Amerikai Magyar Szó, 1994. július-december (48. évfolyam, 27-47. szám)
1994-09-01 / 32. szám
Thursday, Sep. 1. 1994. 5. AMERIKAI MAGYAR SZO Eötvös Loránd halálának évfordulójára Eötvös Loránd Közeledve a harmadik évezredhez, egyre nagyobb hatást gyakorol mindennapi életünkre a muszaki-tudományos fejlődés. A világ természettudományos és műszaki haladásában mi magyarok meglehetősen élenjárunk. Nemcsak nemzeti önismeretünk szempontjából fontos ezt tudni, hanem a világ megbecsülését kivívandó is. Szent- Györgyi Albert megfogalmazása szerint..."egy országnak a nagysága attól függ, hogy mennyiben járul hozza a közös emberi értékekhez." A tudósok közül egyik legkiválóbbról, Eötvös Loránd fizikus halálának 75. évfordulójáról emlékezünk meg. A neves iró, politikus báró £ótvos József fia az 1848-as szabadságharc evében született es 1919 tavaszán hunyt el. Középiskoláit a budapesti piaristák gimnáziumában végezte, majd Heidelbergben a kor neves tudósai: Kirchhof, Bunsen és Helmholz növendéke volt. Jedlik Ányos nyugalomba vonulását követően a Budapesti Tudományegyetemen a ' kísérleti fizika tanszékét vezette. Később az egyetem rektora, majd a Magyar Tudományos Akadémia elnöke lett. Sikeres tudományos munkásságát a nagyközönség a róla elnevezett Eötvös- ingáról ismeri, pedig számos felfedezése, találmánya tette ismertté a világban. A közéletben is nagy szerepet játszott. Országgyűlési képviselő > majd vallás- és közoktatási miniszter. Bekapcsolódott a hazai turistamozgalomba. Nevet viseli 1949 óta a magyar tudományegyetem. M.K. Szomorúság Az idős asszonyt régóta ismerem, minden vasarnap találkozom vele a nagymisén. Bottal jár, nehezen mozog, olykor-olykor megáll, hogy erőt gyűjtsön. A múlt vasárnap mise után szitált az esŐ. Az asszony topogott a templomajtóban, tekintgetett az eg felé, tétovázott egy ideig, aztán mégis elidult. Talán kicsit gyorsabban igyekezett, vagy megcsúszhatott a lépcsőn, megingott s elzuhant. A botjára esett és az reccsenve kettétört. Felsegítettem és templomkeritésig támogattam. Nekidőlt a betontalapzatnak és szipogva sírni kezdett. Láttam alagördülő könnyeit. Vagy csak az eső csörgött végig az arcán? Nézte a bot kezében maradt darabját, amit aztán össze próbált illeszteni az eltörött alsó részével, amit én emeltem fel és adtam át neki. De minek? Hu társa volt eddig, most vége, örökre. El lehet dobni, nem támaszték többé. Mégse dobja el, szorongatja a kezében es elindul kacsázó léptekkel a kerítés mentén. Lépegetek utána, követem tekintetemmel, a szomorúság vigasztalan kétségbeesését lehetne megmintázni róla. Ha volna botom, most átadnám neki, s megölelném, hiszen éppen olyan, mintha a mama menne előttem egy régi-régi nyár eleji vasárnap az esőben. ülés Sándor Jövőnk az emlékezésen alapszik Fodor Gabor művelődési miniszter beszédéből a Budapesti Történeti Múzeumban, a holocaustkiállitás megnyitóján hangzott el julius 19-én. Az idén Ötven éve annak, hogy vagonokba zártak mintegy hatszázezer magyar állampolgárt, kiknek vélhetően nagyobb része - mig volt jog - az izraelita feleke- zethez tartozott, másik része különböző keresztény felekezetek tagjaként élte szorgos mindennapi életét. Vagonokba zárták őket, német alapossággal és magyar állami segítséggel Auschwitzba és más lágerekbe vitték őket. Gyerekeket, asszonyokat, öregeket, felnőtt férfiakat - megölték őket előre eltervezett módon, a XX. századi egyetemes és magyar történelem máig izzó szégyenére. Szólnunk kell mindarról, ami ötven éve történt, mert az elmúlt évtizedekben s években még mindig nem hangzottak el a magyar politika részéről félreérthetetlen, félremagyarázhatatlan, egyértelműen tisztességes szavak. Nos, a kormány nevében szeretném egyszer és mindenkorra félreérthetetlen világossággal leszögezni; a fent említett szégyenletes törvények értelmében zsidóknak nevezett embertársaink kiirtására tett tudatos kísérlet - számunkra magyar emberek elpusztítására tett kísérlet. Izraelita es nem izraelita vallásu, teljesen ártatlan magyar embereket gyilkoltak meg, mindaz, ami velük történt, történelmünk része, szégyene és nyomorúsága, Akiket Auschwitzban öltek meg, azok a magyar történelem halottéi - akármint is vélekedtek ők sapát identitásukról, s akármint is vélekedjek arról bárki, aki ma él, s próbál még elboldogulni e cseppet sem egyszerű kérdéssel. Számomra ez az egyetlen lehetséges, tisztességes megközelítés. Remélem ezek a szavak félreért- hetetlenek, nem tépik fel a régi sebeket. Éppen ezért itt és most, az emlékezés