Amerikai Magyar Szó, 1996. január-június (50. évfolyam, 1-26. szám)
1996-04-04 / 14. szám
8. Thursday, April 4,1996 AMERIKAI MAGYAR SZO Fürge ujjak a zongorán A márciusi ünnepély hallgatói talán először élvezhették Kiss Krisztina csodálatos Liszt-játékát, de a koncertlátogató közönség évek óta figyelheti ennek a kivételes zongoraművészi karriernek alakulását. Tanuló éveit azok az óriási tanáregyéniségek irányították, akik talán az un. művészvilágban sohasem jelentek meg, de hírűket-nevűket tanítványaik megőrzik és továbbviszik. Mint a szivacs, úgy szívta magába Krisztina ezeket az útmutatásokat, amihez persze különleges tehetsége is hozzáadódott. Legendás memorizálási képessége hozzásegítette, hogy a tanulóévek alatt óriási repertoárra tett szert, s a Liszt-művek iránti vonzalma is már ilyen fiatal korában elkezdődött. Mindez a Liszt Ferenc Zeneakadémián magától adódott, hiszen a termek a róla készült festményekkel, relikviákkal vannak díszítve, a falak árasztják magukból Liszt szellemi jelenlétét, Liszt, minden idők legnagyobb zongoraművésze, játékát az egész világ csodálta, műveit szinte senki más nem tudta lejátszani. A zongora poétája volt Chopinnel együtt, akivel baráti viszonyban állt. Chopinnal szemben azonban Liszt egy óriás, robosztus egyéniség, a hangszer mint egy zenekar szól kezei alatt. Nem véletlen, hogy Beethoven szinfóniáit átírja zongorára. A Liszt-műveket megszólaltató zongoraművészek kevés kivételtől eltekintve, elsősorban férfiak, s közöttük mi magyarok természetesen előkelő helyet foglalunk el. Krisztina mesélte, kb. tíz éves lehetett, mikor Magyarországon először hallotta Cziffra Györgyöt, Liszt rapszódiát játszani, s az élmény hatására elhatározta, így szeretné valaha ő is ezeket játszani. Később két tanárában, Rados Ferencben és Zempléni Kornélban tanár és tanítvány a Liszt-szeretetben szerencsésen egymásra talált, s nem akadt olyan nemzetközi verseny, ahol ne játszott volna valamilyen Liszt-művet. 1980-ban Cincinnatiban, megnyeri azt a versenyt, aminek díja egy bemutató koncert az Alice Tully Hallban, s ennek az eredménynek köszönhető, hogy a híres Juillard Schoolban ösztöndíjjal tanulhat. Ide tulajdonképpen már érett művészként érkezik, de a világhírű Sándor György irányítása alatt szerezte meg az igazi zenei felszabadultság érzését, tanulmányainak végső betetőződését és a felkészültséget egy nemzetközi karrierre. Annak a bizonyos legendás gyors tanulási készségének köszönhető, hogy az egyik legrangosabb egyetem,a Rutgers gálaestjére két alkalommal is "beugrásra" kérik fel, majd harmadik alkalommal egy hatalmas sikert arató önálló Liszt- Chopin est megalapozza amerikai karrierjének alapjait. 1990-ben aztán megszületik az ötlet, hogy Kiss Krisztina magyar zongoraművésznő egy kb. tíz évig tartó koncertsorozat keretében lejátssza Liszt összes zongoraművét, átiratát, vagyis mindent, amit a zeneszerző valaha is leírt. Ez egy olyan egyedülálló vállalkozás, amivel rajta kívül még senki nem próbálkozott, pláne nem nő zongorista. A zenekritikusok és kétkedők azonban lassan kénytelenek elhinni, mert ennek bizony már lassan hat éve. Ami pedig a Liszt-zongoraművek mennyiségét és nehézségét illeti, ahogy azt előzőleg említettem, olyan különleges fizikai és szellemi tulajdonságokat igényel, amire csak kevesen képesek. Hogy egy példát említsek, a kéznek hihetetlenül nagy tágulási képességgel kell rendelkeznie, ami egy fizikai adottság. A másik a mennyiség problémája. Liszt 75 éves koráig szakadatlanul alkotott, elsősorban zongorára, s emellett, minden művet, amit csak meghallott és szeretett, átírt zongorára, operákat, dalokat, szinfóniákat. Arról kérdeztem Krisztinát, hogyan készül ezekre a koncertekre, s elmondta sokat olvassa a Liszt-irodalmat, hallgatja a megjelent felvételeket, de ezeket semmiképpen sem akaija utánozni. S aki valaha is hallotta őt játszani,bizonnyal tanúsíthatja, mert olyan tisztán gyöngyöznek ujjai alatt a futamok, a "forte" részeknél pedig valaki látta csodálatosképpen "megmozdulni" a zongorát... Kívánunk neked - azt hiszem minden magyar nevében tehetjük - további erőt, egészséget, sikereket céljaid eléréséhez! Vilmányi Zita * Uj Operaház a washingtoniaknak? Placido Dom ingot legutoljára Verdi "A végzet hatalma" c. operájában láthatta a közönség a new yorki Metro- politán színpadán. Természetesen az előadásokra, amelyben Domingo, Don Alvarot, egy inka származású nemesembert alakít, minden jegy már elővételben elkelt. Kevesen tudják azonban, hogy Domingo talán a jövőre is gondolva, nemcsak énekléssel foglalkozik. Például a három tenor legutóbbi koncertje