Amerikai Magyar Szó, 1995. július-december (49. évfolyam, 27-47. szám)

1995-09-07 / 33. szám

Gulyás J. Attila PÓDIUM D. Nagy Szilvia keramikusművész Menekült kórógyiak Vesén A Magyar Színház első bemutakozó Pódium előadá­sára augusztus 28-án hétfőn az Első Református Temp­lom Kossuth termében került sor. Amint arról Deák Pál tollából múlt heti számunk­ban már olvashatták Cserey Erzsébet rendezésében a minden hónapban kérdez felelek formában egy-egy New Yorkban élő alkotó fiatal művészt, tudóst ismer­hetünk meg. A házigazda a kérdező Gyukics Gábor első vendége D. Nagy Szilvia keramikus művész volt, aki a Budapesti Iparművészeti Főiskolán végzett festő, majd kerami­kus szakon. A diploma munkaként készített kerámia kútja ma is ott diszlekedik a szentendrei Szamárhegyi lakótelepen. A korai siker ellenére jazz- balettozni kezdett, mivel amatőrként megnyert egy versenyt, s ennek kapcsán rögtön szerződtették is. A Lábán csoporttal táncolt együtt, Lábán Katalin volt az aki az un. táncírást kifejlesz­tette, melynek alapján az egyes lépéseket lekottázzák, éppen úgy, mint a zenében a hangokat. A tánc után két éves színé­szi pályafutás, majd újra kerámia, melyhez a lendüle­tet a Pécsi Biennálén kiállí­tott díjnyertes munkája adta. Nagy Szilvia: Teáskannák A Fiatal Művészek Klubjá­nak tagjaként több kiállítása volt, majd három ösztöndíjjal tarsolyában az USA-ba látogatott, hogy az amerikai kerámia készítéssel is megis­merkedjen. A Parsons School of Design-ban tanult, ahová meghívták előadónak, s ma is ott tanít. Igazodva az amerikai mű­vészet funkcionális elvárásai­hoz az utóbbi időkben teás­kannákat készít, melynek Los Angeles-i nyári kiállítá­sáról visszérkezett darabjai most Manhattanben a Tour De Force Galériában látha­tók, 202 E. 29th Street. Tel: 212-481-7171. Legközelebbi kiállítása a Guggenheim Mú­zeum teaszalonjában lesz, ahol szeptember 23 és de­cember 23 között hét mű­vésztársával együtt mutatja majd be legújabb teáskészle­teit, melyek természetesen meg is vásárolhatók majd. A pódium sorozat követke­ző előadása szeptember 25- én lesz. Rockmúzeum A múzeum, még a' avatás előtt • Az elmúlt évtizedek sokat vitatott kérdése, hogy a rock and roll meghatározója-e korunk kultúrájának, vagy csak az egyéb szubkultúrák közé sorolandó. A hosszú ideig tartó, heves vita után immár nyilvánvaló: a rock igenis korunk kultúrájának része, melyet megillet a múzeális értékmegőrzés az utókor számára. Clevelandban épült fel a modern rockmúzeum, amely szeptember 1-jén nyitotta meg kapuját a nagyközönség előtt. A múzeumba évente egymillió látogatót várnak, akik kedvükre válogathatnak a következő szolgáltatásokból is: ötszázan hallgathatnak egyszerre lemezeket: komputeres Who is Who? rockkatalógus: videofilmek nonstop vetítése a rock történetéből. Mintegy hatórás szuperkoncert harangozta be a múzeum megnyitását. A főszervező rocktörténész Jim Henk volt. A hangversenyen Bruce Spronsteen, Little Richard, Chuck Berry, Jon Bon Jovi, Annie Lennox, Jerry Lee Lewis is feliépe tt­Az első menekülthullám­mal négyszázötven földönfu­tó lelt hajlékra Vésén, majd miután a nagyatádi laktanya 1992 nyarán megtelt, az ott élő kórógyiak átkéredzked- tek Vésére. Éppen három éve élnek itt, és miközben lassan már asszimilálódnak, gondjaikkal, bánatukkal meglehetősen magukra ma­radtak. Az egérszürke panelépület bejáratánál a hetvenegy éves Papp Józsi bácsi fogadott. Az idős ember újra felidézi 1991 októberét, azt a ször­nyű napot.- Már lefekvéshez készü­lődtünk, amikor valaki végig­kiabálta a falut, hogy vagy hetven tank sorakozott fel a falu végén. Az asszonyokat, gyerekeket autóra pakoltuk, minket meg felfegyvereztek hetven darab kalasnyikowal, hogy várjuk az ellenséget. Én magamhoz vettem a vadász­puskámat, meg egy kis kali­berű Flóbert-puskát is az ágyam mellé tettem, és egy fél liter pálinkával vártam a támadókat. Másnap aztán bennünket is kitelepítettek. Először Vinkovciba kerül­tünk, majd Mohácsra vittek bennünket. Onnan Balaton- lellére, később Nagyatádra kerültünk, három éve pedig itt élünk Vésén.- Gazdag falut hagytak maguk után a kórógyiak?- Mi az hogy gazdagot. Volt olyan ház - nem is egy, ahol száz disznó röfögött az ólban meg harminc-negyven tehén bőgött az istállóban. Minden háznál volt traktor, de sajnos mindent ott kellett hagynunk.