Amerikai Magyar Szó, 1997. január-június (51. évfolyam, 1-25. szám)
1997-06-12 / 23. szám
Thursday, June 12, 1997 AMERIKAI MAGYAR SZO 3. Magyar Nobel-díjasok nyilatkozata Milyen jövő vár a szétszórtságban élőkre? Oláh György a XXI. század energiaforrásán dolgozik Két az Egyesült Államokban élő magyar származású Nobel- díjas tudós újból Magyarországon járt az elmúlt napokban. A három éve kitüntetett Oláh György és Harsányi János a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége meghívására látogatott haza. Oláh György most lett 70 éves, Harsányi János is most töltötte be a 77. életévét Oláh professzor a hivatalos indoklás szerint a "karbonka» tion kémiához való hozzájárulásásért" kapta meg a Nobel- díjat Az Akadémián tartott előadásában egy új energiaforrásról is beszélt Oláh György és Harsányi János Mit kell tudnunk a XXI. század energiaforrásáról? Először is azt - nyilatkozta a professzor - hogy az üzemanyagcella már több mint száz éve ismert. A technika lényege, hogy ha hidrogén és oxigéngázokat égetünk el egy elektromos cellában katalizátor közreműködésével, akkor vizet és elektromos áramot kapunk, amit energiaként használhatunk fel. Ezt eddig csak az űrtechnikában alkalmazták. Mi azon dolgozunk, hogy a cella a hétköznapi életben is elterjedjen. Egy új, metilalkohollal működő változatot fejlesztettünk ki, s nincs is olyan messze, hogy már nem benzin, hanem hasonló árfekvésű folyékony üzemanyagot tankolhatunk az üzemanyagcellánk számára. A járművek elektromos autóként üzemelnek, azzal a különbséggel, hogy nem árammal kell feltölteni őket. Harsányi professzor a korlátozott információn alapuló játékelméleti munkásságáért kapta meg a Nobel-dyat A bizonytalan kimentelű döntések szakértője. Milyen témákkal foglalkozik mostanában? Az amerikai kormány kikérte véleményemet több rádió- és tévécsatorna eladásáról. A közreműködésemre azért van szükségük, hogy eldöntsék, miként lehet minél nagyobb bevételt elérni, úgy, hogy a társadalmi érdekek ne sérüljenek. Bár magánlátogatásra jöttem Magyarországra, utam egyik céljai között szerepel, hogy Soros György kérésére tanácsot adjak a Közép-európai Egyetem közgadasági tanszékének továbbfejlesztésére, átszervezésére. Szívében él a nemzet Mára meghonosodott szó- használatunkban, hogy ha az anyaországon kívüliekről beszélünk, akkor kisebbségiekről és nyugati magyarokról szólunk. Szervezetileg a Magyarok Világszövettsége is más régióként tartja nyilván a Kárpát-medence és a Nyugat magyarságát. Pedig az igazi választóvonal nem ezek között húzódik. Egészen a mások a magyar közösségekben és a szétszórva, idegen közegben élők gondjai, tennivalói. Az előbbieknek vannak magyar iskolái, templomai, cserkészcsapatai, működő szervezetei, ahol magyarságukat magyarul élhetik meg. A szésztórtságban élők gyermekei idegen nyelven sajátítják el ismereteiket, és az otthon beszélt magyar nyelv csak esetlegesen vagy alig tart ezzel lépést. Mégis, mikor a magyarságukban veszélyeztetettekre gondolunk, elsősorban a Kárpát-medence országaiban élőket vesszük számba, megkülönböztetés nélkül, hogy azok a Székelyföld, Szilágyság, Bereg vagy Csallóköz magyar többségű táján élnek- e, vagy Bánát, Nyitra-vidék, Mezőség idegennyelvű lakossága közé ékelődve. Említhetnénk Bukarest, Connecticut, Alberta vagy Dánia magyarjait is. Ritkán jut e- szünkbe, hogy nemcsak a két és fél millió nyugati magyar származásúak nemzethez való tartozása válhat emlékké egy-két generáció múltán, de a Kárpátmedence szórványaié is. Nagy Károly az anyanyelvi mozgalomról írott tanulmányában idézi az amerikai magyar iskolák felmérését, amely szerint az 1,6 milliónyi magyar származású amerikainak mindössze 550 gyermeke jár hétvégi magyar iskolába. Csodálkozhatunk-e tehát azon, hogy a magyar származású amerikaiaknak csak 9,35 százaléka jelentette ki az 