Amerikai Magyar Szó, 1996. július-december (50. évfolyam, 27-48. szám)

1996-11-07 / 42. szám

6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 7, 1996 TTMrfTrnrMin —I— * Évfordulónaptár 1845 november 1-én született Teleki Sámuel utazó. Jó nevű grófi család sarjaként nem volt gondja a pályakezdéssel, a leg­jobb külföldi egyetemeken ta­nult, majd a kor szokása sze­rint katona lett. Alig múlt har­mincöt éves» bekerült a Parla­mentbe, de a politika mellett más kalandokra vágyott. Élete 1886-ban vett fordulatot, ami­kor Rudolf trónörökös jachtján összetalálkozott egy fiatal ten­gerésztiszttel s azon nyomban elhatározták, hogy elutaznak Afrikába. Teleki tizennyolc tonnányi felszerelésével elindult Afrikába, hogy eltüntesse Afrika térképén a még jócskán fellelhető fehér foltokat. Jelentős eredményeket ért el. A Kilimandzsárón ő jutott fel először az örök hó határáig, s ő mászta meg először a Kenya-hegyet. Ő fedezte fel a kontinens két nagy sós tavát, az általa elnevezett Rudolf és a Stefánia-tavat, valamint egy működő vulkánt, melyet Telekiről neveztek el. Sok viszontagság érte, mielőtt elindult száznyolc kilós volt, amikor hazatért Erdélybe hatvannégy kilós. (1916 március 10-én hunyt el.) 1990 novemberében hunyt el Alberto Moravia olasz író, költő, esszéista, hazájában a realista regényírás fő képviselője. Műveiben a társadalom szorításában küszködőemberi sorsokat ábrázolta. Ismert művei: A római lány, Egy asszony meg a lánya, Római törté­netek, Gyilkosság a teniszpályán. 1910 november 20-án halt meg Lev Tolsztoj orosz író. Részt vett a kauká­zusi, majd a krimi háborúkban s lesze­relése után kezdte megírni a Háború és béke című monumentális regényét, mellyel a múlt századbeli orosz élet realista képét adja. Anna Karenina (1875) c. regényében a merev konven­ciókat állítja szembe a humánummal. 1869 november 17-én nyitották meg a Szuezi-csatornát. Építésén tíz éven át több mint nyolcezer ember és 368 teve dolgozott. Világítótornya ívlámpáit Port Saidnál a francia Alliance Társaság generátorai látták el. Tervezését az egyip­tomi kormány megbízásából 1854-ben kezdte el Ferdinánd de Leesseps francia mérnök, diplomata és 1859-től ő vezette annak építését. Porból vagy és porrá leszel Akinek megadatik, hogy megszülethet, annak - kinek korábban, kinek későbben - egyszer itt kell hagyni ideig­lenes földi pályáját s távozni kell a túlvilágba. Az egyszerű szegény embernek úgy mint a milliárdos császárnak, királyoknak, nagyuraknak. E tekintetben kivétel nincsen, csúszópénzzel vagy egyéb anyagi javakkal ugyan bizo­nyos időre meg lehet hosszabbítani az életet, de ezt végtelenné tenni nem lehet. Mindenkit elkísérnek utolsó útjukon a végállomás­ra - a temetőbe. Mindenszentek ünnepén s a halottak napján e dolgok­ban elgondolkozunk. E napokban a temetőkben koszorúkkal, virágcsokorral, gyertyafényekkel emlékezünk szeretteinkre. Az ötven - száz évvel ezelőtt meghaltak- nak a domborodott sírjuk homorúakká alakultak, behorpadtak, benőtte őket a gaz. A fából készült keresz­tek és fejfák megkorhadtak és düledeznek, jelezvén - minden elmúlik egyszer. Szerintem ez az igazi és "natúr", amikor a porból lévő ember lassan egyesül az anyafölddel - porrá lesz, vasak és betontömegek nélkül. Ezekre már ritkán kerül virág, de minek is, hiszen manapság sokan még attól se riadnak vissza, hogy a friss virágokat a sírokról leszedjék s aztán a piacon áruba bocsássák. Hát ide jutottunk - megrongálják a sírköveket, feltörik a kriptá­kat, a sírokról lopják a virágokat. Minden évben elviszem a megemlékezés virágait a Jab- loncai, Csécsi és Nagyszalán- ci temetőbe, ahol családunk elhúnytjai alusszák örök ál­mukat. Édesanyám, az anyós, további felnevelőim. Két évvel ezelőtt a szerencse folytán megtekinthettem Ka­nadában a temetőket Wel- landon, Port Colbornéban és Hamiltonban. Az utóbbiban fekszik már 44 éve édesa­pám. E temetőket járva, eze­ket és környezetüket látva - jutott eszembe szebbnél szebb gondolat... Kanadával kezdem a Ha- miltoni temetőben. Ottlétem alatt érthetően első utam ide vezetett apám