Amerikai Magyar Szó, 1995. január-június (49. évfolyam, 1-26. szám)
1995-03-09 / 10. szám
Thursday, March 9,1995 5. Toronto csillogása és ami mögötte van A festői környezetben, az Ontario-tó partján fekvő Toronto Kanada második legnagyobb városa. Ontario tartomány székhelye, a Nagy- Tavak egyik legjelentősebb kikötője, s egyben forgalmas vasúti csomópont is. Vezető iparágai közé a mezőgazda- sági gépgyártás, a hajóépítés, az elektronikai ipar, valamint az autó-és repülőgyártás tartoznak. A város legrégibb egyetemét 1749-ben alapították. A kétmilliós metropolist hatalmas erdőségek veszik körül, gazdag ásványkincs-lelőhelyek és vízerőművek találhatók a közelben. Virágzik az idegenforgalom is: elsősorban a híres múzeumok, valamint a tópart zöldellő parkjai és sétányai vonzzák a turistákat. Mindennek ellenére Toronto bizonyos fokig megőrizte kisvárosi jellegét. Annak ellenére, hogy más észak-amerikai nagyvárosokkal összehasonlítva Toronto még mindig biztonságos helynek számít. Utcái és parkjai tiszták és rendezettek. Több mint egy tucatnyi nemzetiségi lakosával valódi kozmopolita város. Los Angeles mellett ma itt kíván letelepedni a legtöbb bevándorló. Toronto egyben az üzleti élet egyik központja: vagyonok cserélnek itt gazdát néhány óra leforgása alatt minden hájjal megkent üzletemberek kezén. Mindez szinte kisvárosi é- letvítellel párosul. Toronto valószínűleg azon kevés metropolisok egyike, ahol még nem uralkodott el az élet valamennyi területén a nagyvárosi elidegenedettség. A rossz nyelvek szerint Toronto valójában nem más, mint egy svájciak által irányított New York. A város lakói azonban nem érzik degradálónak a jelzőt, sőt büszkék rá. Néhány dolog mégis némi szívfájdalomra adhat okot számukra. Nem sikerűit például elérniük, hogy az 1996-ban megrendezésre kerülő olimpiának és a 2000-ben sorra kerülő világkiállításnak is ők adhassanak otthont. A Time magazin a közelmúltban beszámolt arról, hogy a város polgárai számára aggodalomra adhat okot a növekvő munkanélküliség, a különböző etnikumok között fellobbanó gyűlölködés parazsa és a bűncselekmények növekvő száma. A kanadai gazdaság átmeneti gyengélkedése kihatással van a városra is. A szociális helyzet romlásával egyre több a gyilkosság és más jellegű erőszakos bűncselekmény. Bár ilyen szempontból sokkal jobb a helyzet, mint más metropolisokban, a torontoi lakosoknak még is ez is sok, hiszen nem ehhez vannak szokva. Az elmúlt évtizedben végbement gazdasági változás, az 1989-ben Washingtonnal kötött szabadkereskedelmi egyezmény hatására sok vállalkozás a déli szomszédhoz tette át székhelyét. Ennek kö.vetkeztében közel negyed- millió munkahely, köztük biztos megélhetést kínáló állások szűntek meg az iparban. Sokan kerültek az utcára a "kékgalléros" középosztály soraiból Olyan írámyú folyamat figyelhető meg, hogy a középrétegek mind jobban lecsúsznak, eközben kialakulóban van a két ellentétes pólus: egyre több a gazdag, viszont egyre több a munkanélküli és az otthontalanok száma is növekszik. A város különösen vonzónak számít a hongkongiak körében, akik megfelelő terepnek tekintik Torontot arra, hogy még 1997 előtt ide menekítsék vagyonukat. Toronto már ma is azon városok közé tartozik, amlyek a legnagyobb kínai közösségeknek adnak otthont. A torontóiaknak panaszra nincs semmi okuk. Bár minden városnak csak ennyi problémája lenne! S még nem késő, hogy megállítsák a kedvezőtlen tendenciákat. Ne felejtse el bekapcsolni! HUNGÁRIA RÁDIÓ NEW YORK minden vasárnap déli 12 órakor a WKDM 1380 AM hullámhosszon a mikrofonnál: Apatini Gyula és Mária HÍREK - MAGYAR ZENE - HAZAI SPORT POLITIKA - NY MAGYAR GAZDASáGI ÉLETE AMERIKAI MAGYAR SZÓ SÜT& ANDRÁS: Hírünk és hamvunk Sütő András Magyarok Erdélyben? Kik voltak és mikor éltek, hiszen ma már se hírük, se hamvuk ezen a tájon. A nemzetállami becsvágy, még ha utópisztikus is, ilyen mondatokat fogalmaz már egy régen megálmodott, ünnep alkalmára. Kisebbségi sorsunk tragikus fordulatai közelebbről szemlélve azt kell mondanunk, hogy Erzdély magyartalanítá- sának kitervelői nem éppen ködevők, nem fellegjárók. Létezik felfogás, miszerint a szocializmusnak nevezett korszak idején végrehajtott államosítások egyszer s mindenkorra megtörték a romániai magyarság erejét, valaha is remélhető újbóli felemelkedésének lehetőségét. Ha Moszkva és a marxizmus-le- ninizmus ezt nem teszi kötelezővé: Romániában ki kellett