Amerikai Magyar Szó, 1993. július-december (47. évfolyam, 26-48. szám)
1993-07-22 / 29. szám
6. Thursday, July 22. 1993. AMERIKAI MAGYAR SZO Politika és a szegedi csecsemőügy Az Egyesült Államok nyomására a műit hét végén létrejött ,a megállapodás Magyar- országgal és Romániával, amelynek értelmében a február óta Szegeden váró huszonnyolc román állampogárságú gyermek a tengerentúlra távozhat Örökbefogadó szüleihez - jelentette a N.Y. Times. Az újság a "diplomáciai háború" történetét felelevenítve emlékeztetett arra, hogy Románia attól tartott, ha belemegy a gyermekek távozásába, az a potenciális örökbefogadókat arra ösztönözheti, hogy a jövőben Magyarországon át próbáljanak gyermekeket kicsempészni. A N.Y. Times idézi az örökbefogadó szülőket is, akik különben gyermekenként 13 500 dollárt fizettek az adoptálást intéző kaliforniai Adam's Children Fund jótékonysági szervezetnek. Az örökbefogadók szerint fellépésük teljesen legális volt, es abban, hogy erőfeszítéseiket végül siker koronázta, nagy szerepük volt amerikai kongresszusi képviselőik, illetve magyar országgyűlési képviselők közbenjárásának is. Herman János külügyi szóvivő bejelentette, hogy a román nagykövetség jegyzékben tájékoztatta a magyar Külügyminisztériumot arról, hogy országa beleegyezését adja a 28 kisgyermek Amerikába utazásához. Ez gyakorlatilag az ügy lezárását jelenti. * Uj bankjegyeink is lesznek Bethlen Gábor fejedelem az egyik új bankjegyen. BUDAPEST. Egy-két hónapon belül dönteni kell arról, hogy milyenek legyenek az új forintbankjegyek. A Nemzeti Bank az új forintbankjegy mc "tervezésére meghívásos pályázatot irt ki. Bródy László a jegybank alelnöke elmondta: arról döntöttek, hogy a pénzek előlapján a magyar történelem négy alakjai kapnak helyet. A ma használatos bankjegyeken már látható Széchenyi, Kossuth és Rákóczi portréja, ezután Szent István, Károly Robert, Bethlen Gábor és Mátyás király arcképe is pénzre kerül. Az első uj kibocsátású pénz a tízezer forintos lesz. Hattyúkaland Ma már mindennapi látvány a Balaton vizén a hattyúcsapat; meghonosodott nálunk ez a szép madár. Télen is hú marad hozzánk, s tavasszal fészket rakva itt költi ki tojásait. Egyesek már-már sokallják is a hattyúk számát, s olvastam olyan elképzelésekről, hogy korlátozni kellene számukat, vagyis megakadályozni továbbszaporo- dasukat. A hattyúk megszokták mar a tóparti nyüzsgést, elfogadjak a vendégek szerény gondoskodását, kedveskedését, a vízbe szórt száraz kenyer- és kiflidarabkákat. Barátságot kötöttek kisebb húgukkal, a sirályokkal, elnézőek, ha a vadkacsák olykor háborgatják csendjüket, amikor az anyakacsa hápogva elvonul mellettük kicsinyeivel. Nem mindennapi kalandom volt a minap, Széplakon egy hattyúval. Kóstolgattam a tavaszi széltől fodrozó vizet, bele-belemártogatva a lábam az Ezüstparton, amikor megláttam a hullámtorŐ kőgátnál egy kis zöld szigeten a tojáson ülő hattyút. Oda rakott fészket, mert ott óvta a gát a túlpartról érkező szelektől. Hímje vigyázott rá, árgus tekintettel forgatta a fejét, s mindenkit gyanúsan végigmért. Nem sejtve a veszélyt, elindultam a sekély vízben, s utam a tojáson ülő hattyú mellett vezetett el. Amikor l,l ji néhány meterre voltam tóle, hirtelen erős ütést éreztem a hátamon, ugyanabban a pillanatban egy rikoltó hang sivitott a fülembe. Megtántorodtam, meg is ijedtem. A him hattyú rontott rám, a tojáson ülő párját féltve, védve. A parton állók nevetve figyelték a jelenetet, ebből sejtettem, nem én vagyok az első, akit megtámadott a madár, hogy nyugalmat biztosítson a tojáson úló párjának. Minek nevezzem ezt a madárösztönt? Hűségnek? Szeretetnek? Családi harmóniának? Lovagias kiállásnak? Méltányolni es tűnődni fölötte csak a napokban kezdtem, egy baráti összejövetelen. Kívülállóként kerültem a társaságba, amelyben túlsúlyban voltak a nők. A háziasszonnyal csevegtünk egy sarokban, s tőle hallottam, hogy minden harmadik vendeg elvált a férjétől. Hogy melyik fél hibájából, azt nem tudom. Nem is érdekel. Azóta egyre többször gondolok a széplaki hattyúkalandra. A hűségre. (ülés) Narr