Amerikai Magyar Szó, 1997. január-június (51. évfolyam, 1-25. szám)
1997-01-30 / 4. szám
6. Thursday, Jan. 30, 1997 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Ez a cím úgy hangzik, mintha egy francia vígjáték címe lenne. A század elején divatban voltak az ilyen finom pikantériájú darabok, a Vígszínházban is nagy siker volt "A nagyhercegnő és a szobapincér". Természetesen Párizsban játszódott, valamelyik grand hotelben. A szobapincér fiatal volt és naiv, a nagyhercegnő rafinált és kacér. Ez a liftes, akiről szó van, itt dolgozott New Yorkban, a Rockefeller Centerben. A teherliftet kezelte, mely az alagsorból ment fel a 72. emeletre. Nem volt fiatal, még kevésbé naiv. 42 éves volt, már őszült a halántéka, megtörték a börtönben töltött évek. Nem beszélt angolul, és ö- rült, hogy ezt az állást kapta. A főnöke egy goromba ember, gyakran durván rámordult.- Maga nem volt liftes Magyarországon! Igaz?- Igaz... - hümmögte, és jobbnak látta, ha nem mond semmit. Az aranygombos, zöld liftes uniformis nem állt olyan jól rajta, mint egykor a testőrszázadosi egyenruha. 1957-et mutatott a kalendárium. A levert szabadságharc után a magyar menekültek ezrei kerültek az USA-ba és Kanadába. Mi voltunk az "ötvenhatosok". Sokan meglepő módon e- csetelték otthoni múltjukat, ahogy a közmondás tartja: messziről jött ember azt mond, amit akar.... Egy izgága fiatalember, aki minden összejövetelen felszólalt, szerkesztőnek adta ki magát. Hát ez enyhe túlzás volt, mert csupán a Csajág- Röcsögei Hírlap közölte néhány versét. A molett hölgy, aki valamilyen elhunyt férjre hivatkozva bárónőnek titulálta magát, azt állította, hogy tanulmányait Párizsban, a Sorbonne-on végezte. Valójában csak hat elemit vég- zen. Az idősebb úr, akit mindenhová meghívtak vacsorára, elmélázva emlegette ősi kastélyát, melynek tornyából a Dunára lehetett látni. Akik jártak ott, azok szerint egy weekendháza volt, melynek egv' len ablakából nem a D iára, de a szomszéd báró iudvarára nyílt a kilátás. Ez a liftes a Rockefeller Cenferben soha nem mon- dc semmit. Egy tragikus tői íelmi nevet viselt... A desége, a manöken, az én voltam. A Fifth Avenue-i elegáns Altman Árúház szőrmeszalonjában dolgoztam. Fárasztó volt, és mikor este hazaértem, már nem lett volna erőm leülni és írni. CLAIRE KENNETH: A liftes és a manöken Persze írógépem sem volt. Valami vacsorát kotyvasztottam a szobánkban lévő kis villanyrezsón férjemnek és a fiamnak, aki iskolába járt. Egy "rooming hauseban" laktunk, a West Side-on, a 74. Streeten. Már többször megírtam, hogy ez az épület eredetileg Morgentau bankár magánpalotája volt. A régi gazdagság nyomai még felfedezhetők voltak. Selyemtapéták a falon, de már foszlányokban, márványkandalló, amely nem működött. Keleti szőnyegek, kopottak és rongyosak. Egy frizsider is volt az alkóvban, de többnyire ez se működött. A házigazdánk, Mister Pus- serl gyakran bejött, ha nem ■ voltunk otthon, és megdézsmálta a frizsiderben lévő élelmet. Főleg a szalámit kedvelte, amit azért vettem, hogy a fiam elvigye az iskolába tízórainak. Mister Pusserl felesége, egy szörnyű asszonyság egész nap rikácsolt. Németül, mert bécsiek voltak. Mirólunk nem volt túl nagy véleménnyel, állandóan mondogatta, hogy milyen szemét népség vagyunk, még egy kofferünk sem volt, mikor ideköltöztünk. Nem magyarázhattam meg neki, hogy nem monogramos bőröndökkel menekültünk át a hófúvásban a határon. És örültünk, hogy átértünk, hiszen még a senki földjén is lőttek ránk az oroszok a magas figyelőből. Pusserl felesége különben sem állt velünk szóba. Egyik reggel interjút adtam a "Dave Garroway show"- ban. Elég jól beszéltem angolul, és őszintén válaszoltam a kérdéseire.- Igen bestseller író voltam Magyarországon, de könyveimet betiltották. Otthonomból elhurcoltak, kitelepítettek, kényszermunkát kellett végeznem a rízsföldeken. Az is szóba került, hogy a háború utolsó évében megmentettem egy amerikai ejtőernyős életét, amiért Eisenhower elnöktől magas kitüntetést kaptam. Férjem családjáról is kérdeztek, a miniszterelnökről, aki hadat üzent a Szovjetuniónak, és ezért 1946-ban kivégezték. A Pusserl házaspár egész nap a televízió előtt ült, persze látták ezt a közvetítést. Ezek után nyilván már nem tartottak minket szemét népségnek... Még aznap este a vénasszony bekopogott az ajtónkon. Most meglepően nyájas volt. CLAIRE KENNETH- Láttam, darling a televízión! Sajnos a frizurája nem volt túl jó!