Amerikai Magyar Szó, 1996. július-december (50. évfolyam, 27-48. szám)

1996-12-19 / 48. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 19, 1996 Bécs-Budapest 1996 október-november A kritikus legtöbbször az az egyén, aki képtelen volt keresztül vinni azt, amit kegyetlen szigorúsággal elvár mástól. A kritika jó. Őszinte kritika hasznos, de csak rosszat, hibát látni ostobaság. Magyarországi napok kellemességét, szépségét összegyűjtöttem egy csokorra valót, amibe akaratla­nul belecsúszott pár csúnya, elhervadt virágszál. A rNuiv j ^ férfi hibázik az bűn. Ha a nő teszi, tévedés! A nők, a mindig szép magyar lányok, asszonyok, kezdenek újra ízlésésen szépek lenni, ami pár évvel ezelőtt nem volt látható, mert otromba, de a munkában praktikus magasszárú cipőben, konfekciós egyenruhához hasonlító, rosszul szabott ruhában, kabátban nem érvényesültek. Feltűnően sok hölgy öltözködik a legutóbbi divat szerint. Az idősebbek, mint régen kalapot hordanak. A hotel ruhatárában két 80 év körüli hölgy várakozik kabátjukra. Nézem a kalapjukat. Sikkes készítmény, csúcsos, amit Greta Garbo viselt a Ninocska c. filmben.- Tetszik a kalapjuk - mondom ismeretlenül.- Oh! Köszönjük - mondják fellobbant mosollyal. Az előtérben átadom Edit kabátját. Észreveszem, hogy a kedves mosolyú hölgyek közelednek Megdicsértem az ismeret­len hölgyek kalapját - tudatom Edithel németül. Ez szép volt tőled - mondja Edith. Az egyik hölgy megszólal tökéletes németséggel;- Nem volt teljesen szép, mert csak a kalapunkat dicsérte. A SZEMTELENSÉG CSIMBORASSZÓJA Az ostobák szerencséje, hogy a butaság nem fáj! A Népszabadságban M.G.P. aláírással dicsőítő cikk jelent meg Gyarmathy E. Miklósról a Follies Bergere elhalálozott igazgatójáról. A népszerű "Monsieur Michel" 88 éves volt. Két szerelmem van, szokta hangoztatni: A hazám és Párizs. Honfitársait ingyen engedte be a luxuslátványosságokhoz. A következő sorokat, csak a klasszikusá vált "CHUCPA" szóval lehet igazán érzékeltetni. Egy pesti házaspár elment Gyarma­thy irodájába és azt mondták: Mi nem akarjuk megnézni a műsort, mert nincs rá időnk, nem kaphatnánk meg a jegyek árát?! A BEST SELLER Ha a műveletlen téved, egye-fene. Ha a művelttel történik, megbocsáthatatlan bűn. A Magyar Enciklopédiát 22 szakértő professzor állította össze, hitelesítette és hagyta jóvá. "A bestseller (legjobban fogyó) csekély értékű, nagy üzleti sikert hozó, szépirodalmi mű, többnyire regény" Máshol: - felszínes, divatos, általában a kispolgári életet igénylő olvasmány, melynek szerzője megkerülő, vagy hamis módon veti fel és oldja meg a valósá­gos társadalmi és lélektani problémát. Máshol: - ismert képviselői többek között M. Mitchel, AJ.Cronin - jegyzi fel a jó professzorok egyike. A hosszú és felelőtlen tirádára magyarázat nélkül említem a következő neveket: Ernest Hemingway, L.Sinclair, J.B.Singer, Gore Vidal, Herman Wouk, John Grisham, akik büszkén élvezték a "Best-seller" erkölcsi és anyagi dicsőségét. Akármilyen jó a beszéd, ha hosszú, akkor rossz! Az Andrássy úti földalatti a megígért időben elkészült. Gyors, pontos. Tiszta. Az utazás minden percét élveztem Jack Hahn Babaház Én már egész zsenge ko­romban az igazmondáshoz szoktam, amiből arra lehet következtetni, hogy még zsengébb koromban hazudós voltam. Anyáin ugyan gyak­ran figyelmeztetett "kislá­nyom neked túl nagy a fantá­ziád. ami sok esetben nem jóra vezet". Igaza volt. Lehettem olyan 7 - 8 éves és már iskolába jártam, ahol a tanítónéni úgy karácsony táján levelet Íra­tott a Jézuskának (mert akkor még a Jézuskával leve­leztek a gyerekek és nem a Szántával), hogy ki mit sze' retne kapni karácsonyra. Én nagy gonddal és