Amerikai Magyar Szó, 1996. január-június (50. évfolyam, 1-26. szám)

1996-04-04 / 14. szám

Thursday, April 4, 1996 AMERIKAI MAGYAR SZO Kriaszter Attila A VILÁG HÚSVÍTJA Ahogy az éjszaka felváltja a nappalt, ahogy az olvadó hó alól előbújnak a hónapokkal korábban elrejtőzött színes virágok, úgy váltják egymást szürke hétköznapjaink és emlékezésre indító piros ün­nepeink. Az újévi és a vízke­reszttől hamvazószerdáig tartó karneváli örömet, ha­tártalan vígasságot csak rövid hetekre váltja fel a hívő em­berek csendes, befelé forduló szakrája, a böjt, hogy a hi­deg, tavaszi szelek újra el­hozzák az újjászületés, az élet mámoros misztériumát, a szerelem és termékenység állandó csodáját, melyet a kereszténység, mint egyik legnagyobb ünnepét üli meg. Húsvét. Embereketválaszt- hatnak el kontinensnyi távol­ságok és évezrednyi időkü­lönbségek, mégis egyformán vigyáznak emlékeikre, ha­gyományaikra, megszentelt szokásaikra. A fetisizmusban hívő emberiség minden ün­nepkörhöz választ magának tárgyakat, színeket, ételeket. í Karácsonyra a fenyő jutott, a zöld, az angyal és a fehér, húsvétra az aranyeső és a barka, a piros, a tojás, a nyúl és a bárány. Szimbólumok ügyes megfejtőin, bölcs és kitartó néprajztudósokon a sor, mindezeknek értelmet, jelentést adjanak. A világ népei szerencsére vigyáztak őseik értékeire. A tojás az élettelenből szü­lető élet, így az újjászületés, a termékenység szimbóluma. A világtojás vagy őstojás jel­képe a legkülönbözőbb, egy­mástól legtávolabb eső mito­lógiákban domborodik elő a vízből vagy a semmiből: a görögöknél éppúgy, mint a keltáknál, finneknél, poliné­ziaiaknál, vagy szinte isme­retlen afrikai törzseknél. Kí­nában a tojást mindennek a kezdeteként tisztelik, egy új- guineai törzs nyelvében a tojás egyben a családot is jelenti. Van, ahol azt hiszik, a világ egy kettévágott tojásból lett, máshol tojásból kelt ki az első istenség. Erdély boldo­gabb korszakaiban a székely parasztok tojást dobtak az ég felé, mert Tündérország-Er- dély szépe, Tündér Ilona tojta a Napot. A világ köldö­ke Delphoiban ma is látható, mint hálóval borított féltojás. Az avarok vagy az északi népek tojást tettek az el- húnyt mellé a sírba, hogy életre kapjon, az ókori egyip­tomiak meg tojásnak hívták azt a legbelső koporsót, amely a múmiát rejtétte. A sumérok már 4500 évvel eze­lőtt strucctojást helyeztek a királysírba. A nyúl, mint az áldott ter­mékenység szimbóluma kie­gészíti a tojást, s már a korai Mária ábrázolásokon is meg ________HUStfÉTT iMHIBPlil. I A feltámadás, a termékenység és az életöröm együttes ábrázolása a Kos je­gyében egy XIX. századi grafikán jelenik. A görögök Aphrodi­ténak áldoztak a termékeny szerelem állatával, a mexikó­iak a Holddal, az életerővel hozzák összefüggésbe, mint éjszakai állatot, a bölcs- Ambrus püspök változó szí­nében a feltámadás jelképét látja. De hogyan élnek a húsvéti szokások ma a világban. Azt gondolnánk, kevésbé, mint karácsonykor, pedig téve­dünk, a világ civilizáltabb nyugati felén, de legfőkép­pen aZ angolszász államok­ban még "húsvétfát" is állíta­nak a böjti napokat köve­tően. A tavaszi cserjék ágait vázába állítják, azokat pedig apró, festett tojásokkal, apró díszekkel ékesítik, akárcsak a fenyőt adventkor. Angliában még ma is sok helyen járnak fiatalok házról házra húsvét előestéjén, ál­arcban, feketére festett arc­cal, szalagokkal díszített ru­hában. Más szigetországi vidékeken tojáskoccintáson mérik össze erejüket és sze­rencséjüket a népek, persze akié ép marad, az nyer, csak a tojás veszít, mert megeszik. Írországban vasárnap sza- lonnás tojást szolgálnak fel, melyet előző este készítettek, s csak a kakas jelzése után fogyasztható. Kivéve a nagy­pénteken tojt tojást, mert azt egy évig tárolják. A skandináv országokban, de legfőképpen Izland szige­tén, a húsvét igazi fesztivál, hiszen ott a hosszú, sötét tél után a nyár első hivatalos napja, s a hiedelem szerint a Nap örömében néhány má­sodpercre táncra is perdül az égen. S minthogy a halak lassabban ébrednek vízi ál: mukból, s állítólag kézzel is foghatók, az ügyes horgászok asztalára kerülnek ünnepi ételként. Ausztriában a hús- vétkor házasságot kötő ifjú pár tojástáncot jár, s ha a tojások épek maradnak, biz­tosított a hosszú, boldog frigy. Thüringiában a mai napig gólyával ékesített to­jást ajándékoznak a szülők a keresztgyermeküknek. Baden tartományában nagypénteken