sírjához. Leróttuk a kegyeletet. A sík temetőn, melynek felszínét géppel kaszálják, nincsen domború sírhant sem. A síron csupán egy pici beton­lap jelzi az alatta fekvő ne­vét. Egyszerű, gyakorlati, pompamentes, könnyen kar­A kanadai temető bantartható, szinte megtisz­telő, mentes minden beton tömböktől. Igen, az emléke­ket talán a szívünkben kell őrizni és ne a betontömbök legyenek tanúi a meghaltak- nak. Úgy vélem, ott e tekin­tetben másképpen és jobban gondolkodnak mint nálunk. Meglepődtem a mi egyik temetőnkön, ahol az üres területet és a sírközti terüle­teket benőtte a méteres fű, a gaz. A további két temető­ben ugyan tisztaság és rend van, no a betonvárakká épí­tett sírok két méter mélyig a fődben s majd egy méter a föld fölött—Mint az ókori piramisok és kripták, helyen­ként a sírok vasrácsokkal is bekerítve, szinte olyan elri- asztóak. De hát ez a - rossz és ízléstelen divat, - sajnos a mi családunk is így csinálta ezt, fűtve a tömeg lélektan­tól. Az utolsó években mind­inkább elterjedt a nálunk említett temetőben a művirá­gokkal és műkoszorúkkal díszített sírkövek. Minden tisztelet a holtaknak, emlé­küknek, ám a művirágok és koszorúk - legalább is szá­momra - igen rossz benyo­mást keltenek. Azt hiszem a megemlékezés legyen az áhí- tatos elgondolkozás a sír fö­lött, a múlandóság felidézé­se, egy szál vagy csokor élő­virág, gyertya lángja - de nem a betontömeg és a giccses művirágok és koszo­rúk. Egyik professzor barátom, volt iskolatársam beszélge­téskor e témával foglalkozva mondotta: Sanyi, én meg­hagytam, hogy engem ne a betonok közé, hanem a föld­be temessenek el, és csak egy szerény fából készült fejfát állítsanak a fejem vé­gébe. Úgy mint valamikor volt, hiszen porból lettem, hát legyek porrá, egyesüljek az anyafölddel. Talán szebb óhajt és igazságot nem is mondhatott volna. Felmerül bennem a kérdés, az idők elteltével ki fog ezen betontömegekre virágot hoz­ni, gyertyát gyújtani. A mai fiatalok érdeklődése más irányba terelődik. Ám mi lesz ezekkel évtizedek vagy évszázadok múlva, kik és hová fogják elraktározni. Az emberiség születik és meg­hal, mindenkit el kell temet­ni, de a világ területe nem lehet csak temető. Olvastam a Vasárnapba, hogy az egyik nyugdíjas egész nyugdíját azért rakos­gatja és gyűjtögeti, hogy majd legyen miért őt elte­metni. Hát Kanadában ezt a problémát nagyon okosan oldották meg. A még élők, de idősebb emberek, a város Temetkezési vállalatától megveszik a temetőben sír­helyet. Ezt a térképen beraj­A szlovákiai temető zolják s a temetőben cöve- kekkel -és névvel - vagy szám­mal - megjelölik. Aztán ennél a vállalatnál megren­delik a temetést is, megad­ván milyen sírkövet és mi­lyenfeliratot akarnak, milyen legyen a temetés. Ezt kifize­tik s erről a megrendelés másolatát és a nyugtát idejé­ben átadják a legközelebbi hozzátartozónak, illetve a városházának. Gondolom, ez nálunk is lehetne így, annál is inkább, mert azért furcsa dolgok azok, amikor a temetőkben már ott állnak készen a nagy betontömegek a még élőknek, neveikkel együtt és ők időről időre akaratlanul is meglátogatják a helyet, ahol majd egyszer örök pihenőre térnek. Lélektanilag, azt hi­szem ez eléggé nyomasztó, még akkor is, ha tudjuk, egy­szer mindenki meghal - vagy­is porból vagy porrá lesz. Iván Sándor Kassa Olvassa a Magyar Szó-t! f NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE ^ MAGYAR NYELVŰ RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ MŰSOROK Hétfő, reggel 9:30-10:00, Manhattan cable tv. 17-es csat. Hungarian Magazine Extra Szerda, este 11:00-12:00, Queens cable tv. 57-es csatorna Hungarian TV Magazine of Queens Szombat, délután 4:00-4:30 WNYE New York-ban a 25-ös csatornán fogható Hungarian TV Szombat, d.e 10 órakor Manhattan cable tv. 34-es csat. Megismételve hétfő d.e. fél 10-kor a 17-es csatornán Hungarian Magazine Extra Vasárnap, déli 12:00-13:00, WKDM - AM 1380 Hungária Rádió New York Vasárnap este 7:00-8:00, WRSU-FM 88.7 (35 mérföldes körzetben fogható) 1 New Brunswick Magyar Rádió jj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents