Amerikai Magyar Szó, 1995. január-június (49. évfolyam, 1-26. szám)
1995-05-25 / 21. szám
Thursday, May 25, 1995 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5. Négy világrész, tizenhét országában élő magyarok a történelemről "Egyetlen szerelmünk a magyar történelem és a magyar nyelv" - írják alapszabályukban a Zürichben alapított magyar történelmi egyesület tagjai. A tíz éve működő egyesület célja, hogy a többnyire autodidakta módon a történelemmel foglalkozó tagjait összefogja, munkájukat irányítsa és publikálja. Magyarországon eddig tizenegy könyve jelent meg az egyesületnek, a tanulmányok kizárólagos tárgya a magyar történelem és a magyar nyelv, a magyar őstörténet-kutatás. Az egyesület Székelyudvarhelyen megrendezett történész-találkozóján elhangzott előadásokat tartalmazó kötetben régóta vitatott témákról olvashatunk. A székelység eredete, a rovásírás, a székely népesség számának alakulása Erdély történelme során, a dákok és Erdély kérdése mind-mind olyan kérdés, amelyre senki nem adhat egyértelmű és cáfolhatatlan választ. Kevés a forrás, kevés a kutatási eredmény. Ezért fogadható el a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület véleménye: minden lehetőséget meg kell vizsgálni, minden elképzelésben és teóriában lehet valami igazság, hiszen ezekben a kérdésekben többnyire csak a fantáziájára támaszkodhat a történész. A felvetéseket cáfolni kellene és nem kinevetni, mondjak az egyesület négy kontinens tizenhét országából toborzott tagjai. Az egyesület másik kiadványa a Tapolcán megrendezett tanulmányi napok előadásait foglalja kötetben. A számos témátérintő tanulmánykötetben olvashatunk a magyar népzene keleti eredetéről, II Rákóczi Ferencről, az Árpád-kor régészeti kutatásainak módszertanáról, a magyar könnyűlovasság kialakulásáról és az Árpád-kori magyar királynékról is. Dr. Strém Géza Egy fejezet életrajzomból Budapesttől - Amerikáig Párizs 1923 május 23-án érkeztem Franciaországba. Párizsban akkoriban munkáshiány volt. Az utcák tele voltak falragaszokkal, amelyeken munkaerőt kerestek mindenfék munkára. 5 év telt el az I. világháború végétől és Franciaország még nem tudta pótolni a háborúban elvesztett félmillió fiatalt. A falragaszokat nézve rögtön gondoltam, hogy nem lesz nehéz munkát találnom. Először egy kávéházban dolgoztam, később még kazánt is fűtöttem. De Párizsban voltam és fiatal. Állásról-állásra, egyre feljebb haladtam a ranglétrán. Egy év után már egy nyelviskolában dolgoztam mint tikár és mint német nyelvtanár. 1930-ban megkaptam a francia állampolgárságot is. Most már volt rendes havi fizetésem, sőt mellékjövedelmem is. Elhatároztam, hogy megnősülök, s elhozom feleségnek azt a leányt, akit még otthon kiszemeltem menyasszonyomnak. O hozzám is jött és letelepedtünk Párizsban. 67 évig éltünk együtt, megosztva minden jót. minden rosszat. Egy gyermekünk született. Közben tovább tanultam a Sorbonne-on, azon a kurzuson, amely külföldieket képzett ki francia tanárrá. Ezen kívül diplomát szereztem a Keleti Nyelvek Főiskoláján. Nem volt sok pénzünk, de boldogok voltunk, hiszen rengeteg új dolgot tanultunk, tapasztaltunk. Állandóan olvastuk az újságokat. Abban az időben talán nem volt még egy olyan ország a világon, ahol annyi és annyiféle lap jelent volna meg. mint Franciaországban. A kommunisták lapjától a Humanitetől, az arisztokrata Figaróig mindenféle árnyalat képviselve volt. Az iskolában nappal titkári teendőket végeztem, este pedig tanítottam. 