Amerikai Magyar Szó, 1995. július-december (49. évfolyam, 27-47. szám)
1995-10-12 / 38. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Oct. 12,1995 12. Évadnyítás. siker Évfordulónaptár /[ galamblelkű özvegv Deák Pál A New Yorki Magyar Színház október 1-i előadásával egy izgalmasnak Ígérkező évadot kezdett. Ez a nyitány egyébiránt méltó emléket állított Horváth Jenőnek a "slágerkirálynak". Mint tudjuk Horváth Jenő több mint 300 slágert és vagy 20 operettet komponált. így hát nem volt meglepetés, amikor 3 órán át az ő szerzeményeit hallgatva mindenki úgy sóhajtott fel "nem is tudtam, hogy ezt -is ő írta". Természetesen ezt a sikert is Cserey Erzsinek köszönheti a Magyar Színház. Igaz, hogy most egy ismeretlen levélíró kívánt "kéz és lábtörést". A névtelen levél, amit az igazgatónő kapott az ő levágott fejét ábrázolta és az ő, valamint a színház végét jövendölte. Mint minden "tettes" ott volt az előadáson és így bizonyára örömmel töltötte el az előadás elsöprő sikere. A premier kiváló csapatmunka eredménye volt. Minden a helyén a megfelelő időpontban, pillanatnyi késedelem nélkül. Az előadás tulajdonképpen két részből állt. Az elsőben a Magyar Színház és gárdája emlékezett meg a pesti éjszaka koronázatlan komponistájáról. Olyan kiváló teljesítményeknek tapsolhattunk, mint Toppány Ildikó által kedvesen előadott slágerek. A Kátay házaspár remek zenés énekes szomorúan vidám egyvelege. Molnár Judit kávéfőzőnő szerepében. Teicholcz Éva, Róth Carol és Mautner Mimi immár hagyományos kabaré tréfája. A humoros zenés énekes duoházaspár, Dómján Marika-Nagy Lajos természetesen ezúttal is Jtacagtató dalai. A Budapest concerto a Miklós és Angelo duo remek előadásban igazi élmény volt. Gyű kies Gábor ezúttal is remek műsorvezetőnek bizonyult, és ha J".nszky Bélát Keller Dezsőhöz hasonlítottuk, úgy őt Jánszky Bélához lehetne. Cserey Erzsi tengernyi elfoglaltsága ellenére ismét színpadra lépett. Félpercnyi taps köszöntötte, mikor az előadást békonferáltá'. Később tűzpiros ruhában színpadra lépett és három boci társaságában Horváth egyik igazán vidám számát adta elő. Nemcsak remekül énekelt, hanem remek kis koreográfiát összeállítva Nagy Lajost torerozta meg. A második felvonásban a külső sztárok következtek. Julietta Koka a finn származású sanzonénekesnő magyarul énekelve lepte meg a közönséget. Olyan átéléssel és szomorúsággal dalolt, hogy mindenki szemébe az emlékezés könnyeit varázsolta. A csúcspont azonban csak ezután következett. Gailay Elsie, Horváth egykori kedvese vallott a slágerkirállyal eltöltött évekről, emlékekről. Vallomása irodalmi igényességgel készült, rövid lényegretörő, inkább az embert, mint a zenei géniuszt bemutató munka volt. Aztán pedig a zongorához ült. Attól a pillanattól megváltozott a közönség. A parányi presszók mélyéről felszálló kávék, konyakok és parfümök illata töltötte be a színháztermet. A dal megállíthatatlanul édes-keserűséggel szállt és a körúti villamosok csengetése, a kockás taxik dudáját vélte mindenki hallani. Letűnt szerelmek mélabúja és harsányan tomboló életerő keveredett. Aki nem volt ott, talán nem is értheti meg ezt a hangulatot és talán az én szavaim is kevesek, hogy ezt érzékeltetni tudjam. Minden esetre a produkció dörgő tapsvihart, harsány bravózást, legényes füttyöket és vagy háromszori visszatapsolást eredményezett. Hát kell-e ennél szebb elismerés művésznek és igazgatónőnek egyaránt? Azt hiszem Cserey Erzsi elégedett lehet az évadnyitó teltházas, kirobbanó sikrerével. Ennek ellenére Cserey Erzsi megfogadta "sohatöbbet nem csinál szingházat". A további fejleményekről természetesen tájékoztatom az olvasókat. Zenei vezető a kiváló Siklós Tamás volt, a fény és hang Újváry Miklós munkája, a látványos díszletek Kátay Mihály művészi teljesítménye volt Gratulálunk az előadáshoz. Deák Pál Kiállítás Október 14-én 6:30 kor kiállítás nyílik a Magyar Házban (213 E 82 St, N.Y.C.) a Magyarországon élő fiatal művész Jakab Mihály képei kerülnek bemutatásra. A képeken régi magyar motívumok jelennek meg. A megnyitót Táncház követi, melyen az Életfa-együttes zenél és palóc táncokat tanítanak. 1849 október 17-én halt meg Frédéric Chopin, a nagy lengyel zeneköltő. Húsz éves kora óta Párizsban élt, ahol Liszt és Berlioz fogadta barátságába. Mestere volt a zongorának is. A messzi francia fővárosban is hű maradt népéhez, amit lengyel dalai, a mazurkák bizonyítanak. 