Amerikai Magyar Szó, 1995. január-június (49. évfolyam, 1-26. szám)
1995-06-01 / 22. szám
Thursday, June 1,1995 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5. Az ötödik kontinens Ausztrália, az ötödik kontinens az idén ünnepli felfedezésének 225. évfordulóját. James Cook hajóskapitány és felfedező 1770-ben kötött ki az akkor még fel nem fedezett Ausztráliában. Április 20-án szállt partra Sydney közelében, hogy az angol korona számára birtokba vegye az addig ismeretlen földrészt. A helyet, ahol kikötött Botany Baynek nevezték el. Ausztrália Európánál sokszorta nagyobb földterület, ennek ellenére kb. mintegy 20 millió lakossal. Az ország belseje elsivatagosodott terület, szinte lakhatatlan. Települések főleg a partok közelében alakultak ki. A legközelebbi szomszédja Új Zéland is sokszáz mérföld távolságra van. Mivel földrajzilag szinte minden fontosabb útvonalból kiesik, gyakorlatilag alig vesz részt a világ dolgaiban. Jelenleg is az angol birodalom része és tagja Nagy Britanniának. Ezért, ha pl. Anglia háborúba keveredik, köteles abban részt vállalni. így harcoltak ausztrál katonák az I. és a II. Világháborúban is. Ausztráliának vannak őslakosai is, akik szerencsésen túlélték a gyarmatosítást és ma már a legteljesebb biztonságban egyenlő jogokkal rendelkeznek. Kezdetben Anglia börtönként használta a szigetet, igyekezvén megszabadulni az ott élő bűnözőktől. Ide száműzték a politikai ellenfeleket és a vallási türelmetlenkedőket is. A nyomorultak utódai mit is tehettek volna egyebet, mint hogy államot alapítottak. Nem is akármilyet. Ausztrália ma az egyik legjobban áhított bevándorlási központ. Nem véletlen, hogy az amerikai kivándorlók nagy része is ide igyekszik. Viszonylag magas életszínvonal, alacsony bűnözési mutatók és elég élettér mindenki számára. Ausztráliában több különleges állatfáj is él, amelyek máshol teljesen ismeretlenek voltak. A kengurut pl. Ausztrália cimerállatának választották. De itt él a kacsacsőrű emlős, amely a kacsára csak csőrében emlékeztető teremtmény és a gyerekek kedvence a koala maci is. Sok más állatfajt pusztítottak ki, vagy húsa, vagy kártékonysága miatt. A sokáig érintetlen földben találták meg az egyik legöregebb ősember maradványait is az Australo pitechus-t. Az őslénykutatók kedvenc földrésze is ez a hely, amolyan halott Jurassic Park. Ausztrália sokat tesz azért, hogy megmutassa magát a világnak. Itt rendezték 1956-ban az Olimpiát, amelyről sok magyar sportoló nem tért haza, köztük a teljes aranyérmes vízilabda válogatott. Az olimpiai (modern) játékok századik éves jubileumi eseményét ugyan Atlantában (USA) tartják 1996-ban, azonban a 2000. éves olimpiai játékokat ismét az ausztrál Sydney rendezi majd. Boldog születésnapot Ausztrália! Deák Pál MAGYAR UROLÓGUS Dr. GEORGE KLEIN Cornell-diplomás, urológus szakorvos RENDELŐK: 157 E 72 St New York, N.Y. 10021 110-45 Queens Blv. Forest Hills, N.Y. 11375 Mindkét office telefon: (212) 744-8700 Prosztata problémák * Vasectomy * Húgyúti fertőzések * Impotencia * Vese és hólyagdaganatok * Vesekő 24 órás díjtalan telefon-konzultáció Medicare-t és Blue'Cross-Blue Shield biztosítást elfogadunk Ködsipkában a csángók között Csorna Gergely az elmúlt évtizedben sokszor, valóságos álöltözékben járta be Moldvát, a Szeret és a Prut vidékét. Munkásruhába bújt, lábára bakancsot húzott, hogy elkerülje a gyanakvó pillantásokat. Oka volt az óvatosságra: azokban az időkben, a hetvenes-nyolcvanasévekben a román hatóságok nem rajongtak túlzottan a Moldvába látogató magyarokért. Pedig nem volt sok belőlük, s az a kevés is, aki elvetődött távoli rokonainkhoz, egy-két nap múlva már fordult is vissza. Csorna Gergely viszont minden alkalommal hetekig maradt közöttük, hogy fényképezőgépével s videokamerájával megörökítse mindennapjaikat, szokásaikat, életmódjukat.- Honnan ez a szenvedélyes vonzódása a csángók iránt? - kérdezem az alig negyvenéves fiatalembert, aki már dokumentumfilmet is készített róluk.