József, Bonyhád SZOMBAT VAN Emlékkel most magamban Gyötröm fájó lelkemet Ennyi gonddal én koromoan Nyugton alig élhetek... Üres széked énmellettem, Ülök némán egyedül Nem ízlik most az ételem, Lelkem tehozzád repül. Szombaton jön el a nagy búskor Mert ily napon távoztál Elhagytál a legrosszabbkor Elvitt tőlem a halál. Sok-sok emlék él szivemben, Idézve tenmagad Rövid volt, hogy veled éltem Mert a halál elragadt... Őrzöm lakást, emlékedben Mint folynak a bús napok, Meg van hitem, egészségem, Csak ne lenne... szombatok! Beküldte: Sislay József Louise Heck-Rabi: Jolán szeret táncolni A Magyar Népünnepélyen szétnéztem, vajon látom-e Mrs. Virágyt. Tudtam, hogy ott lesz magyar népviseletben, mivel a program szerint ő es baratnÓi eltáncolják a hagyományos magyar táncokat. Rendszerint elmegyek ezekre az évente mependezett ünnepségekre, mert itt találkozhatok régi magyar ismerőseimmel. Egyik ilyen ismerősöm Mrs. Virágy. De ezenkívül még külön okom is volt arra, hogy beszéljek vele. Ott állt a zenekar közelében es beszélgetett a zenészekkel. Megszólítottam: "Láttam a fényképet az újságban!' - "Igen - válaszolta mosolyogva -. Mindenki látta, egyszerre hires lettem." Ot és partnerét, Mrs. Almássyt meghívta a helyi ápolóotthon vezetősége, hogy táncoljanak az egyik magyar ottlakö 100. születésnapja alkalmával rendezett partin. Az újságban megjelent képen láthattuk, amint a két nő csárdást táncol, mig a 100 éves Mrs. Tóth a tolószékből nézi őket. A cikk szerint az ópolöotthon vezetője kapcsolatba lépett a Magyar-Amerikai Kult űrközponttal, mivel olvasott tánccsoportjukról. Mrs. Tóth pedig jó magyar zenét szeretett volna hallgatni és magyar táncokban gyönyörködni. "Hogy megmondjam az igazat, kedves Lujza - mondta Mrs. Virágy - nem akartam elmenni, mert engem nagyon lehangol a sok betelj öreg látása. S különben is nemrégen labaltam ki egy húlésből. De bevallom, hogy nagyszerű délután volt." Most azután tényleg kiváncsi lettem. "Mi történt?" - kérdeztem. Leültünk és Mrs. Virágy elmondta a történteket. Az Összejövetelt az ottlakók tiszteletére -tartották, különös tekintettel a születésnaposokra. Egy nagy születésnapi tortat tettek az asztalra gyertyákkal és mindenki résztvett azok eloltásában. A családtagok is ott voltak. Elénekelték a "Happy Birthday"t és akkor mi ketten,, (Mrs. Virágy és Mrs. Almássy) táncolni kezdtünk. Annyira tetszett ez a pácienseknek, hogy meg kellett ismételnünk. Éljeneztek, tapsoltak. Mindenki evett a tortából és kávét is felszolgáltak. Ekkor egy kicsi, idős asszony felállt és egymagában kezdett táncolni. Mikor megkérdeztem Mrs. Virágyt, hogy tudja-e, ki volt ez az idős asszony, nagyra nyílt a szeme és mielőtt bármit is válaszolhatott volna, ezt mondtam: "Az az én Jolán néném volt!" Mrs. Virágy meglepetten kérdezte* "A maga nénje? Ó is abban az ápolóotthonban van?" Intettem, hogy igen. "Megkérdeztem tőle - folytatta Mrs. Virágy-"hogy mi a neve, de nem emlékezett rá. Megkérdeztem, hogy hány éves, de azt sem tudta megmondani." "Igaz - válaszoltam - nem emlékszik ilyesmire" Kértem, hogy táncoljon velem - folytatta Mrs. Virágy - és ő igent mondott. Természetesen lassabban táncoltam, mint máskor, mert attól tartottam, hogy nem tud velem lépést tartani, hogy túlságosan kifárasztom. De akkor azt mondta: Nem táncolhatnánk gyorsabban? És bizony gyorsabban kezdtünk táncolni. "Ez az én Jolán néném - mondtam -, Nagyon szeret táncolni." Láttam, hogy igazán szereti a táncot. Mindenki bennünket nézett, kitünően tudta tartani a ritmust, egyetlen rossz lépést sem tett. Azután megkérdezte: Nem kellene most fordulni? En bizony attól féltem, hogy összezavarodik, vagy elveszti az egyensúlyát, de nem ez történt. Mindenki eljenzett és tapsolt. Az ápolónők, a páciensek,a családtagok. (folytatás a 8. oldalon) Dr. SZABÓ EllDRE BELGYÓGYÁSZ SZAKORVOS ENDOKRINOLÓGUS v. new yorki orvostudományi egyetemi tanár Cukorbetegség, pajzsmirigy problémák és egyéb hormon zavarok diagnózisa és kezelése 220 East 69 th Street NEW YORK. NZ 10021 Telefon: (SIS) 628 5626 Appointment csak előzetes bejelentéssel.
