Amerikai Magyar Szó, 1995. július-december (49. évfolyam, 27-47. szám)
1995-12-07 / 46. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 7,1995 í Illés Sándor: Harangok üzenete Az a férfi, aki nem fogadja el az öregséget vagy úgy viselkedik, mintha még fiatal volna, netán leteszi a fegyvert idő előtt, az ilyen ember a legjobb úton van, hogy kibírhatatlan vénember váljék belőle. Nemsokára anyagias lesz, amikor csak a fogható dolgok számítanak: az evés és az ívás, a takarékkönyv, a kényelmes szék. Kifejlődik egyfajta szenilis makacsság: beteges érvényesülési vágy, a környezet feletti zsarnokoskodás, az önmagát elhanyagoló rendetlenség. Ha valaki nem akar majd valódi öregkorára elviselhetetlenné válni - legyen az férfi vagy nő - már jóval hamarabb meg kell tanulnia az önfegyelmet, á testi-lelki tisztaságot, egyfajta lemondást és meg kell tanulnia a veszteségek elfogadását is. (Nyíri Tamás) Hogy mikor kezd öregedni egy férfi, erre legalább olyan nehéz válaszolni, mint arra, hogy mikor kezd öregedni egy nő. Látványos különbségek persze vannak. Mindenesetre találtam egy praktikus felfogásra valló meghatározást, az elején érjük be ezzel. Az ókorból származik, Plátontól, aki az állam eljövendő érdekeit tartotta szem előtt, amikor így nyilatkozott: Nem mindegy, hogy milyen életkorú szülőktől származnak a gyermekek. Ezért az asszony húszéves korától negyvenéves koráig szüljön, a férfi pedig attól kezdve, hogy a futásban már túl van a legsebesebb iramon; innen ötvenöt éves koráig nemzhet utódot az államnak..... Hogy a futásban már túl van a legsebesebb iramon... Mennyivel érzékletesebb s pontosabb, mintha azt mondaná, harminc fölött.. És akkor ötvenötig...? Tessék, tizenöt év fór. Ennyivel később öregednének? Platón szerint mindenesetre. Jó. De hogyan? MENNYINEK NÉZEK KI...? Az asszony a hajába túr, még így ötven fölött is dús, laza tömegű haj keretezi az arcát. Mondom is neki, milyen szerencsés.- A férjem is boldog a hajával. Azelőtt nem hittem volna, hogy a férfiak is ennyire adnak a külsőségekre. Ő ötvenhét éves, és elnyűhetetlen üstöké van, kemény, dús haja. Most már mákos erősen, de azt mondja, ez sokkal jobb, mintha kopasz volna. Hogy mikor vettem észre, hogy öregszik? Akkor, amikor ismételni kezdte, amit egyszer már elmondott. Ő, aki határozott volt és gyors, mintha óvatosabb lett volna. És aprólékosabb. Kétszer is megnézte, bezárta-e az ajtót. Először mulattam rajta, aztán kezdett zavarni. így volt például vásárlásnál. Harminckét éve élünk együtt, azt szoktam mondani, minden megtörtént már velünk, s mindennek az ellenkezője is. A nagy bevásárlást mindig együtt csináljuk. Azelőtt végeztünk ripsz-ropsz. Most, ha mondjuk szebb paradicsomot lát, mint amit mi vettünk, belebetegszik. Órákat mérlegel egy ingvételkor. Öltönyről már nem is beszélve. Mikor kezdődhetett? Úgy negyvenen jóval túl. Akkor, amikor a gyerekek már kifelé voltak... Az nagyon megviselte. Észrevettem, hogy imádott a lányával valahol megjelenni. Rita tizennyolc évesen kész nő volt. S az apjával úgy néztek ki, mint egy irigylésre méltó pár. Nahát, akkor volt boldog, ha Ritával kivonultak. Aztán Rita kezdte élni a saját életét, és már kevesebbet van velünk. Szerettem egy szokását. Régebben míg fiatalok voltunk, megkért, hogy keltsem fel ha horkol. Most már dühös, ha rászólok. És az illatok! A dezodor mellé, amit mindig használt, Ritától kapott egy férfiparfümöt. Kesernyés, finom dohányillat, rákapott. Nekem először fura volt. Még a mozdulat is, ahogy piperészkedett. Biztosan azért, mert fiatalon nem csinálta. Nagyon szerette a társaságot, de mostanában szívesebben van magában. Van egy kis kertünk, ültet, metsz, szőlősgazda lett - a barátaink csodálkoznak is. Vendéget szívesen lát, csak neki ne kelljen sehova elmozdulni.- Te anya - kérdezte egyszer, kicsit borosak voltunk egy vendégség után - szerinted, mennyinek nézek ki...? Akkor volt ötven. Öttel kevesebbet mondtam. Amikor lefeküdtünk, megborzolta a fejemet, ahogy már régen nem tette és azt mondta:-És mennyi leszek tíz év múlva...?