő madarát. Csodás tavaszban, nyárban - természet, Virággal van föld tele. De csak azért tépdesem, hogy népet Koszorúzzam meg vele! A tavaszt, nyárt festi le legszebben, De mintha önmagának Virulna csak a földön itt minden, S ne tovább, senki másnak. Mintha itt csak neki virítana Mezőn, erdőn sok virág, De abból, ha keze leszakítja, A népnek szálat sem ád. Mai francia versben ily virág. Úgy látszik, kevés terem. Bármilyen szép a szerkezete tehát, Búsan sarokba teszem. Nekem senki, ki csak cifrán gagyog, S legyek én is senkisem De míg - népnek szedek virágcsokrot, Magam észre sem veszem! Sislay József BUDAPEST. Horvátország, Moldávia és Németország is csatlakozott a korábban 8 ország részvételével tevé­kenykedő Duna Bizottság­hoz. A 11-ország képviselője aláírta a jegyzőkönyvet, de akkor válik csak érvényessé, ha az aláíró országok parla­mentjei ratifikálják azt. A Duna Bizottság 1954 óta működik, eddigi tagjai voltak Ausztria, Szlovákia, Magyar- ország, Románia, Jugoszlá­via, Bulgária, Ukrajna és Oroszország. BEST RATES ! N.J. Connect To any where from America Magyarország 14 £ / perc + more International Calls Előfizetéses hívókártya 24 hours a day, 7 day a week telefonon megrendelhetők az alábbi telefonszámon Információ: 1-732-821-1957

Next

/
Thumbnails
Contents