Amerikai Magyar Szó, 1995. július-december (49. évfolyam, 27-47. szám)
1995-12-14 / 47. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 14,1995 Magyar Amerikaiak Országos Szövetség közleménye A MAOSZ november 18-án Philadelphia melletti Eagleville- ben tartotta meg rendes közgyűlését. A közgyűlés a következő határozatot hozta: 1. A MAOSZ továbbra is hajlandó minden magyar (kül és belföldi) szervezettel együttműködni abban ami az alapszabályba bele nem ütközik. A magyar szervezetek ne egymással versengjenek, hanem egymást segítsék. 2. A MAOSZ kérje a magyar-amerikai szervezeteket, hogy közösen kérjék az amerikai kormányt, hogy a magyar államalapítás 1100-ik és az 1956-os forradalom 40 éves évfordulójára az amerikai posta bélyeget bocsásson ki. 3. A MAOSZ tiltakozzon a Szlovákiában a magyar nyelv betiltása, valamint a szerbek által való félvidéki magyarok üldözése ellen. 4. A MAOSZ kapcsolódjon bele a Budapesten tartandó magyar államalapítás és az ’56-os magyar szabadságharc és forradalom 40 éves évfordulójának megünneplési programjába. 5. A MAOSZ kérje Clinton elnök közbenjárását Cseresnyés Pálnak a marosvásárhelyi börtönből való ldszabadítására. ó. A MAOSZ kérje az Egyesült Nemzetek főtitkárát, hogy a közgyűlésre terjesszen be egy nemzetközi törvényjavaslatot arra, hogy az illegális kormányok által felvett kölcsönöket a legális kormányoknak ne kelljen visszafizetnie. A következő négy évre a MAOSZ új tisztikara: Elnök: Haydu K. György Ügyvezető alelnök és az Ügyvezető Tanács vezetője: Dr. Lengyel Alfonz Alelnöki címmel az Ügyvezető Tanács tagjai: Oláh Károly, v. Szarka Lajos és Bácskái H. Béla Titkár és pénztáros: Haverland Attila Ellenőrök: Gotzy Pál és Kiss Kornélia Igazgatók: Very Rev. Ábrahám Dezső. Gecse Ferenc, Hajdu- Németh László, Haydu Zoltán, dr. Horváth Mihály, Horváth Margaret, Kiss János, Korosmezéy Sándor, Kun-Szabó István, dr. Lelbach Antal, Rév. Miskolezy Kálmán, dr. Nádas Rózsa és dr. Török Zoltán. Elnöki kinevezéssel Tb. alelnök: dr. Török Zoltán, Regionális alelnökök: dr. Makk Imre, Abelovszky Eliz, dr. Tapay Miklós. Még két regionális alelnök és a budapesti összekötő kinevezése regionális alelnöki címmel folyamatban van. Dr. Lengyel Alfonz ügyvezető alelnök George Washington-díj kiosztása Egy régi karácsony emlékére A túlzott szabadság boldogtalanná tesz Budapesten ötvenegy évvel ezelőtt nem jött a Jézuska. Azért nem, mivel a német hadvezetés fővárosunkat e- rőddé nyilvánította. A Vörös Hadsereg gyűrűje éppen 1944 karácsonyán zárult be, és kezdődött meg a budapesti csata. A nyilas kézben lévő rádió és sajtó uszított, ellenállásra, a kilátástalanság kilátásával győzelemre buzdított. A karácsonykor elkezdődött öldöklő küzdelem Budapesten 1945 február 13-án ért véget, a németek az év áprilisában, illetve május 9- én tették le a fegyvert. A nemzetiszocialista Németország legyőzésével a szocialista Szovjetunió és az angolszászok szövetségeseivel e- gyütt megnyerték a háborút. Fél évszázad elmúltával a- zonban a háborút megnyert Szovjetunió maga is összeomlott szövetségi rendszerével együtt. A budapesti csatát megvívott hatalmak, jelesen a németek, a szovjetek, nemkülönben a magyarok azóta gazdaságilag, társadalmilag és kultúrálisan is többszörösen átrendeződtek. A kétpólusú világ "megszűnte" után most az egyik aktuális veszélyt térségünkben a destabilitás okozza. A destabilitás szabadsága sem növeli a biztonságot, hiszen a társadalom tovább bomlik és asszociálódik, ahogyan azt Nietzsche már a múlt században megjósolta. Voltaképpen a legnagyobb "veszélyt" az jelenti, ami a demokrácia nagy vívmánya, hogy mindenki állást foglalhat, mindenki véleményt mondhat, mindenki tiltakozhat, vagy ha ezt nem teszi, mindenkielégedetlenkedhet. Az elégedetlenség "eszmeisége"; a nihilizmus, ahova Nietzsche jutott, az anarchizmus, ahol Lenin kezdte, a káosz, amit reneszánsz eredményezett és a második technikai-tudományos forradalom kora, melyben ugyan mindeki szabadon gondolkodhat, de