tojással kedveskednek egy­másnak tanárok és diákok, Schleswig tartományban a fiatal lányok üres tojáshéjat helyeznek a küszöbre, s a- melyik férfi elsőként lép rá húsvét napján, annak foglal­kozása lesz a jövendőbeli hivatása is. Magyarországon tojást fes­tünk, tormát reszelünk, küz­dünk a kötözött sonka szele­telésével és a könnyeinkkel. Locsolkodunk vagy elmene­külünk a szagosvízzel csön­gető idegen kisfiúk elől, s várjuk az ünnepet felváltó szürke hétköznapokat, újabb önfeledt örömet, belső nyugalmat, gondtalan bol­dogságot adó napok köves­sék, S közben vigyázunk ha­gyományainkra, megszentelt szokásainkra. Illés Sándor Húsvéti harangszó Nagypénteken a harangok Rómába szálltak, és csak szombaton jönnek vissza, hogy alkonyaikor a feltáma­dást hirdessék zengve. Ma újra megszólalnak, és szavuk felkavarja bennem az emlé­keket, érzem a régi foszlós kalácsok ízét, és hallom újra a mama hangját. Két emlékezetes húsvétot melengetek a szívemben. Az egyik az 1941-es, a másik meg a háború utolsó előtti évének húsvétja, 1944 feltá- madásavalahol Oroszország­ban. 1941-ben is ilyenkor, április derekán ünnepeltük a húsvé­tot. Nagycsütörtökön hang­zott el Horthy hadparancsa: "Előre, az ezeréves magyar határokig!" Akkor már lán­golt Európa, Belgrádot virág­vasárnapon lebombázták, a német hadigépezet mozgás­ban volt újra, s a magyar csapatok is átlépték a határt Szegednél és Bajánál, hogy visszafoglalják a Trianonban elcsatolt Délvidéket. Akkor egy napilap szerkesztőjeként éltem Zomborban, és meg- éreztem, hogy a történelem közeledik súlyos léptekkel. Fülünket a rádióra tapasztva ültünk riadtan, de az előt­tünk álló változásoktól meg- részegülve az éjszakában, várva a hajnalt. Visszavonuló csapatok menetelése verte fel a csendet, lovak patája szikrázott a kőkockákon, ágyúk vasalt talpa dübörgőtt, remegtek az ablakok. Megjelentek a csetnikek is teljes harci díszben, de azért a textilkereskedések előtt hosszú sorban álltak az asszonyok: magyar zászlóra való anyagot vásároltak. És varrták a lobogókat selyem­ből, kipirultan, lopva egész éjszaka. Emlékszem, magam­ra zártam a szerkesztőségi szoba ajtaját, és megírtam az ünnepi vezércikket húsvétra, ez volt a címe: "Magyar fel­támadás!" Személyesen vit­tem a szedőterembe, és a gépmester azt az utasítást kapta, csak akkor indíthatja el a körforgót, ha már meg­érkeztek a magyar csapatok. Ő azonban idő előtt megin­dította a gépet, s a rikkan­csok kifutottak a lappal az utcára, amikor még tele volt a város visszavonuló, lövöl­döző szerb katonákkal. Fél óra sem telt el, amikor két csetnik keresett a szer­kesztőségben. Csak előttük néhány perccel távoztam el, persze halálra rémültem, mert érzékeltem a veszély nagyságát, hiszen hallottam tisztán, a főutcán harsogták a rikkancsok a főcímet: "Ma­gyarfeltámadás!" A lakásomat is messze elkerültem, a vár­megyeház előtti parkban ültem egy pádon vacogva, amíg meg nem érkeztek a Bezdán felől bevonuló gyors­páncélos magyar egységek. Akkor már virágban és zász­lódíszben várta Zombor a történelmi fordulatot. Engem meg a háború után vártak haza a cikk miatt, de a mama elrejtett akkor, s ami­kor egy éjszaka nekivágtam a nagyvilágnak, a hontalansá­got vállalva, sírva lelkemre kötötte: "Menj, fiam, és sose nézz vissza. És ne írj többé!" Azóta én állandóan visszané­zek, és az írásról sem tudtam lemondani. A másik emlékezetes hús­vét színhelye egy kis orosz falu, 1944-ben jártam ott mint a Tábori Újság egyik szerkesztője. Részt vettem egy magyar ezred ünnepi tábori miséjén, a falu főte­rén, ahol a pihenőben lévő katonák mellett ott kíváncsis­kodtak a falu lakói is. Néz­tem a meggyötört parasztar­cokat, és döbbenten tapasz­taltam, hogy úrfelmutatáskor a falu népe is térdre hullott, a mellét verve hányta magá­ra a keresztet. Sírtak az öreg muzsikok. Máté atya kezé­ben megremegett az oltári- szentség, és hangosan ezt kiáltotta égre fordított arc­cal: "Köszönöm, Uram, hogy őket is megváltottad!" Mintha forgószél kapott volna fel. Sose felejtem el azt a pillanatot. Azóta hiszek a feltámadásban... Dr. SZABÓ ENDRE BELGYÓGYÁSZ SZAKORVOS ENDOKRINOLÓGUS v. new yorfci orvostudományt egyetemi tanár Cukorbetegség, ppjzsmirigy problémák és egyéb honponzavarok diagnózisa és * ? kezelése 220 East 69th Street NEW YORK,N.Y. 10021 Telefon: (212) 628-5626 Appointment csak előzetes bejelentesse! 9.

Next

/
Thumbnails
Contents