Amerikai Magyar Szó, 1993. január-június (47. évfolyam, 1-25. szám)

1993-06-17 / 24. szám

Thursday, June 17. 1993. 5. Ki a magyar ma? Századunkban az Írástudók többször tették fel maguknak a nem könnyen megvá­laszolható kérdést. Könyvtári irodalom keletkezett a válaszokból, A kor, a társadal­mi viszonyok, a válaszadó társadalmi helyzete, gondolkodása stb. határozta meg a lehetséges válaszokat. A század elején Ady is szembetalálta magát a magyarkodással. Magyarságversei és publicisztikája tanúskodnak erről. A két világháború között még inkább felerősö­dött ez a jelenség. A népiesek es az urbánu­sok vitájának terméke volt a "mélymagyar" és a "higmagyar" fogalmak megalkotása, amely egyfajta kirekesztést jelzett. 1945 és 1989 között csak burkoltan, áttételesen, sorok közé rejtve lehetett szólni a ki a magyar problémájáról. Ady korában változások előtt állt az ország. El kellett takarítani a polgári fejlődést akadályozó feudális - félfeudális zárványokat. Aki ezt ki merte mondani, az sehonnai bitang; jobb esetben polgári radikális vagy szociáldemokrata volt. A háborús vereség, a levert forradalmak és Trianon után olyan változások következ­tek be, amelyekre senki sem mert gondolni korábban. 1945 és 1947 között, a többpárti koalíciós időkben a Horthy-rendszer eltakarítása, a radikális földreform után remény volt arra, hogy az ország ismét rendes kerék­vágásba kerül. Sikerült a nemzeti és a társadalmi gondok együttes, jé megoldásá­nak megfelelni. A reményből csalódás, kiábrándulás lett, ami az 1956-os nemzeti és társadalmi robbanáshoz vezetett. 1990-ben a lakosság nagy többsége a változásokra szavazott. Elkezdődött az átalakulás vajúdó, gyótrelmes folyamata. Ám a kezdeti illúziókat, reményeket a kiábrándulás, a csalódás váltotta fel. Az elmúlt két évben kialakultak a politikai demokrácia alapintézményei, de nehezen halad a gazdasági és a társadalmi szféra átalakulása. A demokrácia kevesebb kenyeret, kisebb adag húst, drágaságot, inflációt, munkanélküliséget létbizonytalanságot stb. hozott eddig a többségnek. A demokráciát nem lehet vasárnapi ebéd helyett az asztalra tenni. A politikai jogok porciózása nagyjából megtörtént. A gazdaság, a tulajdon osztása, fosztása most folyik. A jobbközép konzervatív kormány szándékai és eddigi gyakorlata szerint magyar és keresztény középosztály kialakítása a cél. Az új rendszer kiépülésével erősödik a keresztény-nemzeti gondolat, az a meggyőződés, hogy a kormányra kerülteknek joga eldönteni, ki a magyar. Magyarázkodás helyett a magyarság valós, a rendszervál­tásból adódó gondjaira kell megoldást találni. Azok számára, akik ismét kirekesztésre törekszenek, sót úszitanak, Illyés Gyula 1939-ben írott gondolatait idézem, amelyeket a Ki a magyar cimíi esszéjében fogalmazott meg. "Magyar az, akinek nyelve és esze magyarul forog.... Magyar az, aki bátran szembenéz a nép bajaival, a nemzet fejlődésének akadályaival. Aki a szabadságot ma is minden téren meg akarja valósítani. Aki a népnek műveltséget, egészséget, jólétet akar. Aki a földművesnek, a munkásnak, mindenkinek emberi bánásmódot kíván, egyéni érdeke ellenére is. Aki^ egy nyomorult, éhező vagy jogfosztott láttán saját magát érzi, emberi, magyari mivoltában.... Magyar énelŐttem az, aki nem bírja a homályt, sem a börtönben, sem a gondolatban." Dr. Feigel Mihály főiskolai docens. TERJESSZE LAPUNKAT Redey Pál KOLDULNI MUSZÁJ ? Foglalkozás-e a koldulás, vagy kényszer- helyzet? Esetleg mindkettő egyszerre. Úgy tűnik, sok esetben nézőpont kérdése. Irodalma legalábbis erre enged következ­tetni. A romantika kora előszeretettel temetkezett a kolduskérdésbe. Dickens, Hugo, Twain észrevették, hogy nemcsak egyénileg űzik ezt a mesterséget, de mint az iparbárok, "kartellekbe" szerveződve. Anglia, Francia- és Oroszország (koldusai valóságos "osztályt" képeztek. Állapotuk a romantika szerint nem is olyan tragikus, inkább festői képet nyújtanak. Heine irigy­kedve szemlélte a henyélő cigányokat, szabadságukat irigyelte. A realisták mar érezték, hogy beteg társadalom jelensége. A romantika jól sejtette, hogy a koldulás egyfajta életstílus, amely szorosan össze­függ a szabadsággal. Nem elszegődni, nem dolgozni, nem vállalni rabszolgamunkát, szabadsagot jelentett. Még ha a nélkülözés kockázatával járt