nehéz óráján, az önök jelenlétében szeretném kimondani: a magyar kormány és kultúrpolitika számára (nincs és nem is lesz "zsidókérdés". Észrevették talán, hogy én magam is óvakodom e szó túl gyakori, a kontextus mérlegelése nélküli kimondásától. Szeretném, ha érthető lenne: a hivatalos Magyarország nem kíván semmiféle kifejezéssel meghatározni, előírni semmiféle kulturális, vallási identitást, semmiféle választást. Számunkra minden olyan megoldás érvényes, amely az önök, a magyarországi izraeliták számára releváns, illetve elfogadható. Nehéz szívvel mondom, hogy önök és mi. Mert mindannyian ugyanolyanok vagyunk. Ugyanannak az államnak kétségbevonhatatlanul hű polgárai- s a politika szempontjából minden más magánügy. , E helyen szögeznem le: a szélsőjobboldal, az antiszemita politika ne számítson semmi másra, mint az alkotmányos rend teljes szigorának betartására és következetes betartására, akárkiről is legyen szó. Magyarországon törvénytisztelő polgár származása, meggyőződése, felfogása, szokása vagy életmódja miatt soha többet nem élhet félelemben. A fenyegetéseknek, a gyülöletkeltésnek lejárt az ideje. Az antiszemitizmus bármely formája megdöbbenést kelt, megvetést vált ki a világ szabad országaiban, bárhol is üsse fel a fejét. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy antiszemiták mindig voltak és vélhetően lesznek. Amig magánéletükben azok - addig legfeljebb sajnálatomat fejezhetem ki életük deformált érzelmeivel kapcsolatban. De mindenkinek tudnia kell, hogy a kulturált társadalmi nyilvánosság keretei között az antiszemitizmusnak helye nincs. Senki nem alázhatja meg polgártársait. Azt szeretném, ha mindannyian világosan értenék: a kormány számára - amelynek képviselőjeként itt szólanom megadatott- igen fontos minden minden magyar állampolgár belső lelki békéje éppügy, mint fizikai sérthetetlensége. S ez éppúgy igaz reformátusra, mint cigányra, római katolikusra, mint felekezeten kívülire, cionistára mint vallásilag közömbös zsidóra, konzervatívra és liberálisra egyaránt. Mindenkire egyenként. Ötven éve történt, es ma sem felejthető sem a hatszázezer sem a - lám, még a számok is vitathatóak - több ezer cigány állampolgár halála. A béke a belső megbékélés kivívásán alapszik. A megbékélés feltétele az Őszinteség és az egyértelmű, pontos szó. Remélem, hogy szavaim ilyen szavak voltak. Remélem, hogy mondataim segítenek a fájdalom elviselésében, remélem, ho^y mondataim segítenek a belső béke eléréseben. Kérem önöket, emlékezzünk. Emlékezzünk azokra, akik eltűntek. Gyermekként, öregként, ismeretlenként. Azokra, akiket elrejtettek és azokra is, akik elrejtették társaikat. Amikor a világ talán legszomorúbb helyén - a washingtoni Holocaust Múzeumban - végigolvastam az olyan fájdalmasan kevés magyar állampolgár nevét, aki segített embertársai menekülésében, akkor kicsit enyhült a lelkiismeret-furdalásom. Az a lelkiismeret-furdalás, amelyet sok millióan érezhetünk - mi, akik évtizedekkel e szörnyű bűntény után jöttünk a világra - saját civilizációnk bűneiért. Gondoljunk, mindazokra is, akik politikai okokból, polgári demokrata vagy kommunista meggyőződésük miatt, a Jehova tanúi gyülekezet tagjaiként, testi-szellemi fogyatékosságaik miatt, vagy bármi más okból lettek a borzalmas börtönök és táborok lakói és áldozatai. Kérem önöket, menjünk együtt végig a kiállításon, nézzük együtt a múlt iszonyatát és soha ne felejtsék el, amit látnak. A hű és igaz emlékezés nem engedi, hogy előjöjjenek a Múlt Árnyai, ez az emlékezés ébren tartja a polgárok lelkiismeretét. Oly sokat beszélünk a magyarság tradícióiról. Tudomásul kell vennünk, hogy ez is annak része. S mikor évről évre egy választott napon a fogyatkozó számú túlélők, az örvendetesen egyre több és boldogabb leszármazottak, az újabb nemzedékek a múlt felé fordulnak, akkor tudják, hogy nincsenek egyedül. Mind együtt állunk itt. Együtt, mert mindegy, kinek ki volt az őse. Együtt emlékezünk minden halottunkra - azért, hogy ők bármiként és bárhol is vesztették életüket, holtukban legalább velünk lehessenek. Mindannyiunk jövője alapszik ezen az emlékezésen. t Magyar BELGYÓGYÁSZ specialista | • Dr Daniel Klein! I Rendelők: A ! 229 E 79 St New York NY 10021 1 (212)7372000 I Hétfőn és csütörtök délelőtt 113848 Elder Av. Flushing,N.Y. J I 24 órás díjtalan telefon konzultáció £ Rendelés előzetes bejelentéssel ► BIZTOSÍTÁST ELFOGADUNK • I Túlsúly problémák * magas vérnyomás A Cukorbetegség * Teljes kivizsgálás ^ Szükség esetén házhoz megy
