Amerikai Magyar Szó, 1993. július-december (47. évfolyam, 26-48. szám)
1993-09-23 / 35. szám
Thursday, Sep. 23. 1993. 5. Otthoniak véleménye LEVEL A MAGYAR SAJTÓBÓL Egy emléktábla sorsa Mostanában nagy becsben tartjuk a külföldi magyar emigrációt, lehet persze, hogy csak az élőket, akiknek szavazataira is számítunk. Ha pedig leereszkednek az óhazához, kitüntető tisztelettel fogadjuk Ókét. Bezzeg halott emigránsainknak, még ha világhírűek is, megközelítően sem adózunk ennyi tisztelettel. Pedig közülük sokan több dicsőséget szereztek a magyar névnek, mint amennyit a leendő nemzeti propagandaközpont valaha is képes lenne. Ellenpropagandára viszont van ok bőven, ha vandál kezek továbbra is szorgosan verik le világhírű nagyjaink emléktábláját. Most Polányi Mihály emléktáblájára került sor a Bajcsy-Zsilinszky üt és Andrássy út sarkán. Különös, hogy ilyen forgalmas helyen ennyire alapos munkát végezhettek, méghozzt anélkül, hogy valaki is rendőrt hivott volna. Vajon mit szól majd a Nobel- _ díjas John Polanyi, aki a kommunizmus bukásáig nem látogatott haza, ha meglátja, hogy édesapjának, akit eddig csak elhallgattak idehaza, most már az emlékét is meggyalázzák. Polányi Mihály orvosi egyetemet végzett, de már huszonkét esztendősen Einsteinnel levelezett fizikai problémákról. A hires berlini Haber intézetben végzett kutatómunkát, majd az angliai Manchesterben, később pedig Oxfordban lett egyetemi tanár. Tagja volt az angol és amerikai tudományos akadémiának, diszdoktora a princetoni egyetemnek. A világ egyik legsokoldalúbb tudósa volt. Tanult diszciplínáin, az orvosi és a fiziko-kémiai tudományokon kívül kiváló közgazdász, politológus és tudományfilozófus volt. Már a huszas években pontos diagnózist készített a Szovjetunió gazdaságpolitikájáról. Egyik alapitója volt a Congress for Cultural Freedom nevű testületnek, mely a szabadságjogoknak a diktatúrákban való eltiprása ellen harcolt, és amely a világ legnevesebb tudósait gyűjtötte egy táborba. A harmincas években is rendszeresen hazajárt, mint az Egyesült Izzó tanácsadója. Magyarságát mindvégig tudatosan őrizte. Az '56-os menekülteknek egyik fö istápolója volt. Műveit minden világnyelvre lefordították. Mült évben végre magyarul is megjelent egy kétkötetes tanulmánygyűjteménye, és most van előkészületben fó müvének (Personal Knowledge - Személyes tudás) kiadása. Polányi lelkileg sem szakadt el soha hazájától. '29-ben többek közt a következő ma is aktuális sorokat irta egy magyar lapba: "...Igen elég egy pár Ady-szó: Rokkantak halmán, A Gare de l'Esten, Én nem vagyok magyar? - Ez kapcsol Össze veletek, otthon maradt bajtársaim, Ady Endre szelleme. Reménye annak, hogy Ady nemzete nem rugaszkodhatott el örökre a Nyugattól, hogy támad még Széchenyi és Kazinczy, hogy az egyetemeken lesznek majd újra Tangl Ferencek és Pfeifer Ignácok..." Ugye, Polányi Mihály, ott a túlvilágon, ez a vandál gaztett sem inget meg ebbeli hitedben. Vezér Erzsébet, Budapest Polányi Mihály Vélemények Horthy Miklós újratemetéséről Eltemették, helyesebben újra temették Horthy Miklóst. Az előző hetekben tele volt a hazai sajtó a nevével. A baloldali és a ^demokratikus sajtó negativ emlékeket tart a múltat már alig ismerő olvasó elé, a jobboldal az érdemeket méltatta szónoki pátosszal. Az én korosztályomnak van olyan emléke róla, amelyet mostanában senki nem idézett föl: a személyi kultusz. Megválasztása napjától kezdve tekintélyként kellett elismerni. A harmincas évek végé'- tÖl a német megszállásig viszont kőtelező volt személye ünneplésének olyan formája, amelyet később személyi kultusznak neveztek. Gyűléseken, ünnepi szónoklatokban említeni kellett a nevet, a hallgatóság pedig köteles volt félbeszakítani a szónokot, és lármásan éljenezni. Közéleti esemény, hivatalos rendezvény e- nélkül nem történhetett. (A szerzetesiskolában,. amelybe jártam, nem volt Horthy-kultusz. Sehol Horthy-kép. Iskolai ünnepélyen csak egyszer . magasztalta a szónokló tanár; egyszer történt tömegéljenzés, mégpedig egy bunkó leventeoktató parancsára.) A Rákosi-féle személyi kultusz a mi számunkra nem volt egészen új, külsőségéi régi ismerősként tértek vissza. De a "gondolati" rokonságot is könnyen észlelni lehetett. Volt ennek a személyi kultusznak egyszer haszna is. A magyar hadseregben ritka volt a szökés. Mikor azonban a nyilasok elkergették Horthyt (1944), a katonák kezdtek szökdösni. A béke nem akart más hadurat elismerni. Már a trónfosztást követő héten hallottam cégéres németbarát szomszédtól, hogy századnyi, zászló- aljnyi