- Szüleim Erdélyből származnak, én már a pesti aszfalton nőttem fel. Műbútorasztalosnak tanultam, de épphogy kiállították a mesterlevelemet, már beiratkoztam a Képzőművészeti Főiskolára, s elvégeztem a szobrász szakot. Azóta is a szob- rászatot tekintem élethivatásomnak, ebből tartom el magamat és családomat. A fotózást csupán kedvtelésből űzöm, és jóformán csak Moldvában, a csángók között veszem elő a gépemet. Nem vagyok tehát hivatásos kutató. Azt, hogy mégis elkezdtem velük foglalkozni, annak köszönhetem, hogy a hetvenes évek közepén szüleim szűkebb hazájában megismerkedtem a gyímesi csángókkal, és ők voltak azok, akik felébresztették az érdeklődésemet irántuk. A csángókról tudnivaló, hogy meglehetősen zárkózottak, nehezen oldódók. Keserű történelmi tapasztalataik indokolják ezt. Érdemi segítséget soha sehonnan nem kaptak. Még a papjaiktól sem, akik mindig idegenek voltak. Az áldott emlékű Neumann Péter, aki a két világháború között Bogdán- falván magyarul szólt hozzájuk a miséken, s magyarul gyóntatta őket, ritka kivételnek számított.- Önt mégis bizalmukba fogadták, hiszen több ezer fényképfelvételt készített róluk, olyan alkalmakkor is - lakodalmakon, temetéseken -, amikor nem szívesen tűrik az idegent maguk között. Hogyan érte ezt el?-Viszonylag gyorsan elterjedt a hírem, tudták rólam, hogy nem azok közé tartozom, akik csak futólag rájuk csodálkoznak, s utána már állnak is tovább. Sok faluban sikerült igen bensőséges kapcsolatba kerülnöm velük. Nem sajnálom az időt tőlük, épp a múltkor számoltuk ki a feleségemmel, hogy összesen három és fél évet töltöttem el közöttük, egy kétéves Soros-ösztöndíjat leszámítva, a magam költségére. S nemcsak fényképeztem és filmeztem őket: gyerekeiket, akiknek bizony összeakad a nyelvük a magyar szavak kiejtésekor, énekelni tanítottam, nem egy fiatalt rávettem, hogy magyarországi középiskolában, egyetemen folytassák tanulmányaikat. A legnagyobb szolgálatot talán mégis azzal tettem nekik, hogy a külső-rekecsini templom meghasadt harangjának kicserélésére akciót szerveztem melynek eredményeként Árva Vince pálos szerzetes kétszázezer forintot bocsátott rendelkezésünkre.- Csaknem másfél évtizedig még újságokban is csak hébe-hóba adott közre egyet- egyet fotói közül. Ezt is az óvatosságával magyarázza?- Természetesen. Rettegtem attól a gondolattól, hogy egyszer "lelepleződöm", és kitiltanak az országból. 1988- ban összeállítottam egy albumra valót képeimből, és az albumot meg is jelentette a Corvina, huszonötezer példányban.- Albumára külföldön is felfigyeltek, sőt Japánban elhatározták, hogy kiadják. Alighanem ön az első magyar fotóművész, akinek a képeit ebben a formában megismerik Nipponban. De hogyan szereztek róluk tudó mást a japánok?- Feleségem, Székács Anna, aki az ELTE japán tanszékének adjunktusa, 1988-ban - a szigetországba látogatva - megmutatta a Japán-Magyar Baráti Társaság tagjainak az albumot. A társaságnak történetesen egy kiadóvállalat tulajdonosa, Ikeda Ikuso San az elnöke, akinek révén több magyar prózai művel ismerkedhettek meg a japán olvasók. A székelyek iránt is hosszabb ideje érdeklődik, de a csángókról akkor még nem hallott. Nem tagadta, hogy elsősorban a csángóknak számára egzotikusnak, sőt kö- zépkoriasnak tetsző életmódja, kultúrája ragadta meg.- Jóllehet már így a távol- Keleten is tudnak pártfogolt- jairól, nem érzi mégis szélmalomharcnak, hiábavalónak értük tett erőfeszítéseit?- Tisztában vagyok vele, hogy történelmi perspektívából nézve milyen sors vár rájuk. Épp ezért mentem lázas sietséggel, ami még menthető. Azt akarom, hogy ha a fátumukon nem tudunk is változtatni, legalább a múltjukat, a kultúrájukat ne lophassák el... Ábrahám László BUDAPEST. "Vidám tavaszi sétára" hívta a Tégy a Gyűlölet ellen Alapítvány május 14-ére mindazokat, akik úgy vélik, hogy a megfogalmazott cél mindig aktuális. Az résztvevők az Erzsébet hídon át mentek Tabánba és egy-egy szál virágot dobtak a Dunába a délszláv háború áldozataival való együttérzésük jeléül.
