Amerikai Magyar Szó, 1994. január-június (48. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-28 / 17. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 28. 1994. 122 milliárd dollár az alvilág kezén n y i hárfa koncírt BUDAPEST. Hosszú nyugati karrierje után divatba jött Keleten is a pénzmosás. A piszkos pénzek legalizálására az alvilág a pénzintézeteket, kaszinókat, privatizációs befektetéseket használja. A Nemzetközi Pénzügyi Akciócsoport tavalyi jelentésében az áll, hogy 1992-ben Európában és az USA-ban 122 milliárd dollárnyi kábitószer-kereskedelemböl származó pénzt legalizáltak. Minthogy a nyugati országokban egyre bonyolultabb a pénzmosás,a pénzeket azokba az országok ba mentik át, ahol még hiányoznak a bÚnözésból származó jövedelmek felderítéséhez nélkülözhetetlen banktechnikai és jogi eszközök. Kelet-Európa ilyen régió. Fokozatos integrálódásával a nemzetközi pénzvilágba, a valutakonvertibilitásra törekvésével jelentősége a pénzmosásban mindenkeppen növekszik. A kelet-kozép-európai bűnözőknek is lehetősége adatik arra, hogy a forró pénzeket törvényes befektetésekben tüntessék el a nyomozó hatóság elől. A bűnözésből származó jövedelmek magyarországi nagyságrendjéből csak BUDAPEST. A magyar lakosság 85 százalékát intenziven foglalkoztatja kiszolgáltatottsága és a közbiztonság. Dr. Gönczöl Katalin szerint a rendőri munka mellé nélkülözhetetlen a polgárok aktivitása, ami viszont nem jelent fegyveres önbíráskodást. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Kriminológiai Tanszékén dolgozó professzor asszony úgy véli, a mai üzleti világban mindenkinek vállalnia kell a kockázatot. Meg kell tanulnunk együtt élni a bűnözéssel, mondják a szakemberek. Kézenfekvő a kérdés, hogyan? A mind inkább profivá váló bűnözök eszköztárával szemben szinte csak saját amatőrizmusunkat tudjuk allitani, ami egyenlő a lebénító félelemmel.- Hogy látja mindezt, dr. Gö'nczól Katalin?- A statisztikák ellenére ugyanis a bűnözés folyamatosan növekedik és egyre kiszolgáltatottabbak vagyunk emiatt. Tiz éve 40-50 ezer fizikai sértettről beszéltünk, ma 220 ezernél tartunk. A bűnügyek 30 százalékát közterületen követik el. A bűncselekmények arculatváltására utal, hogy többé már nemcsak a társadalmi elnagyolt becslésekkel rendelkezünk. Eszerint 1980 és 1992 között 80 milliárd forint került különféle uton-módon az alvilág kezébe. A korábbi években a vendéglátás, a kereskedelem jöhetett szóba befektetési terepként, a 90'-es évektől viszont a privatizáció színesíti a pénzmosodái szolgáltatásokat. A kormányok, nemzetközi szervezetek a pénzmosást akadályozó rendelkezések elfogadását szorgalmazzák. Az ENSZ-nek a kábítószerek és pszichotróp anyagok engedély nélküli forgalmáról szóló konvenciójához Magyarország is csatlakozott, s ezért itt is törvényt kell alkotni. Az előkészítés alatt álló regula hatálya bankokra, biztosítókra, értékpapír-forgalmazókra, befektetésialap-kezelókre, kaszinókra, valamint az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakra terjedne ki. A Magyar Nemzeti Bank szerint ( a pénzmosók számára a legnagyobb "dobásnak" valamely bank megvétele számitana, ugyanis a nemzetközi pénzügyietekbe bekapcsolódva a piszkos pénzeknek villámsebesen nyoma veszhet. tulajdon a préda, a veszélynek mi vagyunk kitéve.- Egy önjelölt képviselő úgy képzeli, az lenne a megoldás, ha minden polgár kapna Önvédelmi fegyvert.- A fegyveres önbíráskodás zsákutca. Abból már az amerikaiak is kifelé jönnek. Ne akarjuk elvenni a rendőrség kenyerét.- A legnagyobb gond, hogy kevés a rendőr.- Nyugati elemzők szerint nem a még több rendőr és a még több börtön jelenti a megoldást, hanem az? ha az üzleti világ szövetségese a polgárnak, aki joggal elvárhatja: az adó fejében kapjon nagyobb biztonságot a társadalomtól.