1990. évi népszámláláskor, hogy otthonában rendszeresen magyarul beszél. A több százezres nyugat-európai magyarság iskolaköteles gyermekei közül csak 137 fiatal látogatja az egyetlen Kárpát-medencén kívüli magyar gimnáziumát a németországi Burg-Kastlban. Legjobban a cserkészeknek sikerült a fiatalokat magyar nyelvi közösségben megtartani, de összességében ez is csak 50-60 ezer lelket számlál. Ezek legtöbbjének magyar nyelvkészsége meg se közelíti idegennyelvi tudását. A két és fél millió fősre becsült nyugati magyar származásúak számához képest csekély ez a szám. (A Kárpát- medence szórványairól még csak becsült adataink sincsenek.) Ahogy "a nagy világon e kívül nincsen számodra hely" érvényét vesztette a magyarság egyharmada számára, úgy a "nyelvében él a nemzet" sem lehet mérvadó többé, hacsak bele nem törődünk abba, hogy aló milliós nemzet számottevő részét két generáció alatt elveszíthetjük. A "nyelvi" lapra még akkor sem tehetjük fel a szétszórtságban élők magyarságának megőrzését, ha történetesen meg is tanítjuk gyermekeinket az otthoni "konyhanyelvre". Sokunk tapasztalatából mondhatom, hogy a magyarul való Irás- olvasás-gondolkozás, a korszerű tudományok birtoklása, a szaknyelv, az irodalom gazdagsága elérhetetlen távolságban marad a nem magyar iskolákban tanuló gyermekek számára. A nyelvi kapcsolaton túli öntudat megtartásáról szolgáltatnak példát az írek vagy a zsidók, és ezt kell a szétszórtságban élő magyaroknak kimunkálni. Az érzelmi kötődésen túl az időnkénti magyarországi látogatás mellett, a magyar kultúra idegen nyelven való megismerése, a magyar egyesületi és közösségi kapcsolatok idegen nyel' ven való ápolása lehet az a megtartó erő, amely szórványainkat megmentheti a teljes beolvadástól. Az a törekvés, hogy a szülőházhoz gyakran már csak emlékeiben kötődő generációk magyar nemzeti tudata megmaradjon, illetve erősödjön, nem csupán hazafias álom. Valós nemzeti érdek, hiszen a kettős kultúrában felnövő, kettős lojalitású, más nyelveket anyanyelvi szinten beszélő, más államokban szavazó és így ott politikai tényezőnek számító magyarok hatalmas értéket jelenthetnek az anyaországnak. Ahogy Németh László mondta: "A diaszpóra lehet egy nemzet ereje is, ha dolgainkat közvetíti a nagyvilágnak, s a nagyvilágot közvetíti hozzánk." Máris számtalan "nagykövete", szószólója van a magyarságnak, akik hangot adnak a magyar érdekeknek a nagyhatalmak, az Európai Közösség országai és a világ- szervezetek előtt. A szórványban élő magyar közéleti vezetők számára - életkörükből kifolyólag - még tíz-húsz év áll rendelkezésre, hogy a következő generációt felkészítsék a nyugati és keleti diaszpóra magyar életének irányítására. Ezalatt az anyaországnak is kell döntenie, hogy fontos-e számára ennek a potenciálisan több millió fős közösségnek a magyarságban való megtartása. Ma gyakran úgy tűnik, hogy a saját gondjaik mellett nem marad elég figyelmük a határon kívüli magyar szórványokra. Ha a jelenlegi sorvasztó helyzet nem változik, akkor hamarosan akár el is felejthetjük, hogy 16 milliós magyarságról beszéljünk. Papp László New Haven, Con. s Magyar Könyveks ^ Zenék és Videók s-:s«ssH«sg 1 Dili !fe ► Rendelje meg INGYENES árjegyzékünket! Regények-Krimik-Szakácskönyv-Történelem-Szótár-Klasszikiis- és Népzene -Nóták stb BELE DANUBE Gifts - 217 East 86. Street, Suite 244 New York, NY. 10028 ^ Tel. cs fax (212) 79 1-7099 (Postacím, nem üzlethelység) Hétfő 11-7, Kedd—Péntek 9.30-Ó, Szombat 9-2 Internet Web Site http://www.hungary.com/blue-danube Vákár Tibor rajza Dr. SZABÓ ENDRE BELGYÓGYÁSZ SZAKORVOS ENDOKRINOLÓG US v. new yorki orvostudományi egyetemi tanár Cukorbetegség, pajzs mirigy problémák és egyéb hormonzavarok diagnózisa és kezelése 220 East 69th Street NEW YORK,N.Y. 10021 fi Telefon: (212) 628-5626 Appointment csak előzetes bejelentessél
