Amerikai Magyar Szó, 1997. július-december (51. évfolyam, 26-47. szám)
1997-12-18 / 47. szám
Amerikai Magyar Szó 14. Thursay, Dec. 18, 1997 Kilencven évvel ezelőtt 1907 nyarán tűnt föl az a fiatal színésznemzedék, amely a fővárosi színházak arculatát hamarosan a saját képére formálta át. Ehhez Beöthy Lászlótól kapták a legnagyobb segítséget. Beöthy négy évvel ezt megelőzően, 1903. november 6-án. egy ócska, használaton kívül helyezett favázas mulatót alakíttatott át, és onnan indította hódító útjára a századelő legjövedelmezőbb színházi vállalkozását, a Király Színházat. Az ott felhalmozódó jövedelemnek azt a hányadát, amelyet a kártyaszenvedélyéről híres Beöthy László nem veszített el, egy másik, számára nem kevésbé fontos színházalapításba fektette. Kibérelte a Wesselényi utcai Magyar Színházat, hogy ott a legfiatalabb színészgárdával, a húszévesek csapatával és a honi szerzőgárda legjobbjaival prózai műsort szervezzen. Ismerte a 24 éves Somlay Artúrt, aki vidéken már többször is megmutatta o- roszlánkörmeit, de Pesten, egy rövid vígszínházi intermezzo kivételével, amely lázadásával végződött, nem tudott megkapaszkodni. A 26 éves Rátkai Mártont Miskolcról hozatta fel a Király Színházhoz, ahol szerepkörét és jövőjét is megtalálta. A 20 éves Törzs Jenőt a Thália Társaságtól kaparintotta meg. Csortos Gyula, akit néhány héttel 24. születésnapja után Krecsányi Ignác hozott fel Pestre, ősztől tavaszig Temesvárott, nyaranta pedig a Budai Nyári Színházban szerepelt. Azt megelőzően Csortos három és fél évet töltött vidéken: Debrecenben és Szegeden. Onnan szerződött Krecsányihoz. Társaságában feltűnt egy nála négy évvel idősebb színésznő, Mészáros Giza is, aki elsők között ismerte föl benne a nagyra hivatott színészt. Mészáros Giza a szegedi színház primadonnája volt, és azonnal, szinte ismeretségük első pillanatában szerelemre lobbant zárkózott fiatal kollégája iránt. "Ha nem tudnád - magyarázta neki -, te vagy itt az egyetlen igazi művész. Pesten sincs sok különb nálad. Majd meglátod, ha felkerülünk!" Amikor Krecsányi szerződést kínált Mészáros Gizának, csak azzal a feltétellel fogadta el, ha Csortost is magával viheti... A másik ajánlattevő Máder Rezső volt, aki a hamarosan megnyíló teljesen átalakított Rákóczi úti Népszínház-Vigoperához invitálta. Mészáros Giza gondolkodás nélkül elfogadta Beöthy ajánlatát. Csortos azonban Csortos Gyula Kilencven éve hódította meg a pesti közönséget mégsem vele, hanem Máder Rezsővel tartott. Látványos szakítása elsősorban Mészáros Gizának szólt, akinek "gyámkodását" egyre nehezebben viselte el. Csortos a Népszínház-Vígszínház október elsejei megnyitó estjén a Bolond Istók című zenés színjáték címszerepét játszotta. "A bolond Istók alakjára elsőrendű színésze van a társaságnak: Csortos Gyula. Csupa fiatalság, kedvesség. Amellett férfias, határozott, bizonyos mértékig szinte felsőbbséges. A legegyszerűbb beszédet is finoman kiélezi. Egyre növekvő érdeklődéssel nézzük játékát" - szögezte le vele kapcsolatban a Budapesti Hírlap. Bródy Sándor a Népszínház-Vígopera főpróbájáról jövet, ahogyan abban az időben rendszeresen, szinte mindennap tenni szokta, Molnár Ferenc társaságában költötte el az ebédjét. Néhány asztallal odébb a magányos Csortos fogyasztotta zónamenüjét, ami egyúttal anyagi helyzetébe is bepillantást engedett. Bródy közel hajolt a fiatal Molnárhoz, és ezt mondta: "Jól nézd meg azt a fiatalembert. Neki írj szerepet. Kevés ilyen matériát találsz a mai fiatalok között!" Molnár, akinek az efféle szemrevételezésekben már komoly gyakorlata volt, villámgyorsan rávágta: "A formája nem is rossz. És hogy hívják?" "Csontos, vagy Csortos"? - bizonytalanodott el Bródy, akire egyelőre Csortos játéka, és nem a neve tett nagyobb hatást. Amióta Bródy Sándor felhívta Csortosra Molnár figyelmét, egyebet sem tett, mint azon gondolkodott: - milyen szerep illenék ehhöz a pompás szinészhöz -. Volt egy rövid egyfelvonásosa, A testőr, amelyet két