10 óra felé fejeztem be az utolsó órámat és akkor még vonatra kellett ülnöm, mert csak a külvárosban kaptunk lakást. folytatjuk Egészségügyi megszorítások... folytatás a 4. oldalról kát változatlanul hagyják, és a normálisnál 15 százalékkal hosszabb ápolási időt számolnak. A kórházi dolgozók "bőrükön érzik a nehézségeket", ezért nehezen fogadják, hogy az utóbbi időben "nem mindig születnek okos döntések". Ezért azonban nem a népjóléti tárcát és nem az egészségbiztosítót hibáztatják, hanem az "erőszakos pénzügyi politikát", amely szakmai ügyekben is maga szeretné kimondani a végső szót. Húsz éve ment el a magyar szellemi élet organizátora Az UTÓKOR "felfedez"?, "jóvá tesz"?, "igazságot szolgáltat"?, "méltó helyre állít"? - több mint kétséges. Olykor igen. sokszor nem. Az utókor lehet éppoly igazságtalan, mint a jelen, azaz a jövő. Németh László életének milyen ma az emlékezete, s milyen életművének a jelen- érdekűsége? Több mint kétes a válasz: csak sejtelmekre hagyatkozhatunk, meg jelzésekre. Például arra, hogy az a húsz esztendő, ami halála óta eltelt, miként gazdálkodott a többi eltávozott művével. Mert az elmúlt húsz év alatt generációk tűntek el véglegesen és csonkultak, ritkultak meg végérvényesen. Márai, Illyés, Erdélyi, Féja, Ottlik, Déry, majd Jékely, Csanádi Imre, Nagy László, Örkény, Pilinszky, Cseres és Weöres, aztán Hajnóczy, Szi- veri.... S vannak, akik mindig lesznek. Talán nem túlzás és elfogultság közéjük sorolni az Iszony Íróját, a Tanú szerkesztőjét. A két Bolyaiban önmagával dialogizáló magyar elitsorsot. Uj meg új könyvek vizsgálják Németh László eszmerendszerét, új és új viták hivatkoznak rá. Ám inkább a gondolkodóra, annak is egy-egy eszmemenetére - alig a szépíróra. Meg lehet-e határozni azt a művészi-esszéírói tematikát, kartotékolni lehet-e azt az iró-gondol kodói "szóki ncse t". amivel Németh László tetten kívánta és tudta is érni a maga személyes és történelmi sorsélményeit? Leírhatunk olyan fogalmakat, mint Kert-Magyarország, új nemesség, minő ség-szocializmus. Tűnődhetünk azon, s nem minden haszon nélkül ma sem, hogy miért és miként állítja szembe az "inté- ger" Magyarországgal az "in- téger" magyarságot, s miért emeli az utóbbit az előbbi fölé s ugyanakkor a hanyatlástörténetének talán legsúlyosabb idejét élő nemzet látókörébe. Érvénytelen volna-e szociális radikalizmusa s az ezzel párosúló törté- nelemkritka? Különös történelmi paradoxon, hogy éppen azóta kérdez önmaga sorskérdéseire a magyar történelem s a legjava írótársadalom. amióta (az utókor ítélete szerint) a fölívelése megkezdődött, Csokonaiék óta. Fölívelés és hanyatlástörténet ideglázba ejtő egyidejűsége - ez a Berzsenyiről, a Széchenyiről, az Adyról beszélő Németh László-ta- nulmányok lényege. Véletlen-e, hogy az utóbbi kétszáz év nemzeti katasztróINémelh László a hatvanas évek elején fáit megérezve, avagy bekövetkezésük után azokat szemlélve mindenki utópiák szerkesztésével véli legyőzni a végzetet? Eötvös és Jókai, Kemény és Justh Zsigmond, Ady és Németh László, Illyés és Bibo. S az, ami itt van most Magyarországon és a környezetünkben, egy ilyen század után - az vajon nem azt sugalmazza, hogy az utópiák, a vágyálmok néha valódibb realitások lehetnek a jövőben, mint amit a napi tapasztalat és okosság sugall? Enciklopédizmus és okos utópiák nélkül nemigen bízhatunk - kisnemzeti nyomo- rultságba kényszeri tettek - minőségben, nértiesedésben, lakható jövőben, Legnagyobb. múltunkat' legjobban megszenvedő gondolkodóinkkal együtt ezt akarja elhitetni velünk, gyarló utókorral Németh László hatalmas, megkerülhetetlen életműve. Alexa Károly 9 óra alatt Budapestre Leszállás nélkül minden alkalommal . «,» New York. Kennedy repülőtér. ‘•i á 17 óra 45 perc. Indul a MALÉV _ % , járata Budapest felé. East Coast: 212-757-6480 800-223-6884 Midwest: 312-819-5353 800-877-5429 West: 310-286-7980 800-262-5380 L'M^LEU'Hungarian Airlines