1759 október 27-én született Kazinczy Ferenc író. O indította el az első magyar szép- irodalmi folyóiratot (Magyar Múzeum). Csatlakozott a Martinovics-féle összeesküvéshez, és ezért halálra ítélték, amit átváltoztattak börtönbüntetésre. Szabadulása után széles körű levelezést folytatott, és a kortárs írók szellemi vezére lett. Emlékiratait Pályám emlékezete és Fogságom naplója címmel írta meg. 1904 október 24-én született Marlene Dietrich német származású amerikai filmszi- nésznő, aki a Kék angyal (1930) cimű film alakításáért világhírre tett szert. A Keleti pályaudvar előtt rebbentek fel a galambok és egyikük a 7-es autóbusz oldalának csapódott, majd sebzetten a járdaszegély mellé hullott. Akkor értem fel az aluljáróból, s láttam, hogy fájdalmasan verdes a szárnyával. Társai riadt csapata a környező házak tetejére tért pihenni. A látvány elszomorít, de mennem kell tovább, közben észreveszem, hogy egy idős hölgy fut a járművek között cikázva, hogy gyengéden felemelje a verdeső állatot. Aztán óvatosan kézi szatyrába helyezi, nyilván mond is a riadt galambnak valamit, látom a szája mozgásáról. Megnyugszom. Lám, az ég árva madarai is támogatóra találnak, ha baj éri őket ebben az embertelen nagy forgatagban - gondolok a Bibliára. Ahogy átvergődöm végül a zebrán az utca túlsó oldalára, hirtelen szembe találom magam a sebesült galambot pártfogásába vevő asszonnyal. Ránevetek, mintha már ismernénk egymást. A galambmentő asszony láthatóan zavarban van, csak kényszeredetten mosolyog. Én meg lehajolok és óvatosan kissé szétnyitom a táskáját, hogy lássam a szerencsétlenül járt madarat. A szatyor alján pislog riadt szemmel.- Hazaviszi? - kérdem barátságosan, sok szeretettel.- Tudja - kapja el rólam a tekintetét, mintha röstelked- ne - szegény özvegy vagyok én és a kis nyugdíjamból élek. Megértettem. Szegény, de a szíve, lám, óriási, tele van szeretettel. Rá igazán alkalmazni lehetne azt a mondást, hogy galamblelkű. Egy jómódú asszony bizonyára nem rohant volna ilyen nagy igyekezettel a vergődő galambhoz, s nem rakta volna be ilyen gyengéd mozdulattal a szatyrába. Siet most vele haza, gondolom, megeteti, Bj MEWYOFWI RGÜgLO mint a magyar kultúra hirdetője naprakész tájékoztatást nyújt társadalmi, tudományos, művészeti életünk eseményeiről. Olvassa és Fizessen elő a Newyorki Figyelőre. Kérjen ingyenes mutatványszámot. NEWYORKI FIGYELŐ 136 East 39th Street New York, N.Y. 10016 tel: (212) 683-5277 megitatja, bekötözi a sebét, ápolgatja, talán a lába vagy a szárnya törött el a galambnak, nyilvánvaló, hogy valami csekély kiadása is lesz rá. Önmagától vonja meg a filléreket, forintokat. Ezt pedig nem kívánhatja tőle ez a Ja- nus-arcú társadalom. így gyötrődöm, miközben előveszem a pénztárcámat. Én is nyugdíjas vagyok u- gyan, nekem se jut sok, de azért egy ötvenest talán még tudok nélkülözni. Diszkrét mozdulattal a markába nyomom a bankót. Elvörösödik, látom: mondani szeretne valamit, de sietek megelőzni a hálálkodást.- Tegye csak el, hátha szükség lesz rá. Egy nyugdíjas özvegytől senki se kívánhatja, hogy a szájától vonja el a falatot. Szorongatja a kezem, ragyog az arca.- Krumplit veszek rajta - mondja elérzékenyedve. - Ezen kapok két kiló krumplit. Paprikást főzök, hosszú lével.- Én is szeretem - mondom neki, hogy átsegítsem látható zavarán. - És én is úgy szeretem: bő lére eresztve. Hát még ha kolbász is van benne.- Kolbász, kolbász! - kap a szón. - De a kolbász drága ám, uram. Különösen az a pirosra füstölt falusi kolbász!- Bizony drága! - sóhajtok én is és már mennék tovább, sietős az utam. De ő megragadja a karom. Közelebb hajol hozzám, miközben huncut fény villan a szemében. Ettől egész arca szinte átszellemül.- De a galambpaprikás se utolsó étel, uram! Evett már. Estére én azt főzök - súgja lehalkítva a hangját, selypítve és a nyomaték kedvéért megemeli előttem piszkos szatyrát, benne a vergődő galambbal. Megdermedek a döbbenettől. Uram Isten, a sebesült galamb, - hasít belém a megismerés rémülete. Ezért sietett hát a szatyrába gyömöszölni - kapok levegő után. Nem gyógyítani akarja, hanem megfőzni. Visszakérném az ötvenest, mert nem érdemli meg, de mire felocsúdok, már eltűnik az utca péntek déli nagy forgatagában. Illés Sándor Széchenyi-évforduló BÉCS. Még szeptemberben a magyar Országgyűlés küldöttsége megkoszorúzta gróf Széchenyi István szülőházát A legnagyobb magyar születésének 204. évfordulója alkalmából.