is. Diogénesz, a hordó es az utca lakója, az ókor bölcse koldus, semmivel sem rendelkezett, de szabad volt. A koldusok védószentje lehetne. A középkor koldusai a hadseregek nyomába szegődtek. Kiáltozásaikkal búzditották a hadakozókat. Csata után reszt vehettek a fosztogatásban. A városok, templomok előtti terek, sikátorok koldusai mesterségként gyakorolták a kéregetést. Kijelölt munkahelyeik halálukig szóltak. Rafinaltan ejtettek meg az adakozók szivét. Művészien értettek egyik kezük, lábuk elrejtéséhez. Gyakran a cél érdekében szándékosan csonkították meg magukat. Mímeltek vakságot, süketséget, s úgy tudtak reszketni, mint a nyárfalevél. A mesterség apáról fiúra szállt. A koldusgyermekek, a csavargó kis tolvajok, valóságos rémei voltak a vásárok, piacok, búcsúk parasztjainak, polgárainak. Az idősek segédeszközei mankó, bot es kolduskalap volt. Már a középkor jól ismerte a szervezett koldulást. Rajokba, bandákba verődve járták az országot. Vezért, vezetőt választot­tak, irányításával valóságos hadjáratot indítot­tak egy-egy város ellen. Szétverésükre olykor a hadsereget kellett igénybe venni. Anglia rákfenéje évszázadokon keresztül az elsza­porodó koldusság volt. Hasonlóképpen a kontinens nagyvárosainak, Amszterdamnak, Rotterdamnak vagy Párizsnak. Dickens , Hugo regényeinek gyakori főszereplői. Twain és Brecht meg sokan mások regényük címében említik. (Koldus és királyfi, Koldusopera stb.) A szazadfor- dulo nagy gazdasági fellendülése mintha F>miv menet Dr MOLNÁR TAMÁS Általános, családi orvos. 83-39 DANIELS St. Briar wood (Queens) NYl 11435 Tel: (718)291-5151 One block East of Main St. & two blocks South of Grand Cent. Pkw. Bus: Q 44 Main St. & Grand Centr.Pkw. Q 60 Queens Blv.A Van Wyck Blv. Subway: F or R Van Wyck Blv. Station. Magas vérnyomás, cukorbetegség, kisebb sérülések, baleset, oltások, cholesterol, izületi bántalmak korszerű diagnózisa és gyógykezelése EKG, röntgen, laboratóriumi tesztek a helyszínen Gondos orvosi kivizsgálást és kezelést nyújt az egész család számára. Szükség esetén kórház biztosított Biztosítást elfogadok egyszerre pontot tett volna a koldus élet­vitelre. Válságok idején tömegével jelent­keztek a munkanélküliek, de nem a koldu­sok. Zola és Gorkij meg a nagy realisták a munkanélküliség kérdéseit feszegetik. A századelő Amerikája alig ismerte a kolduskérdést. Az utcasarki cipőtisztító, de a "szegény" Ford is milliomos lehetett, csak ügyeskednie kellett. Ez más szemlé­let volt, mint a szegényházak, árvahazak, éjjeli menedékhelyek szemlélete. Nyugat- Európa is 70-80 éve talonba tette őket. Csupán Kelet nem tudott szabadulni tőlük, a bazárokban, dzsámik és mecsetek környé­kén rajzottak szüntelenül. Mondhatnánk kétezer éve változatlanul. India sűrűn lakott városainak gyakran a fele koldulás­ból élt. Európa azonban véglegesen nem tudta felszámolni a kolduskérdést, sőt napjainkban mintha Csipkerózsika-álmukból riadnának fel, újra jelentkeztek Európában. Nyugaton mint keleti járvány ellen próbálnak védekez­ni.De ott vannak ismét a pályaudvarok, áruházak és templomok környékén. Buda­pest idősebb nemzedéke hosszú évtizedek kihagyása után kénytelen ismét szembesül­ni a koldusokkal. Aluljárók, metróállomások, forgalmasabb utcák új színfoltja lett a koldus. Előkerültek a poros kelléktárakból a régi eszközök, mankók, botok, csonka végtagok, festett sebek, reszketősek, kolduskalapok és az elmaradhatatlan ron­gyok. Gyermekeket tartanak Ölükben, jámbor kutyával őriztetik a kalapokba vetett forintokat. Meg kell hatni az adakozókat. És mintha a szervezkedésnek is látszanának jelei. Privilegizált "standok", gyermekhadak ostroma utal erre a jelenségre. Van, aki megszolgál az adományért. Szájharmonikát, hegedűt, furulyát nyekerget. Van, aki kiírja koldulása okát. Mindenesetre szaporodásuk irgalmatlan versenyt diktál számukra. Mennyit kereshet egy koldus? Ezt a kérdést már szociológusok is firtatták. Havi 15-20 ezer forintról szól a fáma. Azonkívül, amit az önkormányzattól inkasszálnak. Ha igy lenne, tűrhető keresettel rendelkeznének. Ám úgy véljük, a társa­dalom elszegényedésének egyik biztos szimptomája. Nem pedig a romantika feltámadása. És hogy miképpen fogunk megbirkózni ezzel a kérdéssel, még a jó'vo méhében van. AMERIKAI MAGYAR SZÓ

Next

/
Thumbnails
Contents