- Mennyi drágám? Tizenöttel több.... Schaffer Erzsébet r Jelesebb ünnepeken min- ■ dig felhív egyik rokonom a falumból. Úgy időzíti a tele- ^ fonbeszélgetést, hogy halljam közben a déli harangszót is. Ilyenkor elérzékenyülve megkérdezi: "Hallod. Harangoznak Temerinben!" Megille- tődve hallgatom, mert e harangok zengő hangja nekem az ifjúságról beszél. Ünnepekről és gyásznapokról üzen, mivel halottaimat is a harangja kísérte utolsó útjára. A múlt vasárnap ilyen jelesebb nap volt Temerinben: • Rozália-napi búcsú. Talán a vonalak túlzsúfoltsága miatt késett a kapcsolás, mire fel' vettem a kagylót, már nem szóltak a harangok. Hiába füleltem, csak a távolság zúgott sejtelmesen a kagylóban az ismert üzenet helyett, és ennek hatására riadt szorongás lopózott a ' szívembe. Volt valami félelmetes üzenet ebben a hirtelen ránkszakadt némaságban. "Nem hallom a harangot." - kiáltottam a kagylóba. A rokon erre csak ennyit mondott: " Lehet, hogy félelmükben már azok is elnémultak..." Letette a kagylót. Én még hallóztam egy ideig, bele- belefújtam, de a távolság csendje egyre mélyült a kagylóban. Én is letettem. Azért ott maradtam a készülék közelében, hátha újra csengetni kezd. De nem szólalt meg. És a balsejtelem egyre mélyebben rágta magát a szívembe. Elképzeltem, hogy otthon most bezárják a kapukat, mert idegen emberek járnak fegyveresen az utcákon, egyik-másik házba be is zörgetnekfenyegetőszavakat kiáltozva. Üres magyar házakat keresnek a krajinai menekültek. Az is eszembe villant: talán ezért hallgattak el olyan hirtelen és némultak meg a harangok. Este újra megszólalt a telefon. Ismeretlen hang tudakolta, én vagyok-e a szerzője a Fekete bárány című regénynek, amely két bácskai falu szövetségéről, történelem próbálta barátságáról szól. Az egyik szerbek lakta Sztapár, a másik pedig a ma- , gyár Doroszló. Az apákról fiúkra szálló szép és igaz történet szerint a két szomszédos falu népe kölcsönösen megvédte egy- j mást a történelmi sorsfordulók drámai pillanataiban. Amikor a magyar szabadság- I harc idején Sztratimirovics fegyveresei a doroszlói magyarokra támadtak és fel- ! gyújtással fenyegették a falut, a sztapári szerbek siettek segítségükre. Később a magyarok viszonozták a segítséVajdasági táj get, amikor az ő falujukat fenyegette a veszedelem. A . következő nagy fordulat 1918-ban, az első világháború után következett be: ekkor minden doroszlói ház előtt egy-egy sztapári szerb állt. "Ezek a magyarok a mi testvéreink, szomszédaink, akikkel békességben élünk!" - hirdették. Nem esett bántó- dása egy magyarnak se. 1941 áprilisában a doroszlói magyarok álltak védelmezőn a sztapári szerb házak előtt, amikor a magyar csapatok visszatértek a Bácskába. A válasz: 1944 őszén a sztapári- ak védték meg a partizánok túlkapásaival szemben a szomszéd község magyarjait. "Nem felejtette még el, mit írt abban a regényben," - kérdezte a névtelen telefoná9 ló. "Lapozzon újra bele... És tegye fel a kérdést most: hol vannak a sztapáriak." Ha el is felejtettem volna amit akkor írtam (de ilyesmit nem lehet elfelejteni) most belelapozva felidézem; azon keseregtem, hogy a magyar faluban egyre több a szerb szó és Belgrád tervszerű telepítési politikája elszerbesíti a vidéket, amelyért annyi magyar vér folyt századok óta. Kitől kérdezzem most, hogy hol vannak a sztapári szer bek. Vége szakadt volna a történelem egyik szívet melegítőén szép legendájának az egymás mellett élő népek barátságáról. Egyre szorítóbb bennem a felsejlő félelem, lehet, hogy egyszer valóban elnémulnak a i magyar harangok a Vajdaságban. Évfordulónaptár annak idején az USA hatóságai megakadályozták, egyszerűen úgy, hogy az előadás jogát megvásárolták. Ügynök halálában pedig az amerikai életformáról rántotta le a leplet. Magyarországon is ismert Pillantás a hídról című darabja. 120 évvel ezelőtt 1875-ben hunyt el Alekszej Tolsztoj . orosz író, balladaköltő, drámaíró. Verseinek zeneisége több orosz zeneszerzőt (Csajkovszkij, Rimszkij-Korsza- kov) ihletett meg, akinek művei nyomán dalokat, kórusműveket és melodrámát komponáltak (Borisz cár 1870), Verseiből magyarra Szabó Lőrinc, Csoóri Sándor, Szabó Ervin fordítottak. 80 évvel ezelőtt 1915-ben született Arthur Miller, az , egyik leghíresebb amerikai drámaíró. Fiaim cimű drámája európai bemutatását 110 évvel ezelőtt 1885-ben született Budapesten Tihanyi Lajos festőművész, akinek művészetében a cézanne-i hagyományok folytatása lelhető fel, de foglalkoztatta kubizmus és az expresszio- nizmus is. Tájképeiben, csendéleteiben a formák a- nalízisével a képszerkesztés törvényeit kutatta. Arám, HA ÖREGSZIK