évvel korábban egy bécsi színház számára írt. Ezt a darabot akarta újra földolgozni, ezúttal Csortosnak szánva a Színész szerepét. Partnerét a Színésznőt pedig Varsányi Irénnek, a Vígszínház csodálatos művésznőjének, akibe Molnár egy párizsi kiránduláson halálosan beleszeretett. Ezt a kettőst csak úgy lehetett összehozni, ha Csortost "kivonja" Beöthy fennhatósága alól. Molnár volt olyan nagy fiú a pesti színházi világban, hogy ha némi csellel is, de a legképtelenebb ötleteket is keresztül tudta vinni. Varsányi Irént és Csortos Gyulát összehozni, ilyen képtelenA fiatal Csortos ségnek számított, de végül is sikerült. Csortos tehát a harmadik igen súlyos szerződésszegést "tettestárs" társaságában követte el. S természetesen nem bánta meg. Sem ő, sem a közönség. Legkevésbé pedig Molnár Ferenc. Különcködéseiről később is híres volt Csortos, de az a lendület, amely fiatal korában még oly jellemző volt rá, lassan elfáradt. Pocakot e- resztett, és egyre irányíthatatlanabbá vált. Konok önfejűsége neki is, környezetének is sok-sok keserűséget okozott. Senkit nem tűrt meg maga mellett. A világ egyik felével mindig haragot tartott. S amikor erre ráunt, a másik felét hívta ki maga ellen. De poézisát, amely minden sértés és sértődöttség ellenére benne élt, az utolsó pillanatáig megőrizte: Későn, a negyvenes évek elején, egy húsvéti interjú közben azt kérdezte tőle Egyed Zoltán a Film- Színház-Irodalom főszerkesztője, hogy nem bántja-e valami. Csortos ezt válaszolta: "Egy bánatom azért van. Az, hogy ha meghalok, valamelyik csillagon találkozhatom valakivel, akivel itt lent nem rokonszenveztem. Gondolatnak is rémes, hogy valaki, akit utáltam itt, odafent csak elém álljon, és rám szóljon: szervusz! No de hál’ Istennek, olyan rengeteg a csillag odafönt, hogy tán mégis csak elkerüljük majd egymást..." Bános Tibor Évfordulónaptár 1856 december 24-én szüle tett a kiváló festő Feszty Árpád. Nevét híres körképe őrizte meg, bár ezenkívül még több más festménye is ismert. A Feszty-körképpel kapcsolatban rögtön az az első kérdés, hogy mi szükség volt rá. Ezt a kérdést persze csak manapság lehet feltenni, a fénykép, a film, a televízió előtti korokban azonban nagyon is tudta mindenki, hogy a Feszty művéhez hasonló panorámaképek népszórakoztató és ismeretterjesztő célból kerültek szerte a világon. Miután Feszty Párizsban rácsodálkozott egy körképre, gondolt egy nagyot, s elhatározta, hogy ő is fest egyet a vízözönről. Apósa Jókai Mór azonban rábeszélte a honfoglalás témájára, mondván közelegnek a millenniumi ünnepségek, s ahhoz könnyebb lesz pénzt szerezni. A nagy író elképzelése be is vált, ha nehezen is, de meglett az irdatlan vászonra való, amely nagyságával elképesztett mindenkit. "1725 négyzetméter, vagyis mintegy másfél vékás terület, ami szegény zsellér embernél egész kis birtok" - számolgatott egy hírlapíró. Amikor Feszty felesége, Jókai Róza meglátta a befestésre váró még teljesen üres vásznat, egyszerűen elájult, úgy kellett fellocsolni. Feszty sem gondolta át teljesen, hogy mire is vállalkozott, s az asszony aggodalmai később beigazolódtak. Mire évek munkájával a kép elkészült, Feszty egészsége megromlott, odalett az egész vagyona, sőt még tízezer forint adósságot is szerzett. 1914 december 27-én hunyt el Herman Ottó természettudós, politikus. A szabadságharc bukása annyira letörte, hogy iskoláit abbahagyta. A kolozsvári Erdélyi Múzeumba került konzervátornak és itt írta első dolgozatát a kabasólyomról. Kiadta az első magyar állattant, majd külföldre ment, Garibaldi mellett harcolt, később a lengyel szabadság- harcban vett részt. 1944 december 30-án hunyt el Romain Rolland, Nobel- díjas francia író. Az I. világháború kezdetén politikai állásfoglalása miatt elvesztette a Sorbonne egyetemen a tanári állását és Svájcba e- migrált. Világhírt szerzett a Jean Christophe című tízkötetes regénysorozatával. Nagyszerű életrajzot írt Michelangelóról,Tolsztojról, Goethéről és Gandhiról.