az erkölcsi értékek elértéktelenedtek. A középkorban az akkor még egyszólamú kereszténységet, a római egyházat nem a szimóniá, nem a kor fertel- mes erkölcsi infernója, még csak nem is a hitetlenség "ölte meg", hanem a szabad gondolkodás. A szabad gondolkodás alapját pedig a reformáció, a szabad bibliamagyarázat vetette meg. A véleményformálás és a véleménynyilvánítás vallásszabadsága végül is gőztesen vívta meg a maga történelmi harcát. Majd átlépte a vallás határait és elvilágiasodott. A felvilágosodáson, a racionalizmuson és a liberializmuson át az erkölcsi megtagadáshoz vezetett. Szabaddá vált az ember. Ezt a szabadságot nemkülönben az egyenlőséget és a testvériséget mint polgári eszméket tömegmértékben, történelmi színen a get szenvedtek, mert képtelenek voltak a történelem kihívásaihoz alkalmazkodni. Immáron a történelmi XXI. század bontakozik ki előttünk és belőlünk. A második technikai-tudományos forradalom meghatározó pozícióba került. A fejlődés és a lemaradás közötti rés világszerte tovább szélesedett. Még inkább kiegyensúlyozatlanabbá vált a világ. francia forradalom deklarálta, amely az ész istennőjét emelte a Notre Dame oltárára. De ez a felszabadult gondolat és eszmeiség vezérelte 1917 forradalmait is. Jelen századunk, hosszú elnyomatás után, végül is már minden vonatkozásban kitört a gazdaság és a társadalom zárt rendszeréből. Kitört az új "középkor" zárt rendszeréből és antiintellek- tualizmusából. A szabadság uralkodó eszmévé vált, a nacionalizmus és az agresszív nacionalizmus nemkülönben, mint a szabadságnak egyik megnyilvánulása. A nyitott társadalmakban a szabadság mindenkinek megadatik. A liberális gazdaságban és a piacgazdaságban elvileg ugyan mindenkinek egyenlőek a lehetőségei, mégis vannak egyenlőbbek, ahogyan Orwell magát kifejezte. A zárt rendszerekben, illetőleg diktatúrákban a szabadság gyakorlatban arisztokratikus récegzettségű. Oligarchia van. Ilyen volt a történelemben Robespierre rémuralma, a XX században ilyen volt a hitleri fasizmus, ilyen volt a szovjet rendszer is. A zárt rendszerek vereséSárkány Győző rajza Viszont szabadok vagyunk és immorálisak. Az erkölcs nincs jelen sem gondolata--1 inkban, sem szavainkban, sem cselekedeteinkben. A szabadelvű Teller Ede "Vers cím nélkül" című verse már a történelmi XXI. századba kiáltja a mai ember félelmét, kietlen és sivár jövőképét: "Tudni, hogy nincsen cél, tudni, hogy nincs Isten, Félni, hogy talán még igazság sincsen. Tudni: az ész rövid, az akarat gyenge, Hogy rá vagyok bízva a vak véletlenre." Véleményem szerint azonban a XXI. században, amidőn a földön az élet már egészében célját és értelmét vesztette, amikor már a színek is elszürkültek, amikor képletesen szólva már csak fehér lesz és fekete, amikor már a nap is elhomályosul, akkor az ember félelmében az Isten irányába fog elmozdulni. Ki fogja provokálni az Istent, a valláserkölcsöt, mert már nem lesz más választása. Akkor az ember országa megint közel kerül az Isten országához, mint 2000 évvel ezelőtt Jézus Krisztus születésekor. Antalóczy Zoltán egyetemi tanár 6. November 29-én, a Waldorf Astoria egyik dísztermében rendezett vacsorán adta át a Hungarian Foundation, George Pataki kormányzó úrnak, Oláh György, Nobel-díjas tudósnak és Bartók Bélának (posztumusz) a George Washington-díjat. A New Yorki Első Magyar Református Egyházat a lelkészházaspár - Kereskényi Sándor és felesége, Kereskényiné Nemes Lívia képviselte - az ünnepségen. Gyülekezetük tagjai, Vígh István festőművész két ajándékát nyújtották át a kormányzó úrnak. Az egyiken Pataki József, aranyosapáti nagybácsi, (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye), a kormányzó rokona látható, (akinek "a szemei olyanok mint nagyapámé" - mondta magyarországi látogatásán - és erősítette meg az élethű festményt nézve ez alkalommal is Pataki úr) a másikon pedig az a görög katolikus templom, (szintén Aranyosapátiban) melyben annak idején a kormányzó úr nagyszülei esküdtek.
