Amerikai Magyar Szó, 1994. január-június (48. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-20 / 3. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Jan. 20. 1994. Szemelvények Takács Lajos: Tamás László életútja 2. c. müvéből. (1944 tavaszan Budapestre érkezik Tamas László 19 éves vasmegyei paraszt fiú. Karriert, jobb megélhetést keresve a fővárosban. Nagybátyja segítségével, aki( pincemester egy nagy vendéglőben, állast kap, mint csapos. Lassan kiábrándul a pesti eletból és honvágya támad visszatérni falujaba. Közben megismerkedik egy egyszerű pesti munkás lánnyal, akivel hamarosan szerelmi viszonyba lép.) Hetenként kétszer-háromszor találkoznak és akar a moziban, akar a Városligetben, akar egy vendéglőben töltik idejüket, a talalka mindig az ágyban ér veget. Franciska szinte falja az erőtől, egészségtől duzzadó, jóképű falusi fiút, Tamás pedig elvezi az élet gyönyöreit. De nem (élvezi a várost és nem szereti a munkáját. Ha vasárnapra esik a szabadnapja és szép az idő, rendszerint kimegy a Duna-partra vagy a szigetre, vagy Budára, de mindig magányosan. f Olyankor nem ki van ja a barátnője társaságát, olyankor egyedül akar lenni. Egyedül járja a Duna-korzót, a sziget sétaútjait és a Budai-hegyek kapaszkodóit, Ösvényeit. Egyedül és boldogtalanul. A szülőföld utáni vagy emészti mindig. ( Odahaza ilyenkor virágzik a kökény es a kókénybokrokkal tele élősóvények fehérek, mintha hő takarná Őket. Az osztrak-Alpok felől hideg szelek fújnak, a mezőkön fázik a haragoszöld gabonavetés, a domboldalakat aranyba vonja a tavaszi kankalin, az erdők fái fehér virágszonyegen állnak. A gyümölcsfák ágain kipattanás előtt állő, duzzadt termőrügyek himbálóznak a szélben. 0 évról-évre a szemtanúja volt ennek a kibontakozásnak, de a város kÓrengetegében semmit sem lat a természetből. Itt nincsenek rétek, nincsenek erdők,nincsenek mezők,nincs fecskefészek az eresz alatt,nincs gólyafészek a kémény tetején. A Városligetben, a Népligetben, a Margitszigeten vagy a Budai-hegyekben is csupán egy-egy kis foltját talalja meg a természetnek. Nem, Ö ezt nem fogja tudni megszokni soha,( nemcsak azért, mert falun nőtt fel és a zárt városi eletet szinte elviselhetetlennek találja, hanem legfőképpen azért,( mert a rajongásig szereti a természetet. O nem akar sem csapos, sem pincér lenni es nem akar ipari szakmát sem tanulni soha. Neki volt egy álma, erdész szeretett volna lenni. Zöld vadász ruhában, zergetol- las kalapban, puskával a vállán járni az erdőt télen, nyáron és rűgyfakadástól lombhullásig a munkája mellett figyelni a természetet és gyönyörködni benne. Ebben az ügyben b irt is az egyik nagynéniének, akinek a férje erdész, de a levelére kedvezőtlen választ kapott. Állítólag nem tehettek semmit az érdekében vagy nem is akartak tenni, ezt máig sem tudja. Kénytelen, kelletlen igy lett csapos. A vendéglő most éppen csendes. Tamás a nagy tükörablakon át az utca forgalmát nézi. A Berlini tér szüntelen emberáradatában hatágú sárga csillagot viselő nők és férfiak tűnnek fel minduntalan. - Ez a megalázó megkülönböztetés a zsidókra vonatkozik - tájékoztatja Pista, aki az eseményekről mindig gyorsabban szerez tudomást, mint Tamás. Azt is Pistától a munkatársától tudja meg, hogy előző nap az Ilkovitcsnál a vécében halva találtak egy fiatal zsidó orvost, az illető mereggel vetett véget az életének. Es ugyancsak tőle hall először Auschwitzról, internálásról, gázkamrákról, munkaszolgálatról. Később a Váci üti Ganz sporttelepen, ahol hetenként egyszer leventegyakorlaton kell megjelennie a földet talicskázó zsidó fiuk egyikében felismeri Mártont, a falujából elköltözött kereskedócsalad egyik fiát, de nincs alkalma beszelni vele • folytatjuk Norvégiái jégkockák ■QQP Lillehammer 94 Februar 12-en kezdődik a téli olimpia a norvegi- ai Lillehammer- ben, ám továbbra sincs megegyezés a láng ügyében. Amint ismert a norvégok az általuk me^gyújtott s mar utón lévő fáklyát tartják az egyetlen valódinak, mig a görögök a hagyományokra hivatkozva ugyanígy a magukénak akarjak tudni az olimpia egyik legfontosabb jelképét. A helyiek 8000 kilométeres váltófutással juttatják el Lillehammerbe az ősi módszerekkel, a modern síelés feltalálójának - a múlt században élt Sondre Nordheimet tartják a norvégok a sieles atyjának - emlékhelyén meggyujtott lángot. A rendezők arra hivatkoznak, hogy teli olimpián először 1952-ben, Oslóban lobbant fel a láng, igy a Norvégiából szármázó tűz az eredeti. Szóba került az is, hogy a Lillehammerbe érkezes előtt Oslóban egyesítsek a két láncot, de a közös görög-norvég fáklyáról a váltófűtés szponzorai hallani sem akarnak. * Norvégiát joggal tartják a teli sportok nagyhatalmának. A 4.3 millió lakosú országnál csak a Szovjetunió