Amerikai Magyar Szó, 1996. július-december (50. évfolyam, 27-48. szám)
1996-10-03 / 37. szám
Thursday, Oct. 3, 1996 AMERIKAI MAGYAR SZO Amerikai Tanácsának közleménye Az Amerikai Tanácsnak munkája a Millecentenárium évében Tudatos és kitartó igyekezetünk célja az, hogy az amerikai magyarság egyesületei, intézményei és egyházai, csakúgy mint minden amerikai magyar otthon érezhesse magát a Világszövetségben és hajlandó legyen együttműködni egymással az összmagyarság érdekében. Úgy hisszük, hogy ezt a célt jelentős mértékben elértük ebben az évben. Jelenthetjük, hogy az amerikai magyarok szervezetei és közéleti vezetői vagy tagjai lettek a Világszövetségnek, vagy baráti együttműködéssel segítik munkánkat. Az ellenségeskedés és viszály amely oly sokáig jellemezte az itteni magyarságot a múlté. Azok is, akiket régi egyéni ellentétek választanak el, hajlandók a Világszövetség Amerikai Tanácsában együtt dolgozni. Továbbra is azon leszünk, hogy mindenki vallásra, politikai felfogásra, életkorra és Amerikába való érkezésének időpontjára való tekintet nélkül megtalálja a helyét közöttünk. Ebben a szellemben veszünk részt mindenütt, ahol a magyar egységet képviselhetjük. így képviseltetjük az Amerikai Tanácsot az Emigrációs Kerékasztal, valamint az Árpád Akadémia, Magyar Találkozó alkalmával is. * A Világszövetség Amerikai Tanácsa tagsága 54 egyesületre és 96 egyéni tagra emelkedett. Az együttes létszám mintegy 140 000 beleértve az egyházak, testvérségítő intézmények, iskolák, cserkészekés kulturális, társadalmi egyesületektagjait. Delegátusaink részt vettek a Világszövetség minden elnökségi és választmányi ülésén Budapesten. * Ebben az évben (10 hónap alatt) a bevételünk tagdíjakból 4710.- dollár, és kiállításra 604.- dollár, jótékony célra 3330.- dollárvolt. Ebben nincs benne a gálaest bevétele. Ugyanakkor az adminisztrációra és tájékoztatásra csupán a bevétel felét fordítottuk, mert minden munkát és a kiadások nagyrészét a tisztségviselők egyéni áldozatként vállalják. Összeállítottuk az Amerikai Magyarság 100 éve kiállítást, amelynek 84 tablója először a Világkongresszus alkalmából került bemutatásra Budapesten, mig júliusban Pozsonyban, augusztusban Erdélyben, majd októberben újra Budapesten lesz látható. Novemberben Clevelandban láthatják majd a Magyar Találkozó résztvevői. A kiállítás szervezésével kapcsolatban megkerestünk minden elérhető egyesületet, intézményt, egyházat, iskolát, cserkészcsapatot és médiát. Cimeiketösszegyűjtve ezek nyilvántartását kiadásra rendeztük. November 15-én a Magyar Köztársaság nagykövetével együtt szervezzük az "1100 magyar összehajol amerikai barátaival" vacsorarendezvényt. Ekkor az ország minden részében magyar családok meghívják amerikai barátaikat, hogy beszéljenek velük Magyarország történelmi szerepéről és mai életéről. Azok számára, akik ezt igénylik (térítés ellenében) biztosítjuk az erre az alkalomra készített 12 perces videoprogramot, amely az amerikai magyarok kimagasló eredményeit lesz hivatva bemutatni. papp ^szl0 1996 szept 13. folytatás a következő héten Dr. SZABÓ ENDRE BELGYÓGYÁSZ SZAKORVOS ENDOKRINOLÓCUS v. new yorki orvostudományi egyetemi tanár Cukorbetegség, pajzs mirigy problémák és egyéb hormonzavarok diagnózisa és kezd 0^0 220 East 69th Street NEW YORK,N.Y. 10021 Telefon: (212) 628-5626 Appointment csak előzetes bejelentéssel_____ 1849. OKTÓBER 6-a TIZENHÁROM HŐSE AULICH LAJOS tábornok (hadügyminiszter) DAMJANICH JÁNOS tábornok (országgyűlési képviselő) DESSEWFFY ARISZTID tábornok KISS ERNŐ altábornagy KNEZIC KÁROLY tábornok LÁHNER GYÖRGY tábornok LÁZÁR VILMOS ezredes, hadosztályparancsnok Gróf LEININGEN-WESTERBURG KAROLY tábornok NAGYSÁNDOR JÓZSEF tábornok POELTEMBERG ERNŐ tábornok, hadtestparancsnok SCHWEIDEL JÓZSEF tábornok, Pest várparancsnoka TÖRÖK IGNÁC tábornok, Komárom várparancsnoka Gróf VÉCSEY KÁROLY tábornok, hadtestparancsnok. Október 6. Magyarország történelmének ezeréves zarándokúján 1849-ben ezen a napon tizenhárom hazafival végzett a zsarnoki bosszú, mert a haza szabadságáért harcoltak. Damjanich János hatalmas termetű, testes, férfi; már- már a kényességig gondozott erős-szép szakáll, társai közt az egyetlen görögkeleti vallásé; ő éppen Arad várának egyik védője, vakmerő tábornoka, a város védelmében törött el a lába is: így ül a prices szélén a siralomházban. Megdöngeti a börtönajtót. A porkoláb hamarosan bekukkant.