- Nem a frizurám miatt voltam meginterjúvolva!..- Hát igen, igen.... De sohasem mondta nekünk, hogy maga híres írónő volt Budapesten. Magának most is írni kellene, és szerezni valahonnan ösztöndíjat! írhatna itt is bestsellereket, akkor több pénzük lenne, és én is felemelném a lakbérüket... Ez igazán meglepett. Csak nem képzelte, ha bármi okból több pénzünk lenne, itt maradnánk ebben a szörnyű lakásban.- Van itt nem messze, a Central Park sarkán egy Lutheran Church. Azt mondják, a lelkész nagyon segítőkész. Menjen el hozzá, hátha tudna tanácsot adni, hogy hova forduljon, milyen kapcsolatot keressen! Megköszöntem az ötletet, és a legközelebbi szabadnapomon elmentem. Előzőleg gondosan leengedtem a sötétkék kosztümszoknyámat. Mikor az Alt- mán Árúházba mentem jelentkezni, magasan felszegtem. Egy manökennek csakis hosszú és karcsú lábai lehetnek, ezt megmondták nekem előre. Minden papíromat összeszedtem, hogy bemutassam a papnak. A New York Times cikkét, amelyben "Hungary’s Margaret Mitchell"-nek neveztek, összehasonlítva engem az "Elfújta a szél" írónőjével. Az Eisenhower-kitüntetést is persze. A templom nem volt messzire, csak négy blokk- nyira. Két bejárata volt, a nagykapú és egy másik bejárat. Mindkettő zárva. Becsöngettem a kisebbik ajtón, gondoltam, ez vezet az irodákba. Jó ideig vártam, már azt hittem, hiába jöttem, nincs itt ilyenkor senki. De nyílt az ajtó, és egy barátságos arcú, középkorú pap állt ott, mellette farkaskutya. Csodálkoztam, hogy kerül egy kutya ide, a templomba? A pap nagyon udvariasan bekísért egy szobába.- Foglaljon helyet, hölgyem! Leültem az íróasztallal szemben. Nagyon egyszerű irodahelyiség volt, a falon egy feszület és Krisztus urunk képe az Olajfák hegyén.- Nos, milyen ügyben lehetek szolgálatára? - kérdezte a pap, közben simogatta a kutya fejét. Már előre elhatároztam, hogy miket fogok mondani. Kiraktam a papírjaimat az íróasztalra. Az Eisenhower- kitüntetéstől kezdve mindent, amit fontosnak tartottam. Meg persze a keresztlevelemet is, hiszen azért kérek itt segítséget, mert evangélikus vagyok.- Itt van mindaz, tiszteletes uram, amiből a vak is láthatja, hogy én megérdemlek egy ösztöndíjat. A pap most felém fordult.- Igen... És én vak is vagyok... - mondta csendesen. Aztán levette a sötét szemüvegét, és rám nézett. Illetve dehogy nézett, a szemei helyén két homályos üreg volt. Felsikoltottam. Közel voltam ahhoz, hogy elájuljak. Most már megértettem, miért van itt a farkaskutya.- Hát igen, Isten mindnyájunkra kimérhet valami megpróbáltatást, és el keil viselnünk! Most már felvette a nap szemüveget, és megkerülve az íróasztalt odajött hozzám. A kutya követte. Egy tétovázó, bizonytalan mozdulattal, a kinyújtott kezével megsimogatta a fejemet.- Milyen színű haja van? - kérdezte.- Szőke... Szerettem volna valamit mondani, bocsánatot kérni, de egyáltalán nem jutott semmi az eszembe. Szinte megkövültén álltam ott, és alig vártam, hogy végre kint legyek innen. Kint az utcán, ahol már nem kell visszatartanom a sírást. Két héttel később értesítést kaptam a PEN Clubtól, hogy kiutaltak számomra egy írógépet, menjek érte. A gép olyan nehéz volt, mint egy sparhelt, alig tudtam felemelni. Angol betűs gép volt, az ékezeteket utólag kellett rátennem. De ezen írtam meg az első regényemet itt, Amerikában. A "Május Manhattanben"-t. Angolra fordítva "May in Manhattan" címmel jelent meg New Yorkban, Londonban, Kanadában, majd sok más nyelven, öt világrészen. Mikor elmentem a templomba, hogy megköszönjem a papnak a közbenjárását, nem ő nyitott ajtót. Alacsony, kopasz, öreg pap állt az ajtóban, a farkaskutyát sem láttam. Megmondtam, kit keresek, mire szororúan bólintott.- Már nincs itt... Elkésett, kisasszony! Tegnap temettük... Ez is negyven éve történt! Értesítem kedves vendégeimet, hogy minden pénteken és szombaton zenés-táncos vacsoraesteken, vasárnap délután 5 órai teán lépek fel műsorommal a RED TULIP BÁRBAN 439 East 75th Street (közel a York Avenue-hoz) Asztalfoglalás ajánlatos: (212) 734-4893 Szeretettel várom Önöket Dr. Hámori Péter zongoraművész Dr. GEORGE KLEIN Cornell-diplomás, urológus szakorvos RENDELŐK: 157 E 72 St. New York, N.Y. 10621 110-45 Queens Blv. Forest Hills, N.Y. 11375 Mindkét office telefon: (212) 744-8700 Prosztata problémák * Vasectomy * Húgyúti fertőzések * Impotencia * Vese és hólyagdaganatok * Vesekő 24 órás dytalan telefon-konzultáció Medicare-t és Blue'Cross-Blue Shield biztosítást ' elfogadunk