nyert több érmét a téli olimpiákon. Gyorskorcsolyázásban és síelésben a norvégok a legjobbaknak számítanak, ám múkorcsolyá zásban nem lehet az esélyesek között említeni a házigazdát. Mintha Norvégiának nem is lett volna Sonja Henie-je, aki 1927 és 1936 között tiz világbajnokságon és három olimpián nem talált legyőzőre* Norvég diákok elkészítették minden idők legnagyobb olimpiai jelvényét, amelyet árverésbe bocsátanak. Kérdés persze, hogy ki tűzi majd mellére a 125 kilos hat négyzetméteres olimpiai jelképet? Bármennyire meglepően hangzik is, a karibi térségben fekvő Puerto Rico már negyedszer vesz reszt téli olimpián. A kis közép-amerikai szigetországot a játékok történetében eddig Öten képviseltek- Ken Wilson mondhatja magáénak 1988-ban műlesiklásban 43. lett. Lillehammerben a négyesbobtól várják a legtöbbet, ám a cél természetesen nem dobogos helyezes. A Magyar Olimpiai Bizottság közgyűlésén, melyen Göncz Árpád köztársasági elnök volt a díszvendég, 19 versenyző, hozzájuk 16 hivatalos kisérő és 3 nemzetközi tisztségviseld csatlakozik. Az elnök jelenlétében ünnepélyesen tettek fogadalmat. Magyar BELGYÓGYÁSZ specialista Dr. Dániel Klein Rendelők: 229 E 79 StNew York NY 10021 (212) 737 2000 Hétfőn és csütörtök délelőtt 13848 Ejder Av. Flushing, N.Y. 24 órr.s díjtalan telefon konzultáció Rendelés előzetes bejelentéssel BIZTOSÍTÁST ELFOGADUNK Túlsúly problémák * Magas vérnyomás Cukorbetegség* Teljes kivizsgálás Szükség esetén házhoz megy. AZ ÚJ VILÁG FELÉ 8 Mihályi dezs6 önéletrajza Mire megérkeztem a baleset színhelyére, már sötét volt, de a holdvilágnál elég jól lehetett látni. Csak az üres szekereket találtam ott, ahol hagytam. Sem Horovitz bácsit, se a családját nem láttam, sem a holmit. Ezzel szemben friss szekérnyomot láttam a sáncon keresztül. Nyomasztó csend volt, csak a fák suhogása hallatszott. Álltam tehetetlenül a szekér mellett. Nem tudtam mitévő legyek. Éhes is voltam nagyon. Az egyedüli dolog, amit tehetek, hogy hazamegyek. Keserves kínok között levettem a kereket a lóról és még nagyobb kínok között be- csusztattam a helyere. A nyavalyás kerék borzasztó nehez volt ! Jóval éjfél után érkeztem haza. Éhes és fáradt voltam. Az apám rögtön kijött a házból, hallotta a szekér nyikorgását. Elmondtam neki, hogy mi történt. Nagyon mérges lett. Rám ordított: "az anyád istenit, miért nem vigyázol jobban, semmit sem lehet rád bízni! Na fogd ki a lovakat es intézd el okét." Nagyon haragudott azért is, mert nem hoztam a fuvarpénzt és meg a kerék is eltörött. A lovakat be az istállóba, szénát adni nekik, lecsutakolni, megitatni, szalmás agyat letenni és csak azután mehettem enni és lefeküdni. A hétköznapi éjszakákon kivül szombaton is mentem a határba a lovakkal. Reggel nagyon korán kellett kelni, hogy a zsidók ne lássák, hogy én szombaton lovagolok. Ezt tiltja a vallás. Szomszédságunkban lakott a rabbi, aki amugyis rossz szemmel nezte a nem valami vallásos életmódunkat. Családunkban csak az anyám volt vallásos, az apám ott szegte meg a vallási törvényeket, ahol csak lehetett. Lopakodva mentünk, mi gyerekek karácsony táján disznótorra és mohón ettük a jó disznóféléket. A háború mind erősebben és ijesztőbben fejlődött. Minden oldalról lehetett látni a nélkülözést. Sokan még sokkal rosszabb helyzetben voltak, mint mi. Ahol kis gyerekek voltak és az apát, a kenyérkeresőt elvitték, ott kegyelemből éltek, de leginkább nyomorogtak. Közelünkben volt egy vizi csatorna, ami egy primitiv malmot látott el vizi- erővel. Mindenféle lisztet Őröltek két óriási malomkő között. A malom a gróf tulajdona volt és a parasztok is igénybe vették. Nem pénzért őrölték a gabonát, hanem járadékért. Ha egy paraszt egy zsák gabonát hozott őrlésre, annak egy részét a molnár kapta. A malom ejjel-nap- pal őrölt. Babits György volt a malmos neve, fiaval Pistával jártam egy osztályba. Apám és anyám jó barátságban voltak a malmosékkal. így nekünk is jutott néha egy kis búzaliszt vagy kukoricaliszt. Az új iskolát kórháznak átalakították es a nagyon régi megyeházat rendezték be iskolának. Vagonszámra hozták a sebesülteket a frontról. Az újságok nagyon dicsérték a vitéz magyar katonákat, akik vagy az egyik fronton vagy a másik fronton verték vissza a muszka haderőt. A tanítás keservesen ment, mert mindenben hiány volt. Ötödik osztály már nem is létezett, csak negyedik osztályig tanítottak. Katonatisztek jelentek meg és falragaszokon adták tudtára a népnek, hogy hol es mikor lesz lósorozás. Csak jo, egészséges lovakat fognak átvenni. A katonatisztek állapították meg a lovak árát is es aki nem volt megelégedve az összeggel, annak elvették a lovát és nem kapott semmit. A mi lovainkra ra sem néztek, mert Öregek es soványak voltak. folytatjuk