- Magyarországon a polgárokban tisztességes alattvalót nevelt a gondoskodó állam. A félalattvaló mentalitása ma legfeljebb a bizonytalanságra és a bizalmatlanságra elég. A dolog egyszerűbb része, mivel a privát vagyon védelmet az allam nem vállalja fel, a piaci viselkedés elsajátítására előbb-utóbb rákényszerülnek az emberek. És ha nő majd a rendőrséggel szembeni bizalom, a piaccal szemben is növekszik. Egy különleges és koncerten ritkán hallható hangszerrel volt alkalma megismerkedni a közönségnek április 14-én a Magyar Konzulátus jóvoltából. . » I A meghívott művészek a New York Hárfa Együttes tagjai voltak. Az együttest 24 évvel ezelőtt egy magyar származású kiváló zenész, Arisztid von Würtzler alapította. Jelenlegi tagjai három lengyel hölgy és egy amerikai fiatalember. A New York Harp Ensemble kiváló sikerekkel büszkélkedhet, hiszen mindenhol a világon felléptek már. Carter elnök óta a Fehér Ház állandó vendégei és alkalmuk volt a Vatikánban is koncertezni. Számos lemezfelvételt készítettek, ebből hatot a Magyar Hungarotonnal. Würtzler Arisztid nemrégiben vehette át a Magyar Köztársaság legmagasabb kitüntetését. Mint a koncerten megtudhattuk, a hárfa a zongora legközelebbi rokona. Tulajdonképpen egy hangszerszekrény nélküli zeneeszköz. A félhangokat itt pedálok helyettesítik és pengetéssel szólaltatják meg. Hangja talán a gitáréhoz áll közelebb, de annál jóval misztikusabb, könnyedébb, éppen ezért azok a darabok szólaltak meg a legszebben, melyeket gitárra vagy kifejezetten hárfára Írtak a szerzők. Az előadott műsor nemcsak erdekes, hanem igen remekül Összeválogatott is volt. A klasszikus zenétől a modernig kaptunk bepillantást abba a kékes-zöld varázsba, amit hárfa muzsikának neveznek. A koncert első része a nagy zeneszerzőké Bach, Saint-Saens, Vivaldi volt. Élvezhettük a klasszikus barokk zene minden szépségét, finom árnyalatát. A második rész inkább az úgynevezett modern zene felé közelitett. Hallgattunk egy jól átirt és előadott Bartók művet és az amerikai Yankee Dodié nemzeti zenére "lefordított" változatát. Az est fénypontjának Arisztid von Würtzler saját szerzeményét es a szerző általi előadását tartom. A "Tegnap, ma, holnap" nemcsak finoman megkomponált szabadon variált zenei elemekből állt, hanem eredeti ötleteket felhasználó szokatlan előadói technikát is élvezhettünk. Szólnunk kell még a két kiváló spanyol műről, a "Grenada szerenád"-rél és a "Malaguená"-col, mint az Ibériai-felszigeten született, kék eget és perzselő napsugarakat' idéző szirénhangról. Gratulálunk es köszönetünket fejezzük ki a New York 7 i Magyar Konzulátusnak ezért a remek programért. Deák Pál Félelemben élünk, áldozattá válunk Beszélgetés Perezel Zitával életről, színházról, szerelmekről BUDAPEST. Eddig csak Rómában az unokái körében lehetett nagymama Perczel Zita, a harmincas évek magyar filmjenek "meseautos" sztárja. Most végre színpadon is az lehet, mégpedig Csiky Gergely darabjában, Kecskeméten. A nagymama címszerepét próbálja Bor József rendezésében.- Látom, tele van erővel, lelkesedéssel.- A koromra céloz? Nem érdekel. Negyvenévesen már azt mondhattam: negyed százada színpadon vagyok. Gondoljon csak bele! Ha lassabban megyek előre a pályán, akkor harmincévesen kezdtem volna el igazán játszani, és akkor a versenyt is jobban felvehettem volna másokkal. De tizenöt évesen hogyan lehettem volna képes ilyesmire? Sehogy. Es szerethettem bárkit, a szüleimnek senki sem volt megfelelő. Egyetlen kérőm sem tetszett nekik. Szerettem volna például Tímár József felesége lenni. Szóba sem jöhetett. Előtte Gaál Bélát választottam: benne azt kifogásolták, hogy sokkal idősebb nálam. Később aztán mindig az élet döntött felettem. Párizsban beleszerettem egy orosz férfiba, de meghalt hamar az illető. Felesége is egy orosznak lettem, majd később az Ő testvérének. Mikor került végül is szinkronba Önmagával?- Most, hogy megöregedtem. Hetvenöt évnek kellett elmúlnia ahhoz, hogy megtudjam végre, mi az, hogy lelki egyensúly. Terhek és felelősség nélkül ebben az állapotban szeretnék élni nagyon sokáig, de most már kevés az időm. Mellesleg akármilyen bajom van, engem ma is csak az emberek tudnak megvigasztalni. Nem is az, hogy hallom Őket, hanem a puszta jelenlétük. Elég ha kimegyek az utcára és látom Őket. Engem a csend nagyon idegesít. Romában a lakásom alatt éjszakai bár van, ahol kettőig szól a zene. Es az a rengeteg lámpa a Trasteveren! Esténként, ha nem érzem még álmosnak, fáradtnak magam, lemegyek. Nem félek én, dehogy felek. Engem ott mindenki ismer. Husz- huszonöt esztendős fiuk kiabálnak ram, hogy ciao, Zita, come stai? Én tanítottam őket angolra meg franciára. Ha meglátnak már futnak is felém,annyira szeretnek. Szabó G. László interjúja