volna találni. Hiszen a magantulajdon polgári viszonyai között, proletárdiktatúrának nevezett rablási lehetőségek nélkül minden javainkból száz év alatt Sjem tudtak volna ily tökéletesen kiforgatni. Földbirtokok, székelyföldi erdőrengetegek, ipar, szövetkezet, kultúrális intézményhálózat, minden odalett. Ami pedig napjainkban így-amúgy visszanyerhető: majdnem a semmivel egyenlő. Amit hordószám vittek el, egy pohárnak az alján is elfér a kártalanításnak nevezett komédiában. Ilyen volt természetesen a szellemi kisajátításunk is. Könyvtáraink ’44 őszén sok helyütt máglyára, későbben állami kézre jutottak, klasszikus művek ezrei anatéma alá estek; levéltárainkat belügyi tisztek vigyázzák mai napig is, múzeumainkból ellopták majdnem minden történelmi ereklyénket, elhordták templomi kincseinket, zár alá he- lyeték egyházi anyakönyveinket. Isten a megmondhatója, hogy szellemi hagyományainkat, európai ritkaságú értékeinknek hányad része lett lángok martalékává, hogy mi minden puszult el az általános magyartalanításban ott, ahol csupán a mezőségi kúriák, kastélyok könyvtárszobáiban Kemény Zsigmond és Kossuth-kéziratokrabukkant a kutató. E röpke háttérvázlat közepébe szeretném állítani most azt az erdélyi asszonyt, aki a i marosvásárhelyi Színművé- I szeti Főiskola rendezői szaKÖNYVSZEMLE Amit nem lehet elfelejteni A nyolcvanéves Illés Sándor huszonhatodik könyvében szülőfaluja történetének legtragikusabb fejezetét vetette papírra. A helybeliek akarata ellenére lejátszódott véres drámát dokumentumok, személyes beszélgetések alapján rekonstruálja. Szereplői határozott arcot öltenek. Az áldozatokról megindító portrékat fest, halálukban ki nem teljesedett életüket gyászolja s gyászoltatja az olvasóval, akinek személyes ismerőse lett Gussmann Marcsa és Ernő, Schlossberger Jólánka, a Clicer fiuk, az öreg Armin és a többiek. Mementó és figyelmeztetés a könyv: bármilyen szennyes áradat zúdul az emberiségre, ellen kell állni, nem szabad meginogni. Mindenki bűnös, aki fogaskerék a nagy szerkezetben (Ezekkel a szavakkal magyarázza meg az író a tizenkét év fegyház után szabadult temerini aljegyzőnek, miért nem léphetünk át a múlton.) A csendőr főhadnagy és társai a temeriniek akarata és érzelmei ellenében gyilkoltak, egy olyan falu életét dúlták fel, ahol a zsidó vallású polgárok a "mieink" voltak, ahol nem ismerték az antiszemitizmust. És olyan zsidókat pusztítottak el, akik otthonukbak érezték a bácskai földet. A tragédián, amellyel új fejezet kezdődött a történelemben, nem lehet túllépni. (osztovits) (Illés Sándor: Irgalom nélkül. Békéscsaba, Tevan Kiadó) kának végzettjeként figyelt föl múltunkra halálra ítélt értékeinkre, ahol kultúrális bizonyítékai fölbukkantak. Ezt az asszonyt Marosi Ildikónak hívják. Évtizedeken» gyakorolt mestersége mellett az erdélyi magyar művelődésnek, erdélyi, irodalmi és művészeti múltúnk búvárlója, elveszettnek hitt értékeink megmentője. Látván Erdélyben az új kalifák uralmának siralmas következményeit, ő valóságos személyes intézményként, magánhasznot, könnyű sikert, hivatalos elis- mrést megvetve hozta föl a mélyből múltúnk szellemi kincseit. Amikor tehát ez a konok munkában és üldöztetésben megőszűlt erdélyi asszony, Marosi Ildikó asztalunkra helyezi a könyveit; amikor az időnek omladékai alól újabb szellemi értékeinket menti ki, úgy illik fogadnunk őt, miként a vízi mélységekből felbukkanó gyöngyhalászokat. Ne az legyen az első kérdésünk hozzá: hány kagykót hoztál nekünk, hanem a kezünket nyújtsuk mindenekelőtt, megsegítvén őt a partra- jutásban. Majd ezután, az együttérzés hatalmának tudatában kérdezzük tőle: fáj-e még a szemed, a szíved attól, amit odalent láttál? Mosolyával fogja eltitkolni fájdalmát. Nem panaszkodásra: mentő munkálatokra termett Áldozatok voltak Halálkatlan tüze perzselt Sikoly, verte fel a csendet Rémült, könnyes tekintetek Segítségért könyörögtek Gázkamrába tömörültek Ott vesztették életüket Egymás testén feküdtek Vér festette a köveket Gyötrődtek az üldözöttek Fásultan megmerevedtek Szaddistáktól kíszenvedtek könnyek, sárrá kevredtek Ártatlanul megvert testek Szomorúan, némán mentek Kísérlettől gémberedtek Megfakultak, elterültek Gyilokméreg gyorsan végzett Meredt test a földre esett Akik akkor elgyengültek Tömegsírba bekerültek Elfeledni sohsem lehet, A lehullott vércseppeket Azt a rémes tekintetet, Mikor tombolt az őrület. Ferencz Amália