magyar erő átment az oroszokhoz. Egy vadul antikommunista ismerősöm, aki zászlósként szolgált, Horthy bukásának hírére hazaszokött. Ettől kezdve folyt harc magyar katonai kötelékben a németek ellen. A következő hetek folyamán beszélgettem néhány egyszerű katonával, aki nem szökött meg. Méltatlankodtak, hogy miért kellett ilyen nagy tekintélyű embert elkergetni. Ez a személyi kultusz, amely inkább érzelmi, mint erkölcsi alapú volt, természetesen nem élte túl hosszabb ideig a kormányzót. A rendszer végsó bukása után a köznép elfelejtette. Érdekes volt az újra temetés egyházi szertartása. Horthyné koposóját az egri érsek szentelte meg, mint az egyházmegye föpásztora és mint a püspöki kar elnöke. Szereplése az előkelő világnak szólt, hiszen Horthy Miklósné Purgly Magdolna elvileg nem volt közéleti személyiség, nem viselt hivatalos tisztséget. (Annakidején Teleki Pál miniszterelnök nem kapott főpapi temetést.) A kormányzónak az egyházi végtisztes?éget két református püspök adta meg. Ez is a világnak szánt gesztus volt; a hazai protestantizmusban a lelkipásztori szolgálat szempontjából nincs a püspöki méltóságnak különösebb jelentősege. (Mindkét egyház azt HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT szíveskedjék annak meghosszabbitásáról idejében gondoskodni Egész évre $25.- Felévre $14.- Kanadába és Európába $30.Megújitásra:............ $ Név:............................................................. Cim:................................................................. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 E 16th Street, New York, N.Y. 10003 tanítja, hogy az Isten előtt minden ember egyenlő.) A katolikus egyházi lap, az Új Ember, egyetlen szóval sem jelezte az eseményt, nem vett részt az előkészítő kampányban. Valószínűleg ugyanezért, amiért Habsburg Ottó távol maradt. Érdekes lenne tudni,elment-e nyilas a temetésre. Vajon meg tudta-e emészteni "ideológiailag" a hungarizmus a német gazdái által, az ő közreműködésükkel elűzött államfőt? Tulajdonképpen nem emberek álltak a koporso körül (ha a kiváncsiskodókat nem számítjuk), hanem a lezárt történelem. Látható lett az elmerült múlt, mint álmainkban a halott szeretteink. Gondolkodtam azon, hogy volt-e Horthy- nak valamilyen vitathatatlan magyar érdeme. Csak egyet tudtam felfedezni, olyat, amire biztos igent mondhatok: a két fiát. ők magyar módra gondolkodtak és próbáltak cselekedni a nemzet számára nehéz órákban. És a menye is. Az unoka beszédet mondott a koporsó mellett. (Kicsi korában körülötte is lengett egy kis személyi kultusz.) Igazolni igyekezett nagyapját - emberileg érthető. De igen sajnálatos, hogy saját édesapjáról nem mondott semmit. Bán Ervin Talán nem volt még ország, amelyik annyira kivértezve, elhagyatva, elárulva, kirabolva, tönkretéve, kiszolgáltatva, gyűlölten és kigúnyolva hevert volna a győztesek lába előtt - mint hazánk, 1945- ben. S ez Horthy Miklós országlásának az eredménye. Akik újratemetésén jelenlétükkel tüntetni óhajtanak, azok szerintem a következőket üzenik országnak,világnak: 1. Nem tekintik bűnnek egymillió magyar elet elvesztését a második világháborúban. 2. Egyetértenek Trianon akkor talán lehetségessé váló revíziójának eljátszásával es az ország további megcsonkításával. 3. Helyénvalónak tartják, hogy Horthy Miklós ránk hozta Jaltát, az amerikai bombázókat és a Vörös Hadsereget. Hódos Mátyás Budapest Azokhoz, akik kritizálják Horthy újratemetését, egy kérésem lenne. Mondjanak egyetlen magyar állam vagy kormányfőt, aki a XX. században többet tett hazánkért? nemzeti nagyságunkért és az Őshazától elszakított magyarságért, mint ö. S ha tudnak, nyilvánosan megkövetem Őket. Én azok közé a magyar állampolgárok közé ( tartozom, akik elvárták volna kormányuktól, illetve 15 millió magyar miniszterelnökétől, hogy méltó állami temetésben részesítik Magyarország kormányzóját, vitéz nagybányai Horthy Miklóst. i Tóth Imre Vacszentlaszlö Kedvelt politikai rádióműsoromban az egyik párt igazgatója felhívta a hallgatók figyelmét: aki teheti, menjen el a kenderesi temetésre. Menjen, mondom én is. De szertartás közben gondoljon Orgoványra és Siófokra. Jusson eszébe a numerus clausus, melynek végső eredménye hatszázezer ártatlan ember halala. Ne feledje a második magyar hadsereg kétszázezer cserbenhagyott katonáját. S emlékezzen a földönfutóvá tett milliókra, a hadüzenet, a háború áldozataira. A magam részéről nem tudom azt mondani: nyugodjék békében! E bűnökre nincs bocsánat. „ . __ . Suder Mihály Budapest AEMRIKAI MAGYAR SZÓ
