Amerikai Magyar Szó, 1994. január-június (48. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-21 / 16. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 21. 1994. Szemelvények Takács Lajos: Tamás László életútja 14. c. müvéből. Tamás elgondolkozva hallgatja a szívhez szóló melódiákat és e percben Krisztina nagyon hiányzik neki', aztán eszébe jut Ilonka, majd az évek távlatából egy tizenhároméves kislány, akivel az apja falujában a búcsúi mulatságban órák hosszat táncolt. Gyerekek voltak mind a ketten, de azon az éjszakán egymásba szerettek és ez lett a legisztább szerelem az eleiében, olyan tiszta, mint a hegyek hófödte sziklaiból fakadó patakok vize. De azóta sem látták egymást és jóllehet, hogy nem is fognak találkozni soha többé. Irénke másnák lesz a felesége és ö más lányt vesz feleségül, cigányzenés nyári este, főleg óreg korukban, ha megérik, mert a múlt emlekei az öregek emlékezetebe szoktak élénkén visszatérni. Az idős primas visszaadja rokonainak a hegedűt, akik búcsúzni jöttek ki hozzájuk az állomásra és a szeméből kicsordul a könny. Búcsúzik a rokonaitól, búcsúzik a hegedűtől, búcsúzik a hazájától, ahol megette a kenyere javát. Egyik oldalán a felesége áll mellette, a másikon a fia, egy magas, karcsú fiatalember, akinek az arcán nem fedezhető fel semmi az apja vonásaiból és bőre sötét színeiből. Hegedülni sem tud. Vasesztergályos és motorszerelő, amire az apja nagyon büszke. Tamás csak Ausztriában tudja meg tőlük, hogy a fiuk miatt hagyták el Magyarországot, mert féltek, hogy behivják katonának. Mint szakembert kint mentesitik is a katonai szolgálat alól. A háborús éjszakában csak lassan jutnak előre, mert az egymást érő katonavonatok miatt egy-egy nagyobb állomás kitérővágányán vagy rendező pályaudvarán órákat kell várakozniuk. így a hideg téli reggel még mindig Sank Pölten közelében találja őket. De most már a hosszú éjszakai vánszorgás után teljes sebességgel száguldanak, mintha nem is akarnának megállni többé. A porosz szénnel futott mozdony szinte repül velük és a kéményből zsiros, fekete fústkorom tapad a szerelvényre, biztonsági szelepéből pedig, mint gejzírből tor fel a fehér gőz. A Duna völgyében hótalan a síkság és felettük felhőtlen az ég. Hideg van, de mégis majdnem mindannyian a vagon nyitott ajtajában állnak. Jólesik megfürdetni az arcukat a téli nap sugárzuhanyaban és szemlélni a zöldellő réteket, ahol a fü dermedten várja a tavaszt.- Olyan csendes minden, mintha béke volna - mondja Tamás. - Az is van - szól valaki a háta mögött. - Ha nem kisérnének bennünket légvédelmi tüzérek, el is hinném, hogy valóban béke van - fordul hátra Tamas.- A tény azonban az, hogy háború van és a tüzéreinknek ma még dolga is akadhat- lép Tamáshoz egy pápai fiú, akivel tegnap mór ismeretséget kötött. - De úgy látszik, hogy nem is ma, hanem mindjárt - mutat az égre. Egyszerre valamennyien a felhőtlen égre néznek, ahol hét duplatörzsú Mustang ragyog ezüstösen a nápfényben.- Ezek egyenesen felénk tartanak - döbben meg Tamás És a gépek máris húznak le egymás után a szerelvényre. A vonat,amely idáig teljes sebességgel robogott, most hirtelen lassúlni kezd, majd megáll.- Miért állunk meg? - néz kérdő tekintettel a körülötte állókra Tamás, aztán igy folytatja: - Hiszen mozgó célpontot nehezebb eltalálni, mint mozdulatlant. folytatjuk Terjessze lapunkat! Este, 1934 Száz éve született Szőnyi István Több mint négy évtizedes pályája alatt egyszer volt divatban, akkor is félreértették. Ez az időszak a huszas évek első felére esett. Akkor - Lyka Károly szavaival - "anélkül, hogy akarta volna, vezérüknek kezdték tekinteni müvésztársai". Erőt láttak benne és megoldást. íme egy "modern" Uitz Béla- követő, aki azért mégse kozmopolita. íme egy szép szál magyar, egy nagybányai iskolán nevelkedett, aki azért mégsem konzervatív. íme egy müveit ember, aki nem hódol se művészeti divatoknak, se ideológiai konjukturáknak. Sziklanyugalmu aktjain és tektonikus tájain a rendbontó motívumok is a karizma bizonyítékaiként hatottak. Kállai Ernő 1925-ben még ügy találta, hogy Szonyiben "ölt testet a magyar temperamentum legénykedó, uras kedve, csakúgy, mint borongó magányosság romantikája." Ekkor még és már minden készen állt, hogy hivatalos festővé váljék a klebelsbergi kurzusban. Legfőképpen az elméletektől irtózott. Elmélet nélkül pedig nincs se művészeti, se kultúrpolitikai vezető szerep, se küldetéstudat, se világraszóló karrier. Elmélet nélkül csak érzelem lehetséges, mesterségbeli tökély és a szépség szolgálatának halk makacs fegyelme. Nem lett belőle sem hivatalos művész, se avantgárd, se kurzusbarát, se ellenzéki. Kiköltözött Zebegénybe, elbeszélgetett a Gresham kávéha'z asztalánál, szelíden korrigálta növendékei munkáit és sokat játszott gyerekeivel. Festett vagy hatezer vásznat, ugyanannyi akvarellt és még rengeteget rajzolt papírra és mar rézlemezre is. A magyar természetet festette. A lét helyett a létezést, a világ helyett a vidéket. Tartózkodott a végletektől szavakban is. Tájai derűsek, de a napfényt mindig megszűri a vizpára. Aszonyai barna tehénszemekkel vonzanak, de inkább szülésre, mint szerelemre termettek. Vászonra fest, de a megkapart tempera régi freskók fakó méltóságát idézi. Tartózkodott a végletektől a gesztusokban is. Menekülteket bujtatott, baloldali szimpatizáns volt, de nem vált "hőssé" a negyvenöt utáni rendszerekben. Szónyiről manapság nem sokat beszelnek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a múltban is a legkevésbé elkényeztetett nagymesterünk volt. A róla szóló irodalom teljes terjedelme (hetven év) beleférne egy vastagabb folyóiratszámba, sajat írásai is - kivéve festészetpedagógiai a íj mit mi 19. MIHÁLYI DEZSŐ ÖNÉLETRAJZA Nekem folyton Amerika forgott a fejemben, de még remélni sem mertem. Némelykor hazajött e^y-e^y amerikai látogatóba, a legjobb szállodákban laktak, szórták a pénzt. Úgy látszik, hogy Amerikában mindenki gazdag. A mi országunkban meg kenyérre is alig telik, igy hat nem csoda, hogy nagyon sokan vágytak abba az országba, ahol minden fenékig tejfel. Kiszolgáltam a három évemet mint inas es munkakönyvvel a kezemben segéd lettem. A mesteremnél nem volt elég munka, igy hát munkát kerestem. Pali bátyámnak sem volt munkája, csak Jolán nővérem keresetéből éltünk. Jolán gazdag úri házakban varrta az elegáns ruhákat és elég jól megfizették. Nagyon rossz volt a helyzet, sok ember küszködött, vívták a kilátástalan harcot. A bőrgyárban-, gázgyárban, téglagyárban és bútorgyárban nagyon kevés fizetésért robotoltak. Sokan tartoztak szakszervezetekhez. A román hatóságok kegyetlenül üldöztek a szervezett munkást. Ha valamely gyárban sztrájk ütött ki, az erdőben tartották gyűléseiket. Sokszor a rendőrök megneszelték a gyűlést, razziát tartottak és a vezetők börtönbe kerültek. És mégis, meglepően sokan léptek be a szakszervezetbe. Én is beléptem az asztalosok szervezetébe. A FŐ tér mellett egy kis mellékutcában volt az iroda. Egyik nap munka után felmentem az irodába tagdijat fizetni. Egy kicsit elbeszélgettem a szaktársakkal, majd lementem az utcára, hogy hazamenjek. Alig mentem a következő sarokig, amikor két sötét ruhaba öltözött alak közrefogott. Detektiv igazolványukat mutogatták és azt kérdezték, hogy mit csináltam abban az épületben és mi keresni valóm volt ott. Rám főrmedtek és azt mondták, hogy oda csak züllött alakok járnak, akik forradalmat akarnak és ha még egyszer odamegyek, börtönbe zárnak! Válaszra nem vártak, még csak szóhoz sem engedtek, otthagytak faképnél. Május elsején az összes szakszervezetek majálist rendeztek. Kint az erdőben, egy nagy tisztáson főtt össze a sok munkás feleségestül és gyerekestől. Ez a munkások ünnepe, mondtak nekem. Magukkal hozták az ennivalót, söröztek, paraszttáncokat mutattak be. Jó pár száz ember élvezte az erdő tiszta, egészséges levegőjét. Közben rendőrspiclik cirkáltak, a vezetőket figyelték, nehogy valamelyik is a hatalom ellen beszéljen. A vezetők informálva voltak és vigyáztak rá, hogy mindenki jól érezze magát. Kolozsvár egy nagy magyar város, de a hivatalos nyelv román volt. Nekem is román inasiskolába kellett járnom. Láttam román katonákat, akik az utcán masíroztak rongyosan és mezítláb. A tisztek viszont elegánsan, testhez álló uniformisban, lakkozott csizmában, elefántcsont szipkával, cigarettázva sétáltak az utcán. Kik voltak ezek a tisztek? Gazdag urifiúk, akik grasszálni mentek a katonasághoz. folytatjuk. munkásságát - csak pár Ívnyi. Követői ma sincsenek, képzőművészeti arc poeticákban nem szerepel, De aki valaha is beleélte magat a hazai festészet történetébe, az tudja, hogy egyetemes művészettörténeti trendvonai ide, magyar sorsfestészet oda, a legszebb képeket e folytathatatlan asztaltársaság tagjai festették. Bernáth Riviérája, Berény Kapir- gálója, Egry Aranykapuja mellett SzÖnyi Estéje oly teljességgel tölt el, mint augusztusi délutánok árnyékot növelő csöndje. Tudni bennük már a véget, de még nem latn** p. Szűcs Julianna