Los Angelesben már az ő fejében is megfordult. Olyanannyira, hogy üzleti tárgyalást is kezdeményezett, ahol sajnálattal közölték vele, hogy a szerződést már Rudas Tiborral írták alá. Domingo nem esett kétségbe, mível így "csak" énekelni- e kellett, de így is szép összeget kasszírozott be. Ha manapság éppen nem énekel, úgy a nem létező, úgyis mondhatnánk, egyelőre Deák Pál nem létező Washingtoni Operával van elfoglalva. Épület és állandó társulat ugyan nem lévén, ő szervezi a fővárosiaknak az előadásokat. Alkalmi társulatokat, kijelöli a soronkövetkező darabokat, szemrevételezi az előadások alkalmi színhelyét. Az utóbbi pár napban azonban elképzelhetővé vált, hogy igazi opera igazgató legyen. Saját társulattal és ami eddig elérhetetlen álom volt, saját épülettel. Az egyik arúház csődöt jelentett a város kereskedelmi negyedében. Az épület elég nagy és jól megközelíthető ahhoz, hogy ott egy állandó színház működjön. Rendelkezésére áll elég parkolóhely, a környéken éttermek üzemelnek. A tulajdonosok örömmel fogadnának egy kis életet ebben a kissé megfáradt negyedben és még anyagi áldozatra is hajlandóak volnának érte. Akárhogy is az épület eladó. Annak átalakítása a színház számára lehetséges lenne, persze a költségek kétharmadát tennék ki, egy újonnan felépítettnek, de ez részlet kérdés. Már jelentkezett is egy gazdag özvegy, aki hajlandó lenne invesztálni és megvenni az árúházat és azt operává alakítani. Az ügy teljes egészében még nem zárult le, de szurkoljunk Placido Domingo- nak, hogy saját színházában énekelhessen és a washingtoniaknak, hogy sok év múltán, újra operaházuk legyen. Deák Pál Túra és Távlovasok I. Világtalálkozója Kecskemét a "hirös város" ad otthont a millecentená- rium alkalmából meghirdetett lovastalálkozónak. A lovasturizmus a magyar turizmuspolitika egy prioritása, de ezt az adottságot, turisztikai vonzerőt, lehetőséget eddig nem sikerült kihasználni. 1996. a magyar államiság 1100 éves évfordulója s ez az év megismételhetetlen lehetőségeket kínál, hogy egy nagyléptékű turisztikai program vegye kezdetét szeptembertől. A Honfoglalás egyik központi szimbóluma ugyanis a ló, lovaglás, lovas harcmodor, s meglévő 240 vendéglátó lovasegyesület a "Magyarország lovasparadicsom" jelkép megőrzését J tűzte ki célul. Az első lovas világtalálkozó lehetőséget ad arra, hogy a külföld a lovas szimbólumon keresztül tisztelegjen a magyar államiság előtt, így a rendezvények ünnepi eseményei kapcsolódhatnak a hivatalos ünnepségekhez. Ez a világtalálkozó és az annak részét képező szakmai (civil, tehát nem professzionális sport) versenyek, rendezvények elindíthatnak egy olyan nemzetközi méretű megmérettetést, amelynek résztvevői nem a sportolók, hanem a világ minden részéből Kecskemétre érkező turisták, a lovasegyesületek tagjai és a kínálat immanens részét képező "lovas-ipar"* A rendezvénysorozat, amelyre még jelentkezést elfogadnak 1996 szeptember 10 és szeptember 24 között kerül megrendezésre. Az első napokban a vendéglátók lovas csillagtúrák keretében megismertetik vendégeiket a környék földrajzi, kultúrális, történelmi nevezetességeivel, népi hagyományaival. 30-40 km-es túrákat tesznek, s lóháton vagy fogaton indulnak a központi rendezvények színhelyére. Lovasbemutatók, lovaskavalkád, fajtabemutatók, távlovagló verseny, a Világ Legszebb Lova választás, lovasoktatók és állatorvosok konferenciája gazdagítja a kéthetes programot, melyre az előzetes számítások szerint 25 000 vendéget varnak. Koppány Márja Mindenki hazája Egy gyermek születik a végtelen idő egy pontján, egy országban, egy házban, egy családban. Az asszonyt, aki eteti, becézgeti, öleli, így szólítja: anyu. A férfit aki felemeli, táncol vele, megmutat dolgokat, így nevezi: apu. A gyermek nő, kitapasztalja a lakást, melyet így nevez: otthon. Később kimegy, megnézi az utcát, más utcákat, a várost, a szülővárost. Megtanulja, hogy vannak más városok, sok város, együtt ezt úgy hívják: haza. A hazában ugyanazt a nyelvet beszélik mint anyu és apu, mint ő maga. Találkozhatik emberekkel akik más nyelvet beszélnek, más hazából jönnek. Ezek idegenek. Húzódozik tőlük, de később rájön, hogy nékik is van vagytok anyjuk, apjuk, és ők is szeretik hazájukat. Ráeszmél, hogy ők is emberek, mint ő maga, talán kezdi megkedvelni őket. Ha tovább gondolkodik, rájön hogy az egész Föld, az egész bolygó minden ember hazája és hogy ezt a hazát kell, hogy szebbé tegye, hogy sok szépet teremtsen békében,. És mondani fogja magában: "Ha ez sikerül nekünk, valami nagyon fontosat teljesítettünk a mindenség fenséges tervében." Dr. Síréin Géza Kiss Krisztina
