Amerikai Magyar Szó, 1996. január-június (50. évfolyam, 1-26. szám)
1996-03-07 / 10. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 7, 1996 Távol és közel A magyarság nem elsősorban földrajzi kategória. Élhet valaki sokezer kilométerre Magyarországtól, egy másik öiszág büszke és hasznos állampolgáraként, és vallhatja magát részben vagy egészben magyarnak is. Bárhol is élnek, a magyarság idén ünnepel. 1996. a Hon foglalás 1100 éves évfordulójának éve. Magvaroiszág a Millecentenarum érében több mint 1100 rendezvénnyel váija magyar és nem magyar vendégeit, az oiszághatáron innen és túlról. Jöjjön el 1996-ban. bogy a lelki-szellemi összetaitozás érzését néhány közös élmény is erősítse! TOURIXFORM: 1052 Budapest,Sütő u.2. TeL:(361) 117-9800 Fax.:(361) 117-9578 Internet: E-MAIL ADDRESS: tourinform hungary.com Homepage: http://mni'.biingary.com/tourinfom/ ■ T---'. M 7** .A Olvasóink újak Tisztelt Szerkesztőségi Mint mindig március első hetére küldtük az újságra az előfizetést, mert a férjem akkor született 2-án, meg másra is. De régen volt. Nem voltam itthon, lányomat kértem meg, hogy csinálja meg a csekket. Elküldtem 135 dollárt, az előfizetésemre, a többi adomány. Hogy meddig tudom küldeni nem tudom. Nehéz az írás, de a látásom még jó. Sok jó egészséget kívánok a szerkesztőségben dolgozóknak. Erőt és kitartást. Baráti szerettei Barbara Fürjes Szeretném megújítani előfizetésemet az újságra 1 évre. Nagyon szeretem Claire Kenneth cikkeit, az első amit kiolvasok az újság megérkezésekor. És az egészségügyi rovatot. Maradok szeretettel hű olvasója az újságnak Julia Kárpáti Kedves Szerkesztők! Az újságon keresztül tisztelettel üdvözlöm Daróczy Irénke színművésznőt, aki jó szívével segíti a Magyar Szó-t. Jó egészséget kívánok neki, sok-sok évig! Minden jót kívánok mindenkinek Ferenczi Amália Tisztelt Szerkesztőség! Kérem a címemet átjavítani, mert elköltöztem az unokámhoz. Már 99 éves vagyok, szép kor, míg nincs baj, de engem nagyon megtámadott a reuma, a lábam, a kezem fáj, de még jó étvágyam van. A lapot alig várom, hogy kézbe kapjam, meg vagyok vele elégedve, majd rövidesen egy kis adományt küldök. Maradok hűséges olvasójuk, amig élek Vera Gyurkó Szegény élet a gazdag Japánban Elégedetlenül és boldogtalanul Háborogtak a japán médiák, amikor a kormány a közelmúltban elemezte a lakosság általános hangulatát, és arról felettébb borúlátó képet festett. Az elmúlt fél évszázadról szóló beszámolón azonban kijózanító realizmus sugárzik keresztül. "A háború utáni években Japán ugyan jelentős gazdasági növekedést ért el, az emberek azonban jóval kevésbé boldogok és elégedettek, mint számos más országban" - hanzott az elemzés fő megállapítása. Ami a részleteket illeti, az érintettek főként amiatt panaszkodtak, hogy rendkívül kis mértékűek a lakások, az árak szinte minden téren az égig érnek, túl hosszú a munkaidő, s túl kevés a szabadság, továbbá fejletlen az infar- struktúra. Ezek tehát az elégedetlenség fő okai. Az a japán lakosság, amelyik olyan sokat tett a gazdasági csoda és az exportoffenzíva érdekében, nem volt és ma sem képes arra, hogy saját életszínvonalát növelje. A túlnyomó többség még mindig 30-40 négyzetméteres lakásban - ahogy mondják "nyúlketrecben" él - ami általánosnak számít. Egy ilyen minilakásért a bér megközelíti az ezer dollárt havonta. Aki pedig Japánban megengedheti magának a több mint luxusnak számító mintegy száz négyzetméteres lakást, az havonta akár négyezer dolláros lakbért is fizethet. Ugyanakkor a bérek és az árak közötti olló egyre szélesebbre nyílik. A"High -Tech"csodaországában az infarkstruktúra katasztrofális helyzetben van. Japánban nem szívesen ismerik be, hogy a lakosság csaknem kétharmada még mindig úgynevezett"gugolósvécével" rendelkezik. Ami pedig a közlekedési viszonyokat illeti, a nagyvárosi lakosok jelentős többsége átlagban három-négy órát utazik otthona és munkahelye között. A csillagokat "súrolják" az iskola, illetve az egyetem költségei, ami a legtöbb családapát arra kényszeríti, hogy gyermekeik oktatási ideje alatt teljesen lemondjanak például a szabadság alatti utazásokról. De nemcsak az oktatás költségei magasak, hiszen tavaly 155 termék és szolgáltatás árát vizsgálva egy nemzetközi összehasonlításban Tokió és Oszaka magasan verte az egész világot. Habár a lakosság 90 százaléka a középosztályhoz tartozónak tartja magát, mégis egyre többen panaszkodnak. A jelentés azzal fejeződik be, hogy a szigetország lakossága az elmúlt esztendőben szegényebb lett jó néhány illúzióval. Az emberek elvesztették hitüket az addig tökéletesnek tartott szervezési és építési tehetségben. Ezért a tanulmány kapcsán egyáltalán nem tűnik meglepőnek az a végkövetkeztetés, hogy még a gazdag Japánban is lehet rendkívül szegényen élni. Kéijük küldje be előfizetését