- Küldje be a hóhér urat! Beszélni akarok vele - mondja a parancsoláshoz szokott hang higgadtan. Bott Ferenc úr ott áll Damjanich előtt.- Uram, elvárom, hogy tekintettel legyen a törött lábamra... És... nagyon kérem, vigyázzon a szakállamra... - mondja vasember, és lesüti a szemét.- Meg lesz velem elégedve, excellenciás uram... - feleli a hóhér, amint átveszi Damja- nichtól a szép, vastag szivart, és azonnal rá is gyújt. Feje füstben úszkál a folyosón, amikor a porkoláb kifelé kíséri. Másnap hajnalban elbúcsúznak egymástól ők, tizenhármán. Ezt követően már jó korán négyszer fegyversor- tűz dörrenése csapódik ide a várárok felől. Négyen közülük már a földön hevernek, azon a földön, amelyet védelmeztek, s most rácsurgatják vérüket. Aztán megindul a menet, az aradi várárok felé, ahol kilenc alacsony és rosszul ácsolt bitófa várakozik... A menetből kiemelkedik egy szekér, rajta négy ember, biccen-döccen: a kocsis, egy fekete taláros pap, Bott Ferenc hóhér és Damjanich Jánosj a halálra ítélt tábornok. A szekér Hajnau "dísz- hintaja": egy szemeteskocsi. A mocskos deszkák fölött illatos mégis kemény füst úszik Damjanich szivarjából. Időnként bal kézzel kiemeli a szájából, míg jobb keze végigsimít a szakállon... Körülhordozza tekintetét, s ahol a közelben szempárát talál - belenéz. Akinek a szemébe tekint, lesüti a magáét: ki félelemből, ki szégyenből, ki borzadályból, ki elkeseredésből, ki megrendülésből. De senki sem állja. Néhá- nyan azonban ott fenn, a dombtetőn, intenek neki. A tábornok lekapja a sapkáját, és barátságosan visszaint. Aztán jönnek sorban... Damjanich látja, hogy a végére marad. Düh fogja el, hangosan odamordul a ki- végzőparancsnokhoz, Tichy őrnagyhoz:- A csatában mindig elöl voltam, most pedig az utolsó legyek...! - nem kérdés ez, hanem harsány harag és felháborodás. Tichy szeme lesu- nyít, mint másoké. - Sokra vitted! - kiáltja még Tichy őrnagynak. - Hóhérlegény lettél!... Aztán sorban, egymás után... Mennek, de előbb még egy kézszorítás, egy búcsúcsók az utána következővel. És kiszenvednek... Damjanich előtt Aulich halt meg, teste ott lóg a bitón. Damjanich János után is maradt azonban egy: legutolsónak Vécsey tábornok. Damjanich szivarját elhajítja, valaki odaugrik, felkapja, elrohan vele. Aztán lesegítik a szekérről, odabiceg a bitó elé; alá nem is férne, olyan alacsonyra ácsolták. Még odaszól Vécseyhez:- A haza ügye szent volt, s a mi halálunk új erőt ad neki. Csókkal búcsúznak, mint előbb mindegyik. Valaki, egy távoli hang, messziről jön - messzire megy - az ítéletet olvassa... Damjanich a nyakkendőjén babrál, majd hirtelen leveszi, és odanyújtja a hóhérnak:- Nőmnek, Emíliának küldöm... Mondja meg neki, hogy nem maga oldotta el, hanem én, saját kezemmel...- Egy pillanatig lehunyja szemét. - A többi, ami rajtam van, úgyis a magáé. A kötél is... Az ítéletolvasó hang hirtelen felerősödik ahogyan ilyenkor szokás: kegyelmet kér az elítéltnek, hangos szóval ... Egy rekedt hang, a kivégző- parancsnoké, válaszol - mert így szokás - háromszor egymás után:- Istennél a kegyelem! Ez a szokás. Aztán megkezdődik. A hóhér keze remeg, a hurkot rosszul illeszti, éppen a szakáiba. Damjanich hangja megreccsen: Lejjebb... Nem mondtam... Lejjebb! A közönyös bámészok is megrezzennek, a szép sűrű, néhány ősz szálat is bujtató szakáll most teljes hosszában előbuggyan. A hurok a nyakra kerül. De nem feszül meg. A tábornok alakja túl magas. Egy intés: két pribék ugrik oda, oldalt megragadják a tábornokot, térdre rángatják, * feszítik lefelé, rácsimpaszkodnak, percek telnek el, amíg bekövetkezik a halál... A hóhér megborzad, s egy pillanatra arra gondol: ígéretet tett az elítéltnek, kímélni fogja törött lábát... A holttestet hevenyészve ásták el, akár a többiekét. De Damjanich tetemét hamarosan elvitték Mácsára, és ott hántolták el Lahner György tábornoktársáéval e®ütt- Zsalus Z. 3.
