Amerikai Magyar Szó, 1994. január-június (48. évfolyam, 1-26. szám)

1994-04-07 / 14. szám

6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 7. 1994. Szemelvények Takács Lajos: Tamás László életútja 12. c. müvéből. Földes a soraiban többek közt ezt Írja: "Nemzeti önállóságunk ugyanis nullával jelölhető, kiszolgáltatottságunk pedig százalék arányban százzal. Tehát Magyaror­szág többé nem létezik. De százalékban a terror erejét is százzal jelölhetjük. Az utcákon katonai őrjáratok cirkálnak éjjel-nappal es lépten-nyomon igazoltatnak, ami csupán bosszúság annak, akinek nincs mitől tartania, csakhogy manapság az emberek sokmindentöl tarthatnak. Elsősor­ban is a politikai titkosrendőrségtől és a német Gestapotól. Az elsötétített város éjszakáiban nem a szirénák vésztjósló hangja vagy az ágyúk döreje és a lehulló bombák robbanása a félelmetes, hanem az, ha két civil, vagy két egyenruhás megzörgeti az ajtót valamelyik lakáson és kirángat az ágyból egy ártatlan embert, akinek halvány fogalma sincs, hogy miért viszik el vagy ha sejti is, hogy miért, nem tudja milyen jogon^ de azt tudja, hogy hova' viszik és táguló orrcimpákkal megérzi a vérszagot. Az elet azonban még igy is folyik a maga medrében tovább. Az emberek nemcsak meghalnak, hanem születnek is, nemcsak elkeseredettek és kétségbeesettek, hanem itt-ott boldogok is. Évfordulót ünnepelnek, eljegyzést tartanak, házasságot kötnek, hacsak a megengedhető ,legszerényebb keretek kó'zott is, de csinálják, hogy néhány röpke percre egy kis fényt varázsoljanak maguk koré, mig a yilágüri sötétség végképp el nem nyel milyent. S ilyenkor a ragasz­kodás erősebb .az emberekben, mint a ff ° bekeben, ilyenkor; mindenki tartozni akar valakihez, s mindenki fél, hogy valakit elveszít. Ilyen félelemérzés rohanhatta meg Edét is, mármint a húgom udvarlóját, mert ahogy megérkezett a frontról, ahonnan két hét szabadságot kapott, másnap már oltár elé akarta vezetni Ilonkát, de aztan mégis beleegyezett abba, hogy csak háború után esküsznek me^, igy az esküvőből eljegyzés lett csupán, mert a józan esz sugallatara Ilonkán is úrrá lett a félelem, hogy az udvarlóját, illetve most már vőlegényét, elveszítheti, méghozzá könnyebben, mint a vőlegénye őt...." Tamás elgondolkodva leteszi a levelet, mielőtt végigolvasna. Ha hónapokkal ezelőtt nem kellett volna attól tartania, hogy Ilonka kineveti, hogy néhány napi ismeretség után szerelmet vall neki, ha meg mérte volna tenni, hogy kitárja a szivét és érzései viszonzásra találnak, akkor ez az eljegyzés nem történt volna meg, akkor ő Krisztinát, sohasem zárta volna a karjaiba, mint a kedvesét, pedig Krisztina is szép lány és okos lány is, de Ilonkának más a lénye, ^ két lányt nem lehet egynapon említeni. Es őt, az egyszerű, műveletlen, tájékozatlan, félszeg parasztfiut lehet-e egy napon emliteni Ilonka vőlegényevei, aki bizonyara diplomás ember, akinek a civil életben jól fizetett álla’sa van, aki a feleségének gondtalan jövöt biztosíthat, amig Ő csak a szegénységbe ránt egy másik személyt, ha egyszer megnősül. Habár Ilonka szerint a jólét nem boldogít, szerinte a szegényember is lehet boldog, még példát is hozott fel ra, de Ö is tudna felhozni példát, ahol a szegénység megölte a boldogságot. ( így Krisztinát sem veheti feleségül. Kar lenne ezért a lányért, ho^y falusi napszámos vagy gyári segédmunkás mellett öregedjen meg időnap előtt a gondokban. Amilyen szép és takaros lány, iparos embert is találhat férjnek. Bárcsak ó tehetne szert valamilyen szakképzettségre, akkor nem engedné ki a kezei közül, mert Krisztinát is szívfájdalom lesz elveszíteni. Ha vége lesz a háborúnak, tanulni fog és kitartással eléri,amit akar. Nemzeti színeink története folytatás az 5. oldalról A NÓGRÁDI ÉS A PESTI SZALAG Miután a francia forradalomban megszüle­tett a tricolore, a királyi zászlót a nemzeti lobogóval váltva fel, Magyarországon is történtek kísérletek a nemzeti színek bevezetésére. Hogy mi indította a Habsbur­gok magyar á^át, a magyarbarát József nádor feleséget, Alekszandra Pavlovna orosz nagyhercegnőt e kísérlet indítására, azt tudni nem lehet, mert az alcsuti kas­télyban őrzött levéltára a magyar Habsburg- ágnak a második világháború során megsemmisült. Alekszandra Pavlovna 1801-ben No'grád megye zászlaját piros-f eh ér-zöld szalaggal díszítette fel, s ilyen szalag látható a pesti hajómesterek 1814-ből megmaradt céhzaszlaján is. Az első - igen kifakult és kopott piros- fehér-zöld zászló 1848-ból való, és a budai Hadtörténeti Múzeumban látható. Negyvennyolcig a nemzeti színek törvény rendelte, hivatalos bevezetéséig még történt néhány esemény. Veszprém megye az 1823—36—iki diétán azt kérte, hogy Ausztria birodalmi színeit "az ország színeivel" cseréljék fel. Az uralkodó az országgyűlés felterjesztésére nem is válaszolt. 