Amerikai Magyar Szó, 1994. július-december (48. évfolyam, 27-47. szám)
1994-07-07 / 27. szám
6. Thursday, July 7 1994. AMERIKAI MAGYAR SZO ni íj mit mi 29. MIHÁLYI DEZSŐ ÖNÉLETRAJZA Moldova György A zsidó A vonaton a fülkénkben egy fiatalember utazott, osztrák újságíró, ö is Belgiumba igyekezett. Együtt találtunk szobát egy kis panzióban a Rue de Rivolin. Együtt költöttünk el egy kellemes vacsorát, és ajánlotta az újságíró, hogy együtt menjünk masnap a belga konzulátusra. Németül beszéltünk egymással, már ahogyan én gagyogtam a zsidó-német nyelvet. Másnap a francia-belga határon csak futólag vizsgáltak meg bennünket. Amikor Brüsszelbe értünk, elbücsuzott tólünk újságíró barátunk, mi pedig robogtunk tovább Antwerpenbe. Este volt, mire megérkeztünk. Álltunk az állomás előtt, Az emberek franciául beszéltek. Valaki vegre egy keveset beszélt németül és 5 magyarázta meg, hol van a kikötő. Nem sokat láttunk. Szegényes hazak. Egyik kocsma a másik után és ezeket CAFFE-nak nevezték. Bementünk az egyik kocsmába, félénken rendeltünk egy-egy pohár sört és ott álltunk már mi is a tarka tömegben. Mindenféle nyelven ordítoztak. A tulajdonos után érdeklődtünk. Odavittek egy lányhoz, akivel nagy nehezen megérttettük, hogy mit akarunk. A lány- intett, hogy várjunk és egy kis idő múlva egy pirospozsgás jól megtermett emberrel jött (vissza A "Father"-rel. A father jól beszélt németül és azt mondta, hogy kovessük Öt. Bementünk a belsÖ szobába, ahol egy nagy teremben csak matracok voltak a padlón, ahol vagy tizen-tizenketten feküdtek ruhástól. Az egyik üres helyre ledooott két matracot és mutatta, hogy az a mi fekhelyünk, és majd reggel elszámolunk. Már korán reggel kezdtek az emberek felcihelődni. Közvetlen mellettünk három fiatalember készülődött és magyarul beszéltek. Azonnal összebarátkoztunk. Kettő Pestről jött, egy pedig Munkácsról. Rögtön ajánlkoztak, hogy megmutatják a várost, mert ők már egy hónapja vannak itt. Elvittek egy olcsó étterembe is. Mindhárman pénz nélkül voltak, nagyon le voltak éjjve. A két pesti fiú nagy pátosszal mesélte, hogy Ők minden nap kapnak öt frankot a magyar konzulátuson, hogy ne haljanak éhen. A munkácsi pedig koldul. Ezek a fiuk is ki akarnak jutni Amerikába, de fogalmuk sincsen, hogy hogyan. Senkijük sincs Amerikában es otthonról is nagyon szegény családból jönnek. . Csak egyetlen reményük van, lellopózkodni egy hajóra. Állandó rettegésben éltek, mert átszöktek a határon, papírjaik nem voltak és nagyon félték a razziáktól. Mesélték, hogy nagyon sokan vannak itt Antwerpenben, akik Romániából, Csehországból, Magyarországról és a balkáni országokból jöttek ide, azzal a reménységgel, innen tovább juthatnak Amerikába. Némelyiknek sikerült is, akinek rokona vagy hozzátartozója él kint. A kikötőben mászkáltunk és néztük a különböző hajókat, amelyek a világ minden tájáról jöttek. Nagy forgalom volt. A luxus ( személy hajóknál nagy volt a surgés-forgas. Órákig tartott, mig az utasok kiszálltak és elszéledtek a városban. Mar ismertük az amerikai teherhajókat, amelyek nagyobbak és terjedelmesebbek voltak a többinél. A tengerészek csak angolul beszéltek, igy nehéz volt velük megismerkedni. Megbeszéltük Miklóssal, hogy nem maradunk a padlásszobában. Nagyon kétes elemek lakják azt. Azonkívül piszkos is és lármás. Barangoltunk az utcán és egy utbaesö kocsmába betértünk, RUBENS volt a neve. A helyiség elég üres volt, egy harminc év körüli nő rakosgatta a poharakat. Egy keveset beszélt németül. folytatjuk- A múltkoriban lapozgattam a ''Magyar szólások és közmondások" mindmáig legteljesebb gyűjteményét, a "Zs" betűhöz tévedve hiába kerestem a "zsidó" címszót- kezdte B., a docens filozófiadocens. A könyvet még 1966-ban adták ki, az egyébként kitűnő szerzőt is valószínűleg a Kádár-korszak álszemérme vezette: amiről nem beszélünk, az nem is létezik. Emlékezetes példa erre a felfogásra Babits Mihály "Cigánydalá"-nak átírása, a szerkesztők az eredeti "zsidót, ha látsz, nekilátsz" sort, "bogyót, ha látsz, nekilatsz"-ra változtatták. Pedig van egynéhány ezzel kapcsolatos szállóige, szófordulat, kép, egypár nekeipn is eszembe jut minden különösebb töprengés nélkül. Az köztudott, hogy a "zsidó" a kereskedő, üzletelő ember szinonimája a magyar nyelvben, az talán kevésbé ismert, hogy a kártyapakliba keverés közben megfordult lapot is "zsidö"-nak nevezik a zsugások. Emlékezetesek továbbá régi "abszolút viccek", közülük egyet hadd iktassak ide példának. Mi az abszolút szenzáció? Ha a rendőrök^ diplomaosztó bálját megzavarja a zsidó bányászok sztrájkja. Ez a múlt, napjainkban, ha jól látom a "zsidó" jelző újabb jelentést kapott. Az "ellenzékiseg", a "másság", a "felforgatás" minden képviselője automatikusan zsidónak minősíttetik néhány pártszékhaz- ban, kormányhivatalban és kapcsolt részeikben: népgyüléseken, nemzeti birkagulyas- partykon, némely budai teadélutánon. A minősítés ellen fellebbezésnek helye nincs, nem véd meg tőle az "y" betű sem a vezetéknév vé^én, kész ra a megfelelő magyarázat: "ketkoronás név", vagyis még a galíciai nagypapa vásárolta két koronáért, néhány kiló toll áráért. Jobb ipszilonosok nem is tiltakoznak ellene, talán Keresztély dán király ismeretes példája lebeg előttünk, aki a német megszállás idején maga is feltette a sárga csillagot. Bizonyos körülmények között illik zsidónak lenni. Felmentést kap viszont a meggondolatlan származással járó hátrányok alól minden olyan zsidó, aki hajlandó belátni, hogy jelenlegi világunk a lehetséges világok legjobbika. Ez a kettős megítélés néha (különös ellentmondásokat teremt. Érdemes megemlíteni F-y humorista példáját, aki egyszer azt mondta munkatársának, a Bélyeg A "Feszty-kÖrkép: A magyarok bejövetele. Kass János grafikusművész terve alapjan. Májusban két postabélyeg-sorozatot bocsátott forgalomba a Magyar Posta Részvénytársaság. Mindkét sorozatot több szinÜ ofszetnyomással a Pénzjegynyomda Rt készítette. Száz éve 1894 május 13-án bemutatták a látogatóknak a magyarok honfoglalását ábrázoló Feszty-körképet. Akkoriban igy irt erről a lélekemelő eseményről a Vasárnapi Újság. "Hosszas, gondos és nehéz munka után elkészült immár a honfoglalásra vonatkozó nagy korkép. Száz meg száz alak nyüzsög, sür-forr előttünk sajátos öltözetekben, lovas és gyalog alakok... Az ember azt sem tudja, ébrén nürnbergi kormánypártivá vedlett kabarettistának: - Minek engem találnak meg a fenyegetésekkel, a büntetésekkel. Vedd tudomásul, hogy helyetted voltam zsidó! Ez a "zsidó" fogalmát átértékelő felfogás szerény véleményem szerint a legalaptalanabb hízelgés, amellyel valaha is illették a zsidókat. Isten a tanúm ra^ hogy közülük sokan nem szolgáltak ra erre a megtiszteltetésre A zsidók körét nem véletlenül igyekeznek minél szélesebbre tágítani, jelentőségüket számaranyuk és valódi társadalmi súlyúk fölé növeszteni - egy kisebbség csak igy válhat alkalmassá arra, hogy az évszazad összes történelmi bűnét nekitulajdonithassak. Ma már nemcsak a Tanácsköztársasagot írják a zsidók számlájára - Szamuelystől- Kun Bélástól, a második világháború utáni kommunista Rákosi-Farkas-Gerő trojkát, de Ők lettek az okai napjaink főbb bajainak is: a gazdasági nehézségektől a kedvezőtlen külföldi megítélésen át egészen a futballmeccsek eredményének befolyásolásáig. Gábor Andor emlékezetesen megirt fizikatanárát hallani most újra és újra; a kiváló pedagógus minden eredmenytelen kísérlete után csak egyetlen magyarázatot talált a kudarcra, izraelita diákjainak susmusát:- A kísérlet nem sikerült, mert a marha zsidók fecsegtek! Ez a mostani nagyméretű kísérlet sem sikerült igazán, és azt hiszem, csak fokozódik majd minden rendu és rangú fizikatanárok indulata, amellyel a kudarcukat indokolják. Tanításuk, ügy látszik, termékeny talajra hull, egyre hangosabban szól a fasizmus eszperantója: a zsidógyülölet, pártplakátok ábráin sas csap le horgas orrú, nagy fülű, cilinderes patkányra, nyilaskeresztek tűnnek fel a falakon, a földalatti vasúton már a tőrkés is megvillan. Sokan közömbös arccal sietnek el a jelenségek mellett, néhányan alig titkolják elégedettségüket, hogy ezek őket nem érintik. Nekik üzenem: sekély e kéj - és nem tart sokáig. Már nemcsak az ellenzéket, a másként gondolkodókat minősítették át zsidóvá, megkapták ezt a besorolást a cigányok, homoszexuálisok, szabadkőművesek, külföldiek, és még ki tudja hányán. Valamilyen kategóriába mindenki belefér majd. , , (Uj Elet, Budapest) van-e vagy álmodik. Árpád pedig föemberei- vel ott all egy dombtetőn. Nem a csatát intézi már; hisz le van verve az ellenség; hanem a hegyekkel, síkokkal, mocsarakkal váltakozó fenseges tájat - az új ismeretlen haza egy részét - szemléli elgondolkodva...” Négy évszázad követte egymást azóta, hogy első jelentős lírikusunk, Balassi Bálint, Esztergom ^ostromakor hősi halállal végezte nemes életet. Másik évfordulós nagyságunk viszont 200 évvel ezelőtt született. Báró Jósika Miklós volt az első jelentős magyar regényíró (1794-1865) Balassi Bólint Jósika Miklós Terjessze lapunkat!