nagy ákombákom betűimmel pa­pírra vetettem, hogy minden vágyam egy Babaház. Baba­ház több szobával, konyhá­val, igazi kis bútorokkal, sparhelttel a konyhában, lá­bassal és fazékkal felszerelve. Minden nehézséget elkerülve közöltem a Jézuskával, hogy ez a csodaház hol kapható. "A Vidorék játéküzletében láttam". A levél elküldése után min­dennap mentem a kirakat elé, hol a többi kis gyerekkel együtt csodáltuk a játékautó­kat, a pöfögő vonatot és a Babházat. Kábái Böskével, akivel egy padban ültem az iskolában, megosztottam az örömteli várakozást és elmondtam neki, hogy én a Babaházat kértem a Jézuskától és biztos vagyok benne, hogy meg is kapom, mivel jól viselkedtem egész évben. Már alig vártam a Kará­csony Szent estéjét, míg végre csengetyűvel jelezték, hogy megjött a Jézuska. Tesvéreimmel együtt be­mentünk a szobába, hol a gyönyörűen feldíszített kará­csonyfa csillogott, égő gyer­tyákkal, csillagszórókkal és sok ajándékkal a fa alatt. A Mennyből az Angyal elének- lése után mindenki lázasan nyitogatta az ajándékait, csak én pislogtam gyanúsan, ke­resve a Babaházat. Kaptam én babát, labdát, cukrot, diót, mogyorót, de a Babház­nak híre sem volt. Anyám szerint rossz volt a póstajá- rat. "Talán jövőre nem felejt­kezik el rólad a Jézuska" - mondta anyám, amibe én bele is nyugodtam. Kábái Böskének karácsony után, természetesen első kér­dése volt, hogy milyen a Ba­baház. "Ó Bözsiként’ - mondtam - én ennél szebbet még nem láttam, a babáimat már mind beletettem, az egyik az ágy­ban alszik, Piroska nevű baba a karosszékben ül és a Babaház előtt egy játékkutya őrzi őket. Mindennapos téma volt kettőnk között a Babaház gyönyörei. Én izgalmasabb­nál izgalmasabb meséket találtam ki, amit Kábái Böske szájtátva hallgatott. Egyik nap éppen a sarkon búcsúzkodtunk az iskolából kijövet, mikor Bözsike félén­ken megkérdezte, hogy mikor láthatná a Babaházat. Micsoda utálatos gyerek - gondoltam - nem elég neki az én elmondásom, ő látni akarja. "Jaj Bözsikém, most nem lehet, a karácsonyra jött rokonok még nem mentek vissza Miskolcra". Pár napig nyugtom volt Bözsikétől, de nem adta fel, hogy ő is játszón és gyönyör­ködjön a Babházban. Én már minden elképzelhe­tő és elképzelhetetlen hazug­ságot összehordtam, csak­hogy Böskét távoltartsam szerény otthonunktól. Az járt az eszemben, hogy összeveszek vele, de rossz gondolatnak bizonyult, mivel egy csendes, békés kislány volt. Nem maradt más hátra csak a tűz. A színjátszáshoz megfelelő­en szomorúan mentem az iskolába, hol az első tízperc­ben Bözsikének részletesen elmondtam, hogy tűz volt nálunk. Konyhatűz. Sok min­den leégett és sajnos a Baba­ház is. Pár könnyet kitörültem a szememből, de megkönnyeb­bülten mentem haza, az ügyet befejezettnek tekintve. De nem úgy Kábái Böske. Aznap délután Kábái néni jött Bözsikével kézenfogva, hogy segítségüket ajánlják fel nehéz helyzetünkben. Tűznek nyomát sem talál­ták, csak egy tűzpiros arcú gyereket és egy magyarázko­dó mamát. "Az én kislányom nem egy hazudós gyerek, csak a fantáziája nagy, amit majd kinő". Ki is nőttem. Azóta sem hazudtam (vagy legalábbis csak nagyon szorongatott helyzetben). Évek múltán is állítottam, hogy a Babaház­nál nagyon szorongatott helyzetben voltam, tulajdon­képpen Kábái Böske volt a hibás. A nagyon kiváncsi ter­mészetével ő kényszerített hazugságra, ahelyett, hogy nap mint nap csak hallgatta volna a lenyűgöző meséimet a Babházról. Bittó Boldog Klára I Jack Hahn SÄÄ- I I l Utazik ü9(<j!'e^sséknfeHrcKi4nliat I \ Molnár I I Ä I I I iromal of m. Kellemes ünnepeket és boldog űj esztendőt kíván Dr. Salamon Tibor 225 E 79 St. New York, N.Y. 212-737-3586

Next

/
Thumbnails
Contents