1848-as honvédzászlók a Hadtörténeti Múzeumban A XXI. törvénycikk Az 1847-48-as országgyűlés két táblá­jának együttes ülésén, már márcisu idusa után, 1848 március 30-án Károlyi László ismertette azt a királyhoz intézendő feli­ratot, amely a nemzeti színről, az ország címeréről szóló törvényjavaslat szentesí­tését kérte. A királyi leirat április 3-án érkezett meg, az uralkodó szentesítette azt a tövényjavaslatot, amely a XXI. törvénycikk számát viseli. Ennek első paragrafusa kimondja, hogy "A nemzeti szin és az ország czimere ősi jogaiba visszaállittatik." Kumorowitz Lajos e szárnyaló és valamennyiünknek kedves törvény két szavát - "ősi jogaiba" - históriai rejtélyeink egyikének tartja. Ami 1848-ig történt, a nemzet akarata, a nép kívánsága, "szokásjog" volt csupán, mert a piros- fehér-zöld nemzeti színek törvényes elren­delését és beiktatását eddig az időpontig egyetlen más, régi törvényünk sem rendelte el. t , Haynau már a szabadságharc bukasa előtt, 1849 julius 19-én kihirdette, hogy "életét veszti" az, "aki forradalmi jelek viselésével (háromszinü szalag, vörös toll stb.) a pártütést segíti." Világos után életével játszott az, aki nemzeti színeinket Őrizte. A piros-fehér-zöld hivatalos hasz­nálatát a kiegyezés állította vissza 1867-ben. * A fenti cikket kedves olvasónk, Bodai Paulának ajánljuk, aki vagy 2 hónappal ezelőtt eziránt érdeklődött szerkesztő­ségünkben, de akkor érdemleges választ adni nem tudtunk. Sikerült találni Ruffy Péter tollából magyarázatot, de hogy miért piros és miért fehér vagy zöld a magyar zászló, azt sajnos nem sikerült kinyomozni. a új mis mi MIHÁLYI DEZSŐ ONELETRAJZA L • • Már jó pár hónapja voltam Kolozsváron és a mesteremnek egész idő alatt nagyon sok munkája volt. E^y butorkiállitáson megnyerte az első dijat es nagyon jó hírnév­re tett szert. Nem sokkal ezután, amikor egyszer jó hangulatban találtam őt, mondtam( neki, hogy nekem van két fivérem, mindkettő asztalos, nem tudná-e őket használni Azt mondta, hogy igenis, de hol vannak? Mondom neki, hogy a jövő héten itt lehetnek. Mari néni adta a pénzt, én sürgonyöztem, hogy azonnal jöjjenek Kolozsvárra dolgozni. Egy hét múlva mindkét bátyám, Pali és Gyula alkalmazva voltak mint segédek Kolozsvár legjobb asztalosmílhelyében. Talán egy hónap is eltelt, amikor mi testve­rek Összeültünk és megbeszéltük, hogy a szüléink is jöjjenek el Kolozsvárra. Elad­ják a somkuti házat és vesznek egy kis hazat valahol itt. Szüléink beleegyeztek, mert nagyon üresnek találták az életet nélkülünk. Hosszú keresés után találtunk egy kis házat a külvárosban, a Szamosközi utcában. Rozoga kis ház volt, de a kis pénzünkért jobbat nem találtunk. Egy kerületi rendőrkapitány tulajdona volt. Három szobás ház volt és minden szoba külön bejárattal. A konyha a tornác végén, majdnem a szabad ég alatt kellett főzni. A kis terület végén egy kanális folydogált és mellette volt az árnyékszék. Sem villany, sem vízvezeték nem volt. Nekünk csak a frontszoba jutott, mert a többi szobában lakók voltak. I^y kilencen szorultunk be egy szobába. Ivó- és fó'zővizet a harmadik utcából kellett hozni, mert ott volt a legközelebbi kút. Az egy szobában való élés nagyon, de nagyon nehéz volt. De városiak lettünk es minden kínlódás ellenére élveztük azt, amit a város tudott nyújtani. De az életünk nem volt könnyül, annak ellenére, hogy dolgoztunk, sok mindenre nem jutott, amire szükségünk volt. Anyám hu^a rögtön a háború után Amerikába vándorolt az egesz családdal, mivel férje, a Béla bácsi küldött pénzt útiköltségre. Anyám szorgalmasan levelezett a Hani néni húgával, őszintén megírta bánatát, hogy milyen nehezen élünk és milyen megváltás volna, ha Gyula ki tudna jutni Amerikába. Egyébként az amerikai Béla bácsi volt Gyula keresztapja. Úgy látszik, hogy az amerikai nagynéninek megesett a szive rajtunk és azt irta, hogy küldenek bevándorlási engedélyt és Gyula kezdje az iratokat csinálni. Nagy volt a láz és a remény. Gyula Amerikába megy. Anyám folyton sirt, csak azt nem tudom, hogy örömében vagy bánatában. Mindnyájan arra gondoltunk, hogy mégiscsak könnyebb lesz, ha Gyula Amerikából fog segíteni. Csak sikerüljön. folytatjuk Magyar BELGYÓGYÁSZ specialista Dr. Daniel Klein Rendelők: 229 E 79 St New York NY 10021 (212) 737-2000 Hétfőn és csütörtök délelőtt 13848 Elder Av. Flushing.N.Y. 24 órás díjtalan telefon konzultáció Rendelés előzetes bejelentéssel BIZTOSÍTÁST ELFOGADUNK Túlsúly problémák * Magas vérnyomás Cukorbetegség* Teljes kivizsgálás Szükség esetén megy«

Next

/
Thumbnails
Contents