- Szomorú sorsra jutott a kilencszáz éves szép temp­lom. A templomszolga éppen a toronyban volt, amikor ágyútalálat érte azt, és a to­ronyórával együtt zuhant át a szomszéd ház udvarára. Na­pokig nem volt aki eltemes­se.- Milyen itt az élet Vésén?- Ez nagyon jó falu, tisztes­séges népek lakják. Hason­lóak a kórógyiakhoz. Már csak az ő szeretetük tart itt bennünket.- Bíznak-e még a hazaté­résben?- Hát hogyne bíznánk. Igaz, Kórógyot már nem találjuk, ilyen nevű település nincs, a szerbek új nevet adtak neki. Biztosan hazamehetünk, hi­szen a horvátok Kelet-Szla­vónia felszabadítására ké­szülnek. Azért lessük reggel­től estig a tévét, hogy első­ként tudjuk meg: összepakol­hatunk és mehetünk haza.- Ha újabb menekültek kérnének bebocsátást, hány­nak tudnának helyet adni - kérdeztem a mezőgazdasági szövetkezet elnökét, Lébár Bélát.- Kétszázötven helyünk még van, de ha több kell, az sem okoz gondot.- Dicsérik a kórógyiak a munkásszállást, ízletesnek és bőségesnek tartják a kosztot. Látszólag minden rendben van, csakhogy ezek a munká­hoz szokott emberek bele­pusztulnak a tétlenségbe. Miért nem dogozhatnak le­gálisan?- Mert az arra illetékes munkaügyi hivatal nem haj­landó egyedi engedélyt adni.- Akkor miből élnek?- Eljárnak néhányan nap­számba a véséi gazdákhoz, de vannak, akik egy korsó borért vagy egy kosár gyü­mölcsért dolgoznak napi 10- 12 órát.- Sok a cukorbeteg a kóró­gyiak között, így ők reggelire tejet és friss péksüteményt kapnak a felvágott mellé, a többiek pedig teát, kávét ihatnak. Több halat ennénk, főleg halászlét, és sokan vágynak már arra, hogy nyár­son sütött bárányt, birkát, vagy nyulat egyenek. Sajnos ezt menekülttábori körülmé­nyek között nem tudjuk tel­jesíteni. Bergovecz Istvánná, Kati, a helyi polgármesteri hivatal egyik menekülteket istápoló dolgozója készségesen kísér Milicáékhoz. A módos csalá­di házak között feltűnik egy vályogból készült aprócska épület. Itt él Milica és férje, Stepan. Milica éppen a bab­leveshez szaggatja a csipet­két, amikor megzavarjuk, és mivel Kati jobban érti a me­nekültek nyelvén, ő tolmá­csol.- Mi kórógyi horvátok va­gyunk, és mivel ott benn a táborban nem nagyon szeret­tek bennünket, ide költöz­tünk albérletbe - mondja Milica, aki odahaza felszol­gáló, férje pedig sofőr volt.- Mennyi pénzből élnek egy hónapban?- Tízezer forintunk van egy hónapban. Ebből háromezret fizetünk ezért a szoba-kony- ha-spájzos lakásért. A férjem időnként egy szomszéd falu­ban vállal napszámos mun­kát. Szegényen élünk, de jobb így külön, mint a tábor­ban.- Aki elhagyja a tábort, mennyi pénzre számíthat a Menekültügyi és Migrációs Hivataltól? - kérdezem Katit.- Személyenként havi 1750 forintot kapnak villanyra, gázra, vízre, 3-3 ezer forintot lakbértámogatásként és he­tenként ezer forintot tisztál­kodószerekre. Aki a támoga­tás mellé még valami keveset keres is, az ugyan nagyon szerényen, de meg tud élni. Búcsúzóul Milica örömmel újságolja, hogy kisbabát vár. Az elmúlt három év során Vésén nem nagyon változott a tábori létszám, augusztus második hetében azonban tizenhárom új lakóval gyara­podott a menedékre szorulók száma. Karon ülő csecsemőkkel, két-három éves gyerekekkel kopogtattak a menekültszállás kapuján azok a fiatalasszonyok, akik férjük kérésére hagyták el Eszéket.- Miért menekültek el a városukból, -kérdeztem az egyik fiatal nőt, aki egy más­fél hónapos kislánnyal és egy kétéves fiúcskával érkezett Vésére.- A múlt héten megkezdő­dött a város ostromára való való felkészülés és a férjemet behívták katonának. Ő taná­csolta, hogy meneküljünk.- Gondolja, hogy mások is követik majd önöket?- Biztos vagyok benne, mert a nők, a gyerekes anyák nincsenek biztonságban E- széken. Persze kérdés: el tudnak-e menekülni a város­ból, amely már eddig is igen sokat szenvedett, és ki tudja, mi vár még rá. Dr. SZABÓ ENDRE BELGYÓGYÁSZ SZAKORVOS ENDOKRINOLÓGUS v. new yorki orvostudományi egyetemi tanár Cukorbetegség, pajzsmirigy problémák és egyéb honnonzavarok diagnózisa és kezelése 220 East 69th Street NEW YORK,N.Y. 10021 i**« (212) 628-5626 Appointment csak előzetes bejelentesse!

Next

/